Egy rövidpróza időszerkezetével kapcsolatos gyakorlatok
Örkény István: Élmény és művészet
Vass László
A szemantikai felépítéssel, közelebbről egy rövidpróza időszerkezetével
kapcsolatos gyakorlatok alapjául Örkény István „Élmény és művészet” című
egypercesét választottuk.
Az író Egyperces novellák című kötetében (Szépirodalmi Könyvkiadó,
Budapest, 1991.) az 504. oldalon ennek a rövidprózának a következő vehikuluma
található (lásd T16).
T16
Élmény és művészet
T. Viktort, a festőt fölrepítették a világűrbe. Nem ő volt az első utas, de ő
volt az első művész az űrben. Hat napot volt oda. Félúton járva megkérdezték
tőle, mit akar inkább látni: a Saturnus gyűrűit-e vagy a nap foltjait.
Neki nagyjából mindegy, mondta T.
Akkor inkább a napfoltokat mutatják meg neki; egy festőnek talán az az
érdekesebb.
Talán igen, mondta T.
Visszaérkezése után unott arccal, konok hallgatásba merülve ült az újságírók
közt a Kozmikus Repülőtér éttermében. Kérdéseikre nem válaszolt, egész idő alatt
azt a narancsot bámulta, amit az egyik riporter meghámozott.
Néhány hét múlva azonban jelentős változás mutatkozott festői látásmódjában.
Híres olajbogyó és biliárdgolyó csendéletein (az volt az ő úgynevezett
„olajzöld” korszaka) megjelentek az első narancsok.
Öregkorában már citromokat is festett, legvégül még tyúktojásokat is, de a
narancs egyetlen vásznáról sem hiányzott.
Ekkor lett nagy festő belőle.
Minthogy egy esemény, egy állapot (általában egy tényállás-konfiguráció) gyakran
mindhárom ‘időben’ (jelen, múlt és jövő idejű állítmányok, illetőleg ezek
különféle konfigurációi felhasználásával) ‘elbeszélhető’, várható, hogy a
gyakorlat résztvevői viszonylag könnyen felismerik a lehetséges idők
szövegstrukturáló szerepét és adaptálásának lehetőségeit, illetőleg kiválasztják
a ‘legcélszerűbben’, ‘legegyszerűbben’ alkalmazható idősíko(ka)t egy olyan
vehikulum esetében is, amely a használandó igéket tartalmazza, de azok eredeti
vehikulumban alkalmazott igeidő-formáit nem. Minthogy a szöveg tényleges
időszerkezetének kialakításához, a különböző tényállások időbeli
‘elhelyezéséhez’ csaknem minden esetben alternatív megoldások állnak a
résztvevők rendelkezésére, a gyakorlatok jó alkalmat teremtenek annak
elemzésére, hogy a résztvevők milyen módon (és megokolással) éltek a különböző
lehetőségekkel.
Az „Élmény és művészet” című rövidprózával egy felnőttekből álló (48 fős) és a
tanulókból álló (32 fős) csoporttal egyaránt végeztünk kísérletet. A feladatot a
következőképpen készítettük elő: a szöveg valamennyi állítmányának eredeti
formáját töröltük, éspedig úgy, hogy helyettük sorszámokkal ellátott főnévi
igenévi alakokat adtunk meg, s a résztvevőknek ennek alapján kellet
megkísérelniük a rövidpróza időszerkezetének létrehozását a feladatban
meghatározott módon.
A kísérlet céljára szolgáló vehikulum mindkét csoportban a T16/0 volt.
T16/0
T. Viktort, a festőt 1/fölrepít[eni] a világűrbe. Nem ő 2/[lenni] az első utas,
de ő 3/[lenni] az első művész az Űrben. Hat napot 4/[lenni] oda. Félúton járva
5/megkérdez[ni] tőle, mit 6/akar[ni] inkább látni: a Saturnus gyűrűit-e vagy a
nap foltjait.
Neki nagyjából mindegy, 7/mond[ani] T.
Akkor inkább a napfoltokat 8/mutat[ni] meg neki; egy festőnek talán az 9/[lenni]
az érdekesebb.
Talán igen, l0/mond[ani] T.
Visszaérkezése után unott arccal, konok hallgatásba merülve 11/ül[ni] az
újságírók közt a Kozmikus Repülőtér éttermében. Kérdéseikre nem 12/válaszol[ni],
egész idő alatt azt a narancsot 13/bámul[ni], amit az egyik riporter 14/meghámoz[ni].
Néhány hét múlva azonban jelentős változás 15/mutatkoz[ni] festői látásmódjában.
Híres olajbogyó és biliárdgolyó csendéletein (az 16/[lenni] az ő úgynevezett
„olajzöld” korszaka) 17/megjelen[ni] az első narancsok.
Öregkorában már citromokat is 18/fest[eni], legvégül még tyúktojásokat is, de a
narancs egyetlen vásznáról sem 19/hiányoz[ni].
Ekkor 20/[lenni] nagy festő belőle.
A.
A feladatot a felnőttekből álló csoport számára a következő módon
fogalmaztuk meg.
A szöveg, amit kiosztottunk, egy rövid próza enyhén módosított szövege. A
módosítás abban áll, hogy ez a szöveg az állítmányokat eredeti formájuk helyett
(sorszámokkal ellátott) főnévi igenévi alakban tartalmazza.
(a) írja át e szöveget úgy, hogy azt érzékeltesse, hogy a szóban forgó esemény a
jövőben fog bekövetkezni! Az átalakított szöveg leírásánál alkalmazza a kapott
szöveg formáját, azaz használja a megfelelő helyeken található sorszámokat is!
(b) Indokolja meg, hogy mikor és miért az alkalmazott megoldást választotta,
illetőleg, hogy hol és milyen problémát jelentett egy-egy Ön számára helyesnek
tűnő megoldás választása! Indoklásait a sorszámokra hivatkozva fogalmazza meg!
(c) Adjon címet a szövegnek!
Az (a) feladat megoldásának eredményeit az A.1. táblázatban rögzítettük.
[…]
A táblázat praktikus okok (áttekinthetőség, informativitás, terjedelem stb.)
miatt összefoglaló, tájékoztató jellegű, ami azt jelenti, hogy csupán az egyes
szöveghelyek egymástól eltérő megoldási formáit mutatja be (az eredetiekkel
megegyezőeket éppúgy, mint az azoktól különbözőeket), nem tartalmazza azonban
minden résztvevő valamennyi megoldását külön-külön. Az eredeti, illetőleg az
azzal azonos formákat egyszeres aláhúzás jelöli. A táblázatot az adatok csökkenő
gyakorisági rendjében szerkesztettük meg. A szöveghelyek sorszámát követő első
oszlop tartalmazza (kövéren szedve) a leggyakrabban előforduló adatokat. (Az
adatok abszolút előfordulását jelző számot szögletes zárójelben tüntettük fel, a
relatív gyakoriság bemutatásától itt eltekintettünk.)
A következőkben az (a) feladat megoldásaival kapcsolatban teszünk néhány
általános megjegyzést:
– a résztvevők többnyire a jelen idejű ‘jövő’ értelmű igealakokat
(megkérdezik, ül, válaszol) részesítették előnyben más formákkal szemben;
– ‘főnévi igenév + fog’ körülírásos forma leggyakrabban az 1/, a 15/, a 18/
és 19/ számú szöveghelyen található;
– viszonylag gyakran fordulnak elő jövőre vonatkozó határozószóval alakult
szerkezetek is, segédigével vagy anélkül;
– néhány nyelvhelyességi szempontból kifogásolható megoldás is született
(például „fog lenni”, „fog odalenni”);
– akadtak ’idegen’ elemek (például „szeretne”, „válik”) felhasználásával
létrehozott megoldások, s olyanok is, amelyek nyilvánvaló félreértésen
alapulnak.
Az egyes résztvevők teljes megoldásainak bemutatása helyett, célszerűbbnek
látjuk itt annak a vehikulumnak a bemutatását (lásd T16/A), amelyet a
húsz szöveghely leggyakoribb adatainak figyelembevételével egyfajta
(‘korlátozott érvényű’) viszonyítási alapként állítottunk össze. Ezzel a
vehikulummal (melyben a leggyakoribb adatokat kurziválással emeltük ki)
ténylegesen egyetlenegy megoldás sem egyezik meg (!), ha hozzá viszonylag közel
állók találhatók is. (A különféle megoldások összehasonlításának a megkönnyítése
érdekében ebben a vehikulumban is meghagytuk az egyes állítmányok helyét jelölő
számokat.)
T16/A
T. Viktort, a festőt l/fel fogják repíteni a világűrbe. Nem ő 2/lesz
az első utas, de ő 3/lesz az első művész az űrben. Hat napot 4/lesz
oda. Félúton járva 5/megkérdezik tőle, mit 6/akar inkább látni: a
Saturnus gyűrűit-e vagy a nap foltjait.
Neki nagyjából mindegy, 7/mondja T.
Akkor inkább a napfoltokat 8/mutatják meg neki; egy festőnek talán az 9/lesz
az érdekesebb.
Talán igen, l0/mondja T.
Visszaérkezése után unott arccal, konok hallgatásba merülve 11/ül az
újságírók közt a Kozmikus Repülőtér éttermében. Kérdéseikre nem 12/válaszol,
egész idő alatt azt a narancsot 13/bámulja, amit az egyik riporter 14/meghámoz.
Néhány hét múlva azonban jelentős változás 15/fog mutatkozni festői
látásmódjában. Híres olajbogyó és biliárdgolyó csendéletein (az 16/lesz
az ő úgynevezett „olajzöld” korszaka) 17/megjelennek az első narancsok.
Öregkorában már citromokat is 18/fog festeni, legvégül még tyúktojásokat
is, de a narancs egyetlen vásznáról sem 19/fog hiányozni.
Ekkor 20/lesz nagy festő belőle.
A következőkben a (b) feladatra adott válaszokat, vagyis a kísérletben
résztvevők eljárásainak indoklásait mutatjuk be vázlatosan írásbeli
feljegyzéseik alapján.
Amint az a beszámolókból kitűnik, a (b) feladatot a résztvevők túlnyomó többsége
egyrészt a jövő idő kifejezésére alkalmas különböző formák jelentésének és a
szövegmondatokban véleményük szerint kifejezésre jutó tényállások
konfigurációinak egymáshoz való kölcsönös viszonyát mérlegelve, másrészt az
ismétlődések, a monotónia és a nehézkesség elkerülésére, a jóhangzás
biztosítására irányuló stilisztikai megfontolásokat érvényesítve oldotta meg. „A
jelen idővel alakult jövő közeljövőre utal. A jövő idő határozószóval történő
kifejezése távolabbi jövőbe helyezi a történéseket, mint a ‘főnévi igenév + fog’
szerkezet. A „lesz” és a „fog lenni” felveti azt a kérdést, hogy melyik vetíti
távolabbi időbe a történést (...) A szövegmondatok egyhangúságát a jelen idejű
és a főnévi igeneves alak váltogatásával igyekeztem oldani” – írja az egyik
résztvevő. A segédigés forma mások szerint is nyomatékosabban utal a jövőre,
mint a jelen idejű alak, a határozószó távolabbi jövőre utaló szerepét illetően
azonban már megoszlanak a vélemények. „A ‘főnévi igenév + fog’ formával
kifejezett alakok sorát határozószós szerkezettel, illetve a jelen idejű alakkal
igyekeztem változatosabbá tenni” – fogalmazza meg egy másik. Egy harmadik: „A
szöveg természetellenesnek hat jövő időben elbeszélve. Múltban egyszerűbb lenne,
mert nem kellene annyiszor ismétlődnie a „lesz”, „fog”, „majd” szavaknak”. Ez
lényegében egybehangzó annak a résztvevőnek a véleményével, aki szerint a
magyarból hiányzik a jövő idő differenciáltabb kifejezésének a lehetősége, és
ellentétes azéval, aki szerint az „igealakok ideje egyáltalán nem befolyásolja a
történet jövőbeliségét, mert azt tartalmi eszközök hordozzák”. „Nehézséget
okozott az események egymásutániságát érzékeltetni; erre csak a mondatok
sorrendjéből következtethetünk” – olvashatjuk egy következő beszámolóban. Sok
résztvevő jutott arra a következtetésre, hogy a szöveg bevezetésének és
zárlatának állítmányai jobban igénylik a jövő idő valamely alaki kitevőjét, mint
más szegmentumainak bizonyos állítmányai. Ezekben a kontextusokban viszonylag
kevesen tartották egyértelműnek és elegendőnek a jelen idejű igealakok jövőre
vonatkozását.
Lássunk most néhány egymástól különböző jellegű indoklást a maga egészében:
(b1)
Nehézséget az okozott, hogy a jelen idejű ige jelentése (ha nincs benne igekötő)
ritkán ‘zárt’ a jövő irányába. Ezért esetenként a jelen idejű alakokat is
használhattam, de például mellérendeléskor (2/ és 3/ állítmányok) az egyik
esetben már muszáj volt jövő idejű alakot használni a linearitás épségének
megtartása érdekében. Alárendeléskor többnyire elégséges a jelen idő, sőt
egyszer (l6/) a múlt idő is megállja. Noha (a magyar nyelven nemigen vagy
nehezen érzékeltethető idősíkok miatt) nehézkesnek tűnik, a 7/, 10/ szöveghelyen
meg kellett maradnom a jövő idő körülírásos kifejezésénél, pedig ez már túlzott
ismétlés. Az egyetlen színezési lehetőség itt az alanyi és a tárgyas ragozás
különbözősége.
(b2)
Az igeidők alkalmazásában (illetve azok kifejezésmódjának kiválasztásában) az
okozott gondot, hogy bár az egész esemény a jövőben fog bekövetkezni, azon belül
többféle idősík metszi egymást. Ezt próbáltam érzékeltetni a különböző idejű
igealakok használatával.
(b3)
Minthogy a jövő időt jelen idejű igealakkal, illetve határozószós körülírással
is ki lehet fejezni, az „egyetlen” indoklást igénylő alkalmazásnak a 14/-et
tartom: „hámoz” és nem „meghámoz”. Ugyanis épp folyamatban lesz a szóban forgó
cselekvés, tehát hiba lenne befejezett történésű igét használni. És a 9/
szöveghelyen a mutató névmás feleslegessé teszi/teheti a „lesz” alakot.
(b4)
Az 1/, 15/, 18/ és 19/ szöveghelyeken a „fog” segédigés szerkezetek
határozottságot, nyomatékosságot érzékeltetnek, ezek a kulcsigék. A 2/, 3/, 4/,
9/, 16/, 20/ esetében a [lenni] volt megadva, ennek csak a „lesz” lehet a jövő
idős alakja. A 6/ esetben a főmondatban ott van a jövő idő, a tárgyi
mellékmondatban nem szükséges újra. A 12/, 13/, 14/ a 11/ állítmánnyal egy
jelentés-, illetve szerkezeti egységet alkot. A jövő időt így elegendő az indító
mondatban érzékeltetni.
(b5)
A „fölrepít” (l/) ige a műveltető jellege következtében eleve hordoz jövő
idejűséget. A 2/ esetében csak a grammatikailag is jelzett jövő idővel tudom
kifejezni, hogy a cselekvés később fog bekövetkezni, hasonlóan a 3/, 4/, 5/
állítmányokhoz. A 6/-ra vonatkozóan: miután a főmondatban ott a jövő idő, ez
automatikusan magával hozza, hogy a tárgyi mellékmondat jelen ideje jövő értékű.
Ami a 7/-et illeti: mivel a mellékmondat itt szintén jelen idejű, a főmondat
igéjét jövőbe kell tenni, hogy érzékeltessük: ott fog bekövetkezni a cselekvés.
A 8/ és 9/ a szövegkörnyezettel magyarázható: a mellérendelt mondat jövő idejű,
és a másikat magyarázza, így maradhat jelen időben az ige.
A felnőttekből álló csoport indoklásaihoz a következő kommentárokat fűzzük:
– a beszámolók nagyobbik része az adott állítmányok kiválasztását konkrét
érvekkel támasztja alá;
– csaknem minden résztvevőnek gondot okozott a különböző tényállások relatív
idejének megválasztása, illetőleg kifejezésre juttatása;
– noha többen hivatkoznak a szöveg egészére is, az indoklások, az érvek
inkább az egyes szöveghelyekre vonatkoznak;
– interpretatív megjegyzések viszonylag ritkán fordulnak elő a beszámolókban.
A (c) kérdésre válaszként a következő címeket adták a kísérletben résztvevő
személyek:
1. A világűrből kedvesebbek a legkisebb földi dolgok
2. Variáció narancs témára
3. Művész is jár majd a világűrben?
4. a. Festővé válás
b. Áldozat a művészetért
5. Hogyan lesz T. Viktorból nagy festő?
6. a. Egy űrutazás és hatásai
b. A művésszé válás
7. Narancskorszak
8. A narancsok festője
9. A narancs-motívum
10. Egy jövőbeli utazás
11. Űrkorszak
12. Űrnarancs
13. a. A művészet titkai
b. A Nap narancsai
c. T. titokzatos tárgya
d. Festőnek lenni
e. Narancs és Kozmosz
f. A magyar művész és az űr
14. A festő az űrben
15. a. Stílusváltás
b. A festő álma
16. a. Átváltozás
b. A biliárdgolyótól a narancsig
c. Karrier
d. T. Viktor „színeváltozása”
17. Űrnarancs
18. a. Narancskorszak
b. A művész és a tudomány
19. Egy űrutazás hatásai
20. A narancsút festője
21. a Művészi látásmód
b. T. Viktor a világűrben
22. T. Viktor hogyan lesz nagy festő
23. T. Viktor festő jövője
24. Ha a disznó elé gyöngyöket szórnak
25. a. Festő a világűrben
b. Egy művész esete a naranccsal
26. a. Narancs-űr
b. Idődimenziók fogságában
27. Álmodozás a jövőről
28. Narancs-napfolt a vásznon
29. Narancs
30. a. A galaktika alakzata
b. Viszonylatok
31. Az űrutazó festő
32. Színvarázs
33. Űrnarancs
34. Ha eljön a „narancs”-korszak
35. a. Jóslat, avagy festő az űrben
b. Jóslat a végzetről
36. Ihletforrás
37. a. Miért hasznos egy művésznek az űrutazás
b. Történet egy narancsról
38. Lexikoncikk
39. Élmény és művészet
40. A világűr, a festő és a narancsok
41. Utazás
42. a. Az utazás hatása
b. A festő és a világűr
43. Az igazi festő
44. a. A meghámozott Nap
b. T. Viktor halhatatlansága
A (c) feladat megoldásaival kapcsolatban a következő megjegyzéseket kívánjuk
tenni:
– a rövidpróza eredeti címére egy résztvevő ‘talált rá’, talán ismerte Örkény
egypercesét;
– az eredeti címhez közel állónak tekinthető a 13.a és 18.b jelű cím;
– a megoldások egy részében a címként választott szó vagy kifejezés a
rövidpróza valamelyik szövegmondatának összetevője;
– több ötletes, figyelmet érdemlő cím is található a megoldások közt, például
Narancskorszak, Űrnarancs, Narancs-űr, A meghámozott nap stb.
B.
A feladatot a gyerekekből álló csoport számára a következő módon fogalmaztuk
meg.
A szöveg, amit kiosztottunk, egy rövidpróza enyhén módosított szövege. A
módosítás abban áll, hogy ez a szöveg az állítmányokat eredeti formájuk helyett
(sorszámokkal ellátott) főnévi igenévi alakban tartalmazza.
(a) A főnévi igenévi formában megadott igékből hozz létre állítmányokat úgy,
hogy egy számodra elfogadható szöveget kapj! A létrehozott szöveg leírásánál
alkalmazd a kapott szöveg formáját, azaz használd a megfelelő helyeken található
sorszámokat is!
(b) Döntéseid indokold meg! Indoklásaid a sorszámokra hivatkozva fogalmazd meg!
(c) Adj címet a szövegnek!
Az (a) feladat megoldásainak eredményeit a B.1. táblázatban foglaltuk össze,
amelynek felépítése az Al. táblázat felépítésévei analóg.
[…]
A következőkben az (a) feladat megoldásaival kapcsolatban teszünk néhány
általános megjegyzést:
– minden tanuló a ‘legcélszerűbben’, ‘legegyszerűbben’ alkalmazható idő, a
múlt idő mellett döntött;
– az adott szöveghelyeken túlnyomó részüknek sikerült ‘rátalálnia’ az eredeti
állítmányokra;
– valamennyi eredeti állítmányra három tanuló ‘talált rá’.
Az egyes tanulók megoldásainak egyedi elemzésétől itt is eltekintünk, és azt a
vehikulumot mutatjuk be (lásd T16/B), amelyet a „T16/A” jelű
vehikulummal analóg módon állítottunk össze. Ezzel a vehikulummal a tanulók
megoldásai között ténylegesen három egyezik meg, hozzá viszonylag közel álló
több is található.
T16/B
T. Viktort, a festőt l/fölrepítették a világűrbe. Nem ő 2/volt az
első utas, de ő 3/volt az első művész az űrben. Hat napot 4/volt
oda. Félúton járva 5/megkérdezték tőle, mit 6/akar inkább látni: a
Saturnus gyűrűit-e vagy a nap foltjait.
Neki nagyjából mindegy, 7/mondta T.
Akkor inkább a napfoltokat 8/mutatjuk meg neki; egy festőnek talán az 9/lesz
az érdekesebb.
Talán igen, 10/mondta T.
Visszaérkezése után unott arccal, konok hallgatásba merülve 11/ült az
újságírók közt a Kozmikus Repülőtér éttermében. Kérdéseikre nem 12/válaszolt,
egész idő alatt azt a narancsot 13/bámulta, amit az egyik riporter 14/meghámozott.
Néhány hét múlva azonban jelentős változás 15/mutatkozott festői
látásmódjában. Híres olajbogyó és biliárdgolyó csendéletein (az 16/volt
az ő úgynevezett „olajzöld” korszaka) 17/megjelentek az első narancsok.
Öregkorában már citromokat is 18/festett, legvégül még tyúktojásokat is,
de a narancs egyetlen vásznáról sem 19/hiányzott.
Ekkor 20/lett nagy festő belőle.
Az alábbiakban (b) feladatra adott válaszokat, vagyis a tanulók eljárásainak
indoklásait mutatjuk be vázlatosan, írásbeli feljegyzéseik alapján.
Amint az a beszámolókból kitűnik, a (b) feladatot a tanulók túlnyomó többsége a
felnőttekhez hasonló módon oldotta meg, azaz tekintettel volt az igealakok
jelentésének és a szövegmondatokban kifejezésre jutó tényállások
konfigurációinak egymáshoz való viszonyára és a jóhangzást biztosító
stilisztikai szempontokra egyaránt. „Legtöbbször múlt időt használtam, mert a
szöveg ezt sugallta” – írja az egyik tanuló. „Azért választottam az általam
megadott megoldásokat, mert a szöveg így hangzik jól” – fogalmazza meg egy
másik. „A szöveg az általam választott igealakokkal a legértelmesebb” –
olvashatjuk egy harmadik beszámolóban. Másutt: „A történet véleményem szerint
múlt idejű, csak néhány helyen tartottam szükségesnek a jelen és a jövő idejű
igealakok használatát”.
Lássunk itt néhány tanuló indoklását a maga egészében.
(b1)
Az állítmányok kiválasztásakor arra ügyeltem, hogy a szöveg értelmes maradjon.
Legtöbbször a múlt időt alkalmaztam, de nem zárom ki a jelen és a jövő idejű
igék alkalmazását sem.
(b2)
A jelentős időbeli eltérések miatt használtam múlt időt. Így könnyebb bánni a
szöveggel és az állítmány okkal. Talán jelen időben, „jóslás”-szerűen is meg
lehet fogalmazni a szöveget, de így egyszerűbb. A harmadik személyű szavak
általánosságot fejeznek ki.
(b3)
Én a múltba tettem a történetet, ezért az igék többsége múlt időben szerepel. A
9/ feltételes módban áll, mert nem vagyok biztos benne, hogy a mondat tartalma
megfelel-e a festőnek. A 19/ azért jelen idejű, mert a narancsok még most is ott
vannak a vásznain.
(b4)
Az 1/ szöveghelyen határozzuk el, hogy a történet régebben vagy most játszódik
le, és milyen számban, milyen személyben. A többi állítmány idejét ehhez
viszonyítjuk, illetve a szövegkörnyezethez igazítjuk.
(b5)
A szöveg egészéből látszik, hogy a legtöbb igének múlt idejűnek kell lennie.
Jelen idejű történetből ugyanis nem tudnánk meg, mi történik később. A 9/
esetében nem szükséges az ige, mert a mondat nélküle is értelmes.
A tanulókból álló csoport indoklásaihoz a következő kommentárokat főzzük:
– a beszámolóknak csak viszonylag kis része indokolja az állítmányok
kiválasztását konkrét érvekkel;
– mindegyik tanuló magától értődő természetességgel döntött a szövegben
kifejezésre jutó események múlt idejűsége mellett;
– interpretatív megjegyzések a tanulók beszámolóiban is csak elvétve
fordulnak elő.
A (c) kérdésre válaszként a következő címeket adták a tanulók:
1. Napkáprázat, avagy hogyan profitálhat egy festő a Napból
2. A napfoltok varázsa, avagy a narancsra lehet nézni, de...
3. Világhírnév napfoltokból
4. A nagy döntés
5. Narancsok a vásznon
6. T. Viktor az űrben
7. T. Viktor élete és munkássága
8. Művészet
9. Narancsokból kapott ihlet
10. Egy művész az űrben
11. Művész az űrben
12. Festő a világűrben
13. Életrajz
14. A napfoltok hatása
15. Napfoltból narancs
16. A napfoltnarancs története
17. Változás
18. A narancs
19. A narancs, amely nem hiányozhatott a vászonról
20. Művész az űrben
21. Az olajzöld korszak napfoltjai
22.a. Narancs
b. Az űrutazó festő
23. Véletlen találkozás a naranccsal
24. a. Viktor az űrben
b. Viktor menni az űrbe, avagy az olasz magyarul tanul
c. Az első festő az űrben
d. A narancs, a citrom és a tojás
e. Olajzöld korszak
f. T. Viktor
g. A narancs
25. Narancsok és napfoltok
26. Ihlet
27. Viktor piktor napja
28. Festő az űrben
29. Az űrbéli narancs
30. Ihletés egy narancs által
31. a. Viktor, a festő
b. A világűr hatása
32. Az első művész, aki a Nap foltjait látta
A (c) feladat megoldásaival kapcsolatba a következő megjegyzéseket kívánjuk
tenni:
– a rövidpróza eredeti címére egyetlen tanuló se ‘talált rá’;
– a megoldások egy részében a címként választott szó vagy kifejezés a
rövidpróza valamelyik szövegmondatának összetevője;
– több ötletes, figyelmet érdemlő cím is található a megoldások között,
például: A napfoltnarancs története, Viktor menni az űr, avagy az olasz
magyarul tanul, Viktor piktor napja stb.
Természetesen ez a gyakorlat is elvégeztethető más módon megfogalmazott
részfeladatok alapján. Feladatul adhatjuk például a résztvevőknek, hogy
– írják át jelen időbe a szöveget;
– próbálják meg feltételes módban kifejezésre juttatni az eseményeket;
– a megadott igék helyett alkalmazzanak más igéket;
– adjanak a
szövegnek idézet jellegű címet;
– adjanak a szövegnek olyan címet, amely a szövegben található kifejezések
egyikét sem tartalmazza.
Ha ezek a gyakorlatok a rövidpróza analitikus-kreatív interpretációjához esetleg
nem is nyújtanak közvetlen segítséget, hasznos információt szolgáltatnak az
igeidők és -módok használatára, a ‘szövegidők’ lehetséges organizációira
vonatkozóan.
Forrás:
SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM
SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM
JUHÁSZ GYULA PEDAGÓGUSKÉPZŐ KAR
http://www.jgytf.u-szeged.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése