Kassai József (Bodrogkisfalud, Bács-Bodrog
vármegye, 1767. március 15. – Pécs, 1842. március 15.) nyelvész, szótáríró,
római katolikus pap. Személyében a magyar nyelv etimológiai kutatásának úttörő
alakját tisztelik. 1832-től a Magyar Tudós Társaság levelező tagja volt.
(hu.wikipedia.org)
Kassai
József született 1767-ben martius 15-dikén Bodrog-Kisfaludon, Zemplény
vármegyében; tanulását Tokajban, az ottani piarista gymnasiumban kezdte
1779-ben, folytatta 1783/4-ben a kassai főgymnasiumban, Baróti Szabó Dávid
alatt; a philosophiát szintén itt 1785/6-ban. Az utóbbi évben gr. Esterházy
Károly egri püspök alatt ennek megyéjébe kispapnak vétetett be, s mint ilyen a
hittudományt a pesti egyetemi növendékházban négy évig hallgatta.
Itt
a haza valamennyi vidékeiről összegyűlt társak közt lőn Kassai először
figyelmessé nyelvünk különféle beszédejtéseire, tájszavai- és szólásaira, s
ugyanitt s ez által gerjesztve kezdé nyelvtani s lexicographiai jegyzékeit,
melyeket egész éltén át folytatva, idővel nagy szótárába mentek által.
Áldozó
pappá avattatván, 1790–4-ig Tarczalon mint káplán, s 1794 decemberétől 1824-ig
Szerencsen mint plebános, híven és buzgón felelt meg lelkipásztori hivatalának.
Ekkor Cseh István kassai püspök által 300 vft-tal nyugalmaztatván, három évet
Almási Jánosnál töltött, annak noszvai kastélyában, 1827-től fogva pedig
Szepessy Ignácz püspök védszárnyai alatt munkálkodott Pécsett, ki mind
nyelvtanát kinyomatta, mind nagy szótára kiadásában segítette.
Ez
időszak alatt következő munkái jelentek meg:
1.
Magyar nyelv-tanító könyve (S. Patak, 1817);
2.
Barátságos s ügyes felelet azon barátságos szem-ügyre… (Kassa, 1818);
3.
Tudományos torlás, azaz Thewrewk J. urnak vádjaira való barátságos felelet
(Tud. Gyűjt., 1820. II.);
4.
Szerencs városának leirása (Tud. Gyűjt., 1820. VIII.);
5.
Egy magyar fejedelmi pompás látogatás (Tud. Gyűjt., 1821. IV.);
6.
Melj (pectus) szónak származtatásáról (Haszn. Mul. 1827. I. 28. sz.).
A
magyar academia, melynek ő még 1831-ben bejelentette szótári munkálkodásait,
mart. 9-dikén 1832-ben választotta lev. tagjául. Azóta indult meg 7.
Származtató, s gyökerésző magyar-diák szó-könyv (Pest, 1833–8.; négy csomó
A–P., az utolsó két csomó, vagyis a munka vége, kéziratban maradt).
A
halál 1842-ben mart. 15-dikén érte utól a munkája folyvásti javítgatása s pótlásával
foglalatos aggastyánt.
Forrás:
Régi
Akadémiai Levéltár
1890
előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések
akademikusok.tudomanytortenet.hu
Magyar nyelv-tanitó könyv: melyly a' magyar
beszédnek, és irásnak szabásait meg-itélve, gántsolva, és meg-választva
adja-elé (Google e-könyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése