Alsóviszti Fogarasi János

Fogarasi János Rusz Károly metszetén

Alsóviszti Fogarasi János született 1801-ben april. 17-dikén, Abauj vármegye Felső-Késmárk helységében, hol 1807–1811-ig a népiskolába is járt. Tanulását Szikszón folytatta és 1825-ben Sáros-Patakon végezé (ez utóbbi évszám Fogarasi saját feljegyzése), mely utóbbi helyen a helv. hitv. főiskolába 1814-ben sept. 12-dikén történt beiratása után 1818-ig a gymnasiumi, ezen év julius havától kezdve 1823-ig az akadémiai tanfolyamot hallgatta.

Alsóbb osztályú tanuló úrfiak mellett tanítóskodott, hogy csekély vagyonú apja s rokonai terhét könnyítse. Kitűnőbb tanárai az akadémiai pályán voltak: Kövy Sándor, Nyíri István, Rozgonyi József, Somossi János és Szombati János. Tanult is mindent, amit csak tanulni lehet, sőt még zenével és festészettel is foglalkozott. Különös hajlamai voltak a jogtudományra és ebben őt Kövy Sándor nagyon támogatta.

1827 végén iktattatott a kir. táblai jegyzők sorába, 1829-ben lett közjogi ügyvéd. Az ügyvédi pályára hajlamot nem érezvén magában, nevelői állást fogadott el Komáromy György szabolcsi és bihari nagybirtokos özvegyének úri házánál. E körben kezdte legelőször sokoldalú irodalmi munkásságát, de érezvén, hogy a tudományos foglalkozás az élet anyagi igényeit ki nem elégíti, polgári állásra törekedett, és 1841-ben márczius 1-jén a váltó-ügyvédi vizsgát letevén, az új váltótörvényszéknél tanácsjegyzői hivatalt vállalt, melyet 1848. február végéig viselt.

Ez időben a nagyszerű átalakulási mozgalmak kezdetén István főherczeg oldala mellé titkárul szemeltetett ki, és az úgynevezett nádori, mint a jászkun-kerületi legfőbb törvényszéken előadó volt. Pár hónap múlva t. i. 1848-ban maj. 1-től fogva Kossuth Lajos pénzügyminiszteriumában tanácsosi állásra emeltetvén, ő e minőségben fontos teendőket végzett, de a Pestről távozó kormányt Debreczenbe nem követte.

A forradalom után hivatalra reá szorulván, 1850-ben február 1-től kezdve bíró lett az ideiglenes pesti törvényszéknél, 1854-ben august. 10-dikén főtörvényszéki tanácsossá neveztetett ki, mint ilyen, másfél évig a büntető osztály elnöke, azután 1856. febr. 18-ától fogva 1861. márcz. 29-ig a pesti kereskedelmi törvényszék elnöke, egyszersmind a pesti országos törvényszék alelnöke volt, midőn aztán a visszaállított pesti magyar váltótörvényszék elnökségét vette át, és viselte 2 évig és 2 hónapig. 1863-ban nov. 5-dikén a hétszemélyes tábla bírájává neveztetvén ki, elérte a bírói rang legmagasabb fokát, s a váltói osztályban volt hetedfél év hosszat kitűnő előadó, honnét azután 1869-ben maj. 1-jén az új polgári törvénykezési rendtartás behozatalával a kir. Curia legfőbb ítélőszéki osztályához soroztatott és ott működött haláláig, mely 1878-ban junius 10-dikén következett be.

A magyar t. Akadémia Fogarasit 1838-ban sept. 7-dikén levelező tagjává választotta, az igazgatóság pedig 1841-ben sept. 3-dikán rendes taggá nevezte ki, mint ilyen Hitelintézeteink szelleméről és befolyásáról a nemzeti jólétre czímű értekezésével foglalta el helyét az Akadémiában 1842-ben febr. 7-dikén.

Már 1844. évben Czuczor mellé a nagy szótár segédszerkesztőjévé rendeltetett és midőn Czuczor 1866. évben meghalt, Fogarasi maradt a nagyszótár egyedüli szerkesztője és feladatát szerencsésen be is végezte.

1858-ban az akadémiai nagygyűlés a Marczibányi-féle másodjutalommal tüntette ki A magyar nyelv szelleme czímű munkáját. Werbőczy hármaskönyvének magyarítását ő indítványozta az Akadémiában, és abban tevékeny részt vett. A fordítás első kiadása 1844-ben, a második 1864-ben jelent meg.

Ugyancsak ő indítványozta 1868-ban az Akadémiában egy fiatal nyelvtudós kiküldetését a mongol és magyar nyelvrokonság kinyomozására, egyszersmind négy esztendőre kötelezte magát, hogy az utazót évenkint 100 arannyal segélyezi. A kiküldött utazó Bálinth Gábor volt. 1874-ben ismét nyelvtudományi czélokra öt évre 500 forintot ajánlott fel évenkint. Anyagi viszonyainak rosszra fordultával azonban 1876-ban kénytelen volt ez adományt megszüntetni. Budapesten hunyt el 1878-ban jun. 10-dikén.

Munkái folyóiratokban:

A szóhelyezésről a magyar nyelvben (Athenaeum, 1838);

Előeszmék a jogphilosophiához (Athenaeum, 1840. I. és II.);

Az ősiségről (Athenaeum, 1839. II. );

A Corpus Juris magyaritásáról (Athenaeum, 1839. II.);

Eszmék a jogphilosophiából (Athenaeum, 1840. I.);

Észrevételek a tudós társaságnak magyar helyesirás és szóragozás főbb szabályai czímű munkájára (Figyelmező, 1839);

A nyelvtudományi munkák II. kötetének bírálata (Figyelmező, 1839); Némely váltójogi és kereskedési műszók (Figyelmező, 1839);

Császár Ferencz: »A váltó óvások« és »váltójogi műszótár« czímű munkáinak bírálata (Figyelmező, 1840).

Önálló művei:

Diák magyar műszókönyv a magyarhoni törvény és ország-tudományhoz (Pest, 1833., 2. kiad.: 1835); A magyar nyelv metaphysikája, vagy a betűknek eredeti jelentései a magyar nyelvre alkalmaztatva (Pest, 1834);

Egyetlen egy mód a magyar játékszín czélirányos megalapítására (Pest, 1834);

Német és magyar Zsebszótár (1–2. köt. Pest, 1836.; négy kiadást ért);

Magyarhoni magános törvénytudomány elemei, Kövy Sándor után (Pest, 1839.; hat kiadást ért);

Pótlék a magyarhoni magános törvénytudomány elemeihez (Pest, 1840.; hat kiadást ért 1847-ig);

Magyar kereskedési és váltójog, eredeti alaptannal világosítva (Pest, 1841., 2. kiad.: 1846);

Kereskedői szótár magyar és német nyelven (1–2. köt. Pest, 1843); Magyar bank (Pest, 1841., Ferenczy sz. 1848);

A magyar nyelv szelleme. Vagy ennek első kötete ily czímen: Művelt magyar nyelvtan elemi része (Pest, 1843);

Magyar–német segédszótár, pótlékul minden eddig megjelent magyar–német zsebszótárakhoz (1845);

Az egyszerű és kettős könyvvitel elemei a m. kir. ipartanoda számára (1850); Törvénykezési kalaúz (1850., 2. kiad.: 1851);

Tájékozó az ideiglenes bélyegadó törvényben (1851);

Közönséges váltórendszabály alapvonalai, váltójogi alaptannal (1854., 2. kiad.: 1857);

A magyarhoni uj polgári perrendtartás alapvonalai (1853); A magyar igeidőkről (M. tud. Akad. Értesítő, 1858. IV, V. és VII. sz.);

A magyarhoni országos alkotmány főágazatai régibb és újabb időben (1861); A személyragokról s azok viszonyairól (1861);

Mongol tanulmányok (1868); Az uj szókról (Az akad. Értekezésekben, 1875);

Hitelintézeteink szelleméről és befolyásáról a nemzeti jólétre (A m. t. Akadémia Évkönyvei VI. köt.).

Forrás:

Régi Akadémiai Levéltár

1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

akademikusok.tudomanytortenet.hu

A' magyar nyelv metaphysicája: vagy a' betűknek eredeti jelentései a' magyar nyelvre alkalmaztatva (Google e-könyv)

http://books.google.hu/books

Részlet az Előszóból

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ELŐBESZÉD.

Ezen szótár keletkezése; akadémiai utasitás és a szerzők vezérelvei annak készitésében.

Még 1839-ben tett az Akadémia készületeket egy nagy szótár létrehozására, e czélból utasítást dolgoztatván. Az utasítás a tagok számára 1840-ben kinyomatott és a tagok az Akadémia zsebszótára fonalán munkálataikat osztályonként meg is kezdették.

Egykét évi tapasztalás az időnként befolyt mutatványok és eléadások nyomán azon meggyőződést kelté, miszerént minden egyes tag saját nyelvtudományi elveiből és készültségéből indúlván ki, az egyes czikkek sokszor a legkülönbözőbb és eltérőbb nézeteket tünteték elé. Mely eljárás ha folytattaték, a szótár csupa vegyes nyelvnézeti elemeket tartalmazandó vala.

Elhatároztatott tehát 1844-ben, hogy más útra térve, az Akadémia kiválóan két szakférfit bízzon meg az egésznek elkészítésével. S e nagyszerű bizodalommal legkisebb igényünk és befolyásunk nélkül mi tisztelteténk meg. Mi érezve e megbizatás véghetetlen fontosságát s hiányos ismereteinket, aggodalommal, de az ügy létesülendése végett, hogy az egyszer általunk bemutatott munkát aztán az egész nemzet vihesse a tökély lehető fokára, minden tőlünk kitelhető áldozatra is készen állva, a választásnak, jobban parancsolatnak hódoltunk. És miután egyszer magunkat elhatároztuk, teljes erőnket és tehetségünket annak végrehajtására fordítók, az általános utasitáson kivül különösen még azon meghagyást is nyervén, hogy kettőnk közötti vélemény különbség esetében, az egyes tárgyat eldöntés végett a nyelvtudományi osztály elébe terjeszszük. De amire szükség egyszer sem vala. S hogy az Akadémia sőt az egész olvasó közönség a munka belső minőségéről is tudomást szerezhessen, magunktól is számos mutatványokat közlöttünk és független eléadásokat tartottunk, mintegy kikémlelendők illetékes férfiak nézeteit; és amik nagyobb részben mind az Akadémia mind a közönség helyeslését megnyerték vala, azokat követtük a további munkálatokban. De maga az Akadémia is azon kivül, hogy évenkinti bizottságok utján tudomást kivánt szerezni a munkálatok eléhaladásáról, több izben különösen az iránt is küldött ki kebeléből szakférfiakat, - mint alább elé fog adatni - hogy a dolgozatokat belső tartalmukban és minőségökben is megvizsgálva, illetőleg vitatva ez iránt is tegyenek jelentést az Akadémiának.

Igy készült el 1844-től kezdve és csupán a politikai zavarok évei alatt megszakadva, 1861-dik évnek mintegy közepéig az egész szótár, s tett jelentésünkre a nyomtatás azonnal megkezdetett.

Ennyi év lefolyta alatt kétségen kivül változhatának egyben-másban nemcsak a mi nézeteink, de a tudományok némely egyes szakmái, tételei is, melyekre vonatkozás fordúlhat elé munkálatunkban, módosulatokon mehetének által.

És noha nyomdába adás előtt még egyszer keresztülfutjuk az egyes czikkeket s hirtelenében kiigazítjuk és pótoljuk a nézetünk változtával vagy tágasbultával kiigazitandókat és pótolandókat; de annyira még sem dolgozhatjuk újra, mint nagyobb tökély elérhetése végett kivánatos volna; különben még egyszer 15 év kivántatnék átdolgozásához, s ekkor alkalmasint újból kellene ez eljárást ismételnünk. Aztán nem is tudhatunk mindent, mert, miként az irás mondja: bennünk is csak rész szerént vagyon az ismeret.

Adjuk tehát dolgozatainkat úgy, mint a mondott körülmények között adhatjuk, legfőbb igyekezetünket arra fordítván hogy azok mi hamarább világot lássanak. Az Akadémia sőt az egész nemzet dolga aztán - amire nézve már is hol gáncsolólag, hol méltánylólag nagy részvét és igy minden tekintetben örvendetes jelenségek mutatkoznak - azokba bele tekinteni, a hiányokat annak helyén és idején kipótoltatni, a hibákat kiigazittatni s ekképen - talán egy pótlékkötetben - azokra a koronát is föltétetni.

Azonban, hogy akár eljárásunk kellőleg méltányoltathassék, akár a hiányok és hibák alaposabban eltávolíttathassanak, szükséges itt egy előbeszéd alakjában eléterjesztenünk:

I. Az eredeti utasítást, későbbi eléterjesztések és vizsgálatokra következett jóváhagyásokkal vagy útbaigazításokkal együtt;

II. Részletesb igazolását azon elveknek, illetőleg eljárási módoknak, melyeket a munkálatok folytán az általános utasítások nyomán szem előtt tartánk;

III. Dolgozatunk rendszerét egy egészben, mely a szótár egyes czikkeinek készíténél vezérfonalúl szolgál vala.

[…]

ELSŐ RÉSZ.

A nagy magyar szótár belső elrendelésének s miképeni kidolgoztatásának terve.
Utasításul a magyar Tudóstársaság tagjainak. 1840.

[…]

II. A nagy magyar szótár miképeni dolgoztatásáról.

Előre bocsátván, hogy a nagy szótár írása két külön munkálatból, úgymint a szók teljes összegyüjtéséből, továbbá az egyes szók kidolgozásából áll: a társaság nem tartotta szükségesnek ez utóbbit az elsőtől felfüggeszteni; ugyanis a szók magyarázatához előre hozzá lehet fogni, és pedig ilyenképen:

1. Vétessék vezérkönyvül a m. tud. társaság által kiadott Zsebszótár; menjenek ennek minden czikkelyén végig az osztályok, mindenik kiírván belőle azon szókat, melyek vagy kizárólag hozzátartozók, vagy módosított, átvitt, alkalmaztatott értelemben jőnek benne elő. Ki levén így minden osztály jutványa írva, osztassék fel az, az értelem-magyarázat kidolgozása végett, az illető osztály tagjai között, kik mind azon czikkelyeket, melyek másokkal családi rokonságban állanak, egyetértőleg, tudományos megkülönböztetéssel fogják kidolgozni; ily egymásra ügyelő figyelmet fognak például kivánni ezek: inger, báj, kellem, kecs, kedvesség; vagy: ijed, rémül, retten, borzad stb.; vagy: elme, ész, értelem, okosság; indulat és szenvedély; öröm, kéj, gyönyör, elragadtatás, és száz efféle. Az ily felosztás után fenmaradó szók osztassanak fel azután osztálybeli különbség nélkül a rendes, és netalán vállalkozó tiszteleti és levelező tagok közt.

2. Aki osztályrészéből bizonyos számú szót kidolgozott, azt azonnal felolvashatja vizsgálat végett a kis gyűlésben a nélkül, hogy betűrendet tartson, vagy arra várakozzék; tekintettel azonban azon szókra, melyeknek értelme, mint fenebb említetett, egyebekkel összevetve határoztathatik csak el lehető legpontosabban.

3. Az így felolvasott s helybenhagyott munka, egy különösen e végre készült jegyzőkönyvbe úgy irassék, hogy a magyarázott szók mindenkor kitetszőleg vagy felűl magánosan álljanak. Munka-egyszerítés végett e jegyzőkönyvnek csak egyik lapja irassék be, hogy betűrendezéskor azokat elszelni, és így könnyebben sorozni lehessen.

4. Ami az így összeszedendő szók szerkesztését illeti, minthogy az még talán csak huzamosb idő lefolyta után kezdethetik meg, e kérdésbe a nagy gyülés nem ereszkedvén, a jelen pontbeli határozat szerint intézendő munkálkodásnak minél elébbi megindítását a kis gyülésekre bízta.

III. Dolgozat-példányok. [5]

A, hangzó s egyszersmind legelső betű az Abc-ben, mely a nyelvünkben uralkodó hangosztály szerint a mélyekhez vagyis vastagokhoz tartozik.

A szokás két egymástól alaposan különböző a betűt ismer: zárt és nyíltat. A zárt, valamint a nyílt, ismét vagy rövid, vagy hosszú. Zárt rövid a van ezekben: harang, akarat; zárt hosszú ezekben: aara, amaara, a mi csak némely vidékek sajátja. A felső vármegyék, Hont, Bars, Nógrád stb. a zárt rövid a helyett nyílt röviddel élnek, s a magam nálok mägäm, harag häräg. Nyílt hosszú á van ezekben: kár, vár, tár; mely mindenkor vonással jegyeztetik. Az írói nyelv s míveltebb beszéd mind ezekből csak a zárt rövid a-t, s a nyílt hosszú á-t fogadta el, vonással emezt, amazt vonás nélkül.

A vont á hosszú tagot tesz a versmértékben: ád, ár; a vonatlan magában mindig rövidet: hamar, magyar; de hosszút, ha utána ugyanazon szóban két mássalhangzó következik adna, vannak. Ugyan ez törvénye minden hangzónak. A cz, cs, gy, ly, ny, ty, sz, zs, nem tesznek két mássalhangzót.

A zárt rövid a igen rokon a rövid o hangzóval. A régieknél Arad=Orod; Tihany=Tichon; Bihar=Bihor. Dunántúl: háza, látna helyett hallani: házo, látno. A mai írónyelvben is vannak példái az ily felcseréléseknek: álmadat, álmodot; lakadalom, lakodalom.

A, a betű jelenti 1) a hírtelen zaj által meglepettnek, vagy valamely váratlan esetre föleszmélőnek figyelmét vagy figyelmeztetését, s ilyenkor mint felkiáltó vagy figyelmeztetö hang mind elűl, mind utól tétethetik. A! harangoznak; amott a! ahon a! Hihetőleg ezen rövid a kapcsoltatott eleinte mutatóul s határozóul a nevek elejéhez is: a vár, a ház; amint ezeket némely vidékek maig is röviden ejtik. l. Az, a.

2) Jelent mindenféle indulatot és szenvedélyt, u. m. haragot, boszankodást, fájdalmat, csodálkozást, s ilyenkor hangja az indulathoz képest változó; de többnyire hosszú, vagy a h betűnek gyenge leheletét is felveszi: ah! áh! hah! stb.

3) Jelenti az egyes 3-dik személyt az igéknél, vagy annak birtokát a vastag hangú neveknél (l. Ő.), de ezt nem mint eredeti, hanem az ő-ből hangrendesen elváltozott rag: ad-a, adt-a, adni-a; s a neveknél: kalpag-a, tor-a, vár-a. Az ily ragozatokban: ad-j-a, hí-v-a, ro-v-a, kalap-j-a, munká-j-a, ha-v-a, sa-v-a, a j és v segédbetűk.

Néha pedig, szükségtelenül, hihetőleg a késedelmes nyelv hibájából, a szók végéhez ragasztatik: máj-a, zúz-a, tors-a, máj, zúz, tors helyett. Ilyenkor, minthogy értelmet nem változtat, el is hagyathatik.

Vég, fn. -et; jelent 1) határt időben és térben: világ vége, bot vége, vége az életnek. 2) Jelenti Magyarország határvidékét s a határőrzőket egyszersmind:
    Vitézek! mi lehet
    A kerek föld felett
    Szebb dolog a végeknél.
                    (Balassa.)

3) Rőfös portékákban valamely egészet, mint: vég vászon, vég gyolcs, vég posztó.

Származékai: véges, végetlen, végső, végez, végezet, véghetetlen stb. (Ezek külön ismét, mint a czikkszó, kidolgozandók.)

Összetételei: Végbél, l. Bél.
            Véghely, l. Hely.
            Végszó, l. Szó.
            Faluvég, hidvég (itt kidolgozandók).

Bátor, -ort vagy bát-r-at; t. bát-r-ak, hasonl. ~orabb vagy bát-rabb. Jelent 1) maga erejében, tehetségében bizót, merészet, harczban s veszélyekben. Ily értelemben lett tiszteletneve Opusnak, ki Salamon s László királyok alatt híres bajnok volt. 2) Veszedelemtől mentet, s rokon értelmű a ment, mentes, biztos szavakkal; de ekkor inkább a bátorságos használtatik. 3) Bátor, kötszó gyanánt használtatik ezek helyett: noha, bár, ámbár, jóllehet. Szokásban van leginkább a régieknél, s ráhagyást, megengedést, s megnyugvást jelent; mondatik ám-mal is: ámbátor. A híres Bátoriak nemzetsége s több helységek emlékeztetnek ezen szó régiségére.

Származékai: bátran, bátrúl, bátorít, bátorítás, bátorság, bátorságos, bátortalan, bátortalanság, stb.

Én, személyes nm. szenvedő eset: éngem, éngemet, mely Dunán túl s Erdélyben divatozik; helyette engem, engemet van szokásban, mi talán az én-em-et-ből változott el, hol az én egyszer épen, utóbb elváltozott alakban (em) s szenvedő raggal (et) toldva jelenik meg; a g betűt az erősebb kiejtés adhatta hozzá. (l. Beh; beg édes, beh édes helyett). E névmás hiányos, több esetei nincsenek; de elváltozott alakban: em (öm, am, om) a név- és igeragozásban többször megjelenik. 1. Em. Hibázó eseteit a ragoktól kölcsönözi, holott elváltozott alakban végül jelenik meg, nek-em, től-em, vel-em, ról-am stb. Mondatik: én-nek-em, én-től-em stb. mi nyomosításúl használtatik. Többesét l. Mi, mink.

Nyelvtudományilag jelenti az egyes első személyt, különben pedig mindenki magát, saját személyét nevezi én-nek, melyhez teste, lelke érzékei s tehetségeinek munkálatai tartoznak közvetlenül, ellentétben a tárgyakkal, melyek az érzéket s tehetséget mozgásba hozzák. Kant az eszmélet (öntudat) eszméletének nevezte az ént; Fichte ellenben az eszméletet az én eredményének tartá s így az én-t valami felsőbbnek: alanynak, mely mindennek alapja s kútfeje; s a nem-én maga (a mi másoknál tárgy) nem egyéb szerinte, mint az énnek ellentéte, s az én munkásságának eredménye.

A keleti nyelvekben ugyanazt jelentik a rokon hangu ani (zsidó), ana (arab), az aram eno és ana szavak s a finn én, mely az egyes első személyeiben fordul elő.

Származékai: enyém, enyéim.

Nek, névrag, birtokító és tulajdonító jelentéssel bír.

1) Mint birtokító megfelel a deák genitivusnak, s ekkor a nek-kel ragasztatott szó oly viszonyban áll egy másikkal, mint birtokkal, s a birtokszó rendesen közvetetlen a nek ragu szót kiséri vagy előzi; de változatosság kedvéért, kivált költői nyelvben több szók, sőt egész mondás is, jöhetnek közbe: A jó fiú atyjának haragját nem ingerli; vagy a jó fiú atyjának nem ingerli haragját; a jó fiú atyjának, ha oka volna is az ellenmondásra, nem ingerli haragját.

A birtokító nek, ki is hagyathatik: harangnak lába, vagy harang lába; hiányjellel némelyeknél, másoknál a nélkül. Kivételt tesznek az érintett közbenvetések: a hazának minden hazafi kivánja virágzását, nem mondhatnók: a haza minden hazafi kivánja virágzását. Az illető melléknevek közbejövetele nem gátolja a nek kihagyását: a hazának minden fiai, vagy a haza minden fiai.

A birtokszó nek után a harmadik személynek birtokragait veszi fel, és ugyan amint egy vagy több a birtokos, úgy a ragoknak is vagy egy vagy több birtokuaknak kell lenni: embernek élete, embereknek életök; mely törvénytől azonban a nyelvünkben uralkodó gazdálkodás, a szebb hangzás, de a köz szokás is eltérni szabadságot adván, így mondhatni: embereknek élete, v. emberek élete.

A független névhatározók is: előtt, mellett, megett, alatt, felé, hozzá stb. felveszik a birtokító nek után a birtokragot, de mihelyt a nek elhagyatott, ezek is elvesztik ragaikat: a háznak előtte, a ház előtt.

A birtokszó, elébe is tétethetik a nek ragos szónak; de ily esetben a nek-et nem lehet kihagyni: nem mondhatni tehát: gyümölcse kertem, kertemnek helyett.

2) Mint tulajdonító megfelel a nek a deák dativusnak, s felvevén a birtokragokat, az egyes és többes szám mind a három személyeinek tulajdonító esetévé válik:

	nek-em	nek-ünk
	nek-ed	nek-tek
	nek-i(ie)	nek-ik(iök)

Mondatik nyujtva is: nékem stb. Nyomosítóul felveszi a személyes névmásokat elül is: én-nekem, te-neked stb.

A nek hajdan nem változva állott a vastag hangúak után is: pokol-nek, halál-nek, Tuhutum-nek; de a szokás nak-ra változtatta: pokolnak, halálnak, Tuhutumnak.

Től, névrag, fölveszi az egy birtokú személyragokat.

	től-em	től-űnk
	től-ed	től-etek
	től-e	től-ök

A mélyhanguak után tól-ra változik: kár-tól. A rövid hangzó (az i, u, ü-t kivéve) előtte hosszuvá lesz: eke, ekétől.

A szót, melyhez ragasztatik, az eredés tövévé, vagy a megindulás, eltávozás pontjává teszi, vagyis oly határvonallá, honnan valaminek eredése, távozása vagy távolsága méretik, pl. mindnyájan Ádámtól eredünk. Buda Pesttől 200 ölnyire van. Ily értelemben módosítja továbbá mind azon szók jelentését, honnan jónak vagy rosznak eredését várjuk vagy rettegjük, pl. Istentől jót várni. Félni a haláltól. - Használtatik a miatt helyett is! pl. nem alhatik a fájdalomtól = fájdalom miatt: nem lát a szemétől = szeme miatt; sok fától (fa miatt) az erdőt.

Rokon értelmű a ből és ról ragokkal, tőlök annyiban elhajló, hogy amaz a kútfő, emez az alap eszméjét kapcsolja a nevek értelméhez, a től pedig inkább az általános és kül vonaloknál marad.

Összetettnek látszik a ta (honnan to-va s tá-vol erednek) vagy tő, és el részecskékből, mely szinte távozást jelent: ta-el = től, mintha mondanók: tova-el.

Mér, cs. mér-sz. - mér-t. Jelenti 1) meghatározását a távolságnak és aránynak térben, 2) időben: ahhoz méri az időt; 3) meghatározását a mennyiségnek s ekkor vel ragot kiván, pl. itczével mérni a bort, sert stb.; 4) a súlynak: mérni valamely testet, hány font, mázsa stb.; 5) árnak, bizonyos mennyiség vagy súly szerint valamit árúlni, pl. sert, bort mérni; 6)-hoz mérni, jelent: valamely személyt vagy tárgyat máshoz hasonlítani vagy szabni.

Származékai: mérleg, mérnök, mérsék, mérsékel, mérséklet, mérték, mértéklet, mértékletes, mértékletlen, mértéktelen.

Összetételei: bemér, felmér, kimér, megmér, összemér (vel) stb.

Fut, k. fut-sz. fut-ott; futtam tájdivat a szokottabb futottam helyett. Jelenti 1) embernek vagy állatnak a rendes lépésnél gyorsabb, erőszakosabb haladását; gyorsabb s nem oly általános mint a járás, kevesb a rohanásnál, egy értelmünek vehetni a szaladással; 2) híg testnek mederből, de sajátabbúl, edényből kiömlését, pl. fut a leves stb.

Használtatik cselekvőleg is: versenyt fut = versenyez, pályát fut = pályáz, s mind két esetben vel ragu szót kiván.

Származékai: futamik, futamat, futamatnyi; futamodás; futás; futó, futós; futtat, futtatás stb.

Öszvetételei: elmefuttatás; kengyelfutó; lófuttatás; befut; elfut, kifut, megfut, k. és cs; megfutamodik.

Romlik, romol, k. romlom, romlol, romlunk, romlotok, romlanak; vagy: romolok, (szokatlan), romolsz, romolunk, romoltok, romolnak; mult 3-d személy: romlott, vagy romolt. Jelenti 1) valamely testnek bontakozását, pusztulását, aljasodását: 2) jelent szellemi, vagy erkölcsi megfogyatkozást, aljasodást: romlik a nép, a sziv.

Ered e szóból: rom; hozzá járul az el szóképző, s lesz hangváltozással rom-ol; ehez járulván az ik, lesz öszvehuzva romlik.

Származékai: romladék, romladékony; romladozik; romlékony; romlott, romlottság.

Öszvetételei: elromlik, leromlik, megromlik, öszveromlik.

Vesz, hiányos és rendhagyó cs. valamely dolognak elfoglalását, vagy általvíve, áron szerzését jelenti. Csak jelentőmód jelen ideje van: veszek, veszesz stb; egyéb módjait s időit a vë gyökből veszi v közbevetésével vagy a nélkül, ve-v-ém, ve-end stb.

2) A parancsoló mód 2-dik sz. végy, mely vonatlanul szokottabb a többi személyekben stb. stb.

[..]

[5] E dolgozatpéldányok összeköttetésben különben is a föntebbi utasítással legjobban megfelelnek azon mindennemű követelésekre, melyek újabb időben, midőn már magának a szótárnak egyes füzetei sajtó alól kikerülni kezdettek, erre nézve tétetének. Mi az utasításhoz s a példányokhoz tartottuk magunkat. S hogy minden most feltünedező követeléseknek megfeleljünk, ezekre kettőnknek egész életünk sem lett volna elegendő. Az Akadémia sokkal gyakorlatibb volt utasításaiban, mint sem két embertől erejök fölötti dolgokat kivánjon. A munka megjelentével pedig bizonyosan könnyebb lesz annak tökéletesbítése és hálás köszönettel veendi az Akadémia az alapos pótlásokat, tehát mindenkinek alkalma fog nyílni, hogy nyelvészeti terjedelmesb ösmereteivel az ügynek és hazának szolgálhasson. Mi megtörtük az útat, igyekezünk rajta tovább haladni.

[…]

Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/