A sajtóművészet kezdetei
Az újságtördelés fejlődése 1620-1849
A
gyakorlottabb újságolvasó már egy lap belső oldaláról is meg tudja
állapítani, hogy az melyik újságé. Könnyedén különbséget tudunk tenni
egy bulvárlap, egy komoly politikai lap és egy folyóirat között, akár
ismeretlen nyelvű példákon is. A lapoknak jól megkülönböztethető
külalakja van, melyet az arculatterveztő álmod meg és a tördelő valósít
meg nap mint nap. A könyvek tördeléséről (könyvművészet) számos mű
született: a szintén egyedi kinézetű, és mégis minden nap más
variációkban megjelenő napilapok tördeléséről - a nyomdászoknak írt
gyakorlati tankönyveken kívül - alig találhatunk tanulmányt. Az alábbi
írás kísérlet az újságtördelési stílusok, az arculati elemek
fejlődésének nyomon követésére, a hazai könyvtárakban fellelhető
lappéldányok alapján.
[1]
Az
újságok mai kinézete - a többhasábos tördelés, a képek és a szöveg
egyensúlya, a szövegdobozok elrendezése, a díszítő elemek, a léniák, a
fejléc elemei - mögött több évszázados történet van. Bár egy szöveg
tördelésének voltak ókori előzményei (pl. asszír 3-4 hasábos ékírásos
táblák), az újságtördelés kezdeteinek színhelye az 1600-as évek első
felének Nyugat-Európája volt. Ahogy végighaladunk a lapok tördelésének
változásán, megfigyelhető, hogy az újításokban legelöl az angolszász
(előbb az angol, majd az amerikai) lapok álltak, de a XIX. században az
európai kontinens lapjai (francia, német) olyan sajátos arculatot
alakítanak ki, ami máig visszaköszön a hírlapboltokban.
1620-30: Minta: a könyv
|
|
|
Korai sajtótipográfia
1622: angol („könyvcímlap”), 1620: amszterdami francia (“címlap nélküli”), 1634: magyar (“röplapszerû”) lapok
|
A nyomdászok
eredetileg egyedi megjelenésű könyvek és röplapok nyomtatásával
foglalkoztak. Amikor az első periodikus megjelenésű újságlevelek
megjelentek, nem véletlen, hogy a nyomdászok ezeket vették mintául a
lapok tördeléséhez.
Az első hírlevelek egy oldalas, egyedi
eseményekhez kötöttek voltak, így adódott a röplapok stílusa (1634: az
első - fennmaradt - magyar Relatio). 1609-től már hetente jelentek meg a
néhány oldalas lapok , s ez már nem illett bele egyik kategóriába sem.
Az első újságok (1620-as évek) tördelésében kétféle típus különíthető
el.
Az Angliában jellemző típus pontosan leutánozta a könyvek évszázados hagyományokat követő tördelését: A/5-ös
[2]
méret, barokk, cifra díszekkel teli címlap, nagybetűs, hosszú és
cirkalmas cím, az impresszum a címlapon. Az egyetlen, de meghatározó
különbség a könyvekhez képest a dátum és a lapszám (pl. Numb. 8) jelzése
a máig megszokott helyen, az újság címlapjának legtetején. A lap
egészének - feltűnő helyen feltünetetett - saját dátuma is volt, és nem
csak az egyes hírek dátumait jelezték, mint a korábbi újságlevelekben.
Kezdetben (Angia: 1640) a mai műsorújságokhoz hasonlóan -tól -ig adták
meg a lap dátumát.
A másik típus a kontinensen (főleg a
cenzúramentes Amsterdamban) volt jellemző: a lehető legegyszerűbb
megoldással egy A/4-es lapra (két oldalra) egy vagy két hasábban a
lehető legtöbb információt nyomtatták, a lehető legkevesebb díszítő
elemmel, gyakrolatilag címlapi elemek nélkül. A lapok címe egyszerű,
apró betűvel volt kinyomtatva. Az impresszum a hátlap alján, vonal alatt
volt, mely szokás évszázadokig megmaradt.
Mindkét típus lapcímének szövege hasonló volt: Hírek (vagy Kurir) Olaszországból, Németországból stb.
1630-1665: Díszes címlap, többsoros címek
|
|
|
Sajtótipográfia 1630-1660
Angliai lapok (1641, 43), angliai és lengyel lapok (1663, 62 ill. 61), és francia lapok (1631, 32, 37.)
|
A két koncepció
lassan közeledett egymáshoz. Először az 1630-as években a kontinensen
kiadott lapok hagyták el a lap címe körül a magyarázó cirkalmakat
[3] (Gazette, 1632). Az újságokat a könyvekhez hasonlóan még egy hasábba
[4], néha szintén a könyvekből vett minta alapján „másfél" hasábba tördelték (margón széljegyzetekkel).
|
|
|
Sajtó és könyv tipográfiai egysége
Korabeli könyv (Ny: Misztótfalusi Kis Miklós) belsõ kezdõlapja és az 1710-es Mercurius Veridicus címoldala.
|
Egységes
kinézetűek, gazdagon illusztrált címoldalúak (pl. uralkodó arcképe) az
1640-es évek angol hírlapjai. A könyvek címlapja helyett viszont már
inkább belső kezdő oldalukra hasonlított első oldaluk. A díszes újságok
korábban egész címoldalt kitöltő fejléce összébb zsugorodott és már az
címoldal alján elindult az első hír szövege
[5].
Az
1660-as évekre az angol lapok első oldaláról is eltüntek az
illusztrációk. Ezeken több, a kontinens újságjain kevesebb soros,
nagybetűs cím (pl. A hírek, a nép szórakoztatására és informálására) és
5-10 sor magas dísziniciálé voltak a címlap fő elemei. A dátum
elfoglalta biztos helyét a lap címe alatt egy sorban, esetenként már
alattuk és felettük léniával.
1665-1720: Letisztult, kéthasábos lapok
|
|
|
Sajtótipográfia 1660-1730
Angol (1665, 1684, 1702, 1709); amerikai (1690, 1704), ausztriai
lapok (1680, 1722, 1736) és egy “kakukktojás”, a könyvek címlapját idézõ
lengyel Mercurius Polonicus (1698)
|
Azt, amit
újságarculatnak hívhatunk, az 1665-ben megjelent The London Gazette
nyomdászának sikerült megalkotnia. Az 1662-es Mercurius Publicus
arculatához képest a változás: elvette a címcifrázást, így a dátumcsík
közvetlenül az immár csak egy soros cím alá került. Megnövelte a
lapméretet (18,5x30 cm (közel A/4)), és így két hasábot tudott
(kellett) létrehozni. A lapcím betűtípusa és stílusa megegyezik a
törzsszövegével. Eltűnik a dísziniciálé, helyette az 1660-as évektől már
egyszerű iniciálé szerepel.
[6]
A
The London Gazette arculatát 50 éven át szinte változtatás nélkül
követik az angliai újságok (a címben néha verzált használva, a Gazette
hasábléniáit következetesen elhagyva), így ezzel az arculattal indul az
első napilap (The Daily Courant - 18x35 cm, 1702-től), és az első
amerikai lapok is. (Az 1704-es, első hosszú életű amerikai lap, a The
Boston News-Letter gyakorlatilag ugyanolyan). Még 130 évvel később,
1794-ben a londoni The Daily Adveriser is ebben a stílusban, de már
nagyobb méretben és három hasábban jelent meg.
Az 1720-as
évektől két hasábos ausztriai német lapok törzsszövege és magyarázó
al-vagy felcímei (Wienerisches) gót betűsek, viszont címei még latin
betűs verzálok (DIARIUM, MERCURIUS). Összhatásukban tehát az angliai
lapokra emlékeztetnek.
Térségünkben a Mercurius Polonicus
arcualta 1698-ban az 1620-as évek angol lapstílusát idézi
(könyvcímlaphoz hasonlít), az 1710-es Mercurius Veridicus vagy az
1721-es Nova Posoniensia pedig egy könyv belső borítójának szerkezetét
követi, a lapteteji díszsávval (bandeau) - amit viszont a hasonló,
1640-es évek angol lapjain nem találunk meg..
1680-tól
megritkul, majd az 1720-as évek után megszűnik a nyomdai reklámsor (a
nyomdászok segítségére a következő oldal első szavának feltüntetése az
oldal alján). Amerikában amúgy sem használták, nálunk viszont 1790-ig
még előfordult.
1720-1780: Lapdíszek, lapcímerek
|
|
|
Címeres sajtótipográfia XVI. sz.
Amerikai (1696, 1770, 1754), angol (1723, 1726, 1785) és német (1740, 1771 ill. 1677) lapok
|
A csupabetű újságokat
már talán unni kezdő közönségnek ismét mozgalmasabb kinézetű lapok
jártak ebben a korszakban. A lapterjesztéssel kapcsolatos emblémák
(lovas postás kürttel) Amerikában először az 1696-os amerikai (már gót
betűs című) The Old Post-Masterben, a kontinensen pedig még korábban, az
1677-es bécsi Ordinari Zeitungen-en is feltűntek (első magyar lapbéli
megjelenése a bécsi (eredetileg pozsonyi) Magyar Kurirban (1787-)
látható, és ez 1813 végéig ott is maradt). Nyugaton ezek a képek ekkor
terjedtek el igazán, együtt a mitológiai-allegórikus ábrázolásokkal
(néhol iniciáléba építve). Ezek az 1720-as években eleinte négyszögletű
keretbe foglalt illusztrációként tüntek fel a lap címe felett vagy
szavai között. Később a már valóban címer alakú lapcímerek sokszor a lap
fejlécét jellemzően két felé osztották. Ekkor indult a lapcímerek
karrierje. Ezek sokszor - főleg egy ország hivatalos lapjánál - az
ország vagy város címereit idézték. (A Temesvarer Nachrichten (1771)
ekkor erdélyi hímzésminta motívummal díszíti fejlécét). A legismertebb
ilyen lapcímer a The Times-é
[7].
Az
újságok főcímének betűi ismét kevertek (dőlt, vastag, verzál, cifra),
Amerikában hódítani kezd a vastag gót betű (későbbi brit változata a
belül vágott gót betű), illetve a díszes (néha túlcifrázott) rajzolt
betűk. (Érdekes, hogy a The Daily Universal Register 1785-ös fejléce
(lapcímer, szépírásos és verzál betű) 1814-ben a - valószínűleg hasonló
befolyásra törekvő - Journal Général de France címoldalán köszön vissza.
Az angol lapok 1720-tól (Daily Journal) 3, a korszak végén már 4
hasábosak (4 oldalon), címlapjukon tele hirdetéssel.
A Habsburg
birodalom lapjai sem maradnak le cifraságban és lapcímerekben, viszont
méretben igen: továbbra is marad a nyolcadrét (A/5) füzetke méret és a
két hasáb.
1780-1805: Nyugaton letisztult, nálunk díszfejléces lapok
|
|
|
Sajtótipográfia 1780-1800
Amerikai, angol (1785, 1787, 1787, 1787), francia (1799, 1805) lapok.
|
Amerikában és
Nyugat-Európában mind gyakoribbak a verzál antikva főcímbetűs lapok,
melyek ismét egyre inkább illusztráció, és immár mindenféle iniciálé
nélkül jelennek meg.
Az angliai (és amerikai) újságokban
megjelennek a címoldali hirdetési hasábok (első a hirdetés, s csak utána
jönnek a hírek), általában a kikötőkbe érkező áruk és hajók
hirdetéseivel (mindegyik iniciáléval vagy kis hajó ikonnal). Egyes
lapokból teljesen elmaradnak az egyéb cikkek, hisz jól megélnek írások
nélkül is: az első reklám-napilapok.
[8]
A címoldali hirdetések a kontinens lapjaiban sosem terjedtek el: a
francia - és magyar - lapok mindig az utolsó oldalakon vagy a lapba
becsúsztatott kis fecniken, a németek sokszor külön mellékletben
(Intelligenzblatt) hozták a hirdetéseket (néha a magyarok is, pl. a
Hazai s Külföldi Tudósítások „Hirdetések” melléklete).
Ahogy
Európában kelet felé, Amerikában nyugat felé csökkent a lapok mérete (és
ezzel a benne elférő szöveg mennyisége): az USA nyugati határain
(frontier) az újonnan meghódított területek lapjai csak 3-4 hasábban
jelennek meg. Ekkor már Amerika lekörözi Nagy-Britanniát: 1784-ben a The
Independent Gazette már 5 hasábos, amikor az első 4 hasábos angol lap, a
The Times elődje megjelenik (1785).
A Francia Forradalom
forradalmi lapjai a nálunk is használt A/5 füzetke méretűek, csak egy
hasábosak, címlapjukon néha van, többször nincs illusztráció. Később a
jelentős francia lapok közül a Moniteur a legnagyobb: már 3 hasábos.
|
|
|
Sajtótipográfia a 18-19. sz. fordulóján
Közép-európai (1776, 1787, 1790, 1791, 1803, 1780, 1793, 1785, 1790) lapok.
|
A kelet- és
közép-európában jellemző A/5-ös 1-2 hasábos lapokban ekkor virágzik fel a
díszes lapcímer/lapembléma divatja. Az egész térségben Görögországtól
(legalább) Pozsonyig sajátos laparculat alakul ki: (a kis lapméret
miatt) a címlap majd felét elfoglaló embléma látható a lap címe felett
vagy a lapcímbe építve. Ezek a korábban nyugaton feltűnt motívumokat
használják: lovas futár, allegórikus-mitologiai ábrázolások (pl.
Merkúr), nemzeti címer, városi látkép, sőt, huszárok (Ofner Zeitung).
Ennek a stílusnak az általam talált legkorábbi megjelenése a (már 2
hasábos, de még A/5-ös) Ephemerides Vindobonenses 1776-ból. Első magyar
nyelvű lapunk, a pozsonyi Magyar Hírmondó 1780-ban is e stílusban lett
tördelve.
|
|
|
Nem a méret a lényeg
Hasonló (lapcímeres) stílusú, országukban vezetõ kortárs lapok elsõ
számai, méretarányosan: 1785 (a The Times elõde) / 1780 (Magyar
Hírmondó: Ny: Patzkó Ferenc, Sz: Rát Mátyás)
|
Az 1803-ban induló
Wiener Zeitung a nemzeti címert leszámítva (koronás ill. sasos) szinte
pontosan azonos lapcímerrel jelent meg, mint a korábbi, 1800-as
Vereinige Ofner und Pester Zeitung.
|
|
|
A Monarchia egysége
1803 Bécs, 1800 Pest
|
Ezen lapok törzsszövege 11-12 pontos volt, míg Nyugaton ekkor 9-10 pontos kenyérbetűt használtak.
A
kor címer nélküli letisztult amerikai vagy francia lapjaihoz hasonló,
verzál antikva címbetűvel is jelentkezett már ekkor magyar lap: 1785-ben
a Magyar Hírmondó szakít a lapcímeres szokással
[9]. Ez az egyszerű címlap nálunk azonban csak az 1810-20-as években terjed el.
Ebben a korban tűnt el végleg a hírlapokból az iniciálé
[10] és a régies (gót) s betű, mely a magyar lapokban 1811 körül tűnt el végleg.
1805-1830: Nyugaton átmenet, nálunk letisztult lapok
|
|
|
Kis címeres lapok
1805 (angol), 1814, 1819 (francia), 1811 (pest-budai német), 1826 (pozsonyi német), 1826 (mexikói)
|
Továbbra is vegyesen
címerrel vagy anélkül jelennek meg a lapok, nálunk a lapok méretének
növekedésével a féloldalas lapcímerek kisebbek lesznek (fejléc közepén)
vagy eltűnnek, és így elterjednek a címer nélküli lapok.
Franciaországban
a Journal des Débats a dátumadatait felhelyezi a lap tetejére, s később
ezt a mintát követi szinte minden francia lap (és az ezeket követő
magyarok is). A Le Courier fejlécén látható egy másik újítás: az
impresszumadatok (pl. előfizetési adatok), felkerülnek a lapcím mellé,
két oldalra - ez a fejlécdobozok ősének tekinthető, s csak Európára
jellemző (Franciaország, Magyarország, Csehország). A J. D. Débatsban
1800-ban megjelenik a „vonal alatti” tárca (feuilleton) - de sem az
angolszász, sem német lapokban nem terjed el - nálunk viszont igen.
|
|
|
Dísz nélküli lapok
1835 (osztrák), 1813 (szerb), 1818, 1814, 1828 (pesti - Ny: Trattner
J. T., Sz: Kultsár István; bécsi - Ny: Haykul Antal, sz: Decsi Sámuel;
kolozsvári - Ny/Sz: Méhes Sámuel)
|
A Habsburg
Birodalomban ekkor kerül sor az újonnan megjelent hírlapok első arculati
letisztulására. A hazai (valamint a bécsi, belgrádi) újságokban ekkor
„egy csapásra” szinte kivétel nélkül eltünik a teljes hasábszélességű
díszes lapembléma, s vékony, verzál, egysoros címekkel, két hasábban
jelennek meg. A lapok dátumjelzése még egy csíkban a főcím alatt van.
1811-ben a Hazai és Külföldi Tudósítások az első magyar nyelvű lap, mely
„az oldalt két felé szegetve” 2 hasábbal jelenik meg. Elképzelhető,
hogy a lap szerkesztőjének, Kultsár Istvánnak németországi útján
tetszett meg az „új” forma: a főlap kéthasábosra váltása előtt egy ideig
a Frankfurt A.M.-i Neuwidi újság fordítását adta a toldalékban, ahol a 2
hasábos tördelésből is adott mintát, még 1810-ben. A budai német Ofner
Zeitung előrébb járt: már 1798-ban 2 hasábos volt.
1830-1848: Betűdivat
A
nyomdatechnika fejlődésével mind tetszetősebb betűket tudtak önteni. A
lapfejlécek „megbolondulnak”: már nem volt szükség illusztrációra ahhoz,
hogy a lapok címét kiemeljék: megtették ezt a betűk is. Korábban még a
verzál betűk is vékonyak voltak. Az eddigi, évszázadok óta közel
változatlan, barokk-klasszicista betűket új betűtípusok váltják fel.
Megjelentek előbb a félkövér, kövér (pl. kezdetben 1832-től a Jelenkor)
és különféle cifra (3-D-s, árnyékolt, stb.) betűtípusú főcímek.
|
|
|
Az elsõ vastag címbetűjű lapok
1835 (horvát), 1832 (magyar), 1833 (amerikai)
|
A betűk eddig „remegő” körvonala egyre élesebb, biztosabb. A gót betűknél ugyanez játszódik le
[11]: megjelennek a kövér, ívelt, szép rajzolatú gót főcímek, s utóbbinak is többféle típusa alakul ki.
|
|
|
Gót betû a címdivat
Franciaországban (1830), Amerikában (1841), Nagy-Britanniában (1849) - csak a méretek mások.
|
|
|
|
Német a sajtó világnyelve
Zeitungok: 1848 (német), 1841 (Pozsony), 1837 (Pest-Buda), 1830 (Bécs), 1845 (Pest - Ny: Landerer).
|
A betűtípusoknak
divatja lesz: egyes (hasonló-azonos) betűk végigfutnak a kontinens
számos lapján. A magyar lapoknál a 40-es évektől megállíthatatlan a
betűdivat-őrület: míg a The London Gazette 1665-ös normál antikva betűi
majd 50 éven át teljesen változatlanok maradtak a különböző angol lapok
fejléceiben, ekkor Magyarországon (és egyes lapok Franciaországban is)
félévente-évente új lapcímbetűvel lepik meg olvasóikat az újságok.
|
|
|
Változatok a Jelenkorra
1832-47. Ny: Landerer és Heckenast (1832-1835), Beimel József Esztergom (1835-1838), Trattner-Károlyi István (1838-48)
|
|
|
|
Az új betûk Európa-szerte hódítanak
1848 (francia), 1845 (magyar), 1849 (cseh), 1842, 43, 50 (magyar), 1838 (horvát), 1847 (szerb).
|
A 40-es években a
nyomdák szinte teljes díszbetűválasztéka „végigment” a napilapok
fejlécén. A Hírnök szerkesztője, Orosz József írja: „Magát az írást
tekintve a divat itt is zsarnokilag uralkodik, és szépnek tekinteti
velünk a mindenféle görbén álló s az olvasó orrát fenyegető felírásokat,
az ügyetlen ácslegény által faragottnak látszó egyiptienne betűket...
”. (Századunk, 1838/53) Divatos a klasszicista (finom tapú; korabeli
betűtípus-nevei: római ill. francia) betű kövér és félkövér változata
(Le Constituitionel-Kossuth Hírlapja: francia betű).
|
|
|
Francia minta
Hasonló lapok: azonos címbetû, 3 hasábos impresszum, tárca stb...
(1844: francia, 1848: magyar - Ny: Kozma Vazul). A hátlapon a hirdetések
stílusa és tördelése viszont már különbözik (a Pesti Hírlap
(1848) hirdetései).
|
Mint láthattuk, népszerű az egyiptomi (blokk) betű
[12]
nálunk 1839 és 49 között 10 lap (a lapok zöme) használta
hosszabb-rövidebb ideig főcímében. A 40-es évek végén jelennek meg a
groteszk (talpatlan) betűk. Használja a Pesti Hírlap, sőt, az amúgy
először még az összes többi bécsi laphoz hasonlóan gót betűs főcímű
forradalmi Der Radikale fokozatosan is erre a betűtípusra tér át
1848-ban (a pesti Radical Lap is ezt használja).
|
|
|
Radikális osztrák sajtó
A forradalmi bécsi lap fejlécének gyors átalakulása: 1848. jún - júl - szept.
|
Rövid ideig
ugyancsak ilyen, talpatlan betűjű a Magyar Hírlap 1850-ben - ez a
lapcím-design az egyetlen, mely szinte változatlanul ma is visszaköszön
az újságosstandokon.
A korszak fontosságát jelzi a tipográfia
szempontjából, hogy egy másik mai lapunk, a Magyar Nemzet címbetűje is
1848-ba vezet, bár „eredetije” nem újságon állt (és nem is használták
akkoriban újságcímnek). Első n a p i lapunk, a 48-tól napi Budapesti
Hiradó kövér klasszicista betűi viszont a lap teljes élete alatt
megmaradtak.
A hazai lapokban a törzsszöveg sokszor keskeny
betűi 10-11 pontos méretű. A rovatcímeket már kövér vagy nagyobb keskeny
betűkkel szedik. A kiemelésekhez ugyan uralkodóan a ritkítást
használták, de - 1848-ig - dőlt és vastag betűt is (mindenesetre
semmiképp sem az angolszász lapokban a kezdetekben használt - gót
betűt).
A mai ál-régies nyomatokon a betűk körvonala sokszor
nem éles, egyenes: kopott betűk valóban előfordultak újságjainkban, de
tűéles, szép öntetű betűkkel éppígy találkozhattunk (pl. a Nemzeti Ujság
1846-ban, vagy a hivatalos Közlöny 48-ban). 1841-ben az erdélyi Múlt
és Jelen két száma viszont olyan kopott betűkkel lett nyomva, hogy
később újranyomva ismét elküldték az előfizetőknek, hogy kicseréljék a
majdan bekötött évfolyamban.
TÖRDELÉS: Az angolszász
és a francia lapok fejléce jól elkülönül: előbbinek ha rövid a lapcíme,
középre igazítják és a mellette levő hely üresen marad. A francia
lapokban a főcím melletti helyet az impresszumadatok töltik ki; a főcím
alatt pedig visszatér a rég elfeledett magyarázó alcím, kicsit
átalakulva (általában: „politikai, irodalmi lap”). Ezt néhány hazai
politikai, és több művelődési-irodalmi lap is átveszi.
A
németországi és ausztriai lapok tördelése eltérő, könnyen
megkülönböztethető: Németországban kisebb méretű főcím, szövegdobozok,
az osztráktól eltérő címadás (Allgemeine Zeitung) és általában még
1848-ban is csak két hasáb jellemző. Szintén különbség van a bécsi és a
pesti német lapok között: utóbbiak inkább a hazai magyar lapok arculatát
és rovatszerkezetét követik, mint a bécsiekét.
1851-ben
Amerikában már 11 hasábos újságlepedő jelenik meg; az angol The Standard
1849-ben 6 hasábos, a J.d. Débats 5 hasábos, de a párizsi lapok
általában 3 hasábosak.
|
|
|
Kortárs lapok méretarányosan
Morning Courier and New-York Enquirer (1851), The Standard (1849),
Közlöny (1849), Marczius Tizenötödike (1848) és összehasonlításul az
Erdélyi Magyar Hír-Vivõ (1790)
|
|
|
|
Eltérő méret, eltérő olvasási technika
A The Times (1830) és a Pesther Tageblatt (1839) olvasási módszere más-más.
|
A 30-as évek hazai
lapjai még A/4-es kéthasábosak. Az első magyar nyelvű 3 hasábos újság
(valószínűleg) a Kovacsóczy szerkesztette kassai Szemlélő 1833-ban (kb.
110 évvel az első angliai 3 hasábos lap után). Ez a lap viszont nem
politikai, hanem irodalmi-művelődési lap volt, akárcsak az első három
hasábos pesti (félig politikai) újság, az 1840-es Budapesti Rajzolatok,
vagy az első pesti napilap, a (német) Peshter Tageblatt (1839).
A
lap növekedésével (vagy a betűméret csökkenésével) szükségszerűen
együtt jár a hasábszám növekedése is: így könnyen olvasható és
harmonikus megjelenésű az oldal. A Jelenkor a magyar lapok közül
1836-ban elsőként tért át (Széchenyi tanácsára) a másodrét méretre
(41x28), ami után viszont után sokáig vár a 3 hasábra áttéréssel, így
1836 és 43 között túlméretes hasábokkal jelent meg. Az országos
terjesztésű politikai lapok közül 1837-ben a sokmindenben francia példa
alapján újító pozsonyi Hírnök jelentkezett először 3 hasábbal. 6 évvel
később már egy kivétellel minden magyar hírlap 3 hasábos, és az 1849-es,
még nagyobb méretű Respublikában jelent meg a 4. hasáb, ami után már ez
lesz a norma a magyar lapoknál.
A dátum helye a hazai magyar
lapoknál a lap tetején van, akárcsak a francia újságokban. A francia
példának azonban sem a német, sem az osztrák, sem az angolszász lapokban
nem találni nyomát: itt a dátum a lapcím alatti dátumcsíkban, léniák
között szerepel.
A lap fejlécében kétoldalt található
szövegdobozoknak (impresszum, előfizetési adatok) is érdekes a
története. A francia lapokra olyannyira jellemző megoldást nálunk a
Hírnök alkalmazta először. Miközben azonban a szövegdoboz mint arculati
elem már megvan, még kísérleteznek, hogy mire is használják: eleinte a
lap tartalmi leírását közölték itt
[13].
1847-ben már a lapok fele használta ezeket a szövegdobozokat; s nemcsak
a magyar, de a csehországi és horvát lapoknál is megjelent.
Szövegdobozt alkalmaz a mindenféle szempontból magyaros tördelésű Pester
Zeitung és a 48-as forradalmi Der Radikale is; mint ahogy a legtöbb
német lap is (Allgemeine Zeitung). A bécsi lapok teljesen tartózkodtak
ezektől a szövegdobozoktól.
1841-ben a Pressburger Zeitung egy
ideig „franciásan” jelenik meg (dátum a lap tetején, 3 hasáb,
szövegdobozok a fejléc két oldalán), majd rövid idő után „titokzatos
módon” visszavált a korábbi, 2 hasábos, doboz nélküli, fejléc alatti
„németes stílusra”, ami 1849-ig marad
[14].
A Felvidék sokban úttörő volt: Kovacsóczy Szemlélője Kassán (1833-)
vagy Orosz Jószef Hírnöke Pozsonyban (1837-) szintén új stílusú,
tetszetős lap volt - érdekes módon viszont mindre jellemző, hogy a
kezdeti évek után lassan tördelésük elszürkült, aránytalanná vált.
A
címlapon közölt tartalomjegyzék tipikus magyar sajátosságnak mondható.
1828-ban a Hazai (később Erdélyi) Híradóban tünt fel először a lap
fejléce alatt egy hosszú hasábban. Később ez a 3 hasábos újságokban az
első hasáb tetejére költözik vagy a fejléc alatt jelenik meg, de 3
hasábban; tördelésére (vastag, vékony, ritkított, sorbehúzás stb.)
különös figyelmet fordítottak. Szinte az összes magyar lap használta az
1830-40-es években, 1845-től a Pester Zeitung is. A Leipziger Allg.
Zeitung 1841-es évfolyamában találtam hasonlót, így nem kizárt, hogy más
német lapok is alkalmazták. Ezekben a tartalmakban adtak a szerkesztők
először címeket az egyes cikkeknek.
Hasonló szerepet töltött
viszont be az angolszász lapoknál a címek első kiemelt megjelenése: az
1860-80-as években a cikkek címét először egy kupacban, a magyar
tartalomnak megfelelő helyen sorolták fel egymás alatt az amerikai
lapok, s csak később (1900-as évek eleje) „vándoroltak a helyükre” a
megfelelő cikkek fölé.
[15] A tartalomjegyzék a szabadságharc alatt tűnt el lapjainkból; bár később még néha visszatért.
Néhány lap szolgáltatása között szerepelt az időjárásjelentés, mely ott, ahol alkalmazták
[16], a címoldal fejléce alatti terület meghatározó eleme volt. Hasonlóval nyugati lapokban nem találkoztam.
A
nyugaton 1780-as évektől, Franciaországban 1810-es évektől jellemző
kisebb lapcímerek a Habsburg birodalmi lapok méretének növekedével már
1810-40-es évekre jellemzők, de főleg a német nyelvű fő lapokra
[17].
Ezek (és elődeik) már indulástól kezdve lapcímerrel jelentek meg: Ofner
Pester Zeitung (a magyar koronás címerrel), Pressburger Zeitung, Wiener
Zeitung (kétfejű sassal
[18]).
Szintén
feltűnő arculati elem volt az előfizetési felhívás, mely a félévi
előfizetési periódus előtti/utáni napokban jelent meg rögtön a lapok
fejléce alatt (főleg a magyar, kevésbé a német lapokon).
Ekkor
terjed el a tárca a hazai lapokban, s az 1840-es években magyar neveket
is kap (Őr, Kis Futár, Tárca, vagy a körülíró Élet, irodalom, művészet).
A magyar lapokban tárca nem minden nap jelent meg, és volt, hogy a lap
belsejébe került. A hazai politikai lapok jellegzetessége volt, hogy
melléklapot adtak ki (egyik nap a főlap, másik nap a melléklap jelent
meg: ikerlapok), melyek tematikája gyakorlatilag a „minden egyéb” tárcai
cikkeinek felelt meg
[19]. A melléklapok
[20] mindig kisebbek és így csak két hasábosak voltak; főcímbetűjük néha megegyezett a főlapéval, máskor nem.
|
|
|
Pozsonyi magyar lap és társa
A pozsonyi újság fõ- és melléklapja (1840) Ny: Schmid Antal Sz: Orosz József
|
Nálunk csak az első
valóban csak politikai újság, a Pesti Hirlap tért el a hagyományoktól:
Feuilleton, majd a hátlapra kerülő Értekező rovata is politikával
foglalkozott és melléklapja sem volt.
Különleges tördelésűek a
pesti Die Opposition, a bécsi Die Constitution c. lapok: mind a kettő
48-as forradalmi újság és rövid életük alatt tördelésük mindazokon a
fázisokon végigment, amin társaik a megelőző 20 év során : 1-2 hasábbal,
kopott betűkkel indultak, de pár hónap múlva már három hasábban, nagy
méretben, modern betűkkel jelentek meg.
Talán említésre érdemes
a kor kedvelt figyelemfelhívő szimbóluma, a mutató kéz is. Kutatások
szerint a mutatóujj kinyújtása azon kevés metakommunikációs elem egyike,
melyet az egész emberiség egyetemesen ugyanarra használ. Az egy időre
eltünt hírlapi elem ma a számítógépek képernyőjén a klikkelhető
szövegrészt jelző, egyik leggyakrabban látott ikonként támadt fel.
KI TERVEZTE A LAPOKAT?
Tördelő,
arculattervező, designer szakma nem volt, így minden a nyomdász kezében
futott össze. Tudjuk, hogy a Magyar Museum szedéséről szerkesztője,
Batsányi János adott részletes utasításokat (betűtípus, betűméret)
Trattner Mátyás nyomdásznak („A betű .. cicero legyen, és a citációkban
garmond. A formatum in 8 majori” [A/5]).
Széchenyi szellemi
vezére volt a Jelenkornak, melynek szerkesztőjéhez, Helmeczy Mihályhoz
többször intézett a külalakra vonatkozó kéréseket (papír minősége, lap
mérete, hasábszám). A Jelenkor olvasóinak meggyőzését a Széchenyi által
javasolt új, A/3 formátum (1836-) előnyeiről gr. Dessewffy József
végezte a lap társlapjában, a Századunkban. (Párbeszédes formában érvel a
nagyobb méret mellett; ahol képzeletbeli ellenfele egyik szemléletes
érve a nagy méret ellen az, hogy egy ilyen lap inkább hasonlít
„vitorlához, lepedőhöz, ernyőhöz, vagy kifeszült denevérhez”.)
A
pozsonyi Hírnök szerkesztője, Orosz József elkövette azt a baklövést,
hogy társlapja, a Századunk címbetűjét gót betűsnek rendelte meg egy
híres prágai betűöntödéből. A gót betűket a magyar nyelvű sajtó úgy
kerülte, mint a darázscsípést, úgyhogy az olvasók akaratának megfelelően
kénytelen volt megváltoztatni, és „magyaros” betűkre lecserélni a
főcímet. Az új betűkkel megjelent lapban ír Orosz a betűkről, s innen
tudjuk, hogy a gót betűk ötletét az amerikai, angol mintából vette („ez
írás, módi” - írta, s ebből az is kiderül, hogy éles tördelői szemmel
figyelte a nyugati mintákat). Hogy (már akkor is) néhol fontosabb volt a
forma a tartalomnál, jelzik az alábbi sorok: „Némelyek az utcán
megállítottak, a s elmellőzvén a lapok tartalmát, irányát, czélját, ...
nem tudtak másról szólani, mint a gót vagy német betűkről...”. „Sokan
vélik, oda nemzetiség, magyarság, becsület, ha tokajiba égettbor
keveredik”, s most már hozzátehetnék: „vagy ha egy hírlap címe gót
betűkkel iratik”.
[21]
IRODALOM
A nemzetközi sajtótörténetre vonatkozó főbb forrásmunkák (ill. az angolszász és franca lapok képeinek fő forrása)
Alen Hutt: The Changing Newspaper. Gordon Frager Publ., London, 1973
Histoire de la Presse Francaise I. Ed. Spes et Lausanne. 1965.
Brian Lake: British newspapers. Sheperd Press. London, 1984.
Antony Smith: The Newspaper - An international history. Thomas and Hudson, 1979.
Henri Avenel: Histoire de la Presse Francaise. Paris, 1900.
[1]
A külföldi lapok közül többnyire reprodukciókban közölt, néha eredeti
angol, amerikai, francia, Habsburg-birodalmi és németországi lapokat
találtam. A közölt korszakhatárok évszámaiban inkább a nyugati, mint a
közép-európai lapokhoz igazodtam, de e határvonalak így is meglehetősen
önkényesek.
[2]
Méretek meghatározására azt a ma ismer formátumelnevezést használom,
mely a legközelebb áll az adott lap (nyolcadrét: A/5, negyedrét: A/4,
másodrét vagy folio: A/3) - még nem szabványos - méretéhez.
[3] A korábbi lapok „kimondható” címének a legnagyobb betűvel nyomott szó is tekinthető - itt már csak ezt maradt meg.
[4] 1620-1665; a magyar lapoknál 1780-1810
[5] Az egész oldalas újságcímlap még visszatér az 1830-40-es évek magyar hírlapjai bekötött félévfolyamainak első lapján
[6] A Mercurius Veridicus és a Nova Posoniensia 1710-1720-ban még nagy dísziniciáléval jelenik meg.
[7] Eredeti, kissé eltérő változata a lap elődjén, a The Daily Universal Registeren jelent meg 1785-ben.
[8]
A címoldali hirdetéshasáb szokása különösen a briteknél volt hosszú
életű: a The Times 1966. májusában szakított vele. (Hutt p. 35).
[9] Követi az 1789-es Hadi Történetek
[10] Kivéve a hirdetéseket és Magyarországot, ahol a Hazai és Külföldi Tudósításokban még 1830-ig megmarad.
[11] Először az angol és amerikai lapok gót betűs címében, majd csak később a német lapokban
[12] Pl: La Patrie, La Presse, Világ, Hírnök, Národní Nowiny, Ilirske Národne Novine
[13]
Hasonló a lapcím alatti léniák közti dátumcsík kezdeti (1665-) szerepe:
a design-elem már megvan, de eleinte még hol a dátum, hol a „Published
by Authority” felirat tűnik fel benne. A Hírnök első számában már van
vonal alatti rész is, de ez még a „levelezés” rovat helye.
[14] A visszaváltás időpontjakor (1841-42) megjelent számok épp hiányoznak a Széchényi Könyvtárból.
[15]
Nálunk épp manapság lett ismét nagy divatja, méghozzá a korabelivel
azonos helyen (bal első hasáb teteje a címlapon), csak épp Foglalat vagy
Tartalom helyett „Ma” vagy „A nap témái” címmel.
[16] Österreichischer Beobachter -1835-, Ofner und Pester Zeitung 1837, Erdélyi Hiradó 1833
[17]
A Buda-pesti Rajzolatok óriási koronás címere kivétel; az erdélyi Múlt
és Jelen 1830-az évek végi, eleinte egész lapszélességű címere szintúgy.
[18] A kétfejű sas az 1850-es években a birodalom minden részének hivatalos újságján - a magyaron is - kötelező elem lesz.
[19]
Viszont a hazai (kontinentális) piacról hiányoztak az angolszász
országok vasárnapi lapjai. Nyugat-Európában talán azért, mert a fő
(német, francia) napilapok tényleg napontja (7/7) jelentek meg.
[20]
Néhány példa: Hírnök: Századunk, Nemzeti Ujság: Hasznos Mulatságok;
Jelenkor: Társalkodó, Presburger Zeitung: Pannonia; Erdélyi Hiradó:
Vasárnapi Ujság
[21] Századunk, 1838/53
elte.hu/szabadbolcseszet
A
ma elején és végén is csonka kézirat írásának helyére és idejére csak
következtetni tudunk. Feltételezhető, hogy az óbudai mariánus ferencesek
kolostorában fordították és másolták az óbudai klarissza apácák
számára. Ezt a kódex előkerülése is valószínűsíti. A kódexet 1835-ben
guari és felsőszelestei Guary Miklós királyi udvarnok és táblabíró, góri
földbirtokos ajándékozta az Akadémiának, így azt róla nevezték el. Az
ajándékozó nagyanyja Sennyey Anna Mária bárónő volt, akinek családja
szoros kapcsolatban volt a klarisszákkal, rokonai közül sokan léptek be a
rendbe. Ezen apácák egyike volt Sennyey Jozefa, aki a budai kolostorból
– annak feloszlatásakor (1782) – szüleihez távozott. Az ő révén
kerülhetett a kódex a család birtokába.
