Berzsenyi Dániel: A MAGYAR NYELV EREDETISÉGÉRÜL

Berzsenyi Dániel

A MAGYAR NYELV EREDETISÉGÉRÜL

 

Régolta gyanús lévén előttem az a régi előítélet, mely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzettek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely sza­vaink származatját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam.

Vizsgálataimnak első tárgyai valának azon fizikai dol­goknak neveik, melyek természet szerint az embernek és beszédnek legelső, legszükségesebb objektumai vol­tanak, mint: föld, víz, tűz, nap s t, melyeknek hihető­képpen legelsőbben adának nevezeteket az első embe­rek.

Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt öröm­mel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátóm azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja; mert nyilván tapasztalóm azt, hogy a legközön­ségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegeneknek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerek­bül lehet származtatni, úgymint:

 

DEÁK SZAVAK

1.) Terra annyi, mint a magyar tér, ez pedig annyi is, mint: ta-or, ta-ar, ta-er, te-er. Hogy valamint az ot, ut, it, úgy megfordítva a ta, to, te ti földet s helyet jelentet­tek, mutatják a: tétó, tétovázni, tete vagy tető, a gyerme­kes tátá, Tata, Tátika, Tét s t., de lett ezeknek végre elvont értelmök is, mely szerint minden szépet s nagyot jelentettek, mert meg kell azt előre is jegyezni, hogy többnyire a szépnek, jónak és nagynak ideái a víztül, túztül és földtül vonattak le, mert természet szerint ezeket látták legelsőbben az emberek szépnek, jónak és nagynak. Így nyerte a ta, te, ti s t. a nagynak, szépnek értelmét, s így nyertek végre még az öszvetett substanti­vumok is elvont értelmet, mint: tár, tér s t.

Hogy pedig az or, ur, ar, er, ir földet s helyet jelentenek, mutatják a sok ur, ar végezetű helyeink, mutatják az őr és űr, a kör vagy ki-ör, azaz: szép ör, s így a ki-er-bűl származó kerek,kert, kerülni s t. Innét az orom, örök, mert ez is csak későbben kapta az elvont értelmet, valamint az őr, űr és kör. Hogy pedig már az őr-ben, űr-ben, s ami ezekkel egy, az er-ben és ir-ban megvolt már a kereknek vagy kerengésnek ideája is, mutatja az örvény, őrlés, őrjöngés, mely annyi, mint kerengés, ireg­forog s t.

2.) Tellus, telek, telepedni. Az ol, ul, el, il éppen annyi, mint az or, ur, er, ir s t., s így a ta-ól-tál, tályék, táj, tájak és telek egyek, s így a te-el és te-er, azaz tel és ter, vagy deákosan tellus és terra ugyanazok.

3.) Humus, homok, azaz hé-om-ok. A hé vagy hév tudjuk, hogy annyi, mint: meleg, az om és on, melyek gyakran változnak, mint: nyanya, mama, többnyire föl­det, lakhelyet jelentenek, mint: or-om, omlik, halom, azaz hé-ol-om, alom, azaz al-om, álom; hamu, azaz hé­omu, hé-on, azaz: hon s t. A hé eredet szerint tüzet jelentett, s csak utóbb lettek annak különféle elvont értelmei, mint meleg, nagy, szép, magas s t., s így lett a hél azaz hé-ól vagy -el, így hely és hegy, azaz: hé-agy v.-egy.

Az ok, ak, ek s t. hasonlóképpen lakhelyet jelentenek, mint: ak-ol vagy ok-ol, oka, akó, ár-ok, lak, azaz ló-ak vagy jó-ak, szék, azaz: szé-ek. A szi, amint a sziporka, szi-ikra, sisi, si-üt vagy süt mutatják, tüzet jelentett, de jelentette utóbb egyszersmind a tűznek minden szép és jó tulajdonságait, azaz minden szépet, jót és nagyot. Az ok, ak, ek s t. nem egyéb, mint kemény hangú ágy, agy, ag, s végre ak.

Muny, munka

Sigillum szi-gyel

 4.) Ager, azaz: ágy-er. Mi az er, or, ar s t., láttuk (nro. 1.), hogy pedig az agy, ágy földet, lakhelyet jelent, mutatja az agyag, Szilágy, Somogy s t.

5.) Fundus, azaz: fé-on-od. A fo, fe vagy fő s fi s t., mint a főnek és víznek elvont értelmök, mindenkor szépet, jót, nagyot jelent, hogy pedig az on és od földet vagy lakhelyet jelentenek, mutatják az onnan, onnét, hon, azaz: he-on, az oda, odu, a sok od, ad, ed végezetű helyeink, mint: Or-od vagy Orod, Arad, Magyar-ad, Ónod, azaz on-od, Vár-ad s t.

6.)  Hortus: he-or-ot, hogy a he, mint a tűznek elvont értelme, szépet, az or és ot pedig földet jelentenek, már láttuk.

7.)  Jugerum – jó-agy-er.

8.) Silva – szi-ol-ov. Hogy az ob, op, of, ov lakhelyet jelentenek, mutatja a szoba, mely nem egyéb, mint szi­oba, azaz szép oba, mutatja az ablak, azaz: ob'lukja mutatja a régi hopmester, mely nem más, mint: he-op, azaz: szép, nagy op, s innét van a helyek neveiben a sok ob, op, of, ov és fa; s így a hi-oba vagy hiba annyi, mint üres hely, s így hi-on vagy hi-án.

9.)   Urbs – ur-ob, azaz uri-ob vagy lakhely.

10.)                     Orbis – or-ob, azaz kerek föld, lásd nro. 1.

11.)                     Villa – vi-ol, azaz szép ól, mert a fő, fé, fi, vé, vi szépet jelent (nro. 5.).

12.)                     Cella – sze-ol vagy el. Hogy a sze vagy cse, csi szépet jelent, mutatja. a csecse, csin.

13.)                     Culina – gyul-ona. Hogy a ki szépet jelentett, mutatja a kies, kietlen s t.

14.)                     Domus, da-om. A da vagy megfordított od, ad, mint Várad és Várda, mely szerint a da-om csak pleo-nasmus, vagy pedig, ha elvont értelemben vesszük, tehát a da, de, di, ta, te, ti s t. nagyot, szépet jelentenek, innét a da, dedös, díj, dísz, dics, deli s a török Dej, dagad, dagály, dandár azaz: da-an, nad-ár, dan-dár s t., így a tár, tág, tárom, tárni s t.

Arcus – ár-gus.

15.)                     Pagus, pe-ag-ágy.

16.)                     Territorium, tér-ta-or-om.

17.)                     Castrum – ka-ost or-om. A ka annyi, mint kő, melyet nyilván mutat a kavics. Az ost vagy os-ot már pleonasmus, mert az os nem egyéb, mint meglágyított ot, oc, osz, s innét a sok oszt, ost, ozd, uzd, osz, ors s t. a helyek neveiben, s így a Castellum sem egyéb, mint ka-ost-ol-om.

18.)                     Fanum – fe-on-om, de lehet fa-on-om is, mind azért, mivel fábul készült, mind azért, mivel fa-on-ban, azaz erdőben szokták építeni.

19.)                     Templum – ti-en-pé-ol-om. A ti-en vagy ti-em nem más, mint ta-an, ta-am, azaz: nagy anya vagy isten, mert ez sem egyéb, mint is-ti-en, igen-nagy-anya. Innét az ázsiai Tien, innét a magyarban a nagyot jelentő ten és tem. Az is vagy a régi isa annyi, mint biz, bizony, azaz bé-iz, biz-viz, melynek elvont értelme a tiszta és igaz. De _,jöhetett az is az őstül is, mert tudjuk azt, hogy a magyarok őseiket imádták, mely szerint lenne ös-ta-an, vagy éppen hármas pleonasmus: ös-ar-an, azaz: ős-atya-anya, mert az atya és anya későbben különöztetett meg.

20.)                     Palatinus: pe-ol-orz-om.

21.)                     Altare: vagy áld-ár, áldozó hely avagy áld-tár vagy ol-ot-or, mely hármas pleonasmus, vagy pedig: ala-tára, azaz: isten tárháza; mert hogy az al, el, ol s t. istent, nagyot s t. jelentett, mutatja az áldom, hála, azaz hé-ala, a török Alla, Ba-al, Be-el, Bálvány, azaz ba-al­ve-any s t.

22.)                     Capitolium: ka-op-ot-ol-om vagy pedig kapi, azaz hegyi vagy kupita-oli-om,_,mert a kap nem egyéb, mint kő-op, azaz: kup, kupocs, komp (azaz) kő-om-op.

23.)                     Curia — kő vagy ki-ur-jó, vagy ja, azaz: kier úri jó. Innét a mostani kurjóka.

24.)                     Platea – Pála-ut, pe-ol-ot, éppen úgy, mint a német peol-otz vagy Platz és a magyar pé-or-oc vagy piarc és piac.

25.) Mons – ma-on-osz, s így a Nemus, na-om-osz. Hogy a mama, nyanya nemcsak anyát, hanem nagyot és magast is jelentettek, mutatják az ily összetett szavak: ma-ag vagy mag s magas, na-agy vagy nagy, s mutatja a na-ap vagy nap, mely nem egyéb, mint nagy apa, melyet nyilván bizonyít á napam, a na-an vagy néném.

26.)                     Saltus – szi-ol-ot.

27.)                     Lucus, Locus – lo-ak azaz: jó-ak, mert tudjuk, hogy a magyarban az 1 és j folvást felváltják egymást, s innét a sok lák; lak, lyuk, juk s t.

28.)                     Horreum –, he-or-om.

29.)                     Aula – av-ol. Innét az óvni, éppen úgy, mint őrizni, avatni, mint beereszteni, mely szerint az av nem egyéb, mint lágyult ob, op, of, ov, melyek lakhelyet je­lentenek.

30.)                     Taberna – ta-bé-or-on vagy ta-ob-or-on, éppen úgy, mint a magyar tábor. Hogy a bé vagy bő nagyot is, bőt is jelent, tudjuk.

31.)                     Forum fé-or-om, azaz fő orom.

32.)                     Vallis – ve-ol vagy al, azaz szép al, éppen mint: ve-al-agy vagy völgy, s így a válu, vájni, válni, vájni, vágni.

33.)                     Portus – po-ár-ot. Hogy az ár annyi is, mint víz, tudjuk, hogy pedig a pó is víz, mutatják a pocs, posvány, poshad s t., mely szerint a deák port és magyar part egészen egy.

34.)                     Pratum – po-ár-ot-om, mely annyi, mint part­om, vagy föld, éppen mint a rét, azaz ré-ot. Hogy az ár, er és ré vizet jelentenek, tudjuk. A rév már pleonasmus, mert az ev már vizet jelent, amint az eves, lév, azaz li-ev mutatják. Ripa - ré-opa.

35.)                     Roma – ré-om, mint Ré-falu, Ré-Komárom.

36.)                     Mare – ma-ré, azaz nagy ré; de Lehet mó-ré is, mert a mó vizet is jelent, mint a mocs, mocsár, mocsola, mos s t. jelentik.

37.)                     Rivus – ré-ev.

38.)                     Pluvia – po-lu-ev. Hogy a la, le, lu, lo, li vizet jelentenek, mutatja a latyak, lam, azaz: la-mo, lé, lust, lucs, lucsok, locs, lics s t., lug.

39.) Flumen - fo-lu-mo, azaz: folam. A fó nem más, mint lágy pó.

40.) Fluvius - fo-lo-vi-usz. A vi-iz, vi-isz, vi-usz egyek, mert hogy az usz is víz, mutatja az uszom; de lehet az folo ev is.

41.)                     Fons - fo-in-is. Hogy az in és ni vizet jelentenek, mutatják az inni, ni-al, nyál, ni-elni, nyelni, ni-elü-ev, nedv, ni-eres, nyers s t. Innét a sok ni-po-er - Niper, ni-isz-tü-er - Nieszter, ni-lo - Nílus, in-du-isz - Indusz, du-ina - Dina, Duna s t., s innét az indul ni-ő1 - nől, ni-ul-ik - nyúlik, mert a folyásnak és menésnek ideái egyek; hogy pedig az iz, isz vizet jelent, mutatják az iz víz, izzadok, iszom s t.

42.)                     Pons - po-in-is, éppen az, ami a Fons, s igy a Pontus, azaz po-in-tu-is, a víznek négyes pleonasmusa.

43.)                     Puteus - po-tu. Hogy a tu víz, mutatja a gyermekes tütü, tó, tócsa és a sok Duna, azaz: du-ina.

44.)                     Ripa - ré-op.

45.)                     Insula - in-is-ol.

46.)                     Lacus - la-ak, mint lacsak, latyak, az ak jelentett helyet, nagyot, főt és vizet is, mert ezen ideák igen öszvefolytak, úgyhogy az ak alig egyéb, mint megkemé­nyült agy, ágy, ag, ak, melyet nyilván mutat a: pe-la-ag, azaz Pelagus és a magyar lágy, s innét az aqua és aequor, azaz ak-ev és ek-ev-ár.

47.)                     Amnis. Az am lehet megfordított ma, mert az ily megfordítások gyakoriak, de lehet articulussal a mo is.

48.)                     Pruina - pru-ár-in.

49.)                     Lacrima - lak-ré-ma. Threnus, azaz tü-ho-ér-in; mert hogy a hó is annyi, mint víz, mutatja a hó-lag, húgy, híg, mutatja a deák ni-is, vagy nix és a német is-in vagy Schnee, mutatja a deák humor, azaz hu-mo-ár és a magyar harmat, azaz ho-ár-mo-tu.

Ploro - po-lo-ár, éppen mint a magyar si-ér, azaz sír; s így Nimbus - ni-mo-bo-usz, Imber - in-bo-ér, Ros - ré-usz, Vapor - ve-po-ár s t.

50.)                     Sangvis - szi-an-go-visz vagy vis. A szi-an annyi,

mint tűz-anya, innét a Sion, Sonne, szi-en szén és szín, mely tüzet és pirosat jelent, a go, ga, gyó, jo, ja s t. egyek, s így lett a szi-an-go végre egy szóvá, mint a sárga, azaz si-ár-ga, mely szerint ez a sártul a sárgának, amaz pedig a tűztűl vagy széntűl a pirosnak ideáit adták, s innét sancio, sanctus, szent, azaz szi-an-at, szi-en-et - szép, nagy anya, atya.

51.)  Cruor - ki-ér-ár, éppen mint a magyar vi-ér.

52.)  Unda - in-du, mint du-in duna, s így a Gutta - go-tu s kút.

53.)  Ignis - ig-an is. Az ég, íg, tudjuk, mi, az an-any vagy anya, az os, us, es, is, majd lágy, majd kemény hangon annyi, mint ős vagy ősz, melyek eredet szerint egyek, s valamint az ar, er, ör, ur, or adta az őrt és öreget, úgy adták ezek az őst és őszt, mely a régi írás és kimon­dás szerint majd es, majd is, valamint még most is az ő és e, ü és i gyakran öszvefolnak. Mely szerint, tudván azt, hogy a régiek a napot, tüzet s őseiket imádták, látni való, hogy az ignis nem egyéb, mint ig-ég-tűz-anya-ős; így a perzsa Ates azaz aty-ős, a magyar tűz azaz ta-ősz, nagy ősz -vagy ős, így a német Feuer azaz fő-úr, s így a tót Ogeny - ag-anya s Vatra azaz fő atya-ura.

54.)  Flamma fe-lo ama, a fő-jó-anya, s így calor - ga-lo-or, azaz jó-jó-ur, urit - úr-üt, éppen mint a ma­gyar szi-üt vagy süt, Aestas, ős-atya-ős, fervor - fő-úr­ve-or, pleonasmus, Focus - fő-ok-ak-ag s t.

55.)  Sol - szi-ol. Az ol, al, ul s t. nem egyéb, mint lágy or, ur s t., s hogy volt szi-or is, mutatja a szároz. S így a Dies, Dius, Deus nem egyebek, mint a magyar ta-ős, da-ős, di-es, di-us, ti-usz s tűz, mert hogy az os, as, us éppen annyi, mint ős vagy ősz, mutatja a régi oszom, azaz őrizem, asszony, azaz asz-any, mutatja az apus, anyus, após, anyós. Tátos, azaz ta-at-os, nagy-atya-os

vagy ős.

56.)  Lux - ló-ag-ősz-jo-aga-ős, fulgur - fő-ló-ag-úr, Fulmen - fő-ló-am-an, Tonitru - ta-an-ar-úr, Sulphur - sí-ol-fe-úr s t.

57.)Jupiter - jó-pa-at-er, jó-apa, atya-úr. Jovis -- jó-vé-is – jó-fő-ős. Zevs – Szive-es vagy ős.

58.)  Uranus – úr-an-us – úr-anya-ős, s így Saturnus– Szi-at-úr-an-us, azaz szép, nagy vagy tűz atya-úr-anya-ős.

59.)  Apollo – ápoló, azaz melegítő, s innét apál, táp­láló, vagy ta-apláló, tapló, azaz ta-áp-oló s t.

S így Phoebus – fő-ab-ős,, vagy fő-bő-ős. Helios – hé-ló-os, mert li a lónak diminutivuma; de lehet az ol vagy él is, mely szerint a hél; héj, héjazat, héjázni magas helyet jelentvén a hél lehetett ég is, így tehát volna az héli, azaz égi-os vagy ős. Így a Horus sem egyéb, mint hé-or-us, s innét a hóra és óra, mely nyilván mutatja, hogy a nap nemcsak Horusnak, hanem or-usnak is hiva­tott.

60.)  Neptunus – na-po-tu-in-us, de lehet a nep nép a nagy apnak vagy napnak elvont értelme is, mely szerint az is nagyot és sokaságot jelent, mint a nép nyilván mutatja.

61.)  Poseidon. Hogy a pó és don víz, már láttuk, de hogy a sé, si sem egyéb, láthatni a pataknak némely nevezeteibül, mint: Siét, Set, Séd, Sió, Sár vagy Si-ár. S így a Nereus – ni-ré-us.

62.)  Volkan; Volikan – vé-óli-ki-an. A vé- vagy fő-ol jelent hegyet, a ki-an kies vagy szép anya a tűz, melyet nyilván mutat a magyar kanóc, kandalló, kénkő, azaz ki-an, mint szi-an szén, és a deák candet, s innét a magyar Kán, kan, kanos, kanca és a deák canus és can­dor. S így a Ciclops nem egyéb alkalmasint, mint: Szí-­ok-ol-após, azaz szikla-após.

63.) Venus – vé-an-us, azaz fő vagy szép anya-ős. A vé-an lett vén, mint szi-an – szén, s mint a jó-ab – jób, s innét van, hogy a szép anya, jób s vén vagy öreg anya egyek, mert a szépnek, jónak és nagynak ideái későbben választódtak el. S hogy a Venus Vén-arának is neveztetett, mutatja a vinározni és a vinári bika, mert az avult Ara; nurus nem egyéb, mint az Urnak, Urusnak foemi­ninuma.

64.)             Ares – ár-es vagy ős: Az ar, or, úr s t. jelentettek lakhelyet, népet, sereget, urat, mely szerint az Ares vagy úr-ős vagy sereg-ős. Így. a Mar-ma-ar-es, azaz nagy Ares, a Mavors pedig – ma-ve-or-os vagy nagy fő Ares. Ezt Cicero ezen szavakbul magyarázta:. magna vertens.

65.)                     Bellona – bé-ló-ona, azaz bő-jó-anya. Hogy az ona annyi, mint anya, mutatja az assz-ony, le-ány, a deák anus és a magyar any. S így Diana – di-anya, Di-one – di-anya, Juno - jó-nő, mert hogy a né, nő, nó is volt, mutatja a nyoszola, nyoszoló leány. Luna – jó anya, Latona – jó-atya-anya, Hera – hé-ara, Vesta – ve-szi-ata, Mithrasz– ma-at-he-or-asz. A ma-at lett me-et és mécs, a ma-an-at pedig a ménts, a ma-at-an pedig a hunnok Metenje, s így a mécselni lett végre mesélni.

66.)                     Heros - hé-or-osz, éppen annyi, mint a deák Herus vagy hé-ur-us és a magyar hé-os vagy hős, azaz nagy hős. Így Herakles – hé-ur-ag-ló-es, Hercules pedig – he-or-og-ló-es vagy ős, Bachus – bé-ag-hé-ős. Mivel a bag és bak kétértelmű lett, azért mesélték azt dobzódó‑nak, s innét kapta a többi nevezeteket, mint: Evve -- evő, Evan – evő.-an, Evius - evő-ős.

67.)                     Musa – mu-sza vagy szó. Tudjuk, hogy a magyar minden éneket és muzsikát szónak nevez, a szó pedig gyakran sza. A mu kicsint jelent, mint láthatni ezekben: mula vagy mu-ló, azaz kis ló, mujkó, muci, mucirka, murzsa s t.; a kicsinek és szépnek ideái pedig mindenkor ószvefolván, jelentett a mu szépet és kicsint, mely sze­rint a Músza annyi, mint szép kis szó vagy ének, s innét a mu-szó-ige vagy muzsika, innét a mu-szo-logni vagy mosologni.

  68.) Grátia – gárat, gyárat, járat, járás egyet jelentők, amint a jer és gyer, a jár s gyermekes gyár-gyár, gyári baba, midőn a gyermeket járni tanítják, nyilván mutatják, innét a malomban a garat, innét a gradus, grádics, gyaratni, azaz járatni, ugorni, táncot járni, azaz dana-szót járni, mely szerint látni való, hogy a Gratia nem egyéb, mint tánc, csakhogy a Gratia helyét a tánc foglal­ta el, de hogy három volt a Gratia, azt még ma is tudja a magyar, mert innét szokta kiáltani: három a tánc, azaz három a grácia. A tánc pedig nem egyéb, mint ének.

   69.) Charis — ki-hé-or-is. A he-or lett Horus, Flora, azaz szép-óra, idő, s mivel a szép vagy kedves órát énekkel, tánccal töltötték, az éneknek, táncnak, szépnek, kedvesnek ideái a Charisban egyesültek, s így lett chorus, charus, Charis, kar, kornyikálni, káricsálni, és a kor, azaz ki-óra vagy szép-óra; csakhogy már mast a koros, karos vagy harus helyett mondjuk: ki-id-éves, azaz szép idő — év, mely a charusszal egészen egy. Az or ugyan helyet is jelentett, s innét ki-or vagy kör, korong, karika, kari-ma, kóre, kering s t., de mivel már ezekben is megvan a táncnak ideája, egészen meghatározni nem lehet, hogy az idő adta-e az első ideát, vagy a hely, vagy pedig mindeniknek öszveolvasztása. De így van a dolog a Gráciával is, mert ez is valamint jelent táncat s jókedvet, szintúgy jelent jó helyet is, úgymint gó-or-oc, ga-ar-ac, s ezen értelemre mutat a Malaszt is, mely nem egyéb, mint ma-ol-ost vagy ma-ló-ost, mert hogy az ost helyet jelent, tudjuk. S mind ily kétértelműek az Am-or, szom­-or, kom-or, nyom-or s t.

  70.)Himen vagy him-mén, azaz hímhez menés vagy hi-mén, azaz hív-tűz, szerelem, vagy a remény analógiá-ja szerint a himény annyi, mint hívség, vagy pedig him és meny, azaz férfi és menyasszony.

  71.)Genius vagy gyenge ős, vagy gyó-ön-ős, azaz saját ős. S így Daemon — da-am-an, Manes — ma-an-ős, manó ma-anyó, Penates — pé-an-at-ős,  Fanus — jó-anya-ős,

  Faunus fa-ő s, azaz erdei ős, innét a fana,  fanos, Priapus

—                pőre-apus vagy péra-apos s t.

  72.)  Homo — he-ama. Az ama, anya, atya egyet jelentők, s így Vir — ve-ir vagy úr, éppen mint a magyarem-be-úr vagy ember s mint a vé-ir-fi vagy firfi; s így

szintén foemina — fő-meny, Mulier — mu-li-er vagy ur. A li a lónak vagy jónak diminutivuma. Pu-er — fi-úr, puzsér, Filius — fiú, Pater - pa-at-er, Mater — ma-at-er, Frater — fé-ur-at-ur, Soror — szi-ara-or. Avus — av-us. Atavus — at-av-us, abavus — aba-av-us. Az ő, av, avas tudjuk, mi, s tudjuk, hogy az ab, at nem egyéb, mint apa és atya. Nurus — né-ur-us éppen, mint a régi magyar némber s t. Így van a dolog az elvont értelmű szavakkal is, úgymint:

  73) Senex— szi-an-ag-ősz. Vetus -- ve-at-us vagy ősz.  Juvenis megfordított fiú vagy ifjú. Magnus — ma-ag-na, longus — ló-nag, azaz jó-nagy. Pulcher — pu-li-ki-he-er vagy pu-li-cse-er. Idoneus — ingyenes vagy idomos, azaz helyes, mert az édom, édon, éden vagy idom, idon szép helyet jelentenek. Fortis — fő-ur-at-ős. Parvus — por­ányi vagy pára-ányi. Bellum — bő-ol-om. Pugna — pé-og­-on, s szintúgy, mint a ta-bé-or — tábor, hé-od — had, hé-or-osz — harc s. t. A pugna és a dunai pagony, melyen mast sort, szakaszt értünk, egészen egyek. Populus — pe-op-ol, mint a magyar na-op vagy nép. Ordo — or-od, mint Várad és Várda. S mint a rend, azaz ro-on-od, mert a ro nem más, mint megfordult or, mely elvont értelemben jelentett szépet, jót.  A ronda jön a víztül, ré-ondó vagy ronda. Grex — go-or-osz. Rex — ro-ag-ős vagy régi-ősz. Magister — ma-ag-ős-at-er. Hospes — ház­-op-es. Honor — he-on-or. Gloria — gó-ló-or-ja, vagy jó, azaz jó-jó-úri-jó. Dives — di-vé-es. Svadeo - szav-adok, azaz szavat adok. Anima — anya-ama. Sors — szi-or-osz. Fortuna — fő-úr-tanya. Sacer — szi-ag-szi-er. Sacerdos — sacer-da-os vagy dús. Virtus, a vir vagy vi-ir-ur, s ekkor jelent vir-fit, fir-fit, vagy vi-ért, s ekkor jelent szép eret, azaz vírt vagy vért. A tus vagy tusa tudjuk, hogy annyi, mint harc, mely szerint a virtus az első értelemben annyi, mint férfiharc, a másodikban pedig vér- vagy vir­harc. Innét van, hogy a vir-tus a régieknél alig jelentett egyebet, mint vitézséget. De vannak a vir-nek különféle elvont értelmei is, melyek szerint az szépet, tisztát, elevent, erőset s t. jelent, mint virga, virgo, virago, azaz vir-ág, viret-virit, firmus, vírmes, virgonc, firgenc s t.

Tempus – tennap, tardus – tartós, serenus, serius -- serény.

 

NÉMET SZAVAK

Gott, go-at, jó-atya.

   Gut, go-ut vagy ud, jó lakhely.

Mann, ma-an, nagy anya, s innét a ma-an-at-es, vagy me-en-et-es – nagy-atya-anya-ős, azaz     Mensch vagy mencs, éppen úgy, mint a magyar meny, menyecske és méncs.

Frau, fő-ara, s,így Fráulein: fő-ara-leány.

Weib, ve-ib vagy ip, mint ipam.

Urahne, úr-anya.

Alt, avult, ault, alt.

Gros, koros.

Klein, ki-le-an, szép leány.

Kind, ki-en-ed, ki-in-id, s kind.

Magd, ma-ag-ad, vagy ,tán mag-adó, mint mondjuk, magló.

Son, szi-an, szép any, mint hi-em.

Sonne, szi-one, vagy tűz-anya.

Mond, ma-an-ad, nagy anya, atya, s így ma-an-at, Monat.

Himmel, him-el, vagy al-ol.

Welt, ve-al-at, éppen mint ve-ál-ag.

Stern, is-at-ur-an.

König, ki-on-ag vagy eg.

Fürst, fő-úr, szi-úr vagy ős-at.

Hertzog, her-szi-ag vagy ar-szi-ag.      

Hertzogthum, ta-hom vagy hon.

Graf, go-ur-ap vagy af.

Grafschaft, si-af vagy ap-ot s így siafot, saft, innen schaffen.

Baron, ba-or-on s így ba-or vagy ba-ro, mert az ily visszafordítások gyakoriak.

Held, he-ol-ad vagy at. A he-ol annyi, mint he-or vagy he-os, és így a he-ol-ad vagy he-el-ad éppen annyi, mint hős vagy harcos, csakhogy az ős helyett atya van mondva.

Tapfer, ta-ap-fő-úr, nagy apa-fő-úr.

Süsz édes, szi-iz,.azaz, szép iz, s innét a magyar szűz.

Soldat, szi-ol-nap, sziol-da-nap díja vagy bére, s innét szold és zsold, s innét Soldat vagy zsoldos, mert a t és s gyakran felváltják egymást, mint: et-és; járat-járás s t.

Silber, szi-ol-bér, vagy: nap-bér.

Gold, go-ló-díj, jó-ló-díj. Tudjuk azt, hogy a magya­rok a lóra mast is többnyire aranyban alkusznak. De lehet az go-állat, azaz jó áIlat is.

Feuer, fő-jó-úr, s így Glut, go-ló-at, warm, ve-or-am. Látni való, hogy a németek is a napot és tüzet imádták. A Hitze nem egyéb, mint he-szi vagy hé-tüsz.

Luft, vagy pedig lót-fut, s innét lauft és Luft.

Erd, or-od, ar-ad, er-ed és erd. Hogy az or, ar, er, ur embert, szépet, és od, ad pedig lakást jelent, tudjuk. Innét a hé-erd.

Feld, fe-lo-od, fő-jó-od, éppen annyi, mint a magyar föld.

 Wald, ve-lo,ad, fe-jó-ad, vagy pedig fa-al-od.

 Hain, he-jo-on.

Gau, ga,ju vagy go-jo, pleonasmus.

Tag, _:ta-ag, nagy-aga, éppen mint a magyar na-ap, azaz nagy apa.

Geist, go-is-at, jó-igaz-atya vagy ős.

Seele, szél.

Blut, be-lo-tu, szép-jó-víz.

Land, lo-on-od, jó-anya-od.

Reich, ro-jo-gó, vagy roj-gó vagy ak.

Burg, be-ur-go,fő-úr-jó; s így Burgund, be-ur-go-on-od.   .

Frey, fő-raj, valamint az or-ár jelentett urat és népet, úgy a roj és raj majd urat, majd népet jelent. A raj-nag‑bul vagy nagy-bul lett a rang, és így fő-rang, ebbül

pedig a Frank.

Frankofurt, fő-rangú, fő-ar-or. A furt éppen annyi, mint a porta, s német ort, mint a magyar or-od, ar-ad

és a török orta.

Stadt, os-ot-ad. Az os, ös éppen annyi, mint or, ör és így os-ot vagy os-od ugyanannyi, mint or-ot és or-od, mely szerint az ost az, ami ort vagy orta, és így az ost-adt csak pleonasmus, az eredeti szó Ost, mely várt s lakhelyet tesz. Innét a:

Sturm, azaz ost-rom, ost-romlás vagy ostra-omlás, innét a stürmen, azaz ostra-menni.

Dorf, da-or-fa, nagy-or-fa.

Wasser, ve-is-ér. A ve-isz-tül jön a weis és weisz.

Fluth, fo-lo-tu, folóvíz.

Bach, ba-ak, mint pa-tu-ak.

Teich, to-ak.

Fleisch, fő-ló-hus.

Hof, he-of, he-op, mert valamint az on, om, od és or, úgy az op is nemcsak apát, hanem lakást is jelent. Innét látjuk a régi írásokban: hop-mester. Így van a hostád is, nem egyéb az, mint ho-ost-ad, azaz vízváros, vagy pedig

hé-ost-ad, azaz szép nagy város.

Stab, os-ta-ab, vagy is-ta-ab igaz, nagy apa, innét a régi istáp.

Krieg, ki-ri-eg vagy ag, azaz királ, éppen úgy s éppen oly kétértelmű, mint ezek: bell-um, ta-be-or és he-ad. Innét a kerek, felkerekedeni, kergetni, éppen mint a róta kereket és sereget is jelent, s innét grex vagy gereges.

    Ochs, og-osz, éppen mint be- és ög-ör vagy ökör.

Rosz, ro-osz, a ro megfordított or. A német lovat, ami egyszersmind isten is volt, nem szeretvén a magyarok, innét jött annak magyar értelme, a rossz; de hogy a magyarok is hívták így a lovat, mutatja a poroszka.

Pferd, pe-fe-ur-ad, szép-fő-úr-atya.

Stier, is-ta-ur, is-ti-er.

Kalb, ga-lo-eb, vagy ki-lo-ab, szép-jó-apa.

Kuh vagy igazabban Guj annyi, mint gula, mely nem egyéb, mint a jónak pleonasmusa.

   Schaaf, si-af- vagy ap, azaz szép apa.       

   Hiert, he-or, he-ar, he-er, s így he-er-at, hér-et, hér-it — hirt, azaz sereg-atya.

   Glaube, go-lu-abe, jó-jó-apa.

   Weihe, we-jo-ha, fő-jó-hév.

Heil, a kimondás szerint hajl, s így he-jo-al, de lehet pleonasmus is, úgymint: he-jó-ló.

Heimat, he-jo-am-at, vagy om-ot.

Ost, úszni, osontani, ocsódni s oszolni: mind menést és felkelést jelentenek, ide tartozik még a régi osszom is, mely annyi, mint őrzöm, oltalmazom vagy vigyázom, melyek szerint az osat, ocsat, oszat éppen annyi, mint kelet vagy oszt.

West, be-esni, be-eszni, beszni, veszni, s így veszet vagy veszt éppen annyi, mint eset vagy est.

Nord, na-or-od, nór-od, azaz a nórok hazája. A na-or annyi, mint nagy úr és nagy sereg, s innét a norman és Normandia, azaz Normanod.

Süd, szi-üd vagy od, tűz üdő vagy oda, azaz haza, mindenik reáillik.

Teutsch, té-utó-es. A té-tó, tétováz, téved s t. mutat­ják, hogy a té annyi, mint ide s tova; és utó pedig annyi, mint utó-futó vagy utazó, és így a té-utó éppen annyi (mint] tévedő vagy tétova utazó, s így lett té-utó-es vagy ős — té-ut-es — té-uts; Ezen értelmet igazolják a gyer­mán és allamán nevezetek is, mert valamint a gyer, jer, úgy az ál is járást jelent, mind a francia, mind a magyar nyelvben, p. o. sét-álni, szállani, szaladni s t. Ide mutat a német nevezet is, mert né, néhol, né-ha, né-hut, né-mely éppen annyi, mint té, a met pedig nem egyéb, mint megy, med, met. De lehet azt így is magyarázni: né-om­ ot, azaz messze föld, s így né-om-et, német.

Stein, isten. Jele, hogy a magyaroknak kőképeik vol­tak, s jele, hogy valamint a magyarok a német ro-oszt nem jónak, úgy a németek a magyar istent csak kőnek tartván, már akkor a két nemzetnek különféle religiója volt.

Brunn, bo-ár-un, éppen annyi, mint Born, mindenik a víznek hármas pleonasmusa.

Grund, go-ur-on-od, jo-ur-onod.

Haupt, hé-ap-et, éppen mint a deák ki-ap-at vagy ut, s így a Kopf vagy ki-ap-f. Ily rövid az eredeti magyar mindenben.

Auge, al-og, éppen a megfordult deák og-ol, s így alog, ajog, aog vagy aug, melyek a napot is szintúgy jelentik, mint a magyar szem, azaz szi-am, sziem. Innét a régi kum vagy ki-um.

Trunk, tu-ár-un-ak.

Trehne, tü-ré-ho-ni. Mindezek a víznek négyes pleo­nasmusai, valamint a deák lo-ac-ré-mo. Nem így a ma­gyar ki-öny, azaz szép víz.

Friede, fi-ir-idő, szép idő.

Frisch, fi-ir-is, szép víz.

Sommer, szi-am-or, szi-am, annyi, mint nap, az or pedig idő. Innét a magyar szom-or, mely jele, hogy a magyar déli nemzet, mivel a meleget nevezte szomorú időnek.

Adel, a deli, azaz nagy, innét a török Dej s t.

Sorg, vagy sorge, szi-or-og, éppen úgy, mint a ma­gyar go-on-od vagy gond, agság vagy agaság, s így a deák gour-cura és curia, így a di-an-os-ot, dinst és dinastia, fe-ol-og-ot, Pflicht és Pflege, pe-os-ot-on, Pos­ten, pe-or-od, Würde, am-at, Amt, feudum, fe-od-om st.                           .

Forst, fe-or-os-ot, éppen úgy, mint he-ol-osz vagy holc, he-ar-osz vagy harc.

Thurn, te-hé-ur-on vagy torony, s így a Thron és a deák thronus.

Rath, tanács, ra-at, vagy raj-at, éppen mint a ta-an-­at-os vagy tanya-at-ös, s éppen mint a raj vagy rá-ak-os vagy rákos.

Urtheil, ur-at-he-ol, s innét ordalion, azaz or-ad-he-­ol-on és a magyar ortálozni.

Eben, éppen, azaz ép-en vagy egészen.

Kirche, ki-ir-ak, éppen mint a tót cirkva, azaz szi­vagy ci-ir-ok-va vagy ov, s így a ki-szi vagy ki-os-ot-ol: Kastel és kastél.

Stall, istálló, vagy ost-ol vagy est-ol, vagy est-álló, de lehetett az ist, üst marha is, mint a marcha és pecunia mutatja.

Theur, ta-he-ur, éppen mint a magyar da-ar-iga vagy drága.

Tochter, ta-ki-he-at-er.

Schwester, si-ve-szi-at-er.

Gatte, go-atevagy^`ag-ate s t.

 

TÓT SZAVAK

 

Nebo, ég, menny, na-eb vagy nap.

Büh, bog, Isten, bű-hév, azaz nagy tűz vagy nap; be-og vagy ag-bog.

Den, dan, nap vagy dies, da-an, de-en, éppen mint a német ta-ag és a deák dies vagy di-ös.

Ohen, Ogeny, Vatra – tűz, he-an, azaz ag-hév-anya. Og-eny – ag-anya. Va-at-ur, fő-atya-úr.

Swetlo, Szvetlort, fény, si-ve-at-lo, szi-vet-at-lo, szi­at, azaz szép-fő-atya – ló-szép-atya, de lehet a[z] rt osz-ot is, mely szerint nem fényt, hanem a világot jelen­tené. .

Slava, dika, dicsőség, szi-ló-ava vagy apa, de lehet év is: dika – di-aga, vagy di-ga vagy gó-jó.

Slav, tót, szi-lo-av vagy ap, azaz szép, jó-apa, s így Slovák szi-lo-ap-ag vagy av-ag.

Chlovek, ember, alkalmasint nem egyéb, mint szlo­vák.

Sluga vagy si-ol-go, azaz napszámos, vagy szi-lo-go, szaz szép jószág.

Wogna, Vojzka, Boj. A Wogna nem egyéb, mint a deák Pugna, mely most is él ezen szavunkban: pagony, mely sort, rendet, csapatot és szakaszt jelent. Eredeti értelme ezen szónak lehet ez: pe-ag-on vagy og-on; az og, ag szintúgy jelent embert is, lakhelyet is, valamint az on,  an, s így az ag-on vagy annyi, mint aga onja, ami csak pleonasmus, mint okol, ak-ol, akna, mely szerint az agon éppen annyi, mint akna vagy akol, s eszerint a pugna, Wogna annyi volna, mint fő akna vagy akol, éppen úgy, mint bellum be-ol-om (azaz) fő-alom ta-abor.

A voj, boj nem egyéb, mint be-ól, ve-ól, s innét a voj, boj és baj éppen úgy, mint he-ad vagy had, azaz fő-od. A zka lehet tán szak, szaka, vagy hamarébb uszk, oszk, mely annyi, mint oszt, ost, mert az ak és ka az ag-bul és gó-bul jövén, szintúgy jelentenek lakot, mint az an, am, at, ad, mint a lak is mutatja, mely nem egyéb, mint ló-ak, azaz jó-ak, s innét a sok oszk, uszk, isik és a nevek végén iszki, icki, s innét a magyar kuckó.

Ztar, öreg, szi-at-ar vagy ur.

Polje, szántóföld, pe-ol-je vagy jó.

Rok, esztendő, megfordított kor.

Dvor, udvar, ud-ve-or vagy ar, s innét a vár, mely szép sereget és lakhelyet jelent.

Hlavva, glava, fő, he-ló-av és gó-ló-av, jó-jó-ap, éppen mint a német he-ap-at-af és a deák ki-ap-at.

Bohaty, bohat, gazdag, bő-atya és bő-gó-atya.

Dobr, dobar, jó, do-ab-ur, nagy-apa-úr.

Sloboden, prost, szabad, szi-lo-ab-ad-an nem egyéb, mint a szi-ab-nak, azaz tűz-apának vagy a napnak pleo­nasmusa, mint a szi-am-ab-at, szi-ab-at vagy ad, azaz szombat, szabad, szabbat és a mostani zsidó si-ab-ös vagy sábes. Prost, pó-ur-os-ot.

Cerven, veres, szi-ér vagy ki-ér és ve-im, mindenik a szépvíznek pleonasmusa, valamint cherlzu is.

Svaty, szent, szi-ve-aty, tűz-fő-atya, éppen mint a magyar szi-tu-at vagy szent.

 

Slaktic, lengyel nemes, szi-lo-ag-at-ic, szép, jó, aga, atya.

Vojvoda, voj-ve-ada, had-fő-atya. A ve-ól-bul jön a voj és vaj, a be-ol-bul a boj és baj, innét a vojak vagy ag, vojnik vagy nak, azaz nag-nagy, mint baj-nok, vagy bajnagy, azaz hadnagy. S így pe-an, pán, be-an, bán s t.

Velik, nagy, fő vagy ve-al-ag

Ostrow, sziget, usz-tu-or-on, az usz, isz, istu annyi, mint víz, az or-ot, or-ob annyi, mint or-od vagy or-ot. Jobb volna tehát usztrov vagy isztrov, mint osztrov. S igy az in-su-la sem egyéb, mint is-ol vagy víz-ól.

Skálj, szikla, vagy iz-akol, vagy szi-akol, amúgy je­lentene vízi sziklát, imígy pedig tűz-akolt, vagy szép, nagy magas akolt; hogy mi ezen értelemben vesszük, mutatja a sziklád, szikár s t.

Rzeka, folyó, ré-iz-ak, s így a német: is-tu-ár-rno, Strom: négyes pleonasmus.

Mocár, mohidto, mocsár, mo-tu-si-ár, mo-tu-si-du­-tó, éppen mint a német mo-ár-is-tó vagy maraszt és si-mo-po-fo vagy Sumpf.

(NÉPNEVEK)

Parthus, Palóc, Pelasgus, Filisteus

Pó-ár a víznek két neve, innét poárni vagy párni, par-utó, párutós, pár-utalni, pár-tolni, paripa, pároszka (...) Meglágyult p-bül fárni, férni, fordulni, fartelni, fáradni, forogni, forrni, ferde s t. porozni [...] fórozni, fór, fartatni, farsangolni. Park, párok, práter, páró-ter, promenád, poró-menet, parádé. Az együttjároból jött a páró vagy pár, a párosból a deák pars, párt, így lett a párból és páróból báró, mely épp annyi, mint comes, azaz együttjáró, mely nyilván mutatja, hogy az ország báróin nem regnumot, hanem a Parthus Országot kell érteni. Innét van az is, hogy a báró vagy perro bolondot is jelent, azaz bolgót; ballagni, bologni s t. nem egyéb, mint meglágyult porogni, forogni s t. S innét jön a barát és Bordu, Borad vagy borát. Hogy ez így van, mutatja a társ, mert a tárni és térni is járást jelent, mely nem egyéb, mint megkeményült járni, jerni, gyárni, dárni, tár s t. Így a táros, társ, páros, parsz, tarló, targonca; s valamint van fáradni, tarodni is, mutatja a deák tardus, azaz tarados.

Pelasgus, filisteus

Van lázzadni, lezzegni, volt tehát lázogni és lázadni, s így pel-azgó vagy fel-azgó, fellázad, fellézet, filistim; az im nem egyéb, mint am, azaz nép, s így mindezek annyi, mint fellázadt vagy pártos nép, azaz Parthus. De a Filistim lehet felüzet, azaz elűzett nép vagy exul is, mert a fel annyi is, mint el, amit nyilván mutat fel-ejte­ni, félre s t. éppen az, ami a filisit, vagy gyorsan fölüzet, azaz félre űzött nép.

Gepida, ge-épit, föld-építő.

Turka, gyuro kumán lett du és turo kuman, ez pedig turcomannia, vagy pedig a gyo-árgyó lett do-árgo, to­-argo, terek vagy török és turka.

Palóc, pallázni, fauzni, Palos, palosnya, folosó, felan­gerozni, Plazl.

N.B. Magyar, járt föld annyi, mint szauri föld, s így tehát gyárni annyi, mint szántani, mely jön ezekből Gea és ári, s így gyúrni, túrni, gyavatni, gyúró annyi, mint szauró, s így a Georgius és a magyar egy, mert a ma nem egyéb, mint praepositio, gyerátni, ugarolni annyi, mint szántani, akkern, occera, ugar, ager, akker, akar, aker, ájni, ásni, vájni, vetni, vágni, vakarni mutatja, hogy volt ágni, ákni és ekni, innét az eke, ugarolni, így a magyar, makar, maker jelent nagy ugart és ugarlót akár, mert hogy ez is volt, mutatja az ökör, eke és a deák occare, mutatja a va-akarni, de hogy volt gyárni, kérni, gérni, mutatja a karazolni,körszölni, garas, mutatja a csorosz­la, mely öszvejön a chorasmiussal, s így árkol, argol, argos, argivus, argev, Georgius, Gégereus, s így lett gyurka, durka, turka, török, mely szerint a turcomanus nem egyéb, mint gyúr vagy gyúró. Koman, az magyar v. szántó kun, hun, de valamint volt árni és mast is ásni, úgy volt ge-ásni és gye-ásni, jásni, melyből lett a geagas es orjás, azaz magyar kumanus, kunom-on, kun ország, s innét kumanus, mint turkom és ottoman.

 

(1824—1831 között?)

magtudin.org