Nyelvészet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nyelvészet
Elméleti nyelvészet
Fonetika Fonológia Morfológia Szintaxis Szemantika Szövegnyelvészet Pragmatika
Alkalmazott nyelvészet
Stilisztika Szociolingvisztika Etnolingvisztika Történeti nyelvészet Kognitív nyelvészet Pszicholingvisztika Neurolingvisztika Számítógépes nyelvészet Fordítástudomány Lexikológia, Lexikográfia Nyelvpedagógia Diskurzuselemzés Kriminalisztikai nyelvészet, Igazságügyi nyelvészet
Nyelvtörténet
Történeti szociopragmatika Etimológia
Nyelvpolitika
Nyelvelmélet
m • v • sz

Általánosságban a nyelvészet az emberi nyelvekkel foglalkozó tudományág, és nyelvész az, aki ezt a tudományt műveli. A nyelvészet szerteágazó területét három fő szempont alapján szemlélhetjük:

• Szinkronikus vagy diakronikus: az első típus a nyelvek jelenlegi formájával, míg a második a nyelvek múltjával, nyelvcsaládok alakulásával foglalkozik;
• Elméleti vagy alkalmazott: az elméleti nyelvészet azon elvekkel foglalkozik, mely a nyelvek leírását, kialakulását írják le, vagy a nyelvek univerzális tulajdonságait vizsgálja, az alkalmazott nyelvészet pedig az adott nyelvek alkalmazását, működését tanulmányozza;
• Kontextuális vagy független: (ezen kifejezések nem kialakult formák; az Encyclopædia Britannica például a „makrolingvisztika” és „mikrolingvisztika” kifejezéseket használja, analóg módon a közgazdaságtan „mikroökonómia” kifejezéséhez) az első megközelítés a nyelvet a világba illesztve vizsgálja: kapcsolatát a társadalommal, elsajátítását, használatát és alakulását; míg a független megközelítés a nyelvet saját magában, önállóan vizsgálja.

Tartalomjegyzék 1 Az elméleti (vagy általános) nyelvészet (nyelvtan) területei 2 Történeti nyelvészet 3 Alkalmazott nyelvészet 4 Kontextuális nyelvészet 5 Egyedi beszélők és nyelvi közösségek 6 Leíró és előíró nyelvtanok 7 Beszéd vagy írás 8 A nyelvészeti kutatás területei 9 Interdiszciplináris nyelvészeti kutatások 10 Jelentős nyelvészek és irányzatok 11 A beszéd reprezentációja 12 A nyelvészet szűkebb értelmezése 13 Lásd még 14 Irodalomjegyzék 15 Külső hivatkozások

Az elméleti (vagy általános) nyelvészet (nyelvtan) területei 

Bővebben: Nyelvtan

Az elméleti nyelvészetet gyakran számos jól ekülöníthető területre bontják, melyeket egymástól többnyire függetlenül is lehet vizsgálni. Az alábbi felosztás általánosan elfogadott:

• fonetika: azaz beszédhangtan, a beszédhangokkal foglalkozó tudomány (fóné = hang);
• fonológia: azaz nyelvi hangtan, a nyelv legkisebb egységeivel, a fonémákkal foglalkozó tudomány;
• morfológia: azaz szóalaktan, a szavak belső szerkezetének, felépítésének tudománya: miként lesznek az egyszerűbb és bonyolultabb szóelemekből (morfémákból) szavak (morfé = alak);
• szintaxis: magyarul mondattan, annak tudománya, hogy a szavakból hogyan építünk nyelvtani szerkezeteket, mondatokat (szün-tattó = összerak, alkot);
• szemantika: a nyelvi jelentés tudománya (szémeion = jel);
• pragmatika: a nyelvhasználat vizsgálata, azaz hogyan alkalmazzuk az egyes nyelvi megnyilatkozásokat a kommunikációs környezetben (kontextusokban) (praxisz = gyakorlat).

Ezek a szakterületek olykor átfedik egymást: például létezik morfofonológia, morfoszintaxis stb. A szemantika az összes jelentéses nyelvi elemmel foglalkozik, a morfémától a szintagmáig, sőt talán nagyobb szövegegységekkel is. Ettől eltekintve azonban mindegyik terület rendelkezik egy központi koncepcióval ami köré kutatása és tudományos vizsgálata csoportosul.

Történeti nyelvészet 

Bővebben: Történeti nyelvészet

A nyelvet diakrón szempontból vizsgálja, tehát azzal foglalkozik, hogy az idők során milyen változásokon ment keresztül az adott nyelv hangtana, alaktana, mondattana stb. Ehhez összehasonlító adatokat (rokon, szomszéd és egyéb nyelvek), valamint nyelvemlékes adatakat használ forrásként.

Alkalmazott nyelvészet 

Az alkalmazott nyelvészet egyik szakága a nyelvfeldolgozás (Human Language Processing vagy HLT). Lényegében az emberi vagy természetes nyelvnek gépi (számítógépes eszközökkel való) feldolgozását jelenti. A feldolgozás vagy kutatás/alkalmazás témája vagy közelebbi célja a megrendelőtől függ. Főbb megrendelőnek számítanak az egyes nemzeti egyetemek és kutatóintézetek, a kormányok, nemzetközi hatalmi csoportosulások, az Európai Unió, az iparvállalatok stb.
A terület nem válik élesen el önálló ágakra, sok az átfedés a hasonló névvel jelölt tevékenységek vagy témák közös, kategória jellegű elnevezése között. További széles körű elnevezések e területről: nyelvtechnológia, természetes-nyelv feldolgozás (Natural Language Processing vagy NLP), illetve számítógépes nyelvészet (computational linguistics) stb.
A nyelvészet erőforrásait (például korpuszok, nyelvtanok, tudásleíró eszközök stb.), módszereit és eszközeit nem tudományos célra, hanem az adott terület saját célrendszere érvényesülésének támogatására használják. Érdekes ebből a szempontból az Európai Unió esete, amelynél az EU egyes programjainak alárendelve találhatók meg az alkalmazott nyelvészeti kutatások.

Alkalmazott nyelvészeti kutatások az EU kutatási központjában
Az Európai Unió Közös Kutatási Központot (Joint Research Centre vagy JRC) tart fenn a közösség kutatási céljainak érvényesítése érdekében. Ennek a központnak van egy olyan intézete, amelynek feladata, hogy például az állampolgárok védelme és biztonsága témában a megfelelő nevű intézetben (Institute for the Protection and Security of the Citizen vagy IPSC) a témába vágó kutatásokat irányítsa.
Szűkebb területet jelöl meg a nyelvtechnológiának a webtechnológiában való alkalmazása, amely a világhálón található szövegek feldolgozásával foglalkozik további, még mindig széles és általános bontásban a következő témákra koncentrálva:

• szövegfeldolgozás
• dokumentum visszakeresés
• képi megjelenítés vagy vizualizáció

Az EU már régen foglalkozik ezzel a témával, bár előtte az ez irányú kutatás és „tudomány” még más neveken szerepelt. Így érthető, hogy már saját (korábbi finanszírozásban megvalósított vagy megvásárolt) termékei vagy eszközei is vannak, amelyek külön szócikket érdemelnek.
A témáról bővebben itt lehet olvasni: http://www.lingforum.com

A nyelvtechnológia központ
Nyelvtechnológia központnak nevezik (HLTCentral) az interneten a beszéd- és nyelvtechnológia szakterületének lehetőségeit felvonultató tárházat, ahol a szakmát művelők ebből a témakörből, valamint a kapcsolódó területekről információkhoz juthatnak. Az oldalt két uniós finanszírozású projekt tartja fenn, az ELSENET és az EUROMAP.
A honlap az alábbi témák köré csoportosul: K+F, technológiai és üzleti fejlemények a beszéd, a nyelv, a többnyelvűség, a gépi (automatikus) fordítás és a lokalizáció területeiről az egész világról, de európai szemszögből.
A központ honlapja itt http://www.hltcentral.org/ található.
A 6. keretprogramban (F6) az e tudományágban 2006-ig folyó kutatásokra már évekkel ezelőtt kellett pályázni konkrét tudományos témákkal és tervekkel, azonban azoknak illeszkedniük kellett az EU információs társadalmi technológia (IST vagy Information Society Technology) célrendszeréhez, és azon belül a következők programpontoknak kellett megfelelniük:
IST-2002-2.3.1.7 – Szemantikai alapú tudásrendszerek (Semantic-based knowledge systems)
IST-2002-2.3.1.6 – Multimodális interfészek (Multimodal interfaces)

Nyelvtechnológiai eredmények az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államokban az U.S. Commerce Department’s Technology Administration elnevezésű kormányszerv NIST néven futó ügynöksége foglalkozik a HLT terén elért eredmények értékelésével. Az Information Access Division (IAD) részleg rendelkezik egy Information Technology Laboratory nevű intézettel, amely a multimédiához és más komplex információkhoz hozzáférést biztosító, fejlett technológiákról méréseket és szabványokat ad közre.
Az IASD honlapon (itt: http://www.itl.nist.gov/iad/ ) A beszédfelismerés mérése és kiértékelés, a beszélő azonosítása, a beszélt nyelv megértése, az információ-keresés, visszakeresés és szűrés, a dokumentum megértés, összefoglalás, és az interaktív beszédmegértés témákkal foglalkoznak. Azonban az egyes termékek vagy szolgáltatások értékeléséhez, bírálatához segítségül hívják a szélesebb felhasználói közönséget, illetve a szakembereket, ezzel is elősegítve a területen működők kapcsolatát és összefogását. Évente meghirdetik, hogy milyen témákban van szükség értékelő munkára, kritikai véleményekre. 2005-ben és 2004-ben a következő alkalmazott nyelvészeti témakörök kerültek elő ezen a honlapon: http://www.nist.gov/speech/tests/summaries/index04.htm
Nyelvek közötti információszerzés, kivonatolás és összegzés (Translingual Information Detection Extraction and Summarization vagy TIDES) főcsoportban:

• Gépi fordítás
• Információszerzés
• Téma kiderítés és témakövetés
• Új esemény felfedezése
• Link gyűjtés
• Történettagolás
• Több nyelvi áttételes információ visszakeresése
• Nagy pontosságú dokumentum visszakeresése
• Automatikus tartalom kivonatolása
• Entitás beazonosítása
• Kapcsolat/Viszony felismerése
• Összegzés
• Dokumentummegértési konferencia
• Információ-gazdag átírás
• Hatékony és megfizethető beszédfelvétel újrahasznosítás
• Beszéd írássá való átalakítása
• Meta-adatok kinyerése
• Beszélők naplózása
• Akadozott beszéd felismerése
• Beszédhatár felismerése
• Találkozókon folytatott felismerés
• Beszéd írott szöveggé való átalakítása
• Meta-adat kinyerése
• Beszélő naplózása

Ezekről (például szöveg visszakeresése vagy a beszélő felismerése) konferenciákat és további ismertetőket is szerveznek, de az egész alkalmazott nyelvészeti kutatásügy lényegében az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának az ARDA (Advanced Research and Development Activity = ARDA) nevű fejlett K+F kutatási projektjébe tartozik, mivel az finanszírozza.

Alkalmazott nyelvészeti kutatások Magyarországon
A magyar kutatók több egyetemen is foglalkoznak alkalmazott nyelvészeti témákkal, de nem szükségszerűen a nyelvészeti oktatási (bölcsészkari) programokon belül.
Például a BME (Távközlési és Médiainformatikai Tanszék) a témákat a doktorandusz képzésben vezetik elő, ahol a kiindulási pont, a társadalmi igény az interneten keletkező információmennyiség hatékony kezelése, rendszerezése, lekérdezése és keresése. Feltételezve, hogy a nagy portálok [yahoo, google, origo stb.] hierarchikus kategóriarendszerekben tárolt és kikeresett dokumentumgyűjteményeit a felhasználói visszakeresés során a felhasználás szempontjai szerint hasonló strukturált szerkezetben kell tárolni, olyan módszerekre van szükség, amelyek ezt az előkeresett anyagot minél kevesebb ráfordítással lehetőleg automatikusan és természetesen minél kisebb hibával lehessen besorolni a (felhasználó szempontjából) megfelelő kategóriákba. Az egyik lehetséges módszer kategorizálási módszer hiánya esetén a dokumentumoknak valamilyen hasonlósági reláció alapján való csoportosítása, idegen szóval klaszterezése. (A dokumentumok természetesen nem csak szöveges adatok, hanem tetszőleges entitások, például képek, paraméterek stb. is lehetnek)
A praktikus alkalmazás területei magukba foglalják a többnyelvű dokumentum-osztályozási feladatokat (multi-lingual categorization); képek megfelelő feldolgozását és osztályozását, az orvosi diagnosztizáló, döntéstámogató rendszer kidolgozását ismert kórismék és kórtörténetek alapján; többnyelvű tematikus glosszáriumok automatikus készítése stb.) témákat.
Tipikus témák:

• Dokumentumgyűjtemények automatikus osztályozása, erre szolgáló algoritmusok
• Mintafelismerési algoritmusok alkalmazása képek osztályozására.
• Számítógépes nyelvtechnológia módszerek alkalmazása szöveges dokumentumok hatékonyabb feldolgozására
• Orvosi diagnosztizáló-döntéstámogató rendszer ismert kórismék és kórtörténetek alapján

Ugyanazon a BME tanszéken Olaszy Gábor és Németh Géza foglalkozik a beszédfelismeréssel, szintetikus magyar beszédgenerálással, illetve írott szövegből hangzó beszéd generálásával. (Ugyanezzel a témával az MTA egyik intézete is foglalkozik.)
A különböző beszélő ill. beszéddel vezérelt alkalmazások (e-levél és SMS felolvasás, automatizált tudakozó stb.) képezi it az alkalmazott nyelvészet tárgyát. Különösen és konkrétan foglalkoznak a beszédtechnológiai technológiák, keretrendszerek és felhasználói felületek felmérésével és elemzésével különös tekintettel a nyelvfüggési és mobil technológiai szempontokra, foglalkoznak keretrendszerek és felhasználói felületek továbbfejlesztésével és implementálásával, illetve interdiszciplináris megközelítésű, újszerű minta és tesztrendszerek tervezésével és megvalósításával, valamint felhasználó orientált értékelésével.
További kutatási téma a beszédkeltési eljárásokban egyre növekvő szerepet kaptak a nagy mennyiségű természetes beszédből álló adatbázis címkézésére, feldolgozására és az így kialakított elemek összefűzésére építő módszerek. Ennek viszonylag nagy -de kötött- szókészletű alkalmazási területeken (például időjárásjelentés, menetrend) van az elsődleges alkalmazási területe. Azonban egyre több esetben merül fel ezen technikák alkalmazása kötetlen szókészletű szövegfelolvasó rendszerekben is.
E témákhoz a szó- vagy mondat alapú beszédkeltési módszerek vizsgálata, kritikai elemzése és megvalósítása szükséges a fenti tanszéken fejlesztett Profivox TTS rendszerkörnyezetben. A fenti kutatási témában ismerni kell a korpusz alapú adatbázis módszereket és a Profivox rendszert. A kutatás konkrétan adott személy spektrális és prozódia jellemzőinek vizsgálatára irányul, változó beszédprofilok kialakítása céljából. (v.ö. fent a beszélő felismerés témával)
Olaszy Gábor publikációi: http://fonetika.nytud.hu/og/publist_hu.htm
.
Az alkalmazott nyelvész „profilja”
A fenti IST témában 1999-ben újabb magyar cég, a Morphologic nyerte el, a Recognita és a Cygron Kft. után a harmadik, a kitüntető IST díjat.
Az alkalmazott nyelvészet művelőinek alapképzettsége vagy nyelvészeten kívüli szakterülete rendszerint matematika, számítástechnika, könyvtár- vagy információtudomány, illetve gyakori a villamosmérnöki vagy egyéb műszaki háttérrel ide érkező szakember.
A témába vágó irodalomból:
Intelligens szövegkezelés számítógéppel: http://www.szakkonyv.hu/konyv.php?i=6236
.
Az EU terminológia magyarításának vitafóruma, a HUTERM Az EU 2005-ben mintegy 500 magyar nyelvészt alkalmazott közvetve vagy közvetlenül. A fordítók, jogász-nyelvészek, tolmácsok és korrektorok valamint célközönségük: az EU-szakétők, kormányzati döntéshozók, EP-képviselők, újságírók és újságolvasók 2003 óta internetes fórumon vitatják meg egymással terminológiai problémáikat, közösen keresik az új EU-terminusok legtalálóbb magyar megfelelőit. A fórum címe: http://groups.yahoo.com/group/HUterm/ Az EU fordítói és tolmácsai a http://www.huterm.com honlapon helyezik el a munkájukhoz fontos nyilvános nyelvészeti erőforrásokat.

Kontextuális nyelvészet

Kontextuális nyelvészetnek azt a tudományt nevezzük, ahol a nyelvészet kölcsönhatásban áll egyéb akadémiai tudománnyal. Ehhez képest az elméleti nyelvészetben a nyelvet magáért a nyelvért tanulmányozzák. Az ún. interdiszciplináris nyelvészeti területeken azt vizsgálják, hogy a nyelv hogyan lép kölcsönhatásba a világgal. Az olyan társadalomtudományok, mint szociolingvisztika, antropológiai nyelvészet és nyelvészeti antropológia a társadalom és a beszédtevékenység közötti kapcsolatot tanulmányozzák.
A kritikus diszkurzus elemzés tudományánál a retorika és a filozófia kapcsolatban áll a nyelvészettel.
A pszicholingvisztika és a neurolingvisztika ötvözi az orvostudományt és nyelvészetet.
A nyelvészet egyéb tudományközi területei közé tartozik a nyelvelsajátítás, fejlődéstani nyelvészet, komputációs nyelvészet és a kognitív tudomány.

Egyedi beszélők és nyelvi közösségek

Valójában, és ez könnyen belátható, mindenki más nyelvet beszél, hiszen a nyelvelsajátítás egyénileg történik, a világról alkotott képzetek és az ezekhez kapcsolódó nyelvi jelentések az illető beszélő nyelvi és egyéb tapasztalataitól, illetve készségeitől függenek. A nyelv mégis kizárólag közösségben létezik, mégpedig az egymással nyelvi kommunikációt folytatni képes beszélők közösségeiben.

Leíró és előíró nyelvtanok 

Leíró (deskriptív) nyelvész, aki a nyelvi jelenségeket megpróbálja mások számára is érthetően leírni. Előíró (preskriptív) az, aki a megpróbálja megmondani, hogyan kell helyesen beszélni.

Beszéd vagy írás

A beszélt nyelv az elsődleges az írott nyelvvel szemben, azonban egyik sem fölérendeltje a másiknak. A beszélt nyelv általános jellemzői: 1. Hangzó formában valósul meg. 2. Általában előkészítés nélkül történik. 3. Egyszeri, időhöz kötött. 4. Nagymértékben függ a beszédhelyzettől. 5. Szupraszegmentális összetevőkre támaszkodik. 6. Gyakrabban informális mint formális. 7. Változékonyabb, mint az írott nyelv, normája nem merev.

A nyelvészeti kutatás területei 

Interdiszciplináris nyelvészeti kutatások

• A tudat kérdése a kognitív tudományban – előadás
• Interkulturális nyelvészet 1.
• Interkulturális nyelvészet 2.

Jelentős nyelvészek és irányzatok 

A beszéd reprezentációja

A nyelvészet szűkebb értelmezése 

Lásd még 

Miskolci Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék
Pannon Egyetem, Veszprém, Germanisztikai Intézet

 

Külső hivatkozások

• Az MTA-ELTE Elméleti Nyelvészet Tanszék honlapja
• Forum on Linguistics
• Egy lexikográfiai adatbázis
• Rövidítések kategóriák szerint
• Modern Talking
• Szómagyarító oldal
• Magyarító szójegyzék
• Modern Talking – nyelvi ismeretterjesztő cikkek (Nádasdy Ádám)
• Nyelvi tanácsadás
• Language Miniatures – nyelvi ismeretterjesztő cikkek angolul
• Applied Linguistics hivatalos oldala
• Nyelvészet.lap.hu - linkgyűjtemény
• Nyelvtanvar.hu - nyelvoktatási intézmény

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyelv%C3%A9szet 

"illőség, világosság, nyelvhelyesség és ékesség" (Beszélgetés Adamik Tamással)

A VIGILIA BESZÉLGETÉSE
Adamik Tamással

RÓNAY LÁSZLÓ 

Adamik Tamás 1937-ben született. Az ELTE Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékének tanszékvezető professzora. Szerkesztésében a Telosz Kiadó Apokrif iratok sorozatának eddig négy kötete jelent meg. 1993 és 1996 között ugyancsak négy kötetben írta meg a római irodalom történetét az archaikus kortól a késő császárkorig. Akadémiai doktori disszertációja Antik stíluselméletek címmel az idén került a boltokba, akárcsak Arisztotelész Rétorikájának általa készített fordítása.

Ha pontosak a lexikonok adatai, és miért ne volnának azok, 1966-ban végeztél az egyetemen. 1937-ben születtél, tehát okleveledet huszonkilenc évesen kaptad meg. Miért oly későn? 

 

Ennek legalább két oka van. Az egyik az, hogy a népiskola 1. osztályát 1944 szeptemberében kezdtem el. Ez a tanév azonban a kezdésnél nem jutott tovább. Az történt ugyanis, hogy miután a délelőtt folyamán édesanyám kimosdatott bennünket, s két bátyámmal együtt elindított a tőlünk több kilométerre levő Városföldi I. számú iskolába (ebben az időben ugyanis Kecskeméttől délre laktunk egy nagy majorságban), mi a hosszú utat boldogan végigjátszottuk a szegedi betonúton. Szép napos déli idő volt (a kicsik, azaz az 1-4. osztály számára délután kezdődött a tanítás ebben az osztatlan iskolában), a szurok megolvadt a betonút közepén a talpunk alatt, s mi szurkos lábbal késve érkeztünk az iskolába, s bekoszoltuk az iskolakezdésre szépen felmosott padlót. Sebők Lajos tanító úr dühös lett ránk, egyrészt a késésért, másrészt a padló bepiszkításáért, ezért ott rögtön felszedette velünk a szurokfoltokat. Alighogy végeztünk ezzel a munkával, a tanító úr felesége berohant a tanterembe, és ezt kiáltotta férjének: Lajos, légiriadó, engedd haza a gyerekeket! Mi hazafelé menet csodálkozva bámultuk a magasban a Kecskemét felé elhúzó sok-sok fényes repülőgépet. Ez volt az első és utolsó napunk az iskolában ebben a tanévben. A következő évben újra kezdtem az elsőt, s ekkor már elmúltam nyolcéves. A másik ok még ennél is bonyolultabb. A nyolcadik osztály befejezése után, amelyet már a kerekegyházi alsó pusztai osztatlan általános iskolában végeztem el Deli József tanár úr keze alatt, akinek szigorú következetességéért mindmáig hálás vagyok, édesanyám megfogta a kezemet és bevitt Kecskemétre a piaristákhoz. Csodák csodájára a piaristák felvettek a gimnáziumba, nyilván nem tudásom, hanem napégette arcom alapján, hiszen évek óta fő foglalatosságom nem a tanulás, hanem a juhászkodás volt. A gimnáziumban aztán elérkezett a tanulás korszaka. Főleg az idegen nyelvek vonzottak. A kötelező tárgyak keretében latint és oroszt tanultam - mindkettőt itt kezdtem, majd magánúton németet, angolt, franciát, olaszt és ógörögöt. Mindezekre a nyelvekre kiváló és lelkes piarista tanáraim (Gulyás, Révay, Schulhan és Hardy tanár urak) ingyen és bérmentve heti több órában önzetlenül oktattak. Őket szívből szerettem és tiszteltem, s nem véletlen, hogy érettségi után jelentkeztem a piarista rendbe: olyan akartam lenni, mint ők. Itt mintegy négy évet töltöttem el nagy boldogságok és nagy szenvedések közepette. Voltak időszakok, és nem is rövidek, amikor boldoggá tettek a teológiai stúdiumok, s Isten közelségét is éreztem. De e boldog nyugalomnak rögtön vége szakadt, ha valahol egy nőt megláttam: fantáziám felgyúlt, és betegségig menő szenvedéseket zúdított rám. A szabadság hiánya is sokat kínzott. Mindez csak fokozódott, amikor még mint piarista növendék 1961-ben megkezdtem tanulmányaimat az ELTE latin-orosz szakán. Kezdtem érezni, hogy nem szerzetesnek születtem. De még mindig nem mertem dönteni. Szabadságot kértem, s hazatérve Isten szabad ege alatt sokat bolyongva és töprengve végre eldöntöttem, hogy otthagyom a rendet. E nehéz döntés után megírtam a következő verset: 

.
SZABADON 
. 
Ki hitte volna, hogy fényes lesz újra minden!
Hogy egyszer még fölöttem tiszta lesz az ég!
Mikor dühöngő vad viharként vert az Isten,
s haragja harsogott hirdetve: itt a vég.
. 
És most itt állok némán, zöldülő mezőben.
Ezernyi könnyű szárnyú lepke szálldogál köröttem.
Víg pacsirta dalt trillázva röppen.
És hull, hull rám a fény, az áldott napsugár. 
. 

Ezután visszanyerve lelki nyugalmamat kiléptem a piarista rendből. Hát ilyen okai vannak annak, hogy csak huszonkilenc évesen kaptam meg tanári oklevelemet. 

Mi vezérelt végül a görög és latin kultúrához? 
 

Mindkét szakomat igen szerettem, egyetemista koromban mégis jobban vonzódtam a szláv nyelvészethez. Szakdolgozatomat (1966), majd doktori disszertációmat (1967) A duális története az orosz nyelvben címen védtem meg Hadrovics László, Baleczky Emil és Sipos István professzorok előtt. E dolgozat első felében más nyelvcsaládok duálisával is foglalkoztam, így a görög és a latin duális maradványaival is. E két fejezet nyomtatásban is megjelent az Antik Tanulmányok című folyóiratban 1968-ban. Így az a helyzet állt elő, hogy bár szláv nyelvészettel foglalkoztam, mégis első két tudományos publikációm a latinhoz és a göröghöz kapcsolódott.

Az egyetem befejezése után a Tankönyvkiadó Idegen Nyelvi Szerkesztőségében kaptam állást, s itt latin, olasz, főleg pedig orosz nyelvű könyvek szerkesztését végeztem. Orosz nyelvészetből több tanulmányt publikáltam, és Baleczky Emil, az Orosz Tanszék vezetője meghívott, hogy ószláv nyelvből szemináriumokat tartsak. E kérésnek két éven keresztül eleget is tettem. Közben azonban engem is elért az a sors, amely mindenki mást is fenyegetett a kiadóban: el akarták végeztetni velem is az esti marxista egyetemet. Erre kihallgatást kértem főszerkesztőmtől, Horváth Miklóstól, aki jó főnök és becsületes ember volt, s közöltem vele, hogy nem akarom elvégezni a marxista filozófiát, hiszen egyetemi tanulmányaim alatt eleget vizsgáztam belőle, és még a doktori szigorlaton is ez volt az egyik melléktárgy. Helyette aspirantúrát akarok kérni, ezzel ugyanis egyszer s mindenkorra kivédem a marxizmust. Főnököm azt válaszolta, hogy egyetért tervemmel, ám csak azzal a kikötéssel, ha levelező aspirantúrát kérek, mert munkámat nem nélkülözheti. Ebben megegyeztünk.

Abban az évben azonban szláv nyelvészetből nem hirdettek aspirantúrát, klasszika-filológiából azonban igen. Ez utóbbiból tettem hát felvételi vizsgát, s ennek eredményeképpen levelező aspiráns lettem. Tulajdonképpen nem volt ez száznyolcvan fokos fordulat, mert mint már említettem, a szakdolgozatomban is volt egy fejezet a latin duálisról, amely lényegében Catullus verseiről szólt Veneres Cupidinesque címen. E tanulmányomnak volt köszönhető, hogy Trencsényi-Waldapfel Imre professzor is áldását adta arra, hogy én készítsem el az Auctores Latini sorozatban az első magyar nyelvű teljes Catullus-kommentárt, amely 1971-ben meg is jelent. A levelező aspirantúra elnyerése után minden időmet és energiámat Martialis és költészete című kandidátusi értekezésem elkészítésére fordítottam, s így természetes módon eltávolodtam a szlavisztikától, s egyre közelebb kerültem a görög és latin kultúrához. Ezt a közeledést két szerencsés körülmény is segítette. Az első az volt, hogy 1972-ben mint a tagozatos olasz nyelvkönyvek szerkesztője egy hónapos római ösztöndíjat kaptam, ahol is a római kultúra, amelyben a szép egybeesik a hasznossal, teljesen meghódította a szívemet. A második pedig az volt, hogy 1973-ban Horváth János professzor úr, aki ekkor a Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője volt, meghívott tanszékére. Örömmel engedelmeskedtem a meghívásnak, s e döntéssel véglegesen elköteleztem magam az antik kultúrának. 

Össze tudod egyeztetni egyetemi oktatói tevékenységedet tudományos munkáiddal? Római irodalomtörténetedet olyan műnek érzem, amelyből kitűnően lehet tanulni, ráadásul teljesen korszerű, azaz minden benne van, amit a tudomány mostanáig feltárt. 

 

Soha nem okozott problémát a tanítás és a kutatás párhuzamos végzése. Sőt, mindig az volt az érzésem, hogy e kettőt csak együtt lehet csinálni, mert a kettő dialektikus egységet alkot. Az oktatás ellaposodik, ha a kutatás friss anyaga nem táplálja és színesíti, a kutatás pedig öncélúvá válik, ha a hallgatóság visszajelzései nem terelik a megfelelő mederbe. Római irodalomtörténetem ebben a kommunikációs folyamatban született meg. Mintegy húsz éve tanítottam már, amikor vettem a bátorságot, hogy végre egy önálló magyar nyelvű római irodalmat írjak. Ez a húszéves tanítás húszéves kutatást is jelentett: a római irodalom alkotásainak olvasásával párhuzamosan olvastam és jegyzeteltem az ezen alkotásokkal kapcsolatos modern szakirodalmat is. A modern retorikaelmélet fontos tanítása a retorikai szituáció mibenléte. A társadalomban jelentkeznek bizonyos problémák, és velük párhuzamosan azok az eszközök is érlelődnek, amelyek e problémák megoldását elősegítik. A magyar felsőfokú oktatásban az egyetemek számának gyarapodásával egyenes arányban gyarapodott a latin szakos egyetemi hallgatók száma. Már nem 20-30 latin szakos hallgatót kellett ellátni tankönyvvel, hanem több százat (csak az ELTE Latin Tanszékén 120 latin szakos hallgató tanul). Tehát társadalmi igény jelentkezett egy olyan tankönyvre, amelyből tanulni is lehet, de a kutatás jelenlegi állásának is megfelel. Ilyen könyvet Magyarországon csak most lehetett megírni, mert egyrészt csak most jelentkezett a latin szakos hallgatók nagy száma miatt igény egy ilyen tankönyvre, másrészt pedig csak most jutottak a magyarországi klasszikus filológusok római irodalommal kapcsolatos kutatásai olyan szintre, amely lehetővé tette ezen igény megfelelő szintű kielégítését.

Abban, hogy 1993 óta 10 könyvet publikáltam, nincs semmi ördöngösség. A négykötetes római irodalomtörténethez több mint húsz éve gyűjtöttem az anyagot, Arisztotelész Rétorikája csak második, javított kiadás, az első kiadás 1982-ben jelent meg, és az átdolgozás nem jelentett akkora munkát, mint amennyit az első kiadás fordítása. Az Antik stíluselméletek című legújabb könyvem az 1989-ben megvédett akadémiai doktori értekezésem átdolgozott változata. Négy apokrif kötetet kiadni négy év alatt valóban nagy teljesítmény, de a munka dandárját nem én végeztem, hanem a kiválóan képzett munkatársaimból összeállt kutatócsoport. 

Az apokrif iratok fordítása nagyon komoly értelmezési és tolmácsolási kérdések megválaszolását igényli. Sikerült megtalálnotok a legjobb válaszokat? Miért állnak oly közel hozzád ezek a szövegek?

 

Az apokrif iratok fordítása valóban nehéz feladat, különösen akkor, ha valaki egy kötetre valót akar kiadni belőlük. Ez esetben ugyanis nem elég a latin és ógörög tudás, mert bizonyos iratok csak etióp, mások csak kopt vagy szír nyelven maradtak fenn. Ezért egy ilyen kötet fordításához olyan fordítói gárdát kell összetoborozni, amely ismeri ezeket a nyelveket. További nehézséget okoz az a körülmény, hogy az apokrif iratok zöme a népies vallásosság dokumentuma, s mint ilyen, vulgáris nyelven készült, s az ilyen szövegeket sokkal nehezebb érteni és értelmezni, mint a normatív szókészlettel és grammatikával megírt műveket. Az sem könnyíti meg a fordító dolgát, hogy ezen ókeresztény művekben a dogmatikailag helyes és elfogadható tanítások mellett gyakran jelentkeznek eretnek tanok is. A fordítóktól tehát bizonyos teológiai, biblikus és vallástörténeti képzettség is megkívántatik.

E sok-sok nehézség legyőzésében nagy segítséget jelent az, hogy hat évvel azelőtt a Groningeni Egyetem Teológiai Kara, a Károli Gáspár Református Akadémia és az ELTE Latin Tanszéke olyan együttműködési formát hozott létre, amely az apokrif iratok kutatását tűzte ki célul. Minden évben közös konferenciát tartunk, az egyik évben Groningenben, a másikban Budapesten. Ez az együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult: alaposan megismertük az apokrif iratok műfaját, stílusát, teológiai üzenetét és a velük kapcsolatos modern idegen nyelvű szakirodalmat. Mindez segítségünkre volt az apokrif szövegek kiválogatásában, értelmezésében és magyarra való fordításában. Amikor fordítottuk ezeket a szövegeket, úgy éreztük, megtaláltuk a legjobb megoldást. Hogy ez valóban így van-e, azt majd az Idő, az Igazság leánya dönti el.

Az a gondolat, hogy e nemzetközi együttműködésből a magyar kultúrának is legyen valami haszna, azaz hogy a magyar olvasóközönség megismerhesse ezeket az írásokat, amelyeknek zöme még sohasem volt magyarra lefordítva, első közös konferenciánk után merült fel bennem. Szerencsére tudós kollégáim lelkesedéssel fogadták az ötletet, s így megkezdhettem a válogatás nehéz munkáját és a megfelelő fordítók felkutatását és megnyerését. Végül is egész csapatra valót sikerült belőlük összeszednem: Adamik Tamás (latin, görög), Bollók János (görög), Bolyki János (görög), Déri Balázs (latin, görög, kopt), Jelenits István (latin), Kapitánffy István (görög), Kőrizs Imre (görög), Ősz Ferenc (görög), Pesthy Mónika (görög, etióp, kopt, szír), Simon L. Zoltán (görög), Szepessy Tibor (latin, görög), Tóth Klára (latin, görög).

Ezek az írások közel állnak szívemhez, mert jól tükrözik íróik és azon közönség ízlését, amely számára íródtak. Rávilágítanak arra, mit csodáltak, mit tartottak fontosnak a keresztény néptömegek az ókorban. Mivel átlagkeresztények számára készültek, népies irodalomnak, folklórnak, regényes elbeszéléseknek is tekinthetjük őket, amelyek nem annyira az észhez, mint inkább a szívhez szólnak, s mint ilyenek sok rejtély megoldásához szolgáltatnak kulcsot mind a késő császárkori és a középkori irodalomban, mind a képzőművészetben és a vallási szokások, ünnepek kialakulásában. 

Arisztotelész művét olvasva néha olyan benyomásom támadt, hogy kötelező olvasmánnyá kellene tenni azok számára, akik beszéddel keresik kenyerüket. Arisztotelész nem arra buzdít, hogy vitapartnerünket késztessük valamilyen nyelvi hiba elkövetésére? Manapság erre aligha kell késztetés... 

 

Arisztotelész Rétorikája valóban teli van csodálatra méltó megállapításokkal, olyanokkal, amelyeket, ha elolvasunk, úgy érezzük, mi is ősidők óta tudjuk, de sohasem lettünk volna képesek így megfogalmazni. Ilyen alapigazságok, például, hogy mindnyájan szónokok vagyunk, mert kijelentéseket teszünk és megindokoljuk őket. A szónoki beszédnek valójában csak két fontos része van: a tényállás elbeszélése és indoklása. A rétorika legfontosabb része a bizonyítás, a többi csak kiegészítés. A szónok legfőbb célja az igazság kiderítése, ezért nem szabad megfertőzni a bírót azzal, "hogy haragra, gyűlöletre vagy szánalomra indítjuk": ez olyan, mintha el akarnánk görbíteni azt a vonalzót, amellyel egyenes vonalat akarunk húzni. E megállapítás legfontosabb üzenete, hogy a szó erejét és hatalmát nem szabad a tömegek manipulálására használni.

De nem kevésbé igaz az a megállapítása sem, hogy a stílus egyetlen erénye az illő világosság, mert ha illően világos a szövegünk, akkor grammatikailag helyes, érthető, kellemes és szép is. A későbbi rétorok ebből az egyetlen stíluserényből négyet csináltak: illőség, világosság, nyelvhelyesség és ékesség. Arisztotelész nem erénynek tekintette a nyelvhelyességet, hanem a szöveg és a nyelvi megnyilatkozás alapfeltételének. Szerinte az a szöveg helyes nyelvileg, amely helyesen alkalmazza a kötőszavakat, nevükön nevezi a dolgokat, kerüli a kétértelmű kifejezéseket, és megfelel a nyelvtan szabályrendszerének. A helyes beszédet olyan komolyan vették az ókorban, hogy attól, aki nem volt képes az adott közösség által elfogadott nyelvi norma szerint beszélni, megvonták a nyilvános beszéd és vitatkozás jogát. Ennek egyik meglepő dokumentumát találjuk Arisztotelész Szofisztikus cáfolatok című munkájában: ha vitapartnerünket tudatos gondolatvezetéssel nyelvi hiba elkövetésére kényszerítjük, ezzel megfosztjuk őt a további vita jogától. Apuleius pedig ezt írja a karthágóiakhoz: "Közületek ki bocsátaná meg nekem, ha egyetlen szintaktikai hibát elkövetnék? Ki nézné el nekem, ha egyetlen szótagot barbár módon ejtenék ki?"

Valóban igaz, hogy manapság a médiában lépten-nyomon nyelvi hibát vétenek azok, "akik beszéddel keresik kenyerüket", és nem is rosszul. Nem is csoda, hiszen egyesek műveletlenek, nem ismerik anyanyelvük szabályrendszerét. Mások viszont a szó erejét az igazság elmaszatolására alkalmazzák, s ez a tartalmi maszatolás, a forma elmaszatolását is eredményezi. S teszik ezt minden negatív következmény nélkül, sőt, még védelmezik is nyelvi vétségeiket egyes "modern" nyelvészekre hivatkozva, akik azt tanítják, hogy mindenki beszéljen úgy, ahogyan akar, s ezen az alapon feleslegesnek tartanak minden nyelvművelést. Ez a káros szemlélet ellene mond az európai beszédkultúra több ezer éves elméletének és gyakorlatának, amennyiben a beszédhibák elkerülésének kérdése középponti témája volt az antik grammatikáknak és retorikáknak (barbarismus, soloecismus címszó alatt tárgyalták). Hadvezérek és királyok írtak jelentős műveket a helyes nyelvhasználatról, például Julius Caesar Az analógiáról című munkája is e fontos kérdéssel foglalkozott. 

Mit adnak nekünk itt és most az antik írók és gondolkodók? Az Iliász a harag következményeiről és a harci dicsőségről szól. Mintha ma is a kelleténél többet dühöngenénk, és sokan a háborúban keresik hasznukat ... Az igazság sokszor mintha mellékes szempont volna. 

 

Az antik írókat azért érdemes olvasni, mert az emberi életről szólnak, arról, hogy mi az ember hivatása, milyen a jó élet, milyen a szép élet, hogyan lehet birtokába jutni, mit kell követni, mit kell kerülni, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan az istenséghez. Azaz az antik irodalmat az emberi élet etikai vonatkozásai érdekelték: az embertársaknak segíteni akartak a jó élet elveinek feltárásában, nem pedig szórakoztatni akarták őket. Ezért a mai ember számára az antik írók nehezek és unalmasak. Bár az Iliász "a harag következményeiről és a harci dicsőségről szól", e vészterhes harag azonban a végén irgalomba fordul, s e fordulattal a költő mégiscsak azt szemlélteti, hogy jobb az irgalom és a megbocsátás, mint a harag és a harc. A kegyetlen és vérszomjas Hektort felesége a harc szörnyű következményeire figyelmezteti, s arra kéri, maradjon mellette: 

S most, Hektór, te vagy édesapám,
te vagy édesanyám is,
és te a fivérem, viruló erejű deli férjem.
Hát rajtam könyörülve maradj mellettem a bástyán. 
 

E szavakkal is mi mást hangsúlyoz a költő, ha nem azt, hogy az esztelen harcnál ezerszer többet ér a békés családi élet és a könyörület? Bár Homérosz korában a háború vad törvényei uralkodtak, s a győztes jogán sok kegyetlenséget elkövettek, a humanizmus mégiscsak szót kért, s a költő erkölcsi ítéletét ma is csodáljuk, de nem tanulunk tőle. Bár hősei vérszomjasak voltak és vadak, a becsület mégis kordában tartotta őket.

Korunk hősei felvilágosultak és finomak, de nem a becsület tartja kordában őket, hanem a pénz, ezért nem akarnak tanulni az antik szerzőktől, az antik humanizmusból. Csekélyke pénzért családokat lakoltatnak ki, nem törődve azzal, hogy társadalmi szinten százszoros kárt okoznak. Róma, bár rabszolgatartó társadalom volt, ilyen kritikus esetekben, amikor fennállott a társadalmi szintű elszegényedés veszélye, egyszerűen elengedte az adósságokat, s ezzel mindenki jól járt. Az állam is betöltötte funkcióját: polgárainak védelmét, s a polgárok is megszabadultak attól a kényszertől, hogy vadak módjára rablásból tengessék életüket. 

Szent Ágoston tudatában volt annak, hogy az egyházi hitszónokoknak szépen és szívhez szólóan kell beszélniük. Tulajdonképpen mire kell hatnia a szónoklatnak, amit mi kicsit lefokozva "beszédnek" nevezünk? 

 

Szent Ágoston megtérése után elítélte saját rétori tevékenységét: a retorikát a "becsapás művészetének" nevezte, amelyet jó pénzért ő maga is árult. Ellenszenvét az is befolyásolhatta, hogy az egyházi hagyomány általában elvetette a csillogó retorikus stílust. Később azonban hitszónoki gyakorlata és az eretnekekkel való vitái meggyőzték arról, hogy a keresztény szónoknak is jól kell tudnia beszélni. Ekkor írta meg a De doctrina Christiana című munkájának 4. könyvét, amelyben megállapítja, hogy az egyházi hitszónoknak is el kell sajátítania az ékesszólás művészetét, mert különben nem tudja felvenni a versenyt a hamisság propagálóival: "Azok a hamisságot röviden, világosan, hihetően, ezek pedig az igazságot úgy adják elő, hogy unalmat keltsenek hallgatóikban, ködösítsék az értelmet, és végül ellenszenvessé tegyék a hitet?" - írja.

Hogyan kell hát beszélnie a keresztény szónoknak? Bölcsen, mert az ékesszólás bölcsesség nélkül ártalmas. Ezért mondja a Szentírás, hogy "a bölcsek sokasága áldás a világnak". A bölcsesség azonban - bár igen üdvös - olykor kellemetlen, mint a keserű orvosság, ezért kellemessé kell tenni azzal, hogy szép formába öltöztetjük: "Mert hát van-e jobb az üdvös kellemességnél vagy a kellemes üdvösségnél?" - teszi fel a költői kérdést.

Az egyházi szónoklatnak három dologra kell hatnia: a hallgatóság értelmére, érzelmeire és ösztönvilágára: "Az egyházi szónok tehát, midőn valaminek a megtételét javallja, szükséges, hogy ne csak tanítást adjon hallgatója képzésére, és ne csak gyönyörködtessen, hogy annak figyelmét lekösse, hanem meg is kell indítania őt, hogy így a győzelem a kezében maradjon" - írja. 

Min dolgozol most? 

Mostanában négy tanulmányon dolgozom párhuzamosan. Mindegyiknek közös jellemzője, hogy az ókereszténységgel kapcsolatos. Az elsőben Simon Mágust kutatom: azt szeretném kideríteni, mit tanított valójában. A másodikban Lactantius emberképével foglalkozom: miben látja szerzőnk a keresztény antropológia sajátos jegyeit. A harmadikban a Péter-apokalipszis paradicsomleírását vizsgálom, azt, hogy miben tér el a pogány görög és római mennyországleírásoktól. A negyedikben pedig Theodulf Virágvasárnapi himnuszának struktúráját és ókori forrásait próbálom feltárni. 

Egyik válaszodból úgy tűnik, hogy verset is írsz. Gyakran teszed ezt vagy különleges alkalmakkor? Tudnád egy példával is szemléltetni? 

 

Szerencsére ritkán. Csak olyankor írok verset, amikor valamilyen nagy bánat vagy nagy öröm ér. Ilyenkor másképpen nem tudom levezetni a lelkemben felgyülemlett indulatokat. Például egyszer hosszú ideig nem láttam anyámat, s amikor végre megpillantottam, megrendültem, s hetekig szomorú voltam, mert az én szép édesanyám, akinek köszönhetem, hogy tanulhattam (édesapámat ugyanis négyéves koromban veszítettem el), akire büszke voltam, mert mindig erős volt, megfáradtan és betegen állt előttem. Ekkor írtam a következő verset: 

.
FÁJDALOM
. 
Mért fáj nekem, ha felbúg a vándormadár
falkák bús dala, bár
még ragyogó hetekkel kecsegtet a nyár,
s érlel a napsugár? 
. 
Mért fáj nekem, ha sápad a zöld falevél,
ha zúg az őszi szél,
s tépi a rebbenő rémült lombot kevély
kézzel, s gúnydalt zenél?
. 
Mért fáj nekem, ha édesanyám homlokán
sokasodnak a rán-
cok redői, s a zord idő oly mostohán
nyomot hagy a haján?
. 
Fáj és gyötör, mert nem biztos, hogy a madár
visszatér, és a nyár
is egyre hűvösebb lesz: nem perzseli már,
mint rég, a napsugár.
. 
Fáj és gyötör, mert a tavaly hullott levél
sehol sincs már, kemény
a föld, mégis befödte; csak a csúfos szél
rázza csupasz helyét.
. 
Fáj és gyötör, mert egyre kisebb lesz anyám,
s suttogja, hogy apám
után megy már: a tél kezét érzi magán,
s ott függ a Golgotán.


http://www.vigilia.hu/regihonlap/2000/4/ada0004.html

Adamik Tamás: Kedves Babits Mihály!

Szerény kis életemben nem sok nagy fordulat volt. Az első s egyben a legdöntőbb tizenkét éves koromban esett meg velem. Földes konyhánk picinyke hátsó ablakán bámultam ki a messzi hómezőre, a szűk ablakpárkányra könyökölve. Mikor hosszas szemlélődés után visszazökkentem a konyha valóságába, észrevettem, hogy könyököm alatt egy puhafedeles könyv simul, a kalendárium. A kis ablak fényénél lapozgatni kezdtem, és Petőfi egyik versére akadtam benne, A puszta télenre. Olvasni kezdtem. Elolvastam egyszer, kétszer, elolvastam tízszer, hetekig olvastam, s minden éjjel a „kiűzött király”-ról álmodtam, akinek fejéről leesik „véres koronája”. De nemcsak álmodtam és ábrándoztam róla, hanem el is indultam abba az irányba, amerre a király fejéről leesett a korona: Nyugat felé.
Persze nem volt ez a menetelés megtorpanás nélküli. Sokszor összeakadtak lábaim, sokszor orra buktam. Már elkerültem a pusztáról, de még túlságosan zárt világban éltem: a kézzel tapintható és fogható dolgok között éreztem jól magam. És akkor történt velem a második csoda. A gimnázium padjaiban találkoztam az édes Berzsenyivel. Minden verse elandalított, fölemelt. A közelítő tél első versszaka pedig egyszerűen rabigába döntött, és nem tudtam megmagyarázni magamnak, miért. Hiszen künn a tanyán örökös hervadás, lombhullás, tarlott bokrok és mezők között éltem, de sohasem éreztem azt a megrendülést, mint amikor mormogni kezdtem:

„Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.”

Sok-sok kínlódás után ébredtem rá, hogy van valami e sorok mögött, valami nagy titok, amit kutatni érdemes, amin tépelődni gyönyörűség.
Aztán jöttek az évek, kedves Babits Mihály, jöttek könyörtelenül, erőltetett menetben. Sok új igazságot ismertem meg, olyan igazságokat, amelyek ellen józan eszem ösztönösen berzenkedett, de mégis kénytelen voltam tényként elfogadni őket, mert általánosan elismert igazságként érvényesültek. Nem akarom én levelemben, keves Babits Mihály, pedagógiai gondjaimmal untatni, csak egy területet érintek, amely Önnek is szívügye és versenypályája volt, a líráét. Ez az, ami miatt zavarni merészelem, s veszem azt a bátorságot, hogy királyi trónusa elé járuljak, amelyet jobbja felől az Úr állított Önnek, mert a tőle kapott talentumokkal mint pius poeta jól sáfárkodott. A költészetet gyermekkoromtól kezdve olyannak éreztem és éltem, amilyennek Ön tanította és mutatta: vérre menő édes-halálos játéknak, lerogyásig tartó küzdelemnek a lényegadó formáért, mely mégis a megéneklendő témából táplálkozik, s az élet valóságához idomulva, a velünk született játék- és mozgásösztönök szerint lüktet, s mint ilyen képes örömöt és bánatot, haragot és szánalmat kelteni bennünk.
De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, kedves Babits Mihály, manapság igazságként tanítják, hogy a líra a szubjektív én spontán megnyilatkozása. Ennyi és nem több. E gondolatot hallottam már tudományos konferenciákon bizonyítani, és láttam modern versekben testet ölteni, amikor is a modern költő icipici szubjektumának icipici mozdulásait próbálta icipici műgonddal papírra vetni, nem formába önteni, hiszen a forma, különösen az igényes forma, nem tartozik a líra lényegéhez. E versecskék éppen olyanok, mint a puhafából és farostlemezből futószalagon készült modern bútorok: pár év elmúltával anyaguk megvetemedik, ócska huzatuk megkopik, és előtűnik a gép gyártotta ócska habszivacs. Javítani már nem lehet, csak szemétre vetni.
És most térek rá annak a nagy eseménynek a fölidézésére, amely e levél megírására indított, arra, hogy régen sejtett igazságomról hitet tegyek Ön előtt, köntörfalazás nélkül, egyszerű szóval. Nos, ez a nagy esemény az Ön kis esztergomi házának kertjében történt velem. Barátaimmal mentem oda, az Ön kötetével a kezemben, s ott az evidencia fokára emelkedett régi sejtésem. A versnek igaznak és szépnek kell lennie, amilyen igaz és szép az esztergomi kis ház, az esztergomi kert. Igaznak olyan értelemben, hogy valami igazról kell szólnia, és szépnek olyan értelemben, hogy az igazat szépen kell elmondania, az igaz természetének megfelelően. Amiként a kis ház szobáinak csínja, színe, íze és hangulata van, s minden zuga emberséget áraszt, amiként a kis kert minden fűszála, fája, bokra és virága dallamot dúdol és ritmusra ring, akként lélegzik, érez, énekel és lüktet a vers is, amely az anyagi és emberi természet részeként él és éltet. Az ilyen vers, mivel anyaga testem és lelkem anyagával rokon, örömre és bánatra fakaszt, kétségbeesésemben fölemel, féktelenségem idején béklyót vet rám. Kedves estéli óráimban illatok, ízek, színek, ritmusok és dallamok zuhatagában füröszt, és mély álomba ringat.
Kedves Babits Mihály, talán egy évvel ezelőtt került a kezembe egy cikk. Nem tudom, milyen lapban, azt sem, ki írta. Szerzője arról siránkozott, hogy a híres magyar költészet, az élő nagy magyar költészet sehol sincs már. Az új költők kötetei ott porosodnak a könyvesboltok polcain, nem olvas már verset a magyar ember, s nem a verstől várja már élte fordulását. Az Ön kertjében sétálva, s az Ön verseit olvasva, az a hitem támadt, hogy nem a ma emberében van a hiba, ha nem kíván mai verset olvasni, hanem a ma versében, amelyet nem lehet olvasni. Az olvasó ősi igénye, hogy valami szépet és jót akar megtudni, ám sok mai vers nem képes eme ősi igényt kielégíteni: nem mond semmi fontosat, s azt is csúnyán mondja. Mint ahogyan nem kívánunk ócska szövetből készült, rossz szabású vagy éppen rongyos öltönyt hordani, mint ahogyan nem óhajtunk romlott nyersanyagból rosszul elkészített ebédet fogyasztani, és nem fordulunk csúnya nő után, éppen úgy nincs gusztusunk ahhoz, hogy semmitmondó, dadogó verset olvassunk.
Ön írta, kedves Babits Mihály, hogy „Nagyon is merész / kezekkel téptük a kényes leány / hegedű-testét”. Sajnos, ma már nincs a lírának „hegedű-teste”, de még „szent fája” sem, legfeljebb „fatuskó-teste”, melyet csak püfölni lehet, mert tompa kábultságra kárhoztatva életképtelen: gondolat, lüktetés, szín és dallam nem ébredhet benne. Nem úgy ír már verset a költő, ahogyan ön írt egykor. Amiként évről évre szépítgette, kedves Babits Mihály, kis házát, úgy szépítgette verseit is. Ez az építő tevékenység, meg kell mondanom, tetszik nekem. Rombolni könnyen és gyorsan lehet, ám építeni lassan és nagy erőfeszítések árán. A háború után nyolc évig temettük földünkön a bombagödröket, hogy szánthassunk és vethessünk. Rombolni és tagadni könnyű. Akik csak tagadnak, s elvetik a gondolatot, a formát és a szépséget, a könnyebb utat választják, s a percnek élnek. Ön, kedves Babits Mihály, ezt sohasem tette. Ön, ha tagadott, állított is. Nemcsak azt tudta megállapítani, hogy mi hamis, de azt is meg tudta mutatni, hogy mi igaz. Úgy tudott forradalmár lenni, hogy sohasem rombolt, de mindig épített. Bocsásson meg, hogy forradalmárnak nevezem. Korábban én sem tartottam Önt forradalmárnak, de mióta fölolvastam az Ön esztergomi kertjében Petőfi koszorúi című versét, azóta magamban csak forradalmárnak nevezem Önt, akinek nevét, ha meghallja, „elsápad a zsarnok” s meghunyászkodik a „süket Hivatal”.
És éppen ez az, kedves Babits Mihály, amiért úgy döntöttem, hogy írok Önnek. Részint szeretnék köszönetet mondani azért, mert megerősített gyermekkori hitemben, abban, hogy a költészet szent dolog, részint bocsánatot is szeretnék kérni Öntől azokért az igaztalan vádakért, amelyekkel Önt oly sokszor illették. Csak a tévedés számlájára tudom írni azt, hogy önt olykor a valóságnak hátat fordító, „az elefántcsonttoronyban” elzárkózó költők közé sorolták. Ha igaz az, amit az Ön méltó utóda, Nagy László ír: „Ha van pártatlan ítélet a költőről: az a verse”, akkor ön megtartó és megújító egy személyben. Köszönöm, hogy meghallgatott. 

Hűséges olvasója, Adamik Tamás

PoLíSz folyóirat, 2005. jún. 

Forrás:

Kráter Műhely Egyesület

http://www.krater.hu/krater.php?do=3&action=a&pp=924 

Adamik Tamás: Retorika (Rádióegyetem)

1. rész

A szónoki beszéd részei
BIZONYÍTÁS
A meggyőzés mibenléte
Az írott törvény
Precedens
A tanúk
Gnóma/sententia
.
2. rész

Bizonyítás 2.
Retorikán belüli bizonyítékok Arisztotelész alapján
A jellem szerepe
A retorikai bizonyítás és a tudományos bizonyítás
Szofisztikus bizoynítás
Költészet
Deduktív bizonyítás
Szillogizmus
"Minden ember halandó"
indukció
Dialektikai bizonyítás
Szofizma
Retorikai szillogizmus
Preszuppozició
Enthünémha
A jel
Különös és általános
Parabola, mese (Aesopus)
Érzelmek
Pathos
Jellemek
Az ifjak jelleme
 
3. rész

Érvelés 3.
A hellenisztikus kor érvelése
Ügyállás
Aiasz
Szillogizmus retorizálása
Arisztotelész
20. sz.-i bizonyítás
Uses of argument
Perelman
La nouvelle rhétorique
Tautológia
Forosz
Asszociatív vs disszociatív évelés
 
5. rész

A hellenisztikus kor stiluselmélete
Babits, Ravasz László a szónoklatról
A stílus és a gondolat
A három stílusnem elmélete
Fennkölt / Középső / Egyszerű
Szóalakzat / gondolatalakzat
Anafora / Epifora / Complexio
Költői kérdés
Exornatio
Cicero újításai: tanítás, szórakoztatás, megindítás
Tropus / troposz
Metafora, metonimia
Quintilianus
Szókép / alakzat
 
6. rész

Szókép (trópus) és alakzat (transzláció)
metafora
metonimia - átnevezés érintkezéssel
szinekdohé intellectio - együttértés
periphrais- körülírás
hiperbola - túlzás - superlatio
költői kérdés - interrogatio
preterito - megelőzés
kétkedés - dubitatio
szabadosság - licentia
elhallgatás-interuptio
anafora
epifora
asyndeton kötőszó elhagyás
zeugma - járomiga - egybefogás
rím
 
7. rész

Érvelés
A logika tudománya
az előadásmód
invenció
hypocrisis
memória
hangerő
Démosztenész
hangmagasság, hangerő, hang hajlékonyság
 
 
8. rész

MEMÓRIA
Szimonidesz
mnemotechnika
 
9. rész

A szónok alakja
A szónok becsülete
 
10. rész

Meggyőzés, Erőszak, szerelem
 
A felvétel az ELTE BTK-n 2008-ban készült. A fenti kínálatban az elhangzott teljes kurzusból több előadás hiányzik.

Forrás:
http://eper.elte.hu/eper.phtml?cim=adamiktamas.html

****

Adamik Tamás

Adamik Tamás (1937. augusztus 6.^[1]) magyar klasszika-filológus, rétor, irodalomtörténész, nyelvész, műfordító, egyetemi professzor.

1937-ben született Kecskeméten. Ugyanitt érettségizett 1957-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán végzett orosz–latin szakon 1966-ban. 1966-tól 1973-ig a Tankönyvkiadó Idegen Nyelvi Szerkesztőségében dolgozott. 1973-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa,  docense, majd tanszékvezető egyetemi tanára (1991–2002), az Ókortudományi Doktori Iskola alapítója és vezetője. 1990–1991-es tanévben a Millersville University (Pennsylvania, USA) distinguished visiting professora. Jelenleg az ELTE Latin Tanszékének professor emeritusa.  Kutatási területe a római költészet, a római epigrammaköltészet, a római irodalom, a latin nyelvű ókeresztény irodalom, a középkori latin nyelvű irodalom, a görög és latin retorika; az ókori görög és latin stíluselmélet, a vulgáris latin. Több külföldi és magyar tudományos társaság tagja; például a Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára hat éven át, az Akadémiai Ókortudományi Bizottság elnöke 10 éven át; a Studies on the Apocryphal Acts of the Apostles (Groningen), a Vallástudományi Szemle szerkesztőbizottságának tagja, az Apollo Könyvtár szerkesztője. Mintegy tíz önálló magyar nyelvű kötet szerzője, és mintegy 10 köteté társszerzőkkel együtt. Különböző idegen nyelveken mintegy ötven tanulmánya jelent meg magyar és külföldi szakfolyóiratokban, kongresszusi aktákban. Monográfiát írt Martialisról, az Antik stíluselméletekről; elkészítette Catullus összes verseinek első magyar nyelvű kommentárját az Auctores Latini sorozatban.  1976-ban a nyelvtudomány kandidátusa, 1989-től doktora. ^[2] 1982-ben Arisztotelész Rétorikájának fordításáért nívódíjat, 1984-ben Martialis-monográfiájáért Lénárd Sándor-díjat kapott.

Művei

• Orosz nyelvkönyv az ált. isk. 6. o. számára, társszerző, 1971;
• Catullus versei. Catulli Veronensis liber. [Auctores Latini XV. sorozat], egyetemi tankönyv, kritikai kiadás, bev., jegyz., 1971;
• Tanári kézikönyv az orosz nyelv tanításához a 6. osztályban, 1972;
• Latin költészet, tan.-ok, szerk. [B. Révész Máriával], 1974;
• Latin prózaírók, szerk. [B. Révész Máriával], 1976;
• Martialis és költészete, monogr., 1979;
• Salisbury-i János: Metalogicon. I. könyv, 1988;
• Vergilius: Aeneis I-VI. [Auctores Latini XXI. sorozat], egyetemi tankönyv, bev., jegyz. [B. Révész Máriával, Bollók Jánossal], 1988;
• Római irodalom az archaikus korban, Pécs, 1993;
• Római irodalom az aranykorban, Pécs, 1994;
• Római irodalom az ezüstkorban, Pécs, 1994;
• 22 híres beszéd [másokkal], 1995;
• Római irodalom a késő császárkorban, 1996; [sorozatcím: Apokrif iratok] Csodás evangéliumok, vál., 1996;
• Apokalipszisek, vál., 1997.
• Antik stíluselméletek Gorgiastól Augustinusig, Stílus, kritika, elemzés, 1999;
• Retorika [Adamik Tamás - Aczél Petra - A. Jászó Anna], Osiris, 2005;
• Retorikai lexikon, szerk., Kalligram, 2010.

 

Fontosabb műfordítások

• H. Sophronius: Nehéz az emberi léleknek nem szeretni. A keresztény életről, irodalomról és tudományról, jegyz., utószó, 1981;
• Arisztotelész: Rétorika, jegyz., utószó, 1982;
• L. C. F. Lactantius: Az isteni gondviselésről, jegyz., utószó, 1985;
• Cornificius: Rhetorica ad C. Herennium = A C. Herenniusnak ajánlott Rétorika latinul és magyarul, bev., jegyz., szöveget gond., 1987;
• Szent Jeromos: Nehéz az emberi léleknek nem szeretni, 1991;
• A szofista filozófia, szöveggyűjt. [összeáll.: Steiger Kornél], 1993;
• Az apostolok csodálatos cselekedetei, szerk. [Dörömbözi Jánossal], 1996;
• Quintilianus: Szónoklattan, szerk. [ Csehy Zoltánnal, Gonda Attilával, Kopeczky Ritával, Krupp Józseffel, Polgár Anikóval, Simon L. Zoltánnal, Tordai Évával], Kalligram, 2008.

 

Díjai

• A Gondolat Kiadó műfordítói nívódíja (1982)
• Lénárd Sándor-díj (1984)
• Marót Károly-díj (1996).

 

Források

1. ↑ Kortárs magyar írók
2. ↑ Új magyar irodalmi lexikon

http://hu.wikipedia.org/wiki/Adamik_Tam%C3%A1s

 MTA Köztestület / tag adatlap

Adamik Tamás adatai

Születési hely:	Kecskemét
Születési dátum:	1937-08-06
Tudományos fokozat:	MTA doktora (1989), Nyelvtudomány
	kandidátus (1976), Nyelvtudomány
Szakterület:	Klasszika-filológia
Tudományos osztály:	I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya
Tudományos bizottság:	Klasszika-filológiai Bizottság
Kutatási terület:	Latin költészet
	Az ókeresztény irodalom
	Antik retorika
	Vulgáris latin
Munkahely neve:	Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Latin Tanszék
-címe:	1088 Budapest Múzeum krt. 4.
-telefon:
-fax:
E-mail:	adamiktamast-online.hu
Köztestületi azonosító:	05362

 

Lanstyák István (Nyelvünkben - otthon)

Lanstyák István (Losonc, 1959. július 13. – ) egyetemi oktató, felvidéki nyelvész.

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1983-ban magyar–angol szakos tanári oklevelet szerzett. A Pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken 1986 – 1989 tanársegéd, 1989 – 1999 adjunktus, 1999-től docens. Három gyermek apja.

Kutatási területek
szociolingvisztika
kétnyelvűség-kutatás
kontaktológia
nyelvtervezés

Könyvei
Magyar nyelvhasználat – iskola – kétnyelvűség. – 1997, Társszerző: Szabómihály Gizella
Nyelvünkben – otthon. – 1998 Magyar elektronikus könyvtár
A magyar nyelv szlovákiai változatainak sajátosságai. – 1998
Tanulmányok a kétnyelvűségről – 1998 Társszerző: Simon Szabolcs
A magyar nyelv Szlovákiában. – 2000
Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. – 2002, Társszerző: Szabómihály Gizella
Tanulmányok a kétnyelvűségről II. – 2004 Társszerző: Menyhárt József
Tanulmányok a kétnyelvűségről III. – 2005 Társszerző: Menyhárt József
Nyelvből nyelvbe – Tanulmányok a szókölcsönzésről, kódváltásról és fordításról – 2006

 

hu.wikipedia.org

****

Lanstyák István
Nyelvünkben – otthon

Lektorálta
Szépe György

Részletek az előszóból:

http://mek.niif.hu/03300/03373/03373.pdf 

****

Prof. Lanstyák István, PhD., professzor

Szakmai önéletrajz

 […]

 munkahely:
Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék
(Katedra maďarského jazyka a literatúry FF UK)
Gondova 2, 814 99 Bratislava P.O.BOX 32, Szlovákia

Munkaviszony

• 1986-: Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tan¬szé¬ke, Pozsony, Szlovákia (Katedra maďarského jazyka a literatúry Filozofickej fakulty Uni¬ver¬zity Komenského, Bratislava, SR)
- 1999-: docens
- 1989-1999: adjunktus
- 1986-1989: tanársegéd
•1983-1986: Gimnázium Selmecbánya (Gymnázium Banská Štiavnica) - középiskolai tanár

Tanulmányok

• 1995: tudományok kandidátusa (CSc.), Comenius Egyetem Pozsony; a kandidátusi érteke¬zés címe: A magyar nyelv szlovákiai változatainak nyelvkörnyezettani és kontaktusnyelvészeti kér¬dé¬sei.  Később átminősítve PhD-fokozattá.
• 1989: filozófia doktora (PhDr.), Comenius Egyetem Pozsony.
• 1983: magyar-angol szakos középiskolai tanár, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Deb¬re¬cen.

Egyetemi oktatás (kurzusok)

Kötelező kurzusok:
• leíró magyar hangtan • szókészlet- és szójelentéstan ● magyar nyelvtörténet  ● dialektológia • általános nyelvészet • bevezetés a szociolingvisztikába

Speciálkollégiumok:
• szociolingvisztika • kétnyelvűség és kontaktológia • nyelvművelés és nyelvtervezés • uralisztika

Egyéb szakmai tevékenység

• 2004–: a SLOVBLUL, Slovak Member State Committee of the European Bureau for Lesser Used Languages (a Kevéssé Használt Európai Nyelvek Hivatala szlovákiai tagszervezete) elnök¬sé¬gi tagja
• 2001–: Gramma Nyelvi Iroda belső munkatársa 

• 2000–: a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja
• 1999–: a Fórum Társadalomtudományi Szemle szerkesztőbizottságának tagja
• 1998–: A "Swets & Zeitlinger Publishers" által kiadott Multilingualism and Linguistic Diver¬sity című könyvsorozat tanácsadó szerkesztőségi testületének (Advisory Editorial Board for the Series) tagja
• 1984-1993: A Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága dialektológiai szak¬cso¬port¬já¬nak vezetője

Kutatási területek

Jelenlegi
• szociolingvisztika • kétnyelvűség-kutatás • kontaktológia • nyelvalakítás ● lexikológia és lexikográfia

Korábbi
• fordítástudomány • nyelvpolitika • anyanyelvi nevelés • dialektológia

Ösztöndíjak (a legfontosabbak)

• 2001: Arany János Közalapítvány kutatási ösztöndíja: A szociolingvisztika és a kétnyel¬vű¬ség-kutatás eredményeinek felhasználása a kontaktológiai, a nyelvtervezés, a kontrasztív nyelvészet és a fordításelmélet területén
• 2000: Telegdi Zsigmond Ösztöndíjalap ösztöndíja: Types of loanwords in the varieties of Hun¬¬ga¬rian in Slovakia

Grantok

• 2002–2003: Aktion Österreich–Slowakei Wis¬sen¬schafts- und Erziehungskooperation (Wien–Bra¬ti¬sla-va). Handbuch des Bilinguismus (Ausgewählte Texte zur Erforschung der Mehr¬sprachigkeit). Projektvezető: Jozef Šte¬fá¬ni¬k.
• 1996–1997: Psychologické, sociolingvistické a metodické otázky osvojovania slovenského ja¬zy¬ka a utvárania maďarsko-slovenskej dvojjazyčnosti v školách s vyučovacím jazykom ma¬ďar¬ským. Projektvezető Alžbeta Bernáthová.
• 1995-1997: The Sociolinguistics of Hungarian Outside Hungary. Research Support Scheme group grant (RSS/HESP No. 582/1995) of the Higher Education Support Programme

****

Lanstyák István
A MAGYAR BESZÉLT NYELV
SAJÁTOSSÁGAI

http://ht.nytud.hu/download/Lanstyak_Istvan_Besznye.pdf

"Az emberek iskolai tanulmányaik során az alapiskolától kezdve a tananyag keretében szinte kizárólag az írott nyelvvel találkoznak. Ezért az írott nyelv jellegzetességeit mindenki sokkal jobban ismeri, mint a beszélt nyelvet. Sőt a legtöbb ember a beszélt nyelvről valószínűleg úgy gondolkodik, mint az írott nyelvtől sajnálatos módon eltérő, tökéletlen nyelvváltozatról. Mivel ez a kép teljesen hamis, alapvetően fontos, hogy a felsőoktatási intézmények magyar és idegen nyelv szakos hallgatói, továbbá a szociolingvisztikai kutatások terepmunkásai és lejegyzői a terepmunka megkezdése előtt olyannak ismerjék meg a beszélt nyelvet, mint amilyen az valójában."

Részletek a könyvből:

****

Lanstyák István
NYELVMŰVELÉS, NYELVTERVEZÉS,
NYELVMENEDZSELÉS

http://ht.nytud.hu/download/Lanstyak_Istvan_Nyelvalakitas.pdf