2013. január 24., csütörtök

Kassai József





Kassai József (Bodrogkisfalud, Bács-Bodrog vármegye, 1767. március 15. – Pécs, 1842. március 15.) nyelvész, szótáríró, római katolikus pap. Személyében a magyar nyelv etimológiai kutatásának úttörő alakját tisztelik. 1832-től a Magyar Tudós Társaság levelező tagja volt. (hu.wikipedia.org)


Kassai József született 1767-ben martius 15-dikén Bodrog-Kisfaludon, Zemplény vármegyében; tanulását Tokajban, az ottani piarista gymnasiumban kezdte 1779-ben, folytatta 1783/4-ben a kassai főgymnasiumban, Baróti Szabó Dávid alatt; a philosophiát szintén itt 1785/6-ban. Az utóbbi évben gr. Esterházy Károly egri püspök alatt ennek megyéjébe kispapnak vétetett be, s mint ilyen a hittudományt a pesti egyetemi növendékházban négy évig hallgatta.

Itt a haza valamennyi vidékeiről összegyűlt társak közt lőn Kassai először figyelmessé nyelvünk különféle beszédejtéseire, tájszavai- és szólásaira, s ugyanitt s ez által gerjesztve kezdé nyelvtani s lexicographiai jegyzékeit, melyeket egész éltén át folytatva, idővel nagy szótárába mentek által.

Áldozó pappá avattatván, 1790–4-ig Tarczalon mint káplán, s 1794 decemberétől 1824-ig Szerencsen mint plebános, híven és buzgón felelt meg lelkipásztori hivatalának. Ekkor Cseh István kassai püspök által 300 vft-tal nyugalmaztatván, három évet Almási Jánosnál töltött, annak noszvai kastélyában, 1827-től fogva pedig Szepessy Ignácz püspök védszárnyai alatt munkálkodott Pécsett, ki mind nyelvtanát kinyomatta, mind nagy szótára kiadásában segítette.

Ez időszak alatt következő munkái jelentek meg:
1. Magyar nyelv-tanító könyve (S. Patak, 1817);
2. Barátságos s ügyes felelet azon barátságos szem-ügyre… (Kassa, 1818);
3. Tudományos torlás, azaz Thewrewk J. urnak vádjaira való barátságos felelet (Tud. Gyűjt., 1820. II.);
4. Szerencs városának leirása (Tud. Gyűjt., 1820. VIII.);
5. Egy magyar fejedelmi pompás látogatás (Tud. Gyűjt., 1821. IV.);
6. Melj (pectus) szónak származtatásáról (Haszn. Mul. 1827. I. 28. sz.).

A magyar academia, melynek ő még 1831-ben bejelentette szótári munkálkodásait, mart. 9-dikén 1832-ben választotta lev. tagjául. Azóta indult meg 7. Származtató, s gyökerésző magyar-diák szó-könyv (Pest, 1833–8.; négy csomó A–P., az utolsó két csomó, vagyis a munka vége, kéziratban maradt).

A halál 1842-ben mart. 15-dikén érte utól a munkája folyvásti javítgatása s pótlásával foglalatos aggastyánt. 


Forrás:
Régi Akadémiai Levéltár
1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések
akademikusok.tudomanytortenet.hu





Magyar nyelv-tanitó könyv: melyly a' magyar beszédnek, és irásnak szabásait meg-itélve, gántsolva, és meg-választva adja-elé (Google e-könyv)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése