"ara"

„Kimutattuk már, hogy a heroikus városok nevében az ara szó szerepel; így volt ez Ázsiában, az európai országok közül pedig Görögországban és Itáliában. Sallustius elbeszélése szerint Afrikában volt, a Philaenus-testvérek híres oltára, amelyről előbb szóltunk. Északra, visszatérve Európába, ma is >>a székelyek oltárai<<-nak nevezik Erdélyben azokat a városokat, amelyekben egy nagyon régi hun nemzet lakik; a lakosság nemesekből, parasztokból és pásztorokból áll, s a magyarokkal és szászokkal együtt alkotja az országot.”

Vico, Giambattista: Az új tudomány. Bp. 1963, Akad. Kiad. 468. p. Ford.: Dienes Gedeon, Szemere Samu. (Filozófiai Írók Tára)

Già dunque abbiamo dimostro dirsi “are” le città eroiche nell'Asia e, per l'Europa, in Grecia e in Italia. Nell'Affrica restò, appo Sallustio, famosa l'ara de' fratelli Fileni poc'anzi detta. Nel Settentrione, ritornando in Europa, tuttavia si dicono “are de' cicoli”, nella Transilvania, le città abitate da un'antichissima nazione unna, tutta di nobili contadini e pastori, che con gli ungheri e sassoni compongono quella provincia.

Forrás: Nereus

A Tihanyi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás

Hoffmann István a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok által adományozott Az Év Tudományos Publikációja Aranyérem kitüntetést kapott 2011. november 26-án a A Tihanyi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás című könyvéért .

HOFFMANN ISTVÁN

A TIHANYI ALAPÍTÓLEVÉL MINT HELYNÉVTÖRTÉNETI FORRÁS

(A régi magyar helynevek vizsgálatának alapkérdései)

Debrecen, 2007

Tartalom

Bevezetés ........................................................................................................ 5

I. Helynévi szórvány és forrás kapcsolata ............................................................ 9

1. Az oklevelek mint szórványemlékek ............................................................... 9

2. A magyarnyelvűség okai .............................................................................. 12

3. A szórványok névszociológiai értéke ............................................................. 15

4. A magyar szórványok szövegbe illesztésének módjai ..................................... 17

5. Latinizáló helynévhasználat ......................................................................... 20

5.1. Természeti nevek ..................................................................................... 20

5.1.1. Víznevek .............................................................................................. 21

5.1.2. Tájnevek és domborzati nevek ................................................................ 26

5.1.3. Erdők, szigetek, utak nevei .................................................................... 30

5.2. Településnevek ........................................................................................ 32

5.2.1. Presztízs és latinizálás ......................................................................... 32

5.2.2. Névszerkezet és latinnyelvűség ............................................................. 38

5.2.2.1. Jelző + helynév szerkezetű nevek ....................................................... 38

5.2.2.2. -falu utótagú nevek ............................................................................ 40

5.2.2.3. -falva utótagú nevek ........................................................................... 43

5.3. Szláv és német nevek latinul ................................................................... 48

5.4. A latin névhasználat nyelvi forrásai ........................................................... 49

6. Latin szöveg és magyar név viszonya .......................................................... 51

6.1. Megnevezőszós szerkezetek ................................................................... 51

6.2. Latin földrajzi köznév + magyar helynév .................................................... 57

7. Magyar közszók latin szövegben ................................................................ 64

7.1. Fanevek ................................................................................................ 64

7.2. Földrajzi köznevek ................................................................................. 66

8. Összegzés .............................................................................................. 71

II. Nyelvi rekonstrukció — etnikai rekonstrukció .............................................. 73

1. Nyelv és etnikum összefüggése a helynévtörténeti kutatásokban ................. 73

2. A helynevek nyelvi rekonstrukciója ............................................................ 77

2.1. Helynév-etimológiai kutatások ............................................................... 77

2.2. A helynév-rekonstrukció alapelvei ........................................................... 80

3. A történeti helynévszociológia alapkérdései ............................................... 85

3.1. Az oklevélírók névalakító tevékenysége .................................................. 87

3.2. A nyelvi presztízsviszonyok és az oklevelezés ....................................... 90

3.3. A névrekonstrukció helynév-szociológiai vonatkozásai ............................ 92

4. A helynévadás névszociológiai háttere ..................................................... 96

5. A helynevek névszociológiai értéke ........................................................ 100

5.1. Természeti nevek .............................................................................. 101

5.2. Műveltségi nevek ............................................................................... 104

III. A Tihanyi alapítólevél helynévi szórványai ............................................... 114

1. A téma vizsgálatának fontossága ........................................................... 114

2. A Tihanyi alapítólevél kutatásának története ............................................ 116

3. Az elemzés főbb szempontjai és irányai ................................................. 119

4. A szórványok elemzése ........................................................................ 123

4.1. Tichon .............................................................................................. 123

4.2. Balatin ~ Bolatin ................................................................................ 126

4.3. Petra – Petre ..................................................................................... 128

4.4. Fuk ................................................................................................... 135

4.5. Huluoodi ............................................................................................ 139

4.6. Zakadat – aruk – Seg ......................................................................... 142

4.7. Turku ................................................................................................ 146

4.8. Ursa ................................................................................................. 151

4.9. Zilu kut – Kues kut ............................................................................ 154

4.10. Kert hel ........................................................................................... 158

4.11. Koku zarma ..................................................................................... 162

4.12. Keuris tue ....................................................................................... 163

4.13. Seku ueieze – Putu uueieze ............................................................. 165

4.14. Knez ............................................................................................... 168

4.15. Lupa ............................................................................................... 170

4.16. Gamas ............................................................................................ 171

4.17. Ziget zadu ....................................................................................... 172

4.18. Gisnav ............................................................................................ 174

4.19. Fizeg ~ Fyzeg – Fizeg azaa ............................................................ 176

4.20. Uluues megaia ............................................................................... 179

4.21. hurhu ............................................................................................. 181

4.22. munorau kereku ~ monarau kerekv ................................................... 182

4.23. kurtuel fa – munarau bukurea – brokina rea ....................................... 184

4.24. rea ................................................................................................ 186

4.25. Mortis ............................................................................................ 187

4.26. Mortis uuasara kuta rea ................................................................... 192

4.27. Sar feu ........................................................................................... 194

4.28. eri itu rea ........................................................................................ 198

4.29. Nogu azah feherea ........................................................................... 201

4.30. holmodi rea ..................................................................................... 203

4.31. Gnir uuege holmodia rea .................................................................. 205

4.32. Ohut cutarea ................................................................................... 207

4.33. Castelic et Feheruuaru rea meneh hodu utu rea – Kaztelic .................. 208

4.34. Petre zenaia hel rea ........................................................................ 221

4.35. Fotudi ............................................................................................. 222

4.36. Luazu holma ................................................................................... 224

4.37. Kangrez .......................................................................................... 225

4.38. Lean syher ...................................................................................... 227

4.39. Aruk tue – Aruk fee .......................................................................... 228

4.40. Fidemsi ........................................................................................... 229

4.41. Ecli .................................................................................................. 232

4.42. Bagat mezee .................................................................................... 235

4.43. Opoudi ............................................................................................. 235

4.44. Lopdi ............................................................................................... 237

4.45. Asauuagi ......................................................................................... 238

4.46. Culun ............................................................................................... 240

4.47. U[gr]in baluuana – baluuan ................................................................. 245

4.48. Oluphelr[e]a ..................................................................................... 248

4.49. Iohtucou .......................................................................................... 249

4.50. harmu ferteu .................................................................................... 250

4.51. Gunusara ........................................................................................ 251

4.52. Zakadat – aruk ................................................................................ 253

4.53. aiu .................................................................................................. 253

4.54. Ruuoz licu ....................................................................................... 254

4.55. harmu hig ....................................................................................... 255

4.56. Serne holma .................................................................................... 256

4.57. Eleuui humuk .................................................................................. 258

4.58. Babu humca .................................................................................... 262

4.59. fekete kumuc – fuegnes humuc – cues humuc .................................... 263

4.60. Cuesti ............................................................................................. 264

4.61. Segisti ............................................................................................. 267

4.62. Sumig ............................................................................................. 273

4.63. Thelena ........................................................................................... 276

5. Összegzés ...........................................................................................279

5.1. Az alapítólevél szórványainak szövegbe illesztése ................................ 279

5.2. Latinizáló helynévhasználat az alapítólevélben ...................................... 281

5.3. Az alapítólevél szórványainak névszociológiai helyzete ......................... 282

5.4. A szórványok lokalizálása .................................................................. 284

5.5. A névrekonstrukció etnikai hasznosítása ............................................. 287

5.5.1. Nem magyar etnikumra utaló nevek ................................................. 287

5.5.2. Magyar eredetű helynevek .............................................................. 288

Irodalom ................................................................................................. 292

 http://real-d.mtak.hu/37/2/HI-DISSZ.pdf

HAJNALI HÁROMPERCESEK A NYELVRŐL

Kálmán László – Nádasdy Ádám: Hajnali hárompercesek a nyelvről
(részlet)

Mi a nyelv, és ki a nyelvész?

Mit csinál az általános nyelvész?

A fizikusokat, vegyészeket, matematikusokat sose kérdezik, mivel is foglalkoznak valójában. Talán mert az emberek félnek, hogy a válaszból semmit sem fognak érteni. Bezzeg a nyelvészeket! Minket bátran faggatnak. Először megkérdezik, hogy hány nyelven tudunk. (Különösen, ha angolul tudó kérdezi, mert a linguist szó nem csak nyelvészt, hanem nyelvmestert, sok nyelven beszélőt is jelent.) Számok helyett persze azt válaszoljuk, hogy a nyelvésznek nem kell sok nyelven tudnia. „És milyen nyelvvel nyelvészkedsz?” – hangzik a másik jellemző kérdés. Ennek már több értelme van, mint az előzőnek: Sok nyelvész szakértője egy-egy nyelvnek vagy nyelvcsaládnak, amellett, hogy az általános nyelvészet érdekli. De sok olyan nyelvész is van, aki nem egy-egy konkrét nyelv nyelvtani problémáival foglalkozik, hanem általánosabb kérdésekkel. Azoknak a nyelvészeknek, akik egyes nyelvek, például a magyar nyelv nyelvtanán dolgoznak (és van mit dolgozni, mert minden nyelv nyelvtanában rengeteg tisztázatlan kérdés van), elvileg az általános nyelvészetben is képzettnek kell lenniük, mert a nyelvtanírás módszereivel az általános nyelvészet foglalkozik.

„A nyelvtanírás módszerei” – ez lenne hát az általános (más néven: elméleti) nyelvészet tárgya? A további kérdezősködést el lehet hárítani ezzel a válasszal. De nem ez a teljes igazság. A vegyésznek sem az a fő dolga, hogy vegyianyagokat és vegyi folyamatokat leltározzon, leírjon. Igaz, hogy a nyelvek rendszereinek általános törvényszerűségeit mind ismernünk kellene ahhoz, hogy a lehető legjobb és legegyszerűbb nyelvtanokat tudjuk írni. De egy csomó olyan jelenséget is nyelvészeknek kell felderíteniük, leírniuk, amelyek nem kerülnek bele az egyes nyelvek nyelvtanaiba.

Számtalan olyan oldala van a nyelvek életének, amely csak többé-kevésbé közvetetten függ össze a nyelvtanukkal. Ilyen például a történetük. Aztán hogy a gyerekek milyen időrendben, hogyan sajátítják el egy vagy több anyanyelvüket, hogy egymással érintkező nyelvközösségekben mi történik a részt vevő nyelvekkel, hogy hogyan felejtik el agysérülések vagy hosszú távollét következtében az emberek az anyanyelvüket, abból sok érdekes tanulság adódik, de a nyelvtanírás során közvetlenül nem tudjuk ezeket felhasználni. Pedig mindezekkel foglalkoznak nyelvészek, persze mindegyikkel másvalaki, ki mire szakosodott.

Az egyszeri ismerősnek a nyelvészetről a nyelvművelés is eszébe jut. Az – gondolom – már az eddigiekből is világos, hogy a nyelvművelőknek és az általános nyelvészeknek nem sok közös ügyük akad egymással. Persze a nyelv életéhez hozzátartozik, hogy időnként politikai vagy más okokból megpróbálják szabályozni, szabványosítani, és néha sikereket is érnek el ebben. A „helyes beszéd” harcosai azonkívül stilisztikával is foglalkoznak, ami szintén sok ponton érintkezik a nyelvészettel. De a beszélők (és írók) megrendszabályozása nem a nyelvész feladata.

Újabban a nyelvész úgy is elháríthatja a választ, hogy a nyelvészet különböző alkalmazásairól kezd beszélni. Hogy a számítógépes helyesírás-ellenőrző programokat, a titkosírásfejtő programokat, a szöveges információt tömörítő, kivonatoló programokat nyelvészek írják. Hogy sok agysérülés diagnosztizálásához nyelvészeti módszerekre van szükség: a nyelvi sérülés jellegéből következtetni lehet az agysérülés jellegére. Hogy az idegen nyelvek tanításának módszereit csak nyelvészeti eszközökkel lehet fejleszteni. És így tovább.

Végül akármit válaszol is a nyelvész, az lehet, hogy hosszabb és sokszor bonyolultabb lesz, mint amit a vegyész vagy a fizikus mondana. Bonyolult jelenségeket csak bonyolult eszközökkel lehet megragadni, megmagyarázni. Márpedig szinte minden jelenség, ami a nyelvvel kapcsolatos, igen bonyolult, összemérhető, mondjuk, a kémiai folyamatokkal.

A virágok színe és a szótár

Ha megkérdezzük a laikust, hogy mi különbözteti meg a nyelveket egymástól, elsősorban a szókincsre fog gondolni. Aki nem szakember, úgy gondolja: a német nyelvet az különbözteti meg a magyartól, hogy németül más szavakkal nevezzük meg a dolgokat. Magyarul az almát almá-nak, németül Apfel-nek nevezzük, és így tovább, és hogy e sok ezer különbség alkotja a két nyelv különbségét.

A nyelvész ezt nem így látja. A szavak, a szókincs különbségét nem tagadjuk, de nemigen tudunk mit mondani róla azon túl, hogy megállapítjuk. Ez pedig a tudományt nem szokta érdekelni. A szavak alakja és jelentése közötti kapcsolat teljesen önkényes: bármely hangsor (vagy betűsor) jelenthet bármit. Szakszerűbben kifejezve ez azt jelenti, hogy a hangsor alapján megjósolhatatlan a szavak jelentése. Márpedig ha nem tudunk jósolni, ha nincs a megfigyeléseinknek prediktív ereje, akkor a puszta regisztrálás marad csak.

Ha megkérdezzük a laikust, hogy a virágok miben különböznek, leggyakrabban azt fogja mondani: a színükben. A biológus számára azonban a szín mellékes és sokadrangú jellemző: őt az érdekli, hány sziklevele van a növénynek, meg hogy évelő-e – egyszóval szerkezeti, strukturális jegyeket keres, és ennek alapján mondja ki a különbségeket. A szín esetleges, véletlenszerű velejárója a virág egyéb jellemzőinek. Úgy is mondhatnánk: a szín önkényes.

Az önkényes és megjósolhatatlan tényanyagot a tudományban általában lexikális tudásnak nevezzük. Ez a kifejezés éppen a nyelvészetből származik, a görög lexikon szóból, melynek jelentése ‘szótár’. A szótár tudása, a lexikális tudás tehát egymással össze nem függő, megjósolhatatlan, vagyis önkényes információk tudását jelenti. Ugyanilyen tudás a történelemben például az évszámok, a biológiában a virágok színének ismerete.

Nem azt állítom, hogy a lexikális információ ne volna fontos: szavak ismerete nélkül nem lehet egy nyelvet beszélni vagy megérteni. A nyelvtudomány azonban a szavakkal mint olyanokkal nem foglalkozik, mert nincs mit mondania róluk. A szótárírás – vagyis lexikográfia – szép és fontos mesterség, de a nyelvészet szempontjából másodlagos, alkalmazott tudomány. A szavak történetével egy másik szakág, az etimológia foglalkozik, de annak szempontjai a hang- és jelentéstörténeten alapulnak. A szavak nyelvtani alakjaival a morfológia (alaktan), mondatbeli helyükkel a szintaxis (mondattan), jelentésükkel a szemantika (jelentéstan) foglalkozik. A nyelv központinak tűnő fogalmáról, a szóról kiderül, hogy nem is központi kérdése a nyelvtudománynak.

Amit nem lehet nem kifejezni

A nyelvek közötti jelentésbeli különbségekkel kapcsolatban a legfontosabb megállapítás a következő: A nyelvek nem abban különböznek, hogy mit lehet rajtuk kifejezni, hanem abban, hogy mit nem lehet a beszélőiknek egy-egy mondatban nem kifejezniük.

A japánban nincs nyelvtani többes szám, nem kötelező kifejezni, hogy egy főnév egy, vagy több dologra vonatkozik-e. Azt viszont kötelező kifejezni, hogy a beszélő mennyire van bizalmas viszonyban a hallgatósággal: más-más igealakot kell használni aszerint, hogy közvetlen, udvarias, vagy alázatos-e a viszony a megszólítottakhoz. A választást nem lehet elkerülni, hiszen az ige nem hagyható el a mondatból. Sőt, nem is csak a megszólítottakhoz fűződő viszony számít: az ‘adni’ igének a japánban három változata van, aszerint, hogy milyen a beszélő viszonya ahhoz, aki ad, és ahhoz, aki kap. Ehhez járul még, hogy a japánban a főneveken is jelölik, mennyire tiszteli őket a beszélő. A birkózószőnyeget, a tatami-t hívhatjuk tatami-nak, de a birkózók mindenképpen o-tatami-nak hívják, a kötelező tisztelet miatt.

Egyébként egész Kelet-Ázsiára jellemző a különböző udvariassági szintek kötelez ő kifejezése, annak ellenére, hogy az ott beszélt nyelvek nem ugyanabba a nyelvcsaládba tartoznak. A legkeletibb indoárja nyelvtől, a bengálitól Japánig megtaláljuk ezt a jelenséget, de máshol is előfordul, például az ausztráliai nyelvekben.

Szintén a legváltozatosabb nyelvekben, például sok észak-amerikai indián nyelvben használják az ún. evidenciális („tudomásjelölő”) igealakokat. Ez azt jelenti, hogy ezekben a nyelvekben, ha valamiről beszámolunk, jeleznünk kell, honnan tudjuk: közvetlenül tapasztaltuk, valakitől hallottuk, más tényekből kikövetkeztettük, természetfeletti erők hozták a tudomásunkra, stb. Ugyanúgy, ahogy a magyarban kötelező megválasztani az ige idejét és módját, ezekben a nyelvekben kötelező megválasztani az értesülés forrásának megfelelő igeragozást.

Milyenek a magyarban a kötelezően kifejezendő jelentések? Amint mondtam, ilyen a főnevek egyes ill. többes száma, ha nem is minden esetben: az, hogy könyvet vettem, utalhat egy vagy több könyvre is. A magyarban meg kell jelölni, hogy a mondat hogyan kapcsolódik az előzőleg elhangzottakhoz vagy történtekhez, és ebben sok európai nyelvtől is különbözik. Például az a mondat, hogy "Pista látogatta meg Marit, akkor használható, ha éppen az a fontos, hogy ki látogatta meg Marit. Ha viszont azt mondjuk, hogy "Marit "Pista látogatta meg, akkor éppen arról volt szó, hogy ki kit látogatott meg. Az olyan felkiáltások, mint "Kigyulladt a "raktár!, amelyek az igével kezdődnek, éppen arra utalnak, hogy minden előzmény nélküli megnyilatkozásról van szó. Az, hogy "Találtam egy "hibát a "programban, szintén nem igényel előzményt. Viszont az, hogy "Megtaláltam egy "hibát a "programban, csak akkor használható, ha előzőleg már ismert volt, hogy vannak a programban hibák.

Az, hogy az előzményekhez fűződő viszonyok kifejezése ilyen árnyalt a magyarban, legalább olyan „egzotikus” vonás, mint amilyen az udvariassági szintek változatossága a japánban. Sokszor éppen ez okozza a legnagyobb nehézséget az idegen anyanyelvűeknek a magyartanulásban. Ha észrevesszük, hogy szórendi hibákat követnek el, és rosszul használják az igekötőket, jusson eszünkbe, hogy milyen nehezünkre esne nekünk az udvariassági vagy az evidenciális ragozás helyes használata.

Kálmán László – Nádasdy Ádám: Hajnali hárompercesek a nyelvről

Internet, 2007

http://budling.nytud.hu/~kalman/arch/hajnali.pdf

Mondjuk szëbben!

HELYËSEN

Ë-JELÖLŐ ESZKÖZ

Termékismertető

EË-átalakító számítógépes nyelvi eszköz

tanároknak, diákoknak, előadóművészeknek,

hivatásos beszélőknek és tudósoknak

MORPHOLOGIC KFT.

Budapest, 2006

IN MEMORIAM

Tapolcafői Kalmár György

(1726—1781?, nyelvtudós, költő,

az ë betű első alkalmazója [1770])

Kodály Zoltán

(1882—1967, zeneszerző, népdaltudós,

népnevelő, a magyar kiejtés védelmezője)

Bárczi Géza

(1894—1975, nyelvész akadémikus,

a Bárczi Alapítvány névadója)

EMLÉKÉRE

Fejlesztők:

Endrédy István, Novák Attila, Pál Miklós

valamint a MorphoLogic Kft. más munkatársai

A “Helyësen. Ë-jelölő” rendszerkövetelménye:

PC CD-ROM, MS WIN 95, 98, ME, 2000, XP

Az Ë-jelölő nyelvészeti munkálatai főként

Buvári Mártának Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval című műve alapján folytak.

 (Készült a Magyar Tudományos Akadémiának “A magyar nyelv az informatika korában” című nemzeti stratégiai kutatási programja kere-tében. Programvezető: dr. Balázs Géza. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2001)

A MorphoLogic Kft. megbízásából szerkesztette:

Mészáros András (Bárczi Alapítvány)

I.

BEVEZETŐ

“…szigorú szërkesztő, bölcs korrëktor úr.

Aranytól tanultam: tudok magyarul.”

(Rónay György: Ëgy szóra)

Az Ë-jelölő célja és a jelölés jogalapja

Nem valamiféle csodabogárság, sem fölös időnk múlatása, uram bocsá’ feltűnési viszketegségünk indított bennünket erre a munkára. A tudományos érdëk mellett azért kértük föl a legkiválóbb magyar vállalkozást az Ë-jelölő kidolgozására, hogy erősítsük köznyelvi kiejtésünk nyílt e-vel és középzárt ë-vel ejtett változatát — Bolla Kálmán nyomán kialakított álláspontunk szerint; vala-mint hogy a felolvasásra és tanulásra szánt magyar köz-nyelvi, irodalmi nyelvi szövegeket könnyen és gyorsan átalakíthassuk. (Aki nem ejt középzárt ë-t, az általában nyílt e-t sem ejt, hanem a kettő közöttit.)

Az Ë-jelölő nyelvi eszköz (program) használatát sokféle alkalom indokolhatja: irodalmi előadóest; magyar nyelvi kiejtési verseny; vers- és prózamondó találkozó; a szép és igényes magyar köznyelvi kiejtés oktatása és gya-korlása; a magyar mint idegen nyelv oktatása. Az új nyel-vi eszköz nyelvészeti és néprajzi szövegek alapozó mun-kálatainál is alkalmazható.

A zárt ë jelenleg nem része a magyar ábécének, de A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának 90. sza-bálypontja kiejtési segédjelként engedélyezi a Kalmár György által először 1770-ben alkalmazott betűjelet (Kal-már György: Prodromus idiomatis Scythico-Magorico-Chuno (sev Hunno)-Avarici-sive, Apparatus criticus ad linguam Hungaricam… Posonii [Pozsonyban], 1770; Kalmár György: Summa. Az Embërnek épségben lévő állapatjáról, és esetéről, s e'ből követkëzëtt lëlki és testi nyavalyásságáról; ëdj szóval az ő egész romlott természetéről… Pátria Könyvek. Pátria Nyomda Rt., 1993 [az 1770-es pozsonyi kiadás változatlan, hasonmás kiadása] [más, kevésbé ismert címén: Valóságos magyar ABC]). Az ë a magyar nyelvészeti hangjelölés bevett betűjele (régebben ė-t is használtak).

A megbízható mérce közkinccsé tétele

Az Ë-jelölő szóanyagának és toldaléktárának bejelölése Buvári Márta szótára alapján történt. A szerző huszonkét, a Kárpát-medence különféle tájegységeit kép-viselő anyanyelvi beszélővel egyeztetett, használhatta Balogh Lajosnak az egész magyar nyelvterületet lefedő kutatópontokon felvett szógyűjteményét, s figyelembe vette Elekfi László több évtizedes kutatásait a Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval című kötet össze-állításakor. Tehát ez, az akadémiai kutatások keretében összeállított szóanyag és toldaléktár az eddigi legtelje-sebb és legpontosabb.

Belepillantva Kalmár György említett művébe bátran megjegyezhetjük: jó kétszáz év folyamán a zárt ë-zés lényege, azaz a gyakori ë-ző szavak és az ë-ző tolda-lékolás, alig változott – annak ellenére, hogy hiányzott a központi (helyesírási) szabályozás. Egyébként Balogh Lajos részletes kutatásai szerint az ë-t tartalmazó tő-szavaknak mindössze 15 %-a ingadozik (köztük ritkább szavak is), míg a toldalékolás szinte teljesen egységes. Persze ez nem csodálnivaló, ha elfogadjuk: a középzárt ë az o magas párja a hangrendszerben (ë-zés és o-zás, illet-ve ö-zés…).

Nem titkoljuk, hogy ezzel a szöveg-átalakítóval szeretnénk elősegíteni az ë-ző mérce (norma) létrejöttét, tudatosítani a magyarul beszélőkben nyelvünknek ezt a nem elhanyagolható jellemzőjét.

Az alapmű szótár az alábbi szavak esetében elfo-gadja az írásban történő ingadozást. A nagyobb számú ,,kék-aláhúzott” szó elkerülése, a jelölő eszköz zökkenő-mentes működtetése végett az alábbi, választható kiejtésű szavaknak csak az elöl álló alakja szerepel az Ë-jelölőben:

amely-ek (amëly), mely-ek (mëly), melyik-ek (mëlyik), némely-ek (némëly), sëmelyik-ek (sëmëlyik), valamely-ek (valamëly), valamelyik-ek (valamëlyik); deci (dëci); ëb-ëk (eb); hërrëg (herrëg), hërsëg (hersëg); këllék-ëk (kellék), këllem-ëk (kellem), këllemes-ek (kellemes), këllemetlen-ëk (kellemetlen), këllő-ek/k (kellő); kétely-ëk (kétëly), métëly-ëk (métely); lék-ëk (lék-ek), lékël (lékel); lënge (lenge); nem-ëk (nëm) (= nemzetség, válfaj), nemës-ek/ëk (nëmës); negyed-ëk (nëgyed), negyedik-ek/ëk (nëgyedik), negyven-ek (nëgyven); pertli (përtli); pëshed (peshed); rëked (reked), rëkedt-ek (rekedt), rëkesz-ëk (rekesz), rëkeszt (rekeszt), rëkken (rekken), rëkkenő-ek/k (rekkenő); rëvolvër-ëk (rëvolver); szemetël (szemetel); szép-ek (szép-ëk), szépen (szépën); szerb-ëk (szërb); szerel (szërël); szërkentyű (szerkentyű), szërkeszt (szerkeszt), szërkesztő (szerkesztő), szërkëzet-ëk (szerkezet); szerv-ek (szërv), szerves-ek (szërves), szervez (szërvez), szervezet-ëk (szërvezet); szevasz (szëvasz); telek, telkëk (telkek) telkës-ek (telkes); vecsërnye (vëcsërnye); verkli (vërkli).

A tagadószó “nëm” vagy “nem” alakú használatá-ról mi magunk dönthetünk. (Lásd a VI. fejezetet!)

Talán magasnak tűnik az “ingadozásra engedélye-zett” szavak száma, de közülük csupán a “nem/nëm (tagadószó), mely, këllemes, szërkeszt, szerv” szavak és szócsaládjaik számítanak gyakorinak. (Gondoljunk csak bele, hogy mennyi kivételt, sőt következetlenséget enge-délyez mostani helyesírásunk a családnevek tömkele-génél; régebbi nagy költőink közkézen forgó művei is el-térnek az érvényes helyesírástól.)

II.

MIRE ÜGYELJÜNK?

1. Másolt Ő, ő és Ű, ű ékezetek

Billentyűzetünk nyelve a másolás pillanatában magyarra legyen állítva! Figyeljünk arra, hogy pontos ékezetekkel sikerült-e átmásolnunk a kívánt szöveget sa-ját gépünkre! Másolt, világhálóról átvett szövegnél ellen-őrizzük, hogy két hosszú magánhangzónk, az ő, Ő és az ű, Ű hibátlanul (hullámvonal nélkül) került-e át a mi gé-pünkre, a mi rendszerünkbe. Általában az azonos rendszerből átvett szöveggel nincsen gond, a Wordból Wordba másolt szöveg minden bizonyal hibátlan lesz. Saját gépelt szövegünk szintén megbízható.

2. Elválasztás és írásjelek

A jelölő nem ismeri föl az elválasztott vagy szó-tagolt szavakat és a nagykötőjeles szóalakokat (ha nem szerepelnek az adattárban). Ugyancsak ügyeljünk arra, hogy a más rendszerből átvett szövegekben szereplő írásjelek, például a (zárójelek), az “idézőjelek”, az alsó vagy felső ₉kitevők⁷ megzavarhatják az Ë-jelölő felis-merő-képességét.

3. A teljesen különálló ë, Ë betű írása

A (zöld-piros színű) megnyitott zDemo ablakba bemásolt zárt ë betűk csak akkor maradnak meg az át-alakítás során, ha szavakban szerepelnek. A különálló zárt ë betűket újra be kell jelölni (például nyelvészeti tanulmányban).

4. Az ë, Ë írására: négyféle lehetőség

A) A “Beszúrás” “Szimbólumok” (jelek, jelképek) rovatából.

B) Alt-számokkal: A jelölés alt-kódjait majdnem minden számítógépen elő tudjuk állítani:

ë:   alt + 137,  alt + 393,  alt + 0235

Ë:  alt + 211,  alt + 467,  alt + 723,  alt + 0203

C) Magyar billentyűzet átalakításával: Ifj. Dobner Győző kiegészítette a magyar billentyűzetet (a 102, illetve 101 billentyűset). Megismerhető, letölthető a http://barczi.uw.hu honlapcímen.

D) SMS: Ha valaki telefonján is használni kívánná a zárt ë-t, egyelőre az è és È betűt (ferde ékezetű, az ékezet iránya: \ ) alkalmazza sms (esemes) küldésekor (dr. Fehér Bence javaslata).

[…]

http://barczi.uw.hu/e-jelolo.rtf.

http://www.morphologic.hu/Helyesen-Zart-e-jelolo-eszkoz.html