Újév (jan.
1.) vagy kiskarácsony Krisztus körülmetélésének ünnepe. A Müncheni-kódex
naptárában: Úrnak környekezete napja, az Érdy-, Lányi-kódexben kiskarácsony,
Bornemissza Péter és Telegdi Miklós prédikációiban Úr körülmetélkedése.
A pogány Rómában az évkezdetet Janus
tiszteletére kicsapongásokkal ülték meg, ennek helyére rendelte az Egyház a circumcisio
ünnepét. Már a rómaiak is e napon jót kívántak egymásnak az új esztendőre,
amelyet ajándékkal (strena) viszonoztak.
Az újévet már a XIII. századi magyarországi oklevelek
is így emlegetik: strenarum dies, előestéjét: vigilia strenarum.
Városaink e napon tartoztak a királynak ajándékot (strenuales) adni. Hogy az ajándékozás
különben általános lehetett, igazolja Galeotti, a híres humanista is: Kalendis
Januariis, in circumcisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est
donum, pro bono omine incipientis anni. Majd elmondja, hogy a királynak
ki-ki mestersége szerszámait mutatja be: a síposok a sípot, a kürtösök a
tárogatót, a hárfások a hárfát, a szakácsok a fazekat és abárló villákat, mások
egyéb, mesterségökhöz tartozó szerszámokat hoznak. A király néhány aranyat
lökött a fazékba, és a sípba, tárogatóba, és a többi holmiba külön ajándékot dobott…
Ekkor Galeottihoz fordult a király, mondván: miért nem tárod ki te is
szerszámaidat az újévi ajándék elé? Lám ez fazekat, amaz billikomot, némelyek
dobot, és a pincemesterek kupákat, a lovászok vakarót, a szabók tűt és ollót; a
csizmadiák dikicset meg árat nyújtván elé, megkapták járandóságukat…
A hagyomány Erdélyben századunkat is megérte. A Teleki
grófok kendilónai (Luna de Jos) uradalmában újév napján mindazok eljöttek
köszönteni, akik ott dolgoztak. Szólt a kovácsok kezében az üllő és kalapács, a
kocsisok kezében pattogott az ostor és mindenki a maga mesterségét buzgalommal
színlelte. A boldog újév kívánásának e hagyományos megnyilatkozásáért az uraság
pénzajándékot osztott szét.
Az újévi köszöntések eredeti jellege már
pusztulófélben van ugyan, mégis két mozzanatot elég ölesen elkülöníthetünk
bennük: az egyik az ostorral, kolomppal való zajütés, amely a ház népéről,
jószágairól akarja a gonosz lelket elriasztani. Ez a jókívánásnak negatív
módja: a baj elhárítása. Utána legtöbbször a szóval, verssel kifejezett,
vallásos vonatkozásokkal színezett szerencsekívánat következik, amely a szó
mágikus erejébe vetett hitben gyökerezik, eredetileg tehát nem volt puszta
udvariassági szólam, mint manapság.
Napjainkra – mint annyi más régiséget – az újévi
köszöntést is inkább csak a gyermekek világa őrizte meg. Pécsvárad német
gyerekei keresztszüleiket mennek felköszönteni.
Az újévi köszöntésnek jellegzetes középkori módja
maradt fönn egyik XVII. századi, érdeme szerint még nem méltányolt kéziratban,
amely középkori Physiologus-hagyományokat tükröz.*
Strena, újesztendőbélé ajándék. In Christo Dei et
Mariae Virginis Unigenito salutem, cuiuslibet anni novi et praesentis.
Ingressum, progressum, egressum felix, felicius, felicissimum praecor.
I. A
magyarországi koronás királyurunk ő felségének ajándékozom amaz rettenetes erős
oroszlánt, a több fene bestiáknak mintegy hatalmas királyát, és ama nagy
sebességgel magasan felröpülő saskeselyűt,
az aërben röpöső több madaraknak királyát.
II. A
felséges koronás királyurunk után lévő gubernátoroknak, fejedelmeknek,
méltóságos uraknak, kapitányoknak, hadnagyoknak, magistratusoknak és bíráknak,
egyszóval minden tisztben, hivatalban és méltóságban helyheztetett becsületes
őrálló uraiméknak ajándékozom ama serényen magány vigyázó darut.
III. A
szántóvető köz- és parasztrendnek ajándékozom ama munkás hangyalt.
IV. A
kereskedőknek ajándékozom a méhecskét.
V. A
lelkipásztorokat megajándékozom az érckígyóval.
VI. Az Isten
igéjét hallgatóknak ajándékozom a szelíd juhot.
VII. Az
atyáknak s anyáknak ajándékozom az ő csirkéit nevelő tyúkot.
VIII. A
fiaknak és a leányoknak ajándékozom az ő anyjok szavára serényen futó csirkéket.
IX. Az házas
férfiaknak és asszonyoknak ajándékozom az halcion-madarat.*
X. Az
ifjaknak ajándékozom a sólymot, aki kedves
madár, de ritka és nehezen fogattatik meg.
XI. Az szűz
leányoknak ajándékozom az unicornist.
XII. Az
özvegy asszonyoknak ajándékozom a köserves özvegy gerlicét.
XIII. Az
árváknak ajándékozom a fülemülét.
XIV. A
gazdáknak ajándékozom a pálmafát.
XV. A
gazdasszonynak ajándékozom a tekenyős
békát.
XVI. A
szolgáknak és szolgálóknak ajándékozom az ébren aluvó nyulat.
XVII. Az
Isten igéjét hallgatóknak és penitenciatartóknak ajándékozom a koronát.
XVIII. A nem
munkálkodónak ajándékatom a ptücsköt.
XIX. Az
Isten igéjét nem hallgatóknak ajándékozom az hitvány szúnyogot.
A felsorolt állatok szimbolikus jelentését
részletesebben nem elemezzük. Csak jelezzük, hogy az oroszlán és sas a
fönséget, a daru a becsületet és éberséget, az érckígyó Krisztust, a halcion
vagy jégmadár a házastársi hűséget, a sólyom a kísértések elkerülését, az
unicornis, azaz egyszarvú az örök vőlegényt, Jézust, a gerlice az özvegyi
tisztaságot és bánkódást, a korona pedig a mennyei jutalmat jelenti. A hangya,
méh, juh, tyúk és csirke, nyúl, tücsök, szúnyog szimbóluma nem szorul
magyarázatra. A fülemüle, pálmafa, teknősbéka jelentése más összefüggések híján
nem világos, de talán a vigasztalásra, gyarapodásra és türelemre
következtethetünk.
A hazai Physiologus-hagyomány különben még a XVIII.
században, Padányi Bíró Márton újévi prédikációiban is fölcsillan.
Márton püspök az egyházi méltóságoknak, minden papi
rendeknek új esztendőbéli ajándékul adja Izrael serege Főhadi vezérjének
Josuénak, a Moyses imádságának erejével meg-élesíttetett kardját (Exod. 27.
V. 13.),
a főtiszteknek Judás Makkabeus kardját (2. Mach. 15.
v. 16.),
a nemeseknek Dávid (I. Reg. 21. v. 8.) és Apollonius
(I. Mach. 3. v. 10.) kardját,
a közrendeknek, zsoldoskatonáknak Jonatán szolgájának
és fegyverhordozójának kardját (I. Reg. 14.),
az egész magyar nemzetnek, amelyet az Úr a
Paradicsom úttyának a kapujának őrizetével helyheztetett”.
Másik újévi prédikációjában az elöljáróknak, cselédes
gazdáknak, gazdasszonyoknak az ostoros Jézust, a gazdagoknak az irgalmas Jézust,
a koldusoknak, szűkölködőknek pedig a szegény Jézust ajánlja.
A hejgetés, hégetés, másként urálás az
újévköszöntésnek sajátos, a regöléssel, illetőleg egyes farsangi játékokkal
rokon moldvai csángó megnyilatkozása.
Szilveszter estéjén és újév hajnalán a falu ostort
durrogtató legényei házról házra járják. Mi itt nem közöljük a játék teljes
menetét, csak a Luizikalagor faluban följegyzett egyik, általunk kissé
átírt, de meg nem változtatott szövegét emeljük ki Kallós Zoltán gyűjtéséből.
Jóestét
kívánunk a házigazdának és a gazdasszonyának, együtt minden családjának. Jelen
szavainknak küs üdőt adjanak. Jó testvéreink erőst szépen kérjük, tessék
meghallgassák. Rebegő nyelvünköt a szárnyára eresztjük, előbb szemeinket égre
terjesztjük. Újat várunk, áldást a szép társaságra, annak pedig minden ő
tagjára. És kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok.
Hahó!…
Nocsak jó
testvérem, ide hallgassanak, jobbra is, balra is mostan távozzanak. Szántani és
vetni mostan elindultunk, eketalyigához ökrököt is fogtunk. És a kis ostorokval
nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Haból…
Mikor
szántani kezdtünk, akkor azt felelte a gazda: segíts meg Úristen ez mai napra.
És mikor elvégzettük szántani, az ökröket kifogtuk, hogy nyugudjanak meg. A
gazda elvette a búzát és kezdte vetni. Mikor elvégzette vetni, azt felelte:
Úristen vedd le rólunk a nagy haragodat és adj szép áldást mezeinkre. Szenteld
meg mezeinket egy szép csendes esővel. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok
és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…
Elment a
gazda, s kihozott az istállóból egy szép fehér lovat. Felkötött két-három
harangot reá. Odahozta az ajtó eleibe. A gazdasszony kihozott egy szép cifra
lepedőt és felvette a ló hátára és szépen elkészíték a lovat. A gazda felült a
lóra és elment, járja meg a búzát. Mikor odaért a darabhoz, leszállott a ló
hátáról, megkerülte a darabot, kitépett egy marokval. A búza erőst szép volt és
meg volt érve. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan
áldjátok. Hahó!
A gazda azt
felelte: Úristen, honnan érdemlettük, hogy olyan szép búzát rendeltél nekünk.
Felült a lóra, és hazaindult. De addig a gazdasszony itthon megmosta szépen az
asztalt és kitette a ház közepire. Várta haza a gazdát a búzával. Mikor a gazda
hazaérkezett, bétette a lovat az istállóba. Béjött a házba, letette a búzát az
asztalra. Ulyan szép volt a búza, hogy a ház megvilágosodott. És a kis
ostorokval nagyan pukkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…
Azt felelte
a gazdasszony a gazdának: a búza erőst szép és meg van érve. Kell keresnünk
újra tizenkét napszámosat és menjünk aratni. Elment a gazda és keresett
tizenkét napszámosat. Hazajött és mondja a gazdasszonyának: és kaptam tizenkét
napszámosat. Regvel eljöttek a napszámosak. Elvette a gazda és elvitte a
darabhoz. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan
áldjátok. Hahó!
Mikor
odaértek a darabhoz, rendbe álltak. Kezükbe vették a sarlókat és keresztet
vettek. Azt felelték: segíts meg Úristen ez mái napra! És aratni kezdtek.
Marokba tették és markokból kévéket sántak, s kévékből feleket. És kicsépelték,
és törökbuzát őrelni készítettünk. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok, és
a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
Már
búzagabona legyen elégséges, leszen mindenkinek… Védettek legyenek minden
betegségtől, és a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan
áldjátok. Hahó!
Jó
testvéreim, könyörögjünk az Úristen előtt, hogy vegye le rólunk a nagyharagját,
hogy legyen vélünk az új esztendőben. Kérjünk áldást tőle a mezeinkre. Őrizze
meg mezeinket a kőesőtől. Adjon magiknak egészséget, hogy tudjanak munkálni. Jó
testvérem, mikor eljövünk a jövetelőbe, kapjunk egészségesen, szerencsével,
békességvel, víg örömvel és áldásval. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok
és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
Az archaikus szokás az új esztendőben a föld
termésére, mezei munkára, család életére égi áldást, bőséget akar igézni, éppen
ezért a hejgetőknek jutalom jár.
A hagyomány
csökevényes formában a Székelyföldön, Déllő (Dileul) falucskában sem
ismeretlen. Újév napján egész délelőtt jöttek a házhoz a búzahintezők:
Ez az új
esztendő nagy bőségben folyjon,
Szomorúság a
házukra ne szálljon,
Hanem a jó
Isten sok jókkal megáldja,
Égi
harmatjával házát virágozza,
Jézus neve
dicsértessék!
Búza helyett árpát hintettek, mert
csak ennek voltak bővében.
A zabhintés ott van Gyergyócsomafalva,
(Ciumani), Gyergyóalfalu (Joseni), Gyergyóremete (Remetea) Székelyvécke
(Vetca), Tekerőpatak (Valea Strimba) újévi hagyományai között is:
fiúgyerekek házról házra járva köszöntőt mondanak, miközben zabot hintenek
szét.
Múlt századbeli följegyzés szerint az erdélyi szászok
újévi ajándékba két tál szép almát és körtét vittek a papjuknak. Ennek das
grüne Jahr volt a neve. Köszöntőjük: der liebe Gott im Himmel wolle dem
Herr Vater (Pfarrer) seinen Aus und Eingang, seinen Kornbaum und Weinstock aucb
in den neuen Jahr segnen.
Endrődi hagyomány szerint az a gyümölcsfa bőven fog
teremni, amelyet újév napján felköszöntenek.
Bálint
Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
fotó:
sulinet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése