2013. február 24., vasárnap

Gyulafehérvári Sorok

 

 

Gyulafehérvári Sorok – Az 1310–1320 körüli időből származó 15 soros szövegemlék egy latin nyelvű, 14. és 15. századi, szürke szarvasbőrrel bevont deszkatáblás hártyakódexben maradt fenn, amely prédikációvázlatokat, elmélkedéseket és oklevélmintákat tartalmaz. Három latin szentbeszéd összefoglalóját magyar fordításban a lapok aljára bejegyezte valószínűleg a ferences rend egyik tagja (aki vélhetően a latin szövegeket vagy egy részüket írta). A versszerű, rímelő sorok a következő lapokon találhatók: 50/a (5 sor Jézus nevéről), 125/a (4 sor arról, hogyan látják a hívők Krisztust) és 154/a (6 sor Krisztus szenvedéseiről). A szöveg Benkő Loránd értelmezésében: Viszálykodásban levőknek megbékélése. | Most élőknek örök élete. | Betegségben levőknek egészsége. | Szűkölködésben levőknek bővelkedése. | Éhezőknek kielégültsége. || Csodálatos alkotásának megmutatkozásában. | A saját szájával elmondott kinyilatkoztatásnak tanúságtételében. | Szent oltáron kenyér alakjában. | A keresztfán függő mivoltában. || Saját tanítványának árulása. | A népnek, amely őt nemzette, a vádaskodása. | Jeruzsálem városának tiszteletadó fogadása. | Isten fiának ártatlansága. | Halálának gyalázatos kínja. | A felmagasztosult asszonynak ezt saját szemével látása. A nyelvemléket 1898-ban Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának asszisztense fedezte fel a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban, és ő mutatta be elsőként a Magyar Tudományos Akadémián még ugyanabban az évben.  (Varga Anna)

http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/nyelvtud/gyulafeherv_sorok.htm



Gyulafehérvári Sorok[1]

(1310 körül)

Betűhív közlés:
Latin megfelelő:[3]

I. Jézus nevéről[2]

Habrosagben walacnok kegussege
eleeknek [kegusse] vruksege
Koorsagbon walaknok egessege
Scíuksegben walaknok beusege
ehezeu[cnek elegsege?]
Iucunditas maerentium
(A)Eternitas viventium
Sanitas languentium
Ubertas egentium
Satietas esurientium

II. Hogy látják a hívők Jézust

Chudalatus miuín(e)c ielenetuíben
vnu(n) zaiaual mu(n)dut ígen(e)c
tonosagaban
sce(n)t oltaru(n) kuner kepeben
oz kerezt fan figeu kepeben
In mirifici operis indicio
In verbi oris sui testimonio

In sacri altaris mysterio
In sui imaginis vestigio

III.Krisztus szenvedéseiről

Vnun tonohtuananac arulatia


Nemzetuí nepnech vadulatia

J(e)r(usa)l(e)m uarasanac tistes fugadatia


Isten fianach artotlonsaga
halalanoch scídalmos quína
bbodug ascunnac scemehel la[tatia]
Primum, quia a proprio discipulo eius
venditio fuit procurata
Secundum, quia a populo eius ... est
accusatus
Tertium est, quia a Ierosoymis
honorifice
fuerat susceptus
Quartum innocentia Salvatoris
Quintum mortis infamia
Sextum Mariae praesentia

(ÓMOlv 136-138. alapján)

Kiejtés szerinti átírás:

I. Hábróságben valáknëk kegyüsségë
Éléknek ürükségë
Kórságben valáknak egészségë
Szűkségben valáknak bőségë
Éhezőknek elégségë


II. Csodálåtos mívinek jelënetiben

Ünün szájávål mondott igének
tanóságábån
Szent oltáron künyér képében
Az kërësztfán figgő képében

III. Ünün tanojtványánåk árulåtjå
Nemzeti népnek vádulåtja
Jeruzsálëm váråsánåk tisztes fugådåtjå
Isten Fiánåk ártatlanságå
Hålálának szidalmos kínå
Bódog Asszunnak szeméhel látåtjå
Értelmezés:

Viszálykodásban levőknek megbékélése
Most élőknek örök élete
Betegségben levőknek egészsége
Szűkölködésben levőknek bővelkedése
Éhezőknek kielégülése

Csodálatos alkotásának
megmutatkozásában
A .raját szájával elmondott
kinyilatkoztatásnak tanúságtételében
Szent oltáron kenyér alakjában
A keresztfán függő mivoltában

Saját tanítványának árulása
A népnek, mely őt nemzette, vádaskodása
Jeruzsálem városának tiszteletadó fogadása
Isten fiának ártatlansága
Halálának gyalázatos kínja
A Boldogasszonynak ezt saját szemével
Látása

(BENKŐ Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Bp. 1980. 53, 62.)



[1] A Gyulafehérvári Sorok a magyar nyelvű prédikáció második írott emléke. Egy Gyulafehérvárott őrzött latin prédikáció-gyűjtemény lapszéli bejegyzései. A divisiókra osztott beszédváz tagjai (membrum) – a latin mintát követve – rímelnek. (Ld. a Latin nyelvű irodalom c. fejezetben a Prédikációk bevezető jegyzetét.)
[2] A latin szöveget a klasszikus helyesírás szerint átírtuk.
[3] Jézus neve a latin sorkezdetekben tűnik fel. Ez az együttes csak témájában kapcsolódik a latin sermóhoz, más kódexekben is olvasható.


Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530)

Sermones Compilati – Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi Magyar Irodalomtudományi Intézet
http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/magyarul/madasszgy/index.php?file=327_328_Gyulafehervari_sorok



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése