lucaboszorkány

Szendrey Ákos

A magyar néphit boszorkánya

Boszorkányos napok

Luca napja

(részlet)

A téli napforduló legfontosabb gonoszjáró napja Luca napja (december 13.). Lucát tartja a magyar néphit a boszorkányok fejének.

A göcseji néphit szerint Luca asszony megköveteli, hogy az ő napját megünnepeljék. Aki e napon fon vagy párol, valami szellem figyelmezteti, hogy hagyja abba. Ha nem engedelmeskedik, Luca csúffá teszi. (…)

A Jászságban az asszonyok nem kezdenek Luca napján munkába, mert sohasem fejeznék be, és nem mennek látogatóba, mert elvinnék a ház hasznát. Balatonmelléken, az Ormányságban és Göcsejben, ha látogató asszony érkezne, kiszáradna a szerszámok nyele. Ezért az Őrségben és Szőkedecsen nagy fejszére pisiltetik a látogatóba érkező asszonyt, Baranyában s az Ormányságban tengeriüszköt dobnak utána, vagy tyúkszarral kenik be az orrát, a malomba jövőt pedig a molnár a zsilip vizébe mártja. (…)

Semmit nem adnak ki vagy kölcsön e napon a házból, mert vele kiadnák a szerencsét is. Kecskeméten inkább szerezni igyekeznek valamit, hogy annál több legyen a jövő évben a bevétel. Pettenden a kölcsönkérőnek parazsat szórnak vagy vizet öntenek a lábára, különben nem tojnak a tyúkok. (…) A Jászságban és Menyén csak bontó munka végezhető, Galgamácsán csak fosztani szabad. A tollfosztonkát elviszik a legényes házhoz, s az ablak alatt szétszórják. (…) Jászságban aki lisztbe nyúl, orbáncot kap. Göcsejben és Vésén nem raknak tüzet, sok helyen pedig kenyeret sem sütnek, mert kővé válna. Göcsjben a kút horgát a pitvarba viszik, hogy a szabad ég alatt ne legyen, mert a rosszak elvinnék a vizet.

Kalocsán, Járminban, Mádon és Göcsjben éjfélkor, keresztúton, mogyoróvesszővel vagy szentelt krétával húzott kőrből, meg is leshető a boszorkány, s hogy távol tartsák a háztól, Luca estéjén fokhagymával keresztet húznak a ház- és istállóajtóra. Csenyétén fokhagymát dugnak a párna alá is, Alsószecsén és Mádon pedig este fokhagymát esznek. Vámosladányban a gyerekek a kapukat döngetik, Boriban lámpagyújtáskor láncot csörgetnek, vasdarabot vernek össze az utcán, a pásztorok pedig ostorral pattogtatnak és tülkölnek. Göcsejben a szoba sarkait hagymával bekenik, hogy Luca boszorkány a házhoz ne férkőzhessen. Kócot pörkölnek a szoba sarkában, s azt mondják: „Akkor legyen baj, amikor te meggyógyulsz.”

(…)

A német néphit szerint Luca éjszakáján különösen tevékenyek a szellemek és boszorkányok, és különféle módon kell védekezni ellenük. a gazdasszony szenet, tömjént és kökényágat vesz, s ezekkel kifüstöli a házat. (…) Ügyelniök kell arra, hogy közben ne ejtsenek le, vagy ne veszítsenek el semmit. Aki azt tenné, mindig szükséget szenvedne. ezen az éjszakán mindenki ki van téve a varázsigéknek és a boszorkányátkoknak, hacsak valami szentelt tárgy attól meg nem szabadítja. Norvégiában ezen az éjszakán rémek járnak. A svédeknél a Lussibrud jár, fején koronával, házról-házra, és kehelyben erős sört hoz az embereknek. Tirolban luca-ajándékot hoz a lányoknak, mint szent Miklós a fiúknak. A cseheknél Luca Miklós kísérője… (…)

Luca boszorkányos nap, azért ez alkalommal is védekezni igyekeznek a rontás ellen. Ennek egyik fontos módja a boszorkány felismerése, ezért kapcsolódnak elsősorban ilyen eljárások ehhez a naphoz. Sok esetben a felismeréssel együtt a boszorkány már el is vesztette hatalmát, erejét, ezért felismerésük már egyben biztosítja a védekezés lehetőségét. (…)

Távoltartásuk, illetve elűzésük legtöbb esetben zajcsapással történik. A  szokás ugyan elterjedt és elaprózódott a téli időszak egész folyamára, sőt sokszor egészen farsangig, mégis a zajcsapó falufeljárás, a kolompolás, ostorpattogtatás innen veszi eredetét. Ugyanakkor ezek az eredetileg gonosz szellemeket űző, boszorkány-távoltartó szokások gyermek- és fonóijesztőkké váltak, ilyen lett lucaboszorkány, az adventi ördög stb.

Szendrey Ákos

A magyar néphit boszorkánya

Szendrey Ákos, az 1965-ben elhunyt kiváló etnográfus műve eredetileg kandidátusi értekezésnek készült, s mind ez ideig csak az Akadémia kézirattárában volt hozzáférhető. Pedig igazi kultúrtörténeti csemege ez a boszorkányokról szóló – eddig legteljesebb – „értekezés”, amelyet haszonnal és élvezettel forgathatnak a szakemberek és az érdeklődő olvasók egyaránt.

Hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, milyen is a „magyar boszorkány”, amely még csak nem is hasonlít a mesék vasorrú bábájához? Ki ne olvasná szívesen, hogyan lehet megszerezni ezt a titokzatos „tudományt”, hogyan lehet felismerni a rontót, s milyen módokon történhet meg a „boszorkányutazás”? Kit nem „babonáz meg”, hogy megtudhatja, mely vidékeken kiket tartottak boszorkánynak, azok hogyan rontottak-kötöttek-varázsoltak, s hogy miért éppen sóval, fejszével, gatyamadzaggal lehet védekezni ellenük?

Könyvében Szendrey Ákos – a régi idők szórványos feljegyzései, a boszorkányperek jegyzőkönyvei és az újabban feltárt néprajzi adatok alapján – összegzi, elemzi és rendszerezi a bűbájosokhoz kapcsolódó sokrétű, színes hiedelemanyagot.

Magvető, Budapest, 1986

300 oldal · ISBN: 9631408485