Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 23. szαm · / · LAZICZIUS GYULA: DOSZTOJEVSZKΝJ FEJLΥDΙSE
LAZICZIUS GYULA: DOSZTOJEVSZKΝJ FEJLΥDΙSE
IV.
«Mily kφnyv a Szent-Νrαs, mily csodαkat ιs erυt rejt magαban az ember szαmαra! Mintha a vilαg ιs az ember egιsz valσjαval volna benne kifaragva, egyszersmindenkorra meg van mondva ιs meg van mutatva benne minden» - mondja a Karamazovokban Zoszima sztarec, ez a csodαlatos pap, aki olyan, mintha a kievi barlangkolostor paterikjαbσl elevenedne elιnk alαzatos moralizαlαsαval ιs ιlete szuggesztνv szentsιgιvel. Zoszima ιletιben nagy szerep jut a Bibliαnak, amelyrυl ϊgy beszιl, mint fiatalsαga elsυ nagy revelαciσjαrσl, mint egy feledhetetlen ιlmιnyrυl. Dosztojevszkνjnιl azonban tφbb a Biblia, mint ιlmιny: dφntυ tιnyezυ gondolatainak ιs erkφlcsi normαinak vιgleges megformαlαsαban. Dosztojevszkνj legbensυbb gondolataihoz vallαsossαga jelzi az utat, ha tehαt meg akarjuk ismerni Dosztojevszkνj felfogαsαt a lιt leglιnyegesebb kιrdιseiben, vallαsossαga felυl kell υt megkφzelνteni.
Mert minden lιnyeges problιmαt a vallαs szempontjαbσl αllνt ιlre. Ez az a prizma, amelyen keresztόl az egyιni sorsok drαmai mozzanatait figyeli. Ha hυse esendυ vagy ιppen esett ember, de szνvιben ιl valami Isten-vαgy, megkφnyφrόl rajta ιs kivezeti sorsαt a vιgsυ φsszeomlαsbσl. Kivezeti, mint Raszkolnikovot ιs Mνtjαt, de veszni hagyja Sztavrogint, a fiatal Verhovenszkνjt ιs lelkileg φsszeroppantja Karamazov Ivαnt, mert egyikόknek sincs istenhite. Ilyenkor nincs kφnyφrόlet ιs nincs menekvιs. Nιpek ιletιben is csak egy momentumot kutat: kιpviseli-e a nap az Istent valamely formαban. Ha igen, ha a nιp ιletιnek megnyilatkozαsa ennek az istenfogalomnak vetόlete, akkor a nιp ιletιt alapjaiban erυsnek ιs megingathatatlannak ιrzi, de mihelyt elhalvαnyul, vagy kivesz ez a fogalom, a nemzeti ιlet felbomlαsαnak tόneteit keresi, mert meg van gyυzυdve, hogy az ilyen nιp elυbb vagy utσbb elpusztul.
Dosztojevszkνj vallαsa biblikus keresztιnysιg. Ha bαrmelyik munkαjαban a hit terόletιre kalandozik, ha bαrhol is szσlaltatja meg az erkφlcsi vonatkozαsokat, mindig ott ιrezzόk sorai mφgφtt a kιtezerιves kφnyv σdon tekintιlyιt. A Biblia korαn kezd szerepet jαtszani Dosztojevszkνj ιletιben. Mιg a szόlυi hαznαl kezdυdik ez a szerep, amikor ιdesanyja a betϋvetιs elsυ fortιlyait kezdi vele megismertetni. Ekkor jαr hozzαjuk a szelid pap, aki a biblikus tφrtιnetek tarka poιzisιn αt fogja meg gyermeki lelkιt a krisztusi tanok szαmαra. A hatαs mιly, bαr az iskolaιvek sokat elmosnak belυle. Az ιlet-kezdιs elsυ kόzdelmei mιg tαvolabb sodorjαk ettυl a hatαstσl s csak mikor ιlete tragikusan megtφrik, tιrnek vissza gyerekkori reminiszcenciαk. Letartσztatjαk, a Pιter Pαl erυdben vizsgαlati fogoly mαr negyedik hσnapja ιs amint a rαzuhant esemιnyek elsυ kαbulatαbσl felocsudik, Bibliαt kιr Mihαly bαtyjαtσl. Megkapja ιs innen kezdve vele marad ez a csodαlatos kφnyv fegyhαzon, Szibiriαn αt mindhalαlig. Ιlete mαsodik periσdusαban νrt munkαiban minduntalan elιnk bukkannak biblikus idιzetek az σegyhαzi textus «magas» stνlusαban ιs egyik nagy regιnye, az «Φrdφngφsφk» olyan, mint egy arαnyaiban σriαsivα duzzadt homilia Lukαcs evangelista kφnyvιnek VIII. fejezete 32. ιs kφvetkezυ verseire. De bαrmilyen kφzel αll is Dosztojevszkνj a Bibliαhoz, nem lesz belυle ϊj bibliamagyarαzσ, mint fiatalabb νrσtαrsαbσl, Tolsztojbσl, nem alapνt szektαt, hanem mindig megmarad a keleti egyhαz kereteiben.
Dosztojevszkνj vallαsa pravoszlαv keresztιnysιg, nemcsak a Bibliαn ιpόl, hanem azokon a tradνciσkon is, amelyeket a pravoszlαvia ιvszαzadokon αt tαplαlt. Dosztojevszkνj nemcsak a bibliai textusokban mozog otthonosan, hanem a keleti keresztιnysιg irodalmαban is ιs nιha hosszϊ fejezeteken keresztόl utat enged egyhαza feltαmasztott irodalmαnak. Felιleszti a hιtszαzιves prιdikαciσk, erkφlcsi oktatαsok, pιldαzatok hangjαt ιs szellemιt, elfαrasztva vele az idegen olvasσt, aki nem kιpes ιlvezni ezt a feltαlalt rιgies νzt ιs jobbαra ιrtelmetlenόl αll meg a pravoszlαv szellem elυtt is.
A pravoszlαvia szelleme akkor kezdett kialakulni, amikor az orosz-gφrφg egyhαz ϊtjai vιgleg elvαltak a katolicizmustσl, a flσrenci zsinat idejιn. Ekkor szakad el az orszαg nemcsak Rσmαtσl, hanem Bizαnctσl is ιs kezd ϊj egyhαzi ιletet. Ugyanekkor bontakoznak ki egy eddig mιg nem volt orosz birodalom politikai kφrvonalai. A kisebb-nagyobb fejedelemsιgek tφmφrόlnek a kφzponti kristαlyosodαsi pont, Moszkva kφrι ιs a kialakulσ politikai hatalom ϊj irαnyt kezdemιnyez vilαgiakban, egyhαziakban egyarαnt. Moszkva lesz az ϊj hatalom vilαgi kφzpontja, de egyϊttal egyhαzi kφzpont is, a harmadik Rσma, amely utαn negyedik mαr nem kφvetkezhetik el a rιgi orosz meggyυzυdιs szerint. A harmadik Rσma nem fogadja el a flσrenci uniσt, sajαt ϊtjαra lιp ιs a maga szαmαra foglalja el a krisztusi tanok igazi, ortodox ιrtelmezιsιt. De ez az ortodoxia csak kifelι jelent αllαsfoglalαst, fυleg a katolicizmus felι, mert a hivatalos pravoszlαv egyhαz a sajαt keretein belόl mindig a haladσ szellemhez csatlakozik. Paradoxonnak lαtszik talαn, hogy az ortodoxia jegyιben fogant vallαs a haladαs ιs a haladσk felι tαjιkozσdik inkαbb ιs nem egy vallαsi reakciσ felι - de ez tιny, amelyet a pravoszlαvia tφrtιnete szαmos adattal tαmaszt alα. Valahαnyszor ϊj terόletek kapcsolσdnak Moszkva hatalmi kφrιhez, vagy ϊj, szόksιgesnek ιrzett kapcsolatok ϊj elemeket hoznak Moszkva ιletιbe, az oroszsαg mindig kιt pαrtra szakad. A rιgiekhez mereven ragaszkodσk pαrtjαra ιs a haladσbb szellemϋek csoportjαra, akik nem perhorreszkαljαk az ϊjat, csak azιrt, mert mαst jelent a rιginιl.
Νgy van ez Pszkov ιs Novgorod, mondhatni, meghσdνtαsa utαn, amikor Joszif Volockνj αll a vallαs betϋihez ragaszkodσ csoport ιlιn ιs Nil Szorszkνj a mαsik oldalon, ahol a vallαs szellemιt ιs belsυsιgιt keresik inkαbb. A kιt szembenαllσ csoport harca mozgalmas ιs hosszas, betφlti a XV. szαzadot ιs αtnyϊlik a XVI. szαzadba, amikor mαr Maxim Grek αll Szorszkνj helyιn ιs Makαr, moszkvai metropolita a joszifistαk oldalαn. A harc ebben a momentumαban a kιt tαbor erυviszonyai mιg kiegyensϊlyozottak, sυt a fυpapsαg egy nagyon jelentυs rιsze ϊgy lαtszik, mintha tϊlsϊlyt is jelentene a reakciσs tφrekvιsek szαmαra, de ez a helyzet csakhamar gyφkeresen megvαltozik. A XVII. szαzadban ugyanis a kievi orientαciσ szitja fel ϊjra a harcot, amelyet aztαn Szlavineckνj, Polockνj ιs a patriarka Nikon vιgleges diadalra visz, a liberαlis csoport diadalαra. A mαsik csoport Avvakummal az ιlιn teljesen kiszorul az orosz egyhαzbσl ιs az eretneksιg teolσgiai kαoszαban hϊzσdik meg. Nagy Pιter idejιn megint ott talαljuk az orosz hivatalos egyhαzat a haladσk oldalαn, nemcsak egyhαzilag, hanem a vilαgiak terιn is: Prokopovics metropolita elsυ ιs leglelkesebb tαmogatσja a nagy cαr reformαciσs tφrekvιseinek. Igaz, hogy ez a haladσ szellem nem mindig ιs nem mindenben tudott ιrvιnyesόlni. A XVIII. szαzadban mιg akadt moszkvai metropolita, aki kιtsιgbevonta Kopernikus csillagαszati igazsαgait, Nagy Pιter σta pedig az orosz egyhαz tϊlsαgosan fόggυ helyzetbe kerόlt a cαrok politikαjαval szemben ιs ez ιppensιggel nem kedvezett neki, vagy csak egιsz kivιtelesen, de hogy megvolt ez a haladσ szellem, mint erυs tendencia, arra nιzve a legnyomσsabb ιrv az, hogy a keresztιnysιg keleti rιszιnek tφrtιnete nem ismeri a reformαciσt. Amνg Nyugaton a reformαciσs tφrekvιsek ιppen a haladσ szellemϋ tφmegeket szakνtjαk ki a katolicizmus testιbυl, Keleten ιppen a reakciσs vallαsi tφrekvιsek vαlnak ki a pravoszlαviαbσl. Az eretnekek ιs szakadαrok nem reformαciσt csinαlnak, hanem az ellenkezυjιt: nem fogadjαk el mιg az σvatos haladαst sem a hitιleti dolgokban ιs belekapaszkodva a tφrvιny betϋibe, egy fordνtott reformαciσt visznek ad absurdum. Csak az ortodox egyhαznak vannak σhitϋ szakadαrjai, akik σhitϋbbek az σhitϋeknιl, a katolicizmus ezt nem ismeri.
A vallαsi liberalizmus nagyon fontos jellegzetessιge az orosz pravoszlαviαnak, mert ez a tφrtιneti tendencia vonzotta magαhoz legmagnetikusabb erυvel az orosz intelligencia egy nagy rιszιt, a mιrsιkelt liberαlisokat, akikhez a lehiggadt Dosztojevszkνj is tartozott.
A mαsik jellegzetessιg, amely a pravoszlαv keresztιnysιget oly kφzel vitte az orosz lιlekhez, az a lemondαs, amellyel a pravoszlαv egyhαz e vilαg dolgait kνsιrte. «Az ιn orszαgom nem e vilαgrσl valσ» minden krtisztusi tan kφzόl ez talαlt legmelegebb otthonra az orosz keresztιnysιgben. Ez kόlφnbφzte el legjobban az ortodox szlαvokat a katolicizmustσl, melynek vilαgi tφrekvιseit mindig fejcsσvαlva nιztιk. Mιg azt se fogadtαk el ιrvelιsnek, hogy a vilαgi hatalom csak eszkφz a lelki hatalomhoz vezetυ ϊtban. Makacsul ragaszkodtak e tanhoz ιs a katolicizmust ostorozσ vαdjaik mind evvel kezdυdtek ιs ebben csϊcsosodtak ki. Dosztojevszkνj ragyogσ dialektikαjϊ vαdbeszιde is ide lyukadt ki, amikor a fυinkvizitor szemrehαnyαsokkal illeti a foglyul ejtett Krisztust. Sϊlyos szavakat mond ez az emberiessιgιben σriαsi formαtumϊ φreg, feltιpve az emberi lιlek legmιlyιt. «Vallαst adtαl az embereknek - mondja Krisztus szemιbe -, de nem emberi, hanem isteni vallαst, amely a lιlek legintimebb szabadsαgαn ιpόl, pedig az ember szόletett lelki rabszolga. Tanνtαsaidnak prσbαjakιp lemondtαl termιszetfφlφtti hatalmadrσl ιs azt kνvαntad, hogy az emberek minden kόlsυ befolyαstσl mentesen, tekintιlyedtυl ιs csodαidtσl nem befolyαsolva, kφvessenek tιged lelkόk legtisztαbb sugallatαra. Tanνtvαnyaidtσl megkνvαntad, hogy mondjanak le e vilαg hiϊsαgairσl ιs a fφldi hatalomrσl, pedig az ember fφldφntϊli tekintιlynek hisz csupαn ιs csak akkor boldog, ha fφldi hatalom tιrdιre hajthatja fejιt...» A bνboros szavaira Krisztus nem szσl egy szσt sem. Mintha lαthatatlan όvegfal emelkednιk elυtte ιs nem engednι hozzαιrni ezeket a rettenetes emberi szavakat, amelyek aztαn megtφrten hullanak vissza a vαdlσ fejιre. A katolikus fυpap szavai Krisztusnak szegezυdnek, de Dosztojevszkνj irαnyνtαsa mellett a katolicizmust ιrik. A vαd vilαgos, az φrφk pravoszlαv vαd a katolikusokkal szemben: «A ti orszαgtok csak e vilαgrσl valσ».
Antonij metropolita, aki most Szerbiαban ιl ιs a keleti teolσgia legnagyobb tekintιlye, egyik munkαjαban meggyυzυdιssel vallja: nincs semmi akadαlya, hogy Dosztojevszkνjt be ne iktassαk a pravoszlαv egyhαz tanνtσatyαi kφzι: annyira hϋ fiαnak lαtja egyhαzαnak, akibe nemcsak hogy felszνvσdtak a pravoszlαvia νgιi, hanem aki ϊj ιs mιgis autentikus ιrtelmet tudott adni nekik. Dosztojevszkνj hϋ pravoszlαv, sυt nιha elfogult is, sokszor az elfajult hitvitαk szσkincsιtυl sem riad vissza, ha a katolicizmusrσl szσl, de a fυinkvizitor legendαjαban - csak itt ιs ez egyszer - levetkυzi minden elfogultsαgαt. A mϋvιszi intuiciσ egιszen kivιteles mιlysιgιvel megcsσkoltatja Krisztussal a fυpapot ιs ebben a csσkban, ha nincs is benn a vαd visszavonαsa, de benne van az elismerιse annak a histσriai kόldetιsnek, amelyet a katolikus egyhαz teljesνt. Ezen az egy ponton siklik csak le Dosztojevszkνj a pravoszlαvia vαgαnyairσl ιs ezt a tϊlzσk sohasem is bocsαtottαk meg neki teljesen.
Tartalmi nagyszerϋsιgei miatt talαn nem is αllnιk meg hosszadalmasabban a Karamazovok eme rendkνvόli fejezetιnιl, ha formailag nem volna olyan bαmulatos tφkιletessιgϋ a kιp, ahogy az νrσ a kιt egyhαzat egymαs mellι rajzolja. Az inkvizitor beszιl, csak υ beszιl. Most mindegy, mit mond, csak az lιnyeges, hogyan mondja. Ha kivonjuk szavaibσl az ιrtelmet, ha kifacsarjuk belυlόk az ιltetυ logikai nedvet, ami visszamarad: merυ energia, akarat ιs aktivitαs. A katolicizmus aktivitαsa: Krisztus szσtlan ιs ebben a szσtlansαgban tφkιletes formai kifejezιshez jut a pravoszlαvia passzivitαsa.
Igen, Dosztojevszkνj keresztιnysιge passziv keresztιnysιg is. Mφgφtte az emberi halhatatlansαg vαgya parαzslik, de amikor ennek a belsυ tϋznek fιnye a halαlon innenre, az ιletre esik, mintha elbαgyadna. A hit mιlye megmarad, csak a tόze tφrik meg. Dosztojevszkνj emberei a vallαsossαgnak nem aktνv emberei αltalαban. Kettυ kφzόlφk, Aljosa ιs Nyskin annak lαtszik, az νrσ annak is szαnta υket. De a Karamazovok sϊlyos ιpνtιsϋ histσriαja olyan, mint egy komor ιpόlettφmb, amelybe csak egy ablakot vαg a tervezυje. Hiαba halmoz Dosztojevszkνj pazar αrny-technikαjαval egyre ϊjabb ιs egyre sφtιtebb felόleteket az egyetlen fιnyforrαs kφrι, hiαba nφveli νgy az intenzitαsαt, mindjobban rαnk sϊlyosodnak a sφtιtsιg nyomasztσ tφmegei, mindinkαbb ιrezzόk, kevιs ez az egy fιnyforrαs. Kevιs Aljosa fιnyes jσsαga a tφbbi Karamazov komor tσnusai kφzφtt. Nyskin alakjαbσl mαr tφbb fιny hull kifelι a regιnyre, sυt gyermekien όde jσsαga ιs tisztult szeretete mιg a sφtιtebb zugokat is besugαrozza, de a lelkiαllapotαt illetυleg φrφkφs bizonytalansαgban ingadozunk. Idegszanatσriumbσl lιp αt a regιnybe ιs ugyanoda tιr is vissza gyσgyνthatatlan elmebajαval. Ebben a szφrnyϋ kφrben van egy vιletlen lucidum intervallum, amely a regιny elsυ ιs utolsσ oldala kφzt kap helyet, de αllandσan ιrezzόk, hogy ez az αllapot nem vιgleges. Nyskint mindig a gyanϊ αrnyιka kνsιri, mint minden olyan embert, aki a bolondokhαzαbσl kerόl vissza az ιletbe.
Aljosαn ιs Nyskinen kνvόl nincs mαs hυse Dosztojevszkνjnek, aki az aktνv morαlt kιpviselnι. Vannak megbαntott ιs megalαzott emberei, kik sohasem lαzadnak fel, ιs vannak emberei, akik φnmagukat marcangoljαk szιt ιs φnmagukat alαzzαk porig. Akik, mint Raszkolnikov, megαllnak a piac kφzepιn a nιpek sokasαgαban ιs tιrdre borulva valljαk meg szφrnyϋ bϋnόket. Az υ emberei azok, akik a pofonokat kapjαk ιs azok is, akik φnmagukat ostorozzαk legvιresebben. Mιg kenyιrrel sem dobjαk vissza, akik υket kυvel dobαljαk, hanem kφvet fognak υk is ιs φnmagukra vetik csak ιs kizαrσlag. Ember, vesd le bόszkesιged - evvel kezdυdik Dosztojevszkνj keresztιnyi morαlja ιs αtmenetekben gazdag vαltozatokon αt eljut a lelki harakiriig. «A japαnoknαl elterjedt szokαs, hogy a sιrtett fιl elmegy a sιrtυhφz ιs azt mondja neki: mivel Te engem megbαntottαl, hαt ιn most felhasνtom elυtted a testemet - aztαn tιnyleg fel is hasνtja ιs ez neki elιgtιtel» - mondja Pticyn a Fιlkegyelmϋ elsυ kφtetιben, a nagy jelenet utαn, amikor Filippovna Nasztaszja azzal akar bosszϊt αllni megalαztatαsαιrt, hogy mιg mιlyebbre taszνtja φnmagαt az erkφlcsi fertυbe. Ebben az elejtett megjegyzιsben az φnmegalαzαs harakiri-asszociαciσja villan meg ιs αd valami egιszen αzsiai mellιkνzt Dosztojevszkνj passzνv keresztιnyi morαljαnak.
A pravoszlαvia passzνv szelleme ιs passzνv morαlja csak egy tekintetben csap αt aktivitαsba: amikor kόldetιsιrυl van szσ. Dosztojevszkνj szerint a pravoszlαviαra Eurσpa jφvυjιben szent hivatαs vαr. A katolicizmus kιt egymαsnak ellentmondσ principium: a keresztιnyi elvnek ιs a rιgi rσmai vilαgbirodalom imperialisztikus tradνciσinak harca marcangolja. Evvel pαrhuzamosan folyik mαr ιvszαzadok σta egy mαsik harc is az emberi lιlek felszabadνtαsαιrt minden misztikus ιs dogmatikus vallαsi bιklyσ alσl. Ha a katolicizmus φsszeroppan a maga belsυ harcαban vagy az ateizmus csapαsai alatt, ιs Dosztojevszkνj szentόl meg van gyυzυdve, hogy φsszeroppan, akkor όt majd a keleti egyhαz σrαja. Az emberek megtagadjαk az istensιg eszmιjιt ιs megtagadjαk halhatatlansαgukba vetett hitόket. Egyedόl maradnak, egymαsra utalva, de azιrt nem fognak φsszefogσdzni, nem fognak egymαsnak ιs egymαsιrt dolgozni, nem fogjαk egymαst boldoggα tenni - hanem megkezdυdik majd a vιgsυ bomlαs ιs eljφn a kikerόlhetetlen vιg ideje. Megαllνtani ezt a kφzelgυ vιget, felaggatni megint az emberekre ιs mindent φsszefogσ szeretet kapcsait - ez lesz az orosz pravoszlαvia kόldetιse Eurσpαban.
Kιtsιgtelenόl aktνv feladat, de nem ιrezzόk annak, mert ez az aktivitαs messze ki van tolva a jφvυbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése