Fejezetek a Csűry-iskola történetéből (Kálnási Árpád)

[...]

http://mek.niif.hu/01600/01692/01692.pdf 

Az internet-korszak nyelvészete (Szépe György)

Az internet-korszak nyelvészete

Szépe György, Pécs, JPTE

0. A cél

A következõkben több oldalról próbálom megközelíteni a témát. Ne tessék tehát egy szokványos nyelvészeti elõadást várni.

A téma heterogén jellege miatt arra teszek kísérletet, hogy minél több elemét említsem meg strukturált formában.

1. Történeti keret

Ennek a vázlatos történeti keretnek nem az a célja, hogy az összefüggések abszolút kronológiáját megadja. Mindössze egy olyan fejlõdési sémát kívánok bemutatni, amely lehetõvé teheti azt, hogy a szokásos nyelvészeti megközelítés kiszélesedjen. Ezt meg kell tennünk azért, hogy nyelvészet alkalmassá váljon arra, hogy korunk néhány újabb problémájának megválaszolásában részt vegyen.

1.1. Négy (öt) alapjelenség számbavétele

Az alapjelenségeket a következõ módon mutatom be:

1. Szemiózis (élet)

2. Kommunikáció (az állatvilágtól)

3. Nyelv (mint a világ térképe)

4. Hangos beszéd

5. [Írás]

A szemiózis azonos a élõ szervezeten belül történõ jelátvitellel. A jelek és átvitelük alighanem az élet egyik attribútumát alkotják. Az élõvilág számos jelensége kezelhetõ ezen a szinten.

A kommunikáció magába zárja a szemiózist. A kommunikáció az állatvilággal kezdõdik, majd - más bonyolultsági fokon - az emberrel folytatódik. Ez a szint kezelési lehetõséget kínál az állatvilágnak és az embernek különbözõ problémái számára.

Csak ezután jelenik meg a nyelv, amelyet a világ térképének tekintünk; tehát a mai komplex nyelvfogalomnak nem az egészére, hanem mentális (szemantikai) aspektusára vonatkozik. Feltehetõ, hogy ennek a "nyelvnek" is szükségszerû elõfeltétele a kommunikáció (s ezáltal a szemiózis) létezése. Ennek a nyelvnek azonban nem szükségszerû formája a hangos beszéd; nyilvánvaló ugyanis, hogy egyetlen fizikai megnyilvánulási forma sem zárható ki a lehetséges formák közül.

Ezután kerül elõtérbe, válik uralkodóvá a hangos beszéd, amely kiemelkedik a többi kommunikációs csatorna közül. A hangos beszéd kapcsolódik össze nyelvi jelként a - szemantikainak tekintett - nyelvvel. Ez az összekapcsolódás bizonyos szempontból a nyelv fejlõdésének végleges antropológiai formája.

De csak bizonyos szempontból, mert egyre inkább el-különíthetõ az írás, amelyik fokozatosan fejlõdött ki - önálló vizuális formából - a hangos beszéd vizuális változatává. A legfrissebb fejlõdés alapján hasznosnak látszik egy olyan szintet feltenni, amely sajátos önállósággal is rendelkezik (vagyis mintha a hangos beszéd nélkül is kapcsolatban állna a fentebbi értelemben vett nyelvvel).

1.2. A fenti alapjelenségek kezelésének kerete

Mind a négy (öt) fenti szintnek megfelel legalább egy tudomány, illetve diszciplína. Ezen tudományok mással is foglalkoznak, de tárgykörük és problematikájuk középpontjában ezek a jelenségek állnak. Ezek a következõk:

1. Szemiotika

2. Kommunikációkutatás

3. Kognitív tudomány

4. Nyelvtudomány1

5. Nyelvtudomány2

A szemiózis tudománya a szemiotika. A szemiotika azonban kalandos története során számos egyéb tárgykörhöz is kapcsolódott részben módszerként, részben elméletpótlóként. A mi szem-pontunkból különösen figyelemre méltóak a szemiotika és az információelmélet kapcsolatával foglalkozó kutatások.

A kommunikáció tudománya a kommunikációkutatás. Egyes fejezeteinek azonban saját tudományos profilja, illetve affinitása van:

•    az állati kommunikáció kutatása az etológia része vagy partnere;

•    a közvetlen emberi kommunikáció kutatásának speciális kapcsolata van a szociálpszichológiával;

•    a tömegkommunikáció kutatása közel áll a középszintû empirikus szociológiához;

•    a technikai kommunikáció kutatása pedig - ahogy látom - egyelõre keresi a saját helyét.

A fentebbi értelemben vett nyelv kutatásának gazdája - most úgy látszik, hogy - elõbb-utóbb a kognitív tudomány lesz [tehát nem a nyelvtudomány], amely bõven merít a nyelvészetbõl, a pszicholingvisztikából és egyéb diszciplinákból, de egyre közelebb jut ahhoz, hogy saját érvényes kutatási stratégiát alakítson ki.1

A hangos beszéd szintjén következik a nyelvtudomány, mégpedig a paradox módon frissebb, újszerûbb nyelvtudomány2, amely az élõ beszéd gazdag információtartalmát próbálja kiaknázni. Itt ismét jelentõs szerepe van a kísérleti pszicho-lingvisztikának, valamint a szociolingvisztikának. Mindez messze túlmegy a fonetikán, amely a hangos beszéd formája vizsgálatának a diszciplínája.

Az írásnak diszciplínája a régebbi - filológiai - nyelvtudomány1, amely az írott és sztenderdizált szövegekkel foglalkozik. Elõrelátható azonban ezen szint számára egy új, hipermodern - írással is foglalkozó - diszciplína kialakulása.

1.3. Az írástól a multimédiáig

Az írásból kiindulva a következõ fejlõdési sor vázolható fel (ismét a viszonylagos kronológia igényével):

Írás

Nyomtatás

Privát írógép

Számítógép

Multimédia

Ez az ábrázolás az elõzõ folytatásának tekinthetõ. Ez a sor igen vázlatos, mivel a gépi vizuális szövegek produkciója és rögzítése mellett figyelemmel kell lenni ugyanezekre az akusztikus szövegek esetében, továbbá a kétféle csatorna összekapcsolására. Jelen formájában is látható a bonyolultabbá és tökéletesebbé váló eszközök fejlõdési sora.

Más szempontból a technológiai alapok és a hozzájuk szükséges speciális jelrendszerek viszonyával is jellemezhetõ ez a fejlõdés. 2

Mind az írás történetérõl, mind a könyvnyomtatás történetérõl bõven állnak rendelkezésre források: olyanok is, amelyek a társadalmi hatásokra és a kialakult emberi szokásokra vonatkoznak. Meglepõen csekély a gépírás korszakának a fel-dolgozása. Az itt külön ki nem írt, de implikált rádiózásnak és televíziózásnak sajátos vizsgálati keretét nyitotta meg McLuhan; ehhez képest a multimédia problematikájának kibontása még gyermek-cipõben jár.

A számítógép/szövegszerkesztõ kérdéskörével azonban egyre többen foglalkoznak különféle keretekben. (Ezek egy részére sajátos szempontból majd visszatérek.) 

2. Mi volt a nyelvészet válasza ezekre a kihívásokra?

2.1. Mit tudhat a szokványos nyelvészet?

Nagyon sokat, ha azokra a kérdésekre kell válaszolni, amelyeknek történeti korszakában annak idején létrejött. Az volt a régebbi közkeletû felfogás, hogy a technikai fejlõdés alapjában nem tartozik a nyelvészetre; ezért például a nyelvmûvelõk azzal foglalkozhatnak, hogy milyen hibákat találnak az évszázados szokásoktól eltérõ feltételek mellett produkált írásmûvekben stb.

S nagyon keveset tud a nyelvészet, ha kiderül, hogy a problémák túlmennek meglevõ határain. Tehát valamilyen új, nem szokványos diszciplínára van szükség ezeknek az új jelenségeknek a kezelésére.

Véleményem szerint azonban ma már nem elegendõ ezen újdonságok integrálásához az egyszerû nyelvészet. Olyan inter-diszciplináris tudásra (és "skill"-re) van szükség, amelynek keretében (a) tárolni tudjuk az eddigi tapasztalatokat, (b) folyamatosan tudunk megfelelni a kultúra, a gazdaság és a technika fejlõdésének.

2.2. Kitérõ a számítógépes nyelvészetre 

Kialakult a nyelvészetnek és a számítógépes szakmának egy interdiszciplínája: a számítógépes nyelvészet. Ez elsõsorban a szótárkészítés gépesítésében vált elismert alkalmazott nyelvészeti szakterületté.3

A szakterület legkiválóbb magyarországi mûvelõje kellõ szerénységgel szól a számítógép szerepérõl nyelvészeti problémák megoldásában: "...ma sem azért lehet a legtöbb nyelvészeti problémára megoldást találni, mert mára sokkal okosabbak lettünk, hanem mert korunk számítógépe elég nagy és gyors a korábban megfogalmazott, sokszor meglehetõsen egyszerû ..., de ma már gyorsan végrehajtható megoldások megvalósításához. "4

A számítógépes nyelvészet azonban csak átmeneti stádium a korpusz-nyelvészet felé, amelynek keretében nagy mennyiségû szöveg elemzésébõl a számítógép maga alkotja meg a feldolgozási szabályokat, hiszen a "... a nyelvi tudás nagy része nem pusztán a szótárak, lexikonok, enciklopédiák, nyelvtanok formájában, hanem magukban a szövegekben van elrejtve. " 5

Mindez arra utal, hogy a számítógépek memóriájában el-raktározott szövegek újrafelhasználása révén fogunk remélhetõleg egyre többet tudni az írott szövegekrõl. Ez természetesen nagyon fontos lesz, viszont hiányozni fog belõle - legalábbis egyelõre - az élõ beszédben megnyilvánuló kommunikáció gazdagsága.

2.3. Egy újfajta filológia kibontakozása 

Mi is az a filológia? Szó szerint a tudás szeretete; s ez implikálta a tudást tároló szövegek sokoldalú kezelését. Az a cél, hogy a filológia olyan ablak legyen, amelyen át a szöveg alapos megértése által belelássunk a múltbeli és a távoli kultúrába, de a jelenbe is.

A klasszika-filológia esetében ez nyilvánvaló volt. Hasonlóképen a keleti filológia vonatkozásában. Ahogy közelebb kerülünk térben és idõben korunk európai szövegeihez, úgy válik a filológia módszerré (de még ebben is versengeni kell másféle megközelítésekkel). Magukkal a problémákkal egyre több új diszciplína próbál foglalkozni; a filológiának megmaradt ezeknek a problémáknak a "burka".

Ez a burok azonban sokkal fontosabb annál, hogy elhanyagoljuk. Szüksége látszik annak, hogy kialakuljon az elektronikus korszak filológiája. Egy része szép csendben létre is jött a szövegszerkesztõi gyakorlat körül. Ahogy látom, rendelkezésre áll elég sokféle konvenció, amelyek legtöbbje alkalmas a következetes szövegkezelésre.

Mindez azonban a szabványosított írott szövegekre irányul, mert hiszen ennek kezelésére született meg. Hosszabb távon is fenn fog ez maradni ezen a szinten.

Ez a számítógép körüli "filológia" tudományos szempontból azonban visszalépésnek tekinthetõ, mert egyelõre hiányzik belõle mind az élõ beszéd hangelemzése, valamint a közvetlen emberi kommunikációban megvalósuló jelentések elemzése. Ez a feladat feltehetõen egy - szélesebb és korszerûbb - "kognitív" orientáltságú nyelvtudomány keretében lesz majd elvégezhetõ.

3. Magyar vonatkozások

3.1. A magyar nyelvhasználatról az új korszakban

Számot kell vetnünk azzal, hogy a modern világban gazdasági, kulturális és politikai okokból a magyarok országa, illetve a magyarul beszélõk közössége egyre inkább kölcsönhatásban fog élni más nyelvet beszélõkkel, azok országaival és regionális szervezeteivel. A többnyelvû világ szükségletei visszahatnak a magyar nyelvre azáltal, hogy a magyarul beszélõk és szervezeteik életében ez lesz a természetes közeg. (Persze azt is reméljük, hogy a magyar nyelvnek is lesz mások irányában bizonyos hatása.)

A magyar nyelvvel kapcsolatos problémákat tehát egyre kevésbé lehet majd elszigetelten szemlélni.

3.2. A magyar nyelv veszélyeztetettségének kérdése

Senki sem veszélyezteti a magyar anyanyelv használatát abban a körben, amelyben kizárólagos a helyzete. Ez azt jelenti, hogy sem a családban, sem a magán szférában, sem a "kisközösségi" nyelvhasználatban senki sem tervez változást a nyelvhasználatban. Fel kell azonban arra is készülni, hogy a földrajzi (nemzetközi) mobilitás révén növekedni fog a kétnyelvû családok száma: tehát "magyarnak lenni" nem mindig lesz olyan alternatíva, amely kizárja, hogy egyúttal másféle identitása is legyen a beszélõnek.

Az viszont prognosztizálható, hogy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kapcsolatrendszere fokozott mértékben nemzetközivé (határokon átnyúlóvá) válik, s ennek lehetnek nyelvi következményei is, például a nyelvi asszimiláció folyamatának le-lassulása vagy átalakulása. Természetesen hasonló látható elõre a Magyarország szomszédságában élõ magyarok esetében is. Ezen várható folyamatok részletezetése itt nem feladatunk. 

3.3. A nyelvi szegényedés kérdése

Ehelyütt nem az elmúló aranykorszak miatt bánkódókról kívánok szólni, akik - elsõsorban szociolingvisztikai naivság és egyéb tudományon kívüli okok miatt - csekély kivételtõl eltekintve minden új nyelvi változatot elítélnek. Ez az aggodalom minden öregedõ nemzedékkel újraszülethet; s mindig is lehet valamilyen alapja.

A számítógéppel kapcsolatban felmerülõ egyik panasz a (magyar) nyelvhasználatra vonatkozik (különös tekintettel arra, hogy egy ideig a szövegszerkesztõk mellõzték a magyar ékezeteket). A már hivatkozott Prószéky errõl így szól: "... a számítógépes rendszerektõl persze nem lehet elvárni azt, hogy Arany János-i szinten használják a magyar nyelvet, de az is biztos, hogy az alkalmazási területek szövegei legkevésbé a szépirodalom területérõl valók. Megjegyezhetõ, hogy a hivatalos nyelvben ma is sok a szegényes, silány fordulat, pedig a számítógépes nyelvfeldolgozó rendszerek még nem voltak rá hatással. Tehát nyilván nem a gép okozza a nyelvi szegényedést, de az is biztos, hogy avatatlan kezekben könnyebben fogja támogatni ezt a negatív folyamatot. Ugyanakkor viszont az egyre jobban használható nyelvi szoftver-eszközök megjelenése gyorsíthatja is az igényesebb írást, pontosabb helyesírást, választékosabb fogalmazást..." 6

Meg kell azonban jegyezni, hogy nem a nyelvhasználatban, hanem annak kezelésében kívánatosak bizonyos változások; olyanok látszanak szükségesnek, amelyek igazodnak az egyének és szervezetek módosuló nyelvi szükségleteihez és lehetõségeihez. S itt azt szeretném hangsúlyozni, hogy az volna a kívánatos, hogyha az egész magyar nyelvhasználat figyelembe venné az informatika szempontjait, de elsõsorban az iskolák készítenék fel erre a mai tanulókat, akik holnap már dolgozók lesznek.

Nem deklarációk és általános benyomások, hanem részletes kutatások alapján lehet majd olyan kérdésekre válaszolni, hogy milyen kihatással van a szövegszerkesztõ a magyar nyelvû fogalmazásra.7

3.4. A magyar nyelv és kultúra jelenléte az elektronikus világban és néhány ebbõl adódó feladat

Nem szorul külön indoklásra a nyelvnek és kultúrának ilyen jellegû Összekapcsolása; ez nem zárja ki, hogy a magyar nyelvû kulturális értékek idegen nyelvre való fordítását is szorgalmazzuk.

Ezzel a feladattal számolnak a Nemzeti Információs Stratégia készítõi. 16. számú célkitûzésük így szól: "Az információs társadalomban a világ kulturális értékeinek egyre növekvõ hányada áll elektronikus formában is rendelkezésre. Fontos nemzeti érdek, hogy ebben a magyar kultúra értékei is megfelelõ mértékben és formában legyenek reprezentálva." 8 - "A magyar nyelvû multimédia információk készítését, terjesztését támogatni kell. A modern és klasszikus magyar kultúra alkotásainak multimédia bemutatása megoldandó feladat." 9. - Hadd tegyük hozzá, hogy ennek az összetett feladatnak egyik része mindig is nyelvi jellegû marad. A "többnyelvû világ" és az informatika hatása feltehetõen nem "szubtraktív" lesz, tehát nem elvesz, hanem "additív", tehát hozzáad a meglevõ magyarországi magyar nyelvhasználathoz. Ezzel kapcsolatban törekedni kellene bizonyos összhangra a magyar és a számunkra fontos nyelvek között elsõsorban az írásra vonatkozó szabályokban, valamint a nyelvhasználat és terminológia bizonyos vonatkozásaiban is.

Feltehetõ, hogy a terminológiai megfelelések és a fordítási konvenciók terén folytatódik az az egységesülési tendencia, amely a tizennégyek Európájának 11 nyelvével kapcsolatban megindult. Ez legalább olyan fontos lehet a magyar nyelv történetére, mint a nyelvi csatlakozás a katolikus latin Európához (a magyar királyság elsõ évszázadaiban), majd pedig a német nyelvû Közép-Európához való igazodás (a XVII-XVIII. században).

Mindez nyilván a terminológia, a szaknyelv, a fordítástan elõtérbe kerülését eredményezheti a kutatásban és az oktatásban egyaránt. A többnyelvûségre is törekvõ európai középiskolában nyilvánvaló, hogy az anyanyelv, az idegen nyelvek és más szak-tárgyak keretében szükség lesz bizonyos terminológiai képzésre.

Viszont az is igaz, hogyha a magyar is az európai unió hivatalos nyelvei közé tartozik majd, akkor lehet, hogy magyarok is részt vesznek a közös európai szabályok alakításában.

3.5. A magyar nyelvi norma újragondolása

A fentiek alapján nehezen kerülhetõ el az a következtetés, amely szerint újragondolásra szorul a nyelvi norma a magyarban. Az alkalmazott nyelvészet több ágának - így például a számító-gépes nyelvészetnek és a fordítástannak - a tapasztalatait is figyelembe kellene venni: ez a kérdéskör nem tekinthetõ a jövõben azon nyelvészek illetékességi körébe, akik a XIX. századi eszmék szellemében foglalkoznak a magyar nyelvvel.

Egyrészt a nemzetközi kifejezések ("idegen" szavak) be-illeszkedését idõrõl idõre újra kell vizsgálni, hiszen az "idegenség" változó kategória. Az európai terminológiai rend-szerhez történõ illeszkedés azonban nyilvánvalóan kihat majd a magyar nyelv lexikológiai-szemantikai szerkezetének egy bizonyos rétegére is.

A fentieken túlmenõen még az is elképzelhetõ, hogy az eddiginél jobban elválik a hivatalos és a magán szféra nyelv-helyességi kezelése; s az is feltehetõ, hogy a mûfaji szempont is jobban érvényesül majd. (A magán szférában ugyanis elõbb-utóbb érvényesülni fog a szólásszabadságnak az a formája, amelyik csak funkcionális szempontokat respektál a nyelvhasználatban.)

Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a magyar nyelvet használók száma és súlya feltehetõen a jövõben is lehetõvé teszi, hogy minden olyan technikai területnek létrejöjjön a magyar terminológiája, amelyet szélesebb körben használnak. (Nyílt kérdés viszont, hogy valamennyi - a magyarnál - kisebb létszámú és súlyú, újonnan önállósult európai nyelvközösség képes lesz-e erre.) 10

Most ugyanis úgy látszik, hogy bizonyos fokú nyelvi és írásbeli szabványosításnak az európai közösség [unió] nyelvei szolgálnak majd alapjául; ezen belül is azok, amelyek nálunk is jelen vannak "világnyelvként": az angol, a francia, a német, az olasz és a spanyol. Ezek egymáshoz való közelítése minta értékû lehet a magyarra nézve is.

A norma újragondolásához tartozik az is, hogy az új elektronikus korszakban másféle módokon nyilvánulhat meg a nyelvi norma a virtuális nyelvi közösség decentralizált keretében. Ennek a részleteit azonban nehéz volna elõre jelezni.

3.6. Az alkalmazásoknak máris meglevõ haszna

Az alkalmazott nyelvészet innovációs keretként, mindenféle új ösztönzés befogadására nyitott keretként mûködik.

Az egynyelvû alkalmazott nyelvészet másként mûködik az internetet és a többnyelvûséget figyelembe véve, mint a klasszikus (XIX. században kialakult) formájában, vagy akár az ötvenes-hatvanas-hetvenes években. 11

A magyarországi magyar számítógépes nyelvészek máris létrehozták a magyar nyelvû számítógépes szövegszerkesztést elõsegítõ segédletek sorozatát. 12

Egyébként - tudomásunk szerint - máris több akad a magyar "spell-check" rendszerekbõl és elválasztó rendszerekbõl. S vannak már korlátozott fordítórendszerek, továbbá zárt nyelvi automatizmusok (adatbázis, listázások, blanketták kitöltése céljából).

Mindez nekünk több szinten is hasznos lesz; nemcsak az egyszerû számítógépes nyelvhasználó számára, hanem a nyelvvel kapcsolatos mindenféle mûveletet végzõk, illetve a kutatók és fejlesztõk számára.

Még az is lehet, hogy a magas szintû magyarországi magyar funkcionális analfabetizmus csökkentését is elõsegítik majd ezek az eszközök. 13

4.A magyar nyelvterület egységérõl 

A konferencia eredeti koncepciója alapján - de egyéb meggondolásokból is - szükségesnek látszik erre külön is kitérni.

4.1. A magyarul beszélõk földrajzilag folytonos nyelvközössége

A konferenciát megelõzõ napokban volt látható a televízióban a világ magyar informatikusainak találkozójáról egy beszámoló, amely teljes mértékben megerõsítette bennem mindazokat, amelyeket megelõzõen felvázoltam magamnak erre az elõadásra.

Ez a Nemzeti Informatikai Stratégiában két helyen is elõkerül: "Miután a kommunikációs hálózatok arra lehetõséget teremtenek, az MKM-nek az informatikai változásokkal való együttmûködésben meg kell oldania a szomszédos országokban élõ magyarság anyanyelvi oktatásának kérdéseit". 14 - "Az elektronikus adatcsere (EDI) szabványos tartalmú ás formájú strukturált adatok, emberi beavatkozás nélküli, számítógéptõl számítógépig, illetve alkalmazástól alkalmazásig való automatikus továbbítást jelent. Független az alkalmazásoktól, az informatikai környezettõl, az adatátviteli módtól és a nemzeti nyelvtõl". 15 A tétel nagyon egyszerû. A közép-kelet-európai nacionalizmus új hulláma veszélyezteti a határokon átnyúló nyelvi közösségek egységét, sõt bizonyos méretektõl függõen azok létezését is. A televízió és az internet pedig alkalmas arra, hogy ezt némileg ellensúlyozza. - Az igazi megoldást remélhetõleg az hozza majd el, hogyha az európai unió keretében a többségek és kisebbségek egyaránt otthonra lelnek; a több országban szétszórt azonos nemzeti kisebbség pedig (az eddigi szétmorzsolódás helyett) kumulálódhat ebben az új otthonban. Ehhez is nyilván hozzájárulnak majd - az új típusú - politikai és jogi biztosítékok mellett az elektronikus korszak eszközei is.

4.2 A diaszpórák magyarsága

Ezenközben nem szabad megfeledkezni azokról a magyar származású, magyarul (még)tudó emberekrõl sem, akik kívül élnek a magyarul beszélõk földrajzilag folytonos nyelvközösségén. Az "információs világfalu" keretében ma már technikai okok miatt könnyebben tartható fenn egy virtuális nyelvközösség is mûholdas televízió (pl. a Duna Televízió) vagy az internet segítségével.

Ennek lehetnek kulturális ("lelki") vagy politikai okai; de mindenképpen lehetnek piaci ("anyagi") motívumai is. Nemcsak magyarul olvashatnak majd többen a határokon kívül (ezt nagyon reméljük, bár nem lehet tudni, hogy mi lesz az olvasmányuk), hanem a magyar hirdetések feltehetõen Magyarországon termelt árukat is fognak kolportálni. - A nyelvi szempontok azonban kétségtelenül jelen lesznek, bármi is legyen a motivációjuk.

4.3. A magyarul beszélõk társadalmi rétegzõdése

A magyar nyelvterület egysége szempontjából megválaszolandó az a kérdés is, hogy mit lehet kezdeni egy olyan országban, ahol a felnõtt lakosságnak kb. egy negyede funkcionális analfabéta 16, hiszen "a kulturális hátrányok újratermelése és a regionális elmaradottság fennmaradása komolyan veszélyeztet mindenfajta társadalmi programot" 17 - "Alapvetõ demokratikus elvek szenvedhetnek csorbát. Ahogy írástudás nélkül elvileg sem biztosítható a politikai esélyegyenlõség, úgy fokozhatja le az informatikai analfabetizmus a népesség jelentõs részét másodosztályú állampolgárrá" 18.

4.4. A magyarul beszélõk inkluzív közössége

Mivel pedig a magyar nyelvközösség inkább "inkluzív" jellegû, vagyis voltaképpen mindenkit befogad, aki magyarul tud, ezért a "külföldre" szánt üzenetnek - tartalmában és formájában - azt is figyelembe kellene vennie, hogy címzettje nem feltétlenül magyar származású és magyar nemzeti elkötelezettségû.

A "magyar mint idegen/második nyelv" tanítása és fenntartása sokat profitálhat az új technikai eszközöktõl. Ehhez is szükség lehet új módszerekre.

Itt említendõ, hogy a magyar nyelvû levelezési listák száma megközelíti a százat; a hálózati hírek rovatában kb. 30 található meg (kb. 10.000 külföldi mellett) 19

Ennek a közösségnek természetesen a kulturális-informatikai központja - feltehetõen - Budapesten lesz. Mivel azonban egyre inkább virtuális közösségrõl lesz szó, ezért ennek kisebb lesz a fontossága, mint a hálózat jó mûködésének.

5. Az idegennyelvi aspektusokról

5.1. Az angol volna a számítógép kizárólagos nemzetközi nyelve?

A Nemzeti Információs Stratégia összeállítói szerint igen: "Mivel az információs társadalomban távlatilag az ország minden állampolgára informatika-felhasználóvá fog válni, s mivel a nemzetközi információs bázisok és szolgáltatások alapnyelve az angol, be kell vezetni a kötelezõ angol nyelvoktatást az elemi, szak- és középiskolákban. A tananyagok szerkesztõinek használniuk kell a multimédia már elérhetõ eredményeit a hatékony oktatás érdekében." 20

Az angol nyelv legnagyobb világméretû elterjedtsége nem vitatható. Ebbõl azonban nem következik a fenti javaslat: egyetlen nyelvnek sem tesz jót, ha "fõ nyelvvé" nyilvánítják, amilyen Magyarországon a német, majd az orosz volt. Külön kell választani a számítógéppel összefüggõ igényeket attól a sokkal nagyobb körtõl, amely eldönti, hogy (a) milyen nyelveket tanítsanak az iskolában, (b) s legyen-e ezek között egyáltalán kötelezõen tanulandó nyelv.

Magyarország ugyanis földrajzilag nem szomszédos egyetlen angol nyelvû országgal sem; a magyar kulturális és tudományos hagyományban, valamint a gazdasági kapcsolatokban az angol nyelv nincs az elsõ helyen.

Egy ilyen kis méretû ország polgárai számára (amelynek nyelve korlátozott elterjedtségû) nem elegendõ egy idegen nyelv ismerete; legalább kettõre van szükség, amelyek közül elõnyös, hogyha az egyik vagy az angol, vagy a német. Európában lévén azonban megfelelõ számú ismerõre volna szükség a francia, orosz, olasz és spanyol nyelvbõl, valamint a közép-kelet-európai térségben beszélt államnyelvekbõl, elsõsorban a szomszédos országokban használtakból.

A számítógép-fejlesztés legjelentõsebb országában, az Egyesült Államokban a legjelentõsebb nyelv [bár nem egyedüli hivatalos nyelv], s a világon mindenütt ismerik az angolt, s "így mind a piac, mind a fejlesztõk fejében élõ világkép egyaránt azt sugallja, hogy a problémák nyelvfüggõ részét úgy kell megoldani, hogy elsõsorban az angol nyelv esetében adjon megoldást" 20. Viszont épp a számítógép segítségével nõttek meg annyira a technikai lehetõségek, hogy a többi nagy elterjedtségû nyelv fejlesztõi számára nagyon is reményteljes bizonyos szempontból utolérni az angolt, vagy legalábbis állandóan a sarkában maradni. (Ebben a versenyfutásban valahol benne van az is, hogy a magyar nyelvet beszélõk sem követhetnek el nyelvi harakirit.)

A nyelvi és kulturális képzésnek nem angol szempontúnak, hanem interkulturálisnak kell lennie; ennek ugyanis nemcsak a technikát, hanem a mûveltség egészének értékeit kell szolgálnia.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene elõsegíteni a mainál hatékonyabb angoltanulást, s hogy kizárjuk abból a számítógépes innovációkat (pl. a hálózati zsargont: "netspeak"-et, az "emoticon"-at), vagy hogy figyelmen kívül hagyjuk a szöveg-szerkesztés hatását az angol fogalmazás stílusára 22. - Mindezeknek bizonyos típusú nyelvtanulók esetében jelentõs motivációs szerepe lehet.

5.2. A magyar mint számítógépes nyelv itthon és az Európai Unióban

"A magyar számítógépes nyelvészeti kutatás egyfajta nemzetközi elismerése, hogy 1995-tõl az Európai Unió és a közép-kelet-európai államok közös fejlesztéseire létrehozott Copernicus-együttmûködés keretében részt vehetünk a GLOSSER, a GRAMLEX, a MULTEXT-EAST, a TELRI és az ELSnet Goes East programjaiban. Szerepünk elsõdlegesen az, hogy javaslatokat tegyünk a kialakulóban levõ gépi nyelvfeldolgozó szabványok olyan irányban történõ megváltoztatására, melyek segítségével a magyar és más kelet-európai nyelvek számítógépes használatra alkalmas leírása a nyugat-európaiakéval egységes módon történhet." 23 - "A cél az, hogy azt a hátrányt, amelyet a számítógépes nyelvészeknek Európa soknyelvûségébõl következõen kell leküzdeniük, elõnnyé változtassuk" 24.

Hosszú távon ugyanis nehéz bárkire is rákényszeríteni egy nyelv tanulását (eltekintve az erõszakos asszimiláció vagyis etnocídium esetétõl). Pierre Bourdieu-nek, a francia szociológusnak közhellyé vált mondása szerint egy nyelv annyit ér, amennyit beszélõi érnek. Ez az érték nem feltétlenül gazdasági jellegû; nagyon meglehet, hogy technikai értelemben vett kommunikációs, kulturális, tudományos, politikai, vallásos, turisztikai, sporttal kapcsolatos, földrajzi, személyes mozzanatok is megtalálhatók ebben az összetett érték-fogalomban. Persze ezek a mozzanatok el is ültethetõk bizonyos fokig; elsõsorban az iskolának lehet ebben igen nagy szerepe.

Ez azt jelenti, hogy a magyar nyelv jövõbeli státusát (belátható ideig) az fogja meghatározni, hogy kinek lesz rá szüksége. Erre egyelõre nem nagyon áll rendelkezésre semmilyen stratégia. A státus mellett a magyar nyelv állagára pedig feltehetõen számítani kell az euro-amerikai hatások újabb hullámával.

5.3. Számítógépes nyelvtanulás

A számítógép a nyolcvanas évek óta jelen van a fejlett országok idegennyelv-tanulásában 25. Ebben az évtizedben számos mû jelent meg errõl a témáról Magyarországon is. (Tudománytörténeti elõzményként meg kell említeni, hogy a közép-európai és kelet-európai nyelvészeti avantgarde [= matematikai és alkalmazott nyelvészet] keretében az ötvenes évektõl kezdve együttmûködtek a "gépi nyelvészek" és a "modern nyelvek oktatásával" foglalkozó nyelvészek; Magyarországon elsõsorban Debrecenben Papp Ferenc iskolája, valamint a Budapesti Mûszaki Egyetem nyelvtanárai.)

Ez az irányzat a programozott oktatásnak a hatvanas években tetézõdõ hullámát folytatta. Természetesen a nyolcvanas években Magyarországon rendelkezésre álló kezdetleges számítógéppark is sokkal kedvezõbb lehetõségeket nyújtott, mint a két évtizeddel elõzõ korszak eszközei.

Csakhogy a nyolcvanas években még nem volt jelen a személyi számítógép, s nagyon gyengén voltak ellátva az oktatási és felsõoktatási intézmények komputerrel.

A kilencvenes évektõl kezdve egyre jobban terjednek a számítógépes nyelvoktatás eszközei és módszerei; bár ezek még nem részei a nyelvtanárok kiképzésének. Az 1995-ben újraindult Modern Nyelvoktatás külön rovatot is tartalmaz a szoftverek bemutatására 26.

Ideje volna azonban az idegen nyelvek oktatástechnikáját megújítani (hogy úgy mondjam: kevésbé kommerciális indítékokkal).

5.4. Az internet és a nyelvtanulás

Ez viszont vadonatúj téma. Egy neves alkalmazott nyelvész igényes vezérkönyvet is kiadott ebben a témában, pontosabban az internet útján folyó "tandem" (vagyis páros) nyelvtanulás számára. Ez a könyv figyelemre méltó bibliográfiát is tartalmaz. 27

Ahogy egyre inkább tapasztaljuk, az internet (e-mail, world web stb.) szenvedéllyé is alakulhat, akárcsak maga a számítógép volt nemrég. Ennek során spontán alakultak ki a nyelvtanulás szempontjából is releváns kommunikációs kapcsolatok; majd pedig olyan interlingvális intézményi kapcsolatok jöttek létre, amelyeknek egyik célja a nyelvtanulás.

Ha ezt még gazdagítják az internetnek szinte határtalan "könyvtári" hátterével, illetve a multimédia-lehetõségeivel, akkor ismét egy új minõsége jön létre az idegen nyelvek tanulásának és gyakorlásának.

S ne feledjük el, hogy egyre több sajtóterméknek van már internet-kiadása; ezeknek a lehetséges hatását sem mérte még fel - tudomásunk szerint - senki sem errefelé.

6. Záró megjegyzések

Szinte valamennyi fentebbi megjegyzésnek lehetnek kutatási vonatkozásai: mind az alapkutatásokban (amelyek egyre inkább nemzetközi szervezettségûek lesznek), mind az alkalmazott kutatásokban és a fejlesztésben (amelyek feltehetõen az egyes nyelvekhez kapcsolódnak országos keretben); különösen áll ez az oktatást segítõ kutatásokra. Mindezeknek a részletezésére másutt próbálok majd sort keríteni.

Itt mindössze az új kutatási eszközök és a kutatási stílus néhány kérdésére térek ki.

A számítógép adattároló és adatmozgató képessége minden fantáziát felülmúl már ma is; mintha Turing professzor szelleme szabadult volna ki a palackból.

Az általános és speciális adatbázisok nélkül ma már nem lehetne dolgozni; ezekhez hozzájönnek még a keresõrendszerek. S a szövegek (multimédia-textek) akarva-akaratlan alapjául szolgálhatnak mindenféle modern nyelvészeti, illetve szövegtani vizsgálatnak 28.

Megindult magyar nyelvterületen is a számítógépes kutatásnak, illetve ezen belül az internet hatásának az inter-diszciplináris vizsgálata 29.

Természetesen a pozitív hatások negatív mellékhatása, vagyis a számítógép - és fõleg az internet - lehetséges kártékony következményeirõl is lehet már magyarul olvasni 30. Egyelõre Magyarországon túlzásnak látszik az a nézet, amely szerint a számítógép megöli a tudományos/felsõoktatási életet 31.

Be kell rendelkeznünk egy új korszakra (nyelvtanároknak, alkalmazott nyelvészeknek és mindenféle nyelvészeknek), amelyben az elõnyeit használjuk ennek a páratlan, még soha nem volt eszköztárnak (amely remélhetõleg továbbra is díjtalan marad az oktatással és kutatással foglalkozó közintézmények számára). Úgy látszik, hogy "...az Internet kialakulása nem egy folyamat végét jelenti, hanem egy új szakasz kezdetét 32."

7.Bibliográfia

Alföldi Zoltán, Bakonyi Péter, Gordos Géza és társaik. "Nemzeti informatikai stratégia. Tervezet." in: Jel-Kép. vol. 1996, nr. 3, pp. 5-80 (Budapest, 1996). [Ebben az írásban a cím rövidítése: NIS.]

Cisler, Steve. "Védekezés és az Internet." in: Replika. vol. 13-14. pp. 251-258 (Budapest, 1996).

Cohn-Sherbok, Dan. "The computer virus that is killing academic life." in: The Times. october 25, 1996. 3 p.

"Egy Internet-narkós vallomásai." in: Replika. vol. 13-14. pp. 237-240 (Budapest, 1994).

Füredi Mihály. "Egy nyelvész gondolatai muszaki adatbázisokban való keresés közben." in: Terts István (szerk.), 1996, vol. 1, pp. 74-81.

Gerlóczy Ferenc. "Komputerül szólva. Világnyelv a kibertérben." in: Heti Világgazdaság. vol. 13, nr. 45, pp. 100 + 105 (Bp., 1996).

Hahn, Harley & Rick Stout. The Internet Complete Reference. Osborne McGraw-Hill: Berkeley, 1994. 817 p.

Hauser, Lee. "A 'hasznos hálózat'." in: Replika. vol. 13-14. pp. 243-249 (Budapest, 1994).

Horváth József. "Szoftver-Kritika." in: Modern Nyelvoktatás. vol.1, nr. 1, pp. 86-99 (Budapest, 1995). [Ezen elsõ írás óta ebben a folyóiratban rendszeres rovatként olvasható a szoftver-kritika Horváth József szerkesztésében.]

Little, Davis & Helmut Brammerts (eds.) A guide to language learning in tandem via the Internet. Trinity College: Dublin, 1996. 83 p.

Lloyd, David. "The Internet and the English Teacher." in: FIPLV World News. No. 37 pp. 1-3 (Poznan, 1996).

Nyíry Kristóf. "Networking and the transformation of time." in: Terts István (szerk.), 1996, vol. 2, pp. 203-206.

Pajzs Júlia. "Az elektronikus levelezés mint a kommunikáció új formája." in: Terts István (szerk.), 1996, vol. 1, pp. 208-212.

Papp Ferenc. "Egy kis alkalmazott szemiotika." in: Terts István (szerk.), 1996, vol. 1, pp. 212-216.

Piolat, Annie. "Effects of the word processing on text revision." in: Language and Education. vol.4, nr. 4. pp. 255-272 (Clevedon Hall, 1991).

Présich Richárd. Recenzió: "The New Grolier Multimedia Encyclopedia. v6.03, Windows. Grolier Electronic Publishers: Danbury CT, 1996." in: Modern Nyelvoktatás. vol. 2, nr. 1-2, pp. 106-107 (Budapest, 1996).

Prószéky Gábor. Számítógépes nyelvészet (Természetes nyelvek használata számítógépes rendszerekben). SZÁMALK: Budapest, 1988.

Prószéky Gábor. "Nyelvtechnológia 2000." in: Modern Nyelvoktatás. vol. 2, nr. 1-2, pp. 31-34 (Budapest, 1996).

Rooks, Dana. "A virtuális könyvtár." in: Replika. vol. 13-14. pp. 259-260 (Budapest, 1994).

Strangelove, Michael. "A nélkülözhetetlen Internet." in: Replika. 13-14. pp. 233-235 (Budapest, 1994).

Szépe György. "Egynyelvû magyar alkalmazott nyelvészet a többnyelvû világban." in: Folia Practico-Linguistica, vol. 24/1, pp. 24-35 (Budapest, 1994). [Az 1994. évi IV. Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencián felolvasott elõadás írásbeli változata.]

Terestyéni Tamás. "Írás- és olvasásnélküliség Magyarországon." in: Terts István (szerk.), 1996, vol. 1, pp. 289-298.

Terts István (szerk.). Nyelv, nyelvész, társadalom. Janus Pannonius Tudományegyetem & PSZM Projekt Programiroda: Pécs-Budapest, 1996.

Turi Szabolcs [recenziója]: Tasting bits, bites and bytes of the Web pie. [Eastment, D. The Internet and ELT. The Impact of Internet on English Language Teaching. The British Council: Manchester, 1996.] in: Novelty. vol. 3, nr. 3, pp. 111-113 (Pécs, 1996).

(Janus Pannonius Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszék, Pécs és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Budapest)

Jegyzetek

1A tudományok közül azok, amelyek közvetlenül az információhoz és a tudáshoz kötõdnek (elsõsorban a megismerés-tudomány, az ún. 'cognitive science', a kommunikációelmélet, de még olyan diszciplínák is, mint a régészet, a muzeológia, a könyvtártudomány) gyökeresen átrendezik paradigmatikus kereteiket." (NIS 1996, p. 26). -"A szoftver eszközök fejlõdése lehetõséget nyújt az ilyen igények [a számítógéppekkel való kommunikáció felhasználói területei] kielégítésésére olyan technikákkal, mint a grafikus felületek, a természetes nyelvi kommunikációt is lehetõvé tevõ ember-gép kapcsolati módszerek (beleértve a hangfelismerést is), az adott felhasználó ismereteihez igazodó intelligens párbeszédek stb." (NIS 1996, p. 29).

2Vö. NIS 1996, p. 42.

3Vö. Prószéky 1998.

4Prószéky 1996, p. 32.

5Prószéky 1996, p. 34.

6Prószéky 1996, p. 31.

7Olyan áttekintésre volna szükség a magyar fogalmazásról is, mint amilyent Piolat készített 1991-ben.

8NIS 1996, p. 74.

9NIS 1996, p. 49.

10Vö. Szépe 1994.

11Uo.

12Ezek a következõk: MorphoLogic alaprendszer; Humor morfológiai programrendszer; Helyes-e helyesírás-ellenõrzõ; Helyesel automatikus elválasztó; Helyette toldalékoló szinonimaszótár; HelyesLem szótõ-vissza-állító program; Helyesebb (a fogalmazást támogató) mondatszintû helyesírás-ellenõrzõ rendszer; HumorESK mondatelemzõ rendszer; a MoBiDic (intelligens fordítástámogató) toldalékoló kétnyelvû szótárcsalád. (Pószéky 1996, p. 33-34).

13A számítógépes analfabetizmus egyelõre metafora (NIS 1996, p. 26); eljöhet azonban az az idõ, amikor Európa nagy részén egybeesik a hagyományos és számítógépes "írástudás".

14NIS 1996, p. 77.

15NIS 1996, p. 32.

16Vö. Terestyéni 1996.

17NIS 1996, p. 54.

18NIS 1996, p. 56.

19NIS 1996, p. 43.

20NIS 1996, p. 77; vö. még Lloyd 1996 és Gerlóczy 1996.

21Prószéky 1996, p. 31.

22Vö. Piolat 1991.

23Prószéky p. 34.

24I.m. p. 31.

25Mindenképp meg kell említeni, hogy 1981-ben ezen a foiskolán rendezték meg a számítógépes idegennyelv-oktatás elsõ országos konferenciáját.

26Vö. Horváth 1995, Précsich 1996.

27Little & Brammerts 1996; vö. még Lloyd 1996 és Turi 1996.

28Vö. Füredi 1996, Rooks 1996, Strangelove 1996.

29Vö. a filozófus Nyíry 1996, a nyelvész-szemiotikus Papp 1996 és a számítógépes lexikográfus Pajzs 1996 írásaival; vö. még Hauser 1996.

30Ilyen tárgyú írások olvashatók a Replika 13-14. kötetében (1994-ben).

31Vö. Cohn-Sherbok 1996.

32NIS 1996, p. 31.

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/nyelvtud/intnyelv/intnyelv.htm

"Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel"

Pálforduló

 

Ki vagy mi fordul január 25-én, azaz a Pálforduló napján? Mire jó a tollas pogácsa és mi köze van Szent Pálnak az újságírókhoz? Megtudhatunk-e valamit ezen a napon a sorsunk alakulásáról? Ma kiderül, összeomlik-e a gazdaság, jön-e az éhínség, pusztulás? - Wenszky Nóra írása a Nyelv és Tudomány oldaláról (http://www.nyest.hu/hirek/palfordulo)

Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel. Ennek a január 25-éhez kapcsolódó népi regulának másik változata is ismert: Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel. Vajon mi történik ködös idő esetén ilyenkor az emberekkel és az állatokkal? A megoldás kulcsa a dög szó jelentésében keresendő. Ez a szó ismeretlen eredetű. A XIV. századtól fordul elő írásos emlékekben, s ekkor jelentése még ’betegség, járvány’ volt. A dög szó ma ismert jelentése – ’(állati) holttest’ – érintkezésen alapuló névátvitellel (metionimia) alakult ki a XV. század során. Ugyanis a dögtől (=járványtól) elpusztult állat holttestének megnevezésére kezdték egy idő után a dög szót használni.

A döghalál áldozatai – XV. századi miniatúra (Forrás: Wikimedia Commons)

 

Így már könnyen érthető a szólás: ’ha Pál napján ködös az idő, halálos járvány fogja sújtani az embereket és állatokat’. Míg napjaink influenzajárványai viszonylag kevés halálos áldozatot követelnek, a pestis – más néven döghalál vagy dögvész – megjelenési formájától függően 50-100%-ban halált okozott. De ki az a Pál, és hová fordul?

Pál, a tizenharmadik

A kérdés megválaszolásához a Bibliához kell fordulnunk. Pált a tizenharmadik apostolként tisztelik. Az Újszövetség Apostolok Cselekedetei című könyve szerint a későbbi Szent Pál Jézus születése után néhány évvel Saul néven látta meg a napvilágot, a mai Törökország területén lévő, kis-ázsiai Tarzusz (Tarsus)  városában. A farizeusok egy, a zsidó törvények és előírások megtartásához mereven ragaszkodó szekta tagjai voltak. Nevük végső soron egy ’a kiválasztottak, az elkülönültek’ jelentésű arameus szóra vezethető vissza. Aszó az európai nyelvekbe a latinból került. A Biblia szerint Jézus elítélte a farizeusok gőgös magatartását és cselekedeteit. Így a szót átvitt értelemben is használni kezdték, ’képmutató, álszent’ jelentésben. Ebből a melléknévből igeképzővel alakult ki a farizeuskodik ’álszent módon viselkedik’ ige. Rabbinak és sátorkészítőnek tanult, és a farizeusok követője lett. Később aktívan részt vett a keresztények üldözésében. Ám amikor Jeruzsálemből Damaszkuszba indult, hogy az ottani keresztényeket foglyul ejtse és Jeruzsálembe vigye, az úton összeesett, megjelent neki Jézus és szólott hozzá. Ekkor Saul hirtelen megvakult, majd néhány nap múlva visszanyerte látását. A bibliai csodákat természettudományos úton magyarázók szerint Saul epilepsziás rohamot kapott küldetése során. 

Szent Pál megtérése (Forrás: Wikimedia Commons / Caravaggio)

 

Jézus szavai és a csodás gyógyulás hatására Saul rabbi megtért, és keresztény tanokat kezdett hirdetni. A Jézus híveit üldöző Saulus-ból Jézus tanait tanító Paulus, azaz Pál lett. A később vértanúhalált halt és szentté avatott Pál eredeti nevének jelentése ’kért, kiesdeklett’. Felvett neve pedig a latin paul(l)us ’kicsi, kevés’ szóból származik. „Kicsinysége” ellenére ő lett a keresztény egyház eszméinek egyik legnagyobb, legjelentősebb terjesztője. Sírja fölé emelték Róma második legnagyobb katedrálisát, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát.

Nagyság és kicsinység Rómában (Forrás: Wikimedia Commons / Berthold Werner)

 

Pál apostol jó tollú író volt. Az Újszövetségben tizennégy levelet tulajdonítanak neki. Emellett nyelvtudása és szónoki képességei arra is alkalmassá tették, hogy széles tömegeket nyerjen meg a kereszténység ügyének. Ezért is nevezték a népek apostolának (Apostolus gentium). Egészen különböző foglalkozásoknak is védőszentje: az újságíróké, a kosárfonóké, a kötélgyártóké és a köszörűsöké. A hívők imájukban esőt és bő termést is kérnek tőle.

A fordulat

A január 25-i pálforduló elsősorban Saul–Pál megtérésére, azaz hitének megfordulására emlékeztet. Mivel Pál nézetei hirtelen 180 fokos fordulatot vettek, a pálfordulás szót főként akkor használjuk, ha valaki váratlanul az addig vallott eszméinek az ellenkezőjét kezdi hirdetni. Ám ha valaki ezt az irányváltást egymás után többször is végrehajtja, akkor már inkább köpönyegforgatónak nevezhető. Ez utóbbi szó egy szólás alapján keletkezett: Arra fordítja a köpönyeget, ahonnan a szél fúj ’jellemtelen ember módjára változtatja nézeteit’. Maga a szólás német eredetű, ám a köpönyegforgató szó magyar fejlemény. 

Merre van az előre? (Forrás: Wikimedia Commons / David Friel / CC BY 2.0)

 

A népi hiedelmek azt tükrözik, hogy ehhez a naphoz nem csak a nézetek, hanem a sors megfordulását is kötötték. A tizenharmadik, lefejezett apostol neve napjához elsősorban halállal kapcsolatos hiedelmek kapcsolódnak. Ezen a napon több helyen haláljósló tollas pogácsát sütöttek. Minden egyes családtagnak szaggattak egy pogácsát, melybe libatollat tűztek. Ha valakinek megégett a tolla a kemencében, arra a következő évben halál várt, tehát sorsa jóról rosszra fordult.

Az időjárás hirtelen, gyökeres megváltozását, megfordulását is várták régebben a tél közepét jelző Pál napján. Ha aznap szép, napos idő volt, akkor úgy gondolták, még sokáig tart a hideg, téli idő. Ám ha ezen a napon köd borította a tájat, akkor a legrosszabbra számítottak: Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel.

Felhasznált irodalom

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.

Fercsik Erzsébet – Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája.

O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások.

Mátray János: Keresztneveink. Szentek, vértanuk, névnapok.

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások.

Katolikus Lexikon

Pais István: Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák.

Nyíri Antal

Dr. Nyíri Antal nyelvész, egyetemi tanár, tanszékvezető docens, kandidátus, a nyelvészeti tudományok doktora (1907. márc. 9. – 2000. dec. 13.)

Régi szentesi szántóvető, iparos családban született 1907. március 9-én, a Felsőpárton, a III. tized 570. szám alatt. Édesapja Nyíri Antal kovácsmester; édesanyja Balog Szabó Mária. Alsóbb iskoláit szülővárosában, a Református Elemi Népiskolában és a Horváth Mihály Gimnáziumban végezte. A magyar nyelv és irodalom iránti érdeklődését gimnáziumi tanárai – Zolnay Dezső, Molecz Béla, Bárdos Rezső – alapozták meg. A sikeres érettségi után, 1926 őszén beiratkozott a szegedi egyetem magyar–német szakára. Már elsőévesként nagy hatással volt rá Mészöly Gedeon, a finnugor nyelvészet professzora, ezért érdeklődése a nyelvészet felé fordult. Egy későbbi visszaemlékezésében erről az időszakáról mondta, hogy: „Én nem nyelvész akartam lenni, hanem az irodalommal akartam foglalkozni. Csakhogy itt az egyetemen irodalomból nem sok indítást kaptam. A finnugor nyelvészet professzora, Mészöly Gedeon, viszont már a legelső félévben nagy hatással volt rám, így aztán már az egyetemi tanulmányaim kezdetén lecövekeltem a nyelvészet tanulása mellett.”

A második évfolyamot (1927/28) Csongrád vármegye ösztöndíjasaként a müncheni egyetemen végezte el, ahová a német nyelv behatóbb elsajátítása végett iratkozott be. „Nem volt protektorom az akkori dzsentri szellemű megyeházán. Ajánlólevélként a szegedi egyetemi leckekönyvem szolgált; az első év után még »jó« érdemjegy sem volt benne (később se lett), csak »jeles«, »szorgalmas«, »dicséretes« minősítés. Ennek alapján támogatott Kövér Imre főjegyző, így nyertem két féléves külföldi ösztöndíjat” – idézte vissza emlékeit Nyíri Antal.     

A harmadik tanévet (1929/30) ismét Szegeden, a negyedik évet (1930/31) pedig Mészöly Gedeon ajánlatára a bécsi Collegium Hungaricumban töltötte állami ösztöndíjasként. Mentora tanácsára kezdett foglalkozni a nyelvemlékek feldolgozásával. Ennek eredményeként született meg 1933-ban egyik fontos korai műve, A Winkler Kódex hangtana és szótana, amely egyben bölcsészdoktori munkája is.

Kiváló tanulmányi eredményei ellenére igen nehezen indult tanári pályafutása. Első munkahelye Újszegeden a Vakok Intézetében volt, ahol felügyelő tanárként dolgozhatott étkezés és szállás fejében, mert fizetést nem kapott. Később az Országos Ösztöndíj Tanácshoz került gyakornoknak, ahol félévet töltött. 1934 őszétől egy sikeres pályázatnak köszönhetően a csurgói gimnáziumba került. „Tanári pályám kezdeti időszakában Csurgó nagyon fontos és meghatározó volt. Itt nyolc évig tanítottam a nagytekintélyű református Csokonai Gimnáziumban. A dél-dunántúli kisváros tudományos kutatómunkámhoz korlátlan szabadságot biztosított” – emlékezett vissza pályakezdésére. Csurgói tanárként írta 1939-ben megjelent A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása című munkáját, amelyet a szakma elismerő kritikával fogadott.

A második bécsi döntés után (1940. aug.) Kolozsváron ismét megnyitotta kapuit a Szegedről visszaköltöztetett Ferenc József Tudományegyetem. Mészöly Gedeon meghívására Nyíri Antal 1942-ben a Kolozsvári Gyakorló Gimnáziumban vállalt tanári állást. Ekkor került kapcsolatba a kolozsvári egyetemmel is, ahol először heti kétórás kollégiumot vezetett nyelvhelyességi kérdésekről, majd nyelvemlékek olvasásával és elemzésével foglalkozott szeminárium keretében. 1944-ben fizetés nélküli tanársegéd lett Mészöly tanszékén. Ezekre az évekre utalva mesélte: „Kolozsvár azért is nevezetes életemben, mert itt kerültem az egyetemi életbe, ahol még intenzívebben foglalkozhattam a nyelvészettel. Különösen a szófejtés adott izgalmas munkát. Kolozsváron a felfedezések töltötték ki tevékenységemet egy életre szóló tartalommal.”          

A háború végén családjával együtt hazaköltözött Szentesre. 1944 ősze és 1945 januárja között egy rövid ideig a Szentesi Polgári Fiúiskolában és a Horváth Mihály Gimnáziumban tanított, majd a békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban sikerült elhelyezkednie. Szentesi tartózkodása alatt kezdte behatóbban tanulmányozni a halászok, pákászok, vízen járók nyelvét, mesterségbeli kifejezéseit. 1948-ban az Alföldi Tudományos Gyűjteményben jelent meg A kihaló szentesi vízi élet néprajzi és népnyelvi maradványai című munkája, amelyet a néprajz szakos hallgatók évtizedeken át tankönyvként használtak. A szerző a következőkép nyilatkozott nagysikerű munkájáról: „E műben együtt mutatom be nemcsak a halat és a hálót, meg az egyéb szerszámokat, a vizet és tájait is, hanem az embert, a szentesi halászt is. A víz és tájai részletes leírása sok, addig ismeretlen vonást mutat fel a szentesi nép életéből és nyelvéből, amihez hasonló nem került közlésre máshonnan…”  

1947 augusztusában Mészöly professzor hívására Szegedre költözött, és előbb a Baross Gábor Gyakorló Gimnázium tanára, majd 1950 őszétől a Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője lett. Szabó Józsefné főiskolai tanár így írt erről az időszakáról: „Nyíri Antal professzor a főiskolán töltött két év alatt két jegyzetet is írt, amelyeket azután sok évig használtak az oktatásban. Az egyik jegyzet »A mellérendelő mondatok« című, a másik pedig a »Szókincs« című. Szívéhez talán közelebb állt az utóbbi jegyzet, amelyben külön fejezetet szentelt a magyar szólások tanulságainak. Ily módon igyekezett kialakítani és elmélyíteni a hallgatók nyelvtörténeti alapokon nyugvó szemléletét.” 

1952 szeptemberében került át a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékére, ahol három évig docensként dolgozott, majd 1955-től 1977-ig a tanszéket vezette. 1956. február 1-jén nevezték ki egyetemi tanárrá. Ettől az évtől a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztségét is betöltötte, 1958–1963 között pedig tanárképzési rektorhelyettesként tevékenykedett. Komoly tisztségei mellett mindig maradt ideje a tudomány számára. Szakmai berkekben a nyelvtörténet és a nyelvjárástan kiváló művelőjeként vált ismertté. Az ő irányításával és szerkesztésében készült el A Müncheni Kódex 1466-ból című szövegkritikai kiadvány, amely 1971-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál. Tisztelője, Szabó Józsefné találóan állapítja meg, hogy: „Munkáira jellemző az alaposság, a nyelvi adatok néprajzi és művelődéstörténeti hátterének részletes, sokoldalú feltárása, fejtegetéseinek világos, logikus gondolatmenete. Egész életét, munkásságát áthatja a tárgyszeretet, a magyar nyelv történetéhez, múltjához való ragaszkodás és nyelvünk jövőjéért való aggódás. Ezt a szemléletet igyekezett egész pályafutása során tanítványaiba is átplántálni.” 

Halmozott teendői mellett tagja, vezetője volt számos szakmai és társadalmi szervezetnek: 1930-tól a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, a szegedi csoport elnöke; 1962-től a Finnugor Társaság tagja; az MTA Magyar Nyelvészeti Bizottságának, a Magyar Nyelv szer-kesztőbizottságának tagja; 1957–1977 között a Néprajz és Nyelvtudomány c. sorozat társszerkesztője, 1960-tól 1974-ig a HNF Csongrád Megyei Honismereti Bizottságának elnöke; 1963–1966 között a Szeged Városi Tanács tagja.

Pályafutása során több magas elismerésben részesült: a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1953), Munka Érdemrend (1960), az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1971), Munka Érdemrend arany fokozat (1977).

Hetvenedik életévének betöltése után, 1977 végén vonult nyugalomba, de még több évig tartott nyelvtörténeti előadásokat az egyetemen. Ebben az évben jelent meg a Szentes nyelvi sajátságai és az irodalmi nyelv c. tanulmánya, amellyel megemlékezett szülővárosához fűződő kapcsolatairól. Erről 1982-ben egy interjú keretében is megnyilatkozott, amelyet Fogas Pál készített vele a Szentesi Élet számára:

„A szép, változatos magyar nyelv és a szentesi nyelvjárás ma is köt a városhoz. Szülőhelyemen ma is gyakran megfordulok, mindig hazajövök. Szentesi nagyszüleim körében éltem, ők nagyon szépen beszéltek magyarul. Ebből a gazdag nyelvi örökségből táplálkoztam, és lépéselőnyben voltam egyetemista társaimmal szemben. A szentesi nyelviség fogott meg és élesztette fel bennem hivatásomat, ez alapozta meg nyelvtudományi munkámat. Előadásaim során minden alkalmat megragadok Szentes és a magyar irodalmi nyelv összekapcsolására. Forrásként sok szentesi példát használok” – vallotta a 75 éves tudós. 

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából újból hosszabb beszélgetés készült vele, amelyet Csányi István két részben tett közzé a helyi újság 1988. január-februári számaiban: A szentesi népélet ismerője címen. A kutatási területeinek kialakulásával kapcsolatban elmondta, hogy: „A néprajz és a nyelv iránti kíváncsiság már gyerekkoromban megvolt bennem. A családbeli öregasszonyokat gyakran faggattam, főleg a boszorkányhitről. Nagyapám pedig családunkról és fiatal koráról mesélt sokat. Érdekelt, hogy honnan származnak a Nyíriek – Szentesen köztudottan gyakori ez a név. Mai ismereteim szerint a XVIII. század végén már itt éltek őseim. Minden bizonnyal a város egykori urai, a Károlyiak telepítették őket nyírségi birtokaikról. A név tehát a származásra utal…” Munkáiban a nyelvészet és a néprajz szervesen összetartozik, amelynek oka megítélése szerint a következő: „A két tudomány szerintem szorosan összefügg. A nyelv a nép életének a tükre; az egyiknek az oka, magyarázata a másikban van. Nem véletlen, hogy számos egyetemen egy tanszéken kutatják mindkettőt. Ami tanítványaimat illeti: huszonhét évig tanítottam főiskolán, illetve egyetemen minden magyar szakos évfolyamot. Előadásaimon felhívtam a figyelmet a helyi néprajzi, nyelvi kutatás lehetőségére, s ezzel többen éltek.” – Voltak köztük szentesiek is? – vetette közbe a riporter. „Hogyne. Tehetséges, kiváló kutató Zsíros Katalin, aki egyéb munkái mellett igen nagy és szép feladatot vállalt a földrajzi nevek összegyűjtésével és rendszerezésével. Ebben az én szerepem talán annyi, hogy a megyei honismereti bizottságban szorgalmaztam a kutatások megyei szintű szervezését. Másik kedves tanítványom, Szűcs Judit szintén eredeti témát választott: a népi életmód vizsgálatát. Amit ők elértek, azt nagyra értékelem és örülök, hogy a népélet iránti érdeklődésük felkeltésében nekem is részem volt. De szívesen gondolok azokra a szentesi tanítványaimra is, akik művelődésnek, oktatásnak lettek kiváló dolgozói” – válaszolta az idős professzor.

A szakma nevében Hajdú Péter köszöntötte a 80 éves Nyíri Antalt a Magyar Nyelv c. folyóirat hasábjain. Többek között kijelentette, hogy „… Ő a totális és univerzális magyar nyelvészet művelője. Alig van a magyar nyelvészetnek olyan ága, amelyhez ne volna köze.” Ezt bizonyítja az a sokrétű életmű, amely szinte az egész magyar nyelvészetre kiterjed, hiszen Nyíri foglalkozott szólásmagyarázattal, otthonosan mozgott a nyelvtörténetben, több írása jelent meg a hangtörténet, a történeti tőtan és alaktan területén, valamint kutatott a dialektológia tárgykörében is. Hajdú külön szólt Nyíriről, a tanárról: „… Kutatói munkássága mellett ízig-vérig tanárnak érezte, vallotta magát, s ennek megfelelően élt is. A hivatástudathoz hatalmas tapasztalatot szerzett két évtizedes vidéki középiskolai tanársága alatt (Csurgó, Kolozsvár, Békéscsaba, Szeged), amelyet nagyon jól kamatoztatott negyedszázados szegedi professzorsága idején. Ezzel magyarázandó, hogy Nyíri Antal a szegedi Bölcsészkar legnagyobb hatású és tekintélyű professzorai közé emelkedett… Tanítványaitól sokat követelt tudásban és erkölcsi-etikai magatartásban is. Személyisége ezért volt népszerű, s az ma is a szegedi egye-temen a nyugdíjazása utáni évtized elmúltával.”      

Idős kora ellenére továbbra is publikált különböző nyelvészeti szaklapokban. E korszakának fő műve A Müncheni Kódex magyar-latin szótára, amely 1993-ban jelent meg.

Nyíri Antal 90. életévében járt, amikor Szentes Város Képviselő-testülete 1997. február 21-én tartott közgyűlésén úgy határozott, hogy eddigi életművéért – Tokácsli Lajos festőmű-vész és dr. Zsoldos Ferenc sebészfőorvos mellett – dr. Nyíri Antal nyelvészprofesszornak ítéli oda a Szentes Város Díszpolgára címet, valamint az ezzel járó díszoklevelet és plakettet. Az átadási ünnepségen (március 21-én) Nyíri tanár úr egészségügyi okok miatt nem tudott megjelenni, ezért Szirbik Imre polgármester március 24-én az idős tudós szegedi lakásán adta át az elismerő oklevelet és emlékérmet. Meleg szavakkal köszöntötte a szellemi frissességét változatlanul őrző professzort, aki soha nem szakította meg kapcsolatait szülővárosával, és tudományos munkájával is öregbítette hírét.

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Fonetikai Tanszéke kiadványsorozatot indított Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások címen. A rangos sorozat 1999-ben megjelent 37. darabja Nyíri Antalról szól, amelyben az érintett vall pályájáról, a kortársak értékelik munkásságát, és megtalálható írásainak válogatott bibliográfiája 1932-től 1993-ig. A füzetet az egyik kedves tanítvány, dr. Szűcs Judit néprajzkutató, múzeumigazgató ismertette a Szentesi Életben, kiemelve, hogy Nyíri tanár úr „Ezzel a kiadvánnyal még megélte, hogy az a pesti egyetem mutatja be munkásságát, mellyel a szegedi egyetemről évtizedeken át szakmai-tudományos vitát és harcot vállalt. Ugyanakkor szülővárosa polgárai büszkén vehetik tudomásul, hogy a magyar nyelvész pályaképek között szentesi származású is van.”   

Nyíri Antal professzor Szegeden hunyt el 2000. december 13-án. Több százan kísérték utolsó útjára december 21-én a szegedi református temetőben. A Szentesi Életben egy volt tanítvány, Mészáros Júlia búcsúztatta, felidézve a diákévek emlékeit, a Tanár úr feledhetetlen alakját:

„Tudatosította bennünk a tájnyelvi sajátosságok, a kiejtési eltérések megőrzésének fontosságát, anyanyelvünk szépségét, gazdagságát. Színesen, érdekesen adott elő, de meg is kö-vetelte a tananyag pontos, hiánytalan elsajátítását… Valószínűleg terhelték hivatali feladatok, de mi ebből semmit sem vettünk észre. Pontosan jött, érdeklődött a problémáink iránt: hogy élünk a kollégiumban, megkaptuk-e a jegyzeteket stb. Néhányunkat felszólított, hogy azonnal adjuk be a kérvényt a tanulmányi osztályra ruhasegély és tankönyvsegély tárgyában. Úgy beszélt az előadásokon nyelvészeti kutatási témáiról, mintha értenünk kellene hozzá, mintha már lennének alapismereteink… Tanát úr emberséges magatartása, barátságos modora is hozzájárult, hogy többen írtunk nála szakdolgozatot. Befejezni azonban nagyon nehezen tudtuk, mert minden részkérdést alaposan megbeszélt velünk, minden alkalommal újabb forrásmunkára hívta fel a figyelmünket. Körültekintését, igényességét először csodáltuk, majd követni próbáltuk… Akik általános vagy középiskolai tanárként kezdtünk, mindannyian megőriztük érdeklődésünket a nyelvtudomány iránt, nem hanyagoltuk el a nyelvművelést, a helyes nyelvhasználatra való nevelést… Három szónok méltatta érdemeit, de legélőbb ő tanítványai lelkében. Emlékét sokan őrizzük szeretettel.” 

És valóban, emléke halála után sem merült feledésbe. Két volt tanítványa – Szabó József, a szegedi egyetem nyelvésze, és Szűcs Judit múzeumigazgató – kötetbe rendezte elfeledett tanulmányait, amely 2004-ben jelent meg Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok címen.

Megjelent főbb munkái

Tudja a dürgést. Népünk és Nyelvünk, 1932/7–10. 
A Winkler Kódex hangtana és szótana (Szeged, 1933)
A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása (Kaposvár, 1939)
A térszíni formák elnevezései a szentesi halászatban. Magyar Nyelv, 1941.
A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai. In: Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve 2. (Szeged, 1946–1947)
Szófejtések. Néprajz és Nyelvtudomány, 1957/1.
Pákász szavunk története. Néprajz és Nyelvtudomány, 1958/2.
Hangutánzó eredetű térszínforma nevek. Néprajz és Nyelvtudomány, 1962/5–6.
Néhány magyar szó eredetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány, 1963/7.
Az -ó/-ő képzős igenevek történetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány, 1965/9.
A nemzeti melléknév keletkezése. Néprajz és Nyelvtudomány, 1967/11.
A magyar tőrendszer descendens történetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány, 1969/13.
A Müncheni Kódex 1466-ból (Szerk., Bp., 1971)
Szentes nyelvi sajátságai és az irodalmi nyelv. Szentesi tanulmányok. In: Csongrád
Megyei Könyvtári Füzetek 8. (Szerk.: Péter László. Szeged, 1977)
A magyar tőrendszer történetéből. Néprajz és Nyelvtudomány, 1978/22–23.
Szentes régi arculata. In: Csongrád Megyei Könyvtári Füzetek 11. (Szerk.: Péter László. Szeged, 1978)
A Müncheni Kódex magyar-latin szótára (Bp., 1993)

Forrás
Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára: Szentes Város Önkormányzata Képviselő-testületének jegyzőkönyve: 25/1997.; Szentes Város Polgármesteri Hivatalának iratai: 4391-6/1997.;
Szentesi Élet: 1982. május; 1986. október; 1987. december; 1988. január;  1997. márc. 22.; 2000. jan. 14., dec. 22.; 2001. jan. 12.; 2005. febr. 18.; 
Csongrád Megyei Hírlap: 1997. márc. 25.

Irodalom
BUCSÁNY GYÖRGY: Dr. Nyíri Antal, a nyelvtudomány doktora. Szentesi Élet, 1997. márc. 22.;
CSÁNYI ISTVÁN: A szentesi népélet ismerője 1–2. Szentesi Élet, 1988. január–február;
HAJDÚ PÉTER: Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. Magyar Nyelv/1988. 117–119. p.;
MÉSZÁROS JÚLIA: Búcsú Nyíri Antal tanár úrtól. Szentesi Élet, 2001. jan. 12.;
Nyíri Antal élete és munkássága (DVD-ROM. Szerk.: Kis-Rácz Antalné, Zsiros Katalin) Szentes, 2007.
Nyíri Antal. In: Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások 37. (Sorozatszerk.: Bolla Kálmán) Bp. 1999.;
Révai új lexikona XV. (Főszerk.: Kollega Tarsoly István) Szekszárd, 2005. 243. p.;
SZABÓ JÓZSEFNÉ: Nyíri Antal. In: „Életem a főiskoláért”. Írások a főiskola történetéről (Szerk.: Horváthné Szélpál Mária) Szeged, 1993. 172–174. p.;
Szegedi egyetemi almanach 1921–1970. Szeged, 1971. 93. p.;
Szentesi ki kicsoda (Szerk.: Bodrits István, Labádi Lajos, Majtényiné Túri Katalin) Szentes, 1988. 156–157. p.;
TAKÁTS KÁROLYNÉ: Nyíri Antal irodalmi munkássága. In: Néprajz és Nyelvtudomány/1977.;
Vallomások Szentesről (Szerk.: Bodrits István) Szentes, 1990. 183–184. p.;
ZSÍROS KATALIN: Szentes a nyelvtudományban. Szentesi Élet, 2005. febr. 18.;

Labádi Lajos Díszpolgárok c. könyvének szócikke alapján

****

(javítani kell!)

Nyíri Antal: Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok. Válogatta, szerkesztette: Szabó József és Szűcs Judit. Szeged, 2004. 286 lap.

Nyiri Antal, a JATE Magyar Nyelvészeti Tanszékének 2000-ben elhunyt professzora oktatási és kutatási eredményekben egyaránt gazdag életművet alkotott. Viszonylag könnyebben hozzáférhetők tudományos pályafutásának főbb művei (például a Winkler-kódexszel, a Müncheni kódexszel kapcsolatos könyvei), a nem kevésbé fontos tanulmányai viszont évkonyvekben, folyoiratokban, konferenciakötetekben elkülönülten, nemegyszer nehezen erhetők el. Ezert is mutatkozott celszerűnek mind tudomanyos, mind oktatasi szempontbol az, hogy Nyiri Antal dolgozatainak egy jelentős reszet a szerkesztők egy kotetbe gyűjtsek ossze (lasd az Előszot, 7–8).

A huszonkilenc, főkent etimologiai-nyelvtorteneti temaju tanulmany egybevalogatasanak rendező elve a szerző altal is sokszor hangsulyozott komplex nyelveszeti szemleleti es vizsgalati mod. Nyiri Antal a kutatasaiban fontosnak tartotta a hangtani, alaktani szempontok mellett a jelentestani megkozelitesmod ervenyesiteset, a kellő forrasanyagra valo epitest, a rokon nyelvek, a nyelvjarasok, a neprajzi tenyek, a tarsadalom- es művelődestorteneti mozzanatok tanusagtetelenek felhasznalasat. Mindezekre valo tekintettel hat fejezetbe soroltak be a szerkesztők a szerző kiemelt dolgozatait.

Az első tömb Nyelvtörténeti tanulmányok címmel hat értekezést tartalmaz (9–67). Az első írás az ómagyar labiális utótagú kettőshangzók kerdesenek vitajahoz szól hozzá, a szakirodalomban jelentkező allasfoglalasok osszeegyeztethetősegere torekedve (11–6). Az indeterminalt (alanyi) es determinalt (targyas) igeragozasnak mondott magyar paradigmak torteneti parhuzamai egy fokozatos kialakulasi folyamatrol alkotott velemenyt tukroznek (17–28). Az alapnyelvi tovek magyar fejlemenyei kulonfele tőtipusokka valo differencialodast, ugyanakkor sajatos integralodast is mutatnak (29–37). A nap levő szinod, ho levő tested szerkezetnek, valamint az eh, ēh, eh, e szavaknak a magyarazata ezen adatok eredetet az -o, -ő kepzős igenevek tortenetevel hozza osszefuggesbe (38–46). A luku.~.kulu ’kolyű, mozsar(torő)’ szavakat, valamint az idevont egyeb kifejezeseket hangutanzo szarmazasunak minősiti a szerző (47–63). A Mondattorteneti jegyzetek cimű szakcikk (64–7) a kotőszok eredetehez szolgal adalekokkal.

A konyv masodik, harom tanulmanybol allo fejezete (69–103) a Nyelvtortenet es finnugor nyelveszet cimet viseli. A taplo es a szen szavunk viszonyat vizsgalva azt erősiti meg Nyiri Antal finnugor, majd nyelvjarasi adatokkal, hogy a szen eredetileg a ’(tűzi) taplo’ fogalmat jelolte (71– 83). A sző iget nem ugor, hanem finnugor eredetűnek tartja, es masoktol elterően a szer főnevet vele kapcsolatba hozhatonak veli (84–93). A vitatott eredetű nyar ’nyari evszak’ szavunkat illetően amellett teszi le voksat, hogy a ’mocsar, nyarfa’ jelentesű nyar főnevvel egyeztethető ossze (94–103).

Nyelvtortenet es neprajz cimmel a kotet harmadik blokkja (105–62) is harom tanulmanyt fog at. A had es szer ciműben (107–37) tobb jelenseget is elemez a szerző. Előbb a had ’nagycsalad, nemzetseg’ jelenteseről rokon nyelvi, valamint paloc neprajzi leirasok alapjan, a had ’harcosok osszetartozo csoportja’ jelentesenek kialakulasarol, az ős szo eredeti jelenteseről, az isten szo egy lehetseges szarmaztatasarol, a nemzetseg telepulesenek falu es szer neveről szol. Majd a szer főnevnek es szarmazekainak (a szerszamnak, a szerintnek stb.) a targyalasat szellemesen osszevonja, de ugy, hogy a szernek nem a ’sor, rend’ jelenteseből, hanem a – tőle mar megszokott es kedvelt modon – a ’sodrott, seritett anyag, fonadek’ ertelmezeseből indul ki. Az olvasmanyossagot es a szakszerűseget remekul otvoző iras foglalkozik a neprajzi műszova lett pakasz tortenetevel (138–47). Targy- es nyelvtorteneti okfejtes veszi sorra a ’(haz)tető’ fogalmanak neveit (fedel, haz fele, haj ~ hej, tető: 148–62).

A negyedik, Szotortenet, szofejtesek, szolasmagyarazatok cimű fejezetben nyolc szakcikk olvashato (163–202). Az egyikben a csa! allatterelő szo es a -ko kicsinyitő kepző kapcsolatara ala- pozza Nyiri Antal a csako szo tortenetet (165–7). A kovetkezőben a harit szavunkat es rokonait a har-.~.har- hangutanzo tőből eredezteti (168–74). A Gege, gegőzik cimű dolgozataban a ’hangkepzőszerv’ jelentesű gege, gege, gegő, gog, gőg sor hangutanzo voltat bizonyitja (175–81). Azzal, hogy a ’vallal’ jelentesű (el)vadol tajszot a kodexek korabol is kimutatja, az evszazadok atorokitette nyelvi hagyomanyok tiszteletere hivja fel a figyelmet (182–3). A nemzeti melleknevről kideritette, hogy az 1770-es evek vegen jelent meg nyelvunkben Revai Miklos alkotasakent (184–91). A romlik, rongal szavak csaladjat hangutanzo eredetűnek tartja (192–7). E fejezet vegen előbb a tudja a durgest szolasnak (198–200), majd a rakhaton jar a segitseg es a nyulhaton jar a kegyelem frazeologiai kifejezeseknek (201–2) a magyarazatat adja.

A gyűjtemenyeskotet otodik ciklusa (203–23) Mai magyar nyelv, Szentes nepnyelve cimmel harom tanulmanyt kozol. Az egyik eredetileg egy nyelvművelő celzatu kezikonyv reszekent latott nap- vilagot, es a magyar mondatok hangsulyozasi, hanglejtesi szabalyszerűsegeit tekinti at (205–11). A masik dolgozat azokat a vizfolyassal kapcsolatos foldrajzi kozneveket, halaszohely-elnevezese- ket dolgozza fel, amelyeket Szentesen gyűjtott a szerző (212–6). A harmadik kozlemeny a szentesi nyelvjarasi nyelvhasznalatnak az i-ző es e-ző megoszlasarol, a nyilt e es a zart e megletet illetően viszont az egysegessegeről tajekoztat (217–23).

A hatodik fejezetbe Nyelveszeti modszertan, tanarkepzes es iskola cimmel Nyiri Antal hat ira- sat soroltak be a szerkesztők (225–69). A Muncheni kodex eredeti keziratanak vizsgalata, ezen belul az e, ÷, e betűk hangertekenek nagyfoku precizitassal valo tanulmanyozasa szamos (helyes)- irastorteneti modszertani tanulsaggal szolgal (227–41). A szojelentes torteneti szempontu kutata- saban alapvető feladat annak szamontartasa, hogy milyen volt az egyes tarsadalmaknak a valosagszemlelete (242–6). A belső keletkezesű szavak szofejteseben sem mellőzhető a szemleleti mozzanat, amellett, hogy a nyelvi tenyeket es osszefuggeseiket csak komplex modszerrel lehet fel- tarni (247–53). A szegedi egyetemen folyo tanarkepzesről es a gyakorloiskolakrol szolo cikk ugyan az 1950-es evek vegeről szarmazik, es magan hordozza a kor nyelvi fordulatait, de az elmeletnek es a gyakorlatnak az oktatasbeli aranyara, a tankonyvek problemalattato jellegere vonatkozo meg- allapitasok ma is időszerűek benne (254–61). Az Anyanyelv es idegen nyelv cimű dolgozat meg- szivlelendő gondolatokat fogalmaz meg az anyanyelv- es idegennyelv-tanulas, illetve -tanitas viszo- nyarol, szemleletmodjarol, celjarol (262–7). Nyiri Antalnak e kotetbeli utolso irasa beszamolo egy nemzetkozi finnugor kongresszusrol (268–9), amely ma mar ugyan tudomanytorteneti ertekű attekin- tes, de a jelentős esemenyen tul jelkepesen arrol is tudosit, hogy a szerző a magyar nyelvi kutatasait igyekezett szelesebb osszefuggesben ervenyesiteni.

E tanulmanyok sorozatat a kotet vegen a kovetkezők egeszitik ki: palyakep a szerzőről nemet es magyar nyelven (271–5), fenykepek a tudosrol es csaladjarol (277–9), valamint egy interju, amelyet a 80 esztendős nyelveszprofesszorral Sz. Bozoki Margit keszitett (281–5).

Nyiri Antalnak ez a konyve – mint egesz eletműve – kovetkezetes oktatoi es kutatoi teljesitmenyről arulkodik. Őrasai otletdusak, kifinomult megkozelitesmoduak, elvezetes stilusuak. Szofej- tesei, nyelvtorteneti kovetkeztetesei tanulsagosak az utodok szamara is (vo. peldaul a TESz., az EWUng., a TNyt. megfelelő reszeivel). Őgy a Szofejtesek es nyelvtorteneti tanulmanyok cimű kotetet mind a szakmabeliek, mind a szelesebb korbeli erdeklődők remelhetőleg haszonnal forgathatjak.

                                                                                Molnár Zoltán Miklós

****

Szentes a nyelvtudományban

"Az anyanyelvi szavaknak a múltja a mi életünk múltja is" - írja Nyíri Antal (1907-2000) nyelvészprofesszor, Szentes szülöttje és díszpolgára, akinek Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok című kötete 2004-ben megjelent. A kötetet a nyelvészprofesszor két tanítványa állította össze: Szabó József, a JATE nyelvésze és Szűcs Judit, a csongrádi múzeum igazgatónője. A gazdag életmű nagy feladat elé állította a szerkesztőket, ugyanis Nyíri Antal szerteágazó kutatási tevékenységet fejtett ki a magyar nyelvészet több területén. A kortársak azonban Nyíri Antalt először is nyelvtörténésznek tartották, és ez a megállapítás vezérgondolatként fogja össze a hat fejezetből felépülő kötetet. A fejezetek címei is bizonyító erejűek:

I. Nyelvtörténeti tanulmányok,
II. Nyelvtörténet és finnugor nyelvészet,
III. Nyelvtörténet és néprajz,
IV. Szótörténet, szófejtések, szólásmagyarázatok,
V. Mai magyar nyelv, Szentes népnyelve,
VI. Nyelvészeti módszertan, tanárképzés és iskola.

A tematikus elrendezésű kötet nyelvtörténeti tanulmányai gazdag nyelvjárási, néprajzi, művelődéstörténeti ismeretre épülnek. Nyíri Antal fejtegetéseiben gyakran merít a szentesi népnyelvből is. Első kis tanulmányában is "Tudja a dürgést" szólás elhomályosult eredeti jelentését szentesi példával illusztrálja. "Szentesen ha azt mondom: tudta az ott a dürgést, mindjárt lopásra gondolnak!" A gazdag bizonyító anyag segítségével megismerjük a dürgés szó jelentését, amely nem cserélhető fel a dörgéssel. Ma már Szentesen is csak olyan jelentésben él a szólás, hogy tájékozott, jártas valamiben, nem feltétlen valami rosszban sántikál.

A fiatal nyelvészt különösen érdekelte szülőföldje vízi életének nyelve. Két tanulmány őrzi a szentesi halászélet múltját: A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai és A térszíni formák elnevezései a szentesi halászatban. A vízi élet rég kihalt kifejezéseit sikerült még az 1930-as évek második felében összegyűjtenie. Az utóbbi tanulmány megjelent a kötetben.

A vízi világ embere volt a pákász is. "A pákász szavunk történeté"-ből megismerhetjük a réten járó ember életét, aki egy személyben csikász, halász, darvász, madarász, békász stb. És mikor először pákász? "...akkor, mikor a gyékény buzogányát: a páklyát vagy a pákát szedték és dolgozták fel taplónak, tűzgyújtásra vagy párna és dunyhatölteléknek,... "A réti ember sokféle foglalatossága közül talán kiemelkedett a páklyagyűjtés és annak feldolgozása, és a pákász nevet akkor is használhatták, amikor a lápi ember vészt, varsát készített, vagy hurkot vetett stb. "Így azután a pákász név lassanként jelölőjévé lett kb. annak a fogalomnak is, amit a rétes, lápi ember fejez ki."

"A páklyataplót ... gyerekkoromban a szentesi piacon is árulták még kis asztalkán vagy ládán, apró csomókba rakva" - írja Nyíri Antal "A pákász szavunk történeté"-ben.

A tapló viszont már elvisz bennünket a tűzgerjesztés világába. A Nyelvtörténet és finnugor nyelvészet fejezetének egyik alcíme: "Vettem kendnek pipát, acelot (acélt), kovát, taplót." A tanulmányíró és az idős generáció ismerete szerint ezzel a készséggel tüzet lehetett csiholni. A tűzgerjesztés fontos eleme volt a tapló, ui. a kovakőből acéllal kipattantott szikra belekapott a taplóba, amely izzani kezdett. Ezzel már lehetett tüzet szítani. Tehát tapló nélkül vagy taplóhoz hasonló anyag nélkül bármikor nem tudtak volna őseink tüzet gyújtani. Kérdés, hogy mindig tapló volt-e a tapló? Nyíri Antal a nyelvtörténet módszerével bebizonyítja, hogy a finnugor korszakban a tapló fogalom megfelelője a szén szó volt, amelynek "...eredeti jelentése szintén 'tapló', 'tűzi tapló' volt, és abban az időben, mikor még nem volt meg nyelvünkben az ismeretlen eredetű, de biztosan jövevény tapló szó, a szen - szén szóval jelölték elődeink a 'tűzi tapló' fogalmát" - olvashatjuk A tűzgerjesztés magyar nyelvi kifejezéseinek történetéből című fejezetben. A fejtegetésben megismerhetjük a szén szó jelentéstörténetét is, amely napjainkban már csak a köznévi faszén, kőszén jelentésértelemben él.

A következő téma is a Nyelvtörténet és finnugor nyelvészet fejezetben kapott helyet: Ugor vagy finnugor eredetű-e sző szavunk? A válasz a

nyelvtörténeti kutató munka rendkívül bonyolult összetettségére mutat példát, ui. a finnugor rokonnyelvek összehasonlító hangtörténeti, jelentéstörténeti szófejtésével jutunk el oda, hogy a sző és a szer szavunk egy tőről fakad. A szer szó napjaink nyelvében már főleg szóösszetételekben él (szerszám, gyógyszer stb.), sőt keletkezett belőle névutó (szerint) és rag is (kétszer).

A had és a szer című tanulmány pedig a hadas és szeres településforma összehasonlításával bebizonyítja a két fogalom jelentéstartalmában lévő rokonságot. A két szó összekapcsolása viszont annak bizonyítására is alkalmas, hogy a nyelvtörténet kérdéseire nagyon sokszor a nyelvész csak a néprajz és a népnyelv ismeretében tudja megadni a választ.

És hogy kerülhetnek egy szótörténeti fejtegetésbe a küllő, kalló, korhol, korlát, korcsolya stb. szavak - el kell olvasnunk A hangutánzó szavaink történetéből című tanulmányt, amely érdekes és gazdag példaanyaggal segít megértenünk a nyelvtörténet fontosságát az anyanyelv ismeretében.

Megjelent a kiadványban Szentes nyelvi sajátosságai és az irodalmi nyelv című munka is, amelyhez így minden érdeklődő könnyebben hozzájuthat.

A Nyelvészeti módszertan, tanárképzés és iskola zárófejezetben az az ember áll előttünk, aki tudósként is megmaradt tanárnak, akinek az életútját is megismerjük egy riport segítségével, amely a 80 esztendős Nyíri Antallal készült. Itt kerülünk igazán emberi közelségbe, és a bennünk kialakult kép intimitását a kedves családi képek még inkább felerősítik.

A kötet dicsérje a szerkesztők munkáját. Kinek ajánlom? Minden érdeklődő szentesinek.

(A kiadvány főtámogatója Szentes város Önkormányzata, Nyíri Antal családja és különböző megyei intézmények.)

Szentes, 2005. február 4.

Zsiros Katalin

****

Dr. Deme László üzenete

NYÍRI ANTAL KÖSZÖNTÉSE

Kollégái, barátai, tanítványai, tisztelői - azaz öszzegyűlt és távollevő mindannyiunk - nevében szeretettel köszöntöm Nyíri Antal professzort, az odaadó oktatőt,figyelmes nevelőt, elmélyedő kutatót, segítőkész barátot és talpig embert, jó egészségben és töretlen munkakedvben megért hetvenedik születésnapján.

Az életkor persze önmagában nem érdem. De minél hosszabb, annál több lehetőséget ad érdemek szerzésére és gyarapítására. S mi, akiknek megadatott Nyíri Antal pályáját ismerni, elmondhatjuk: életével, éveivel híven sáfárkodott, nemcsak magának szerezvén bőséges érdemeket, hanem szaktudományunknak is hasznot, egyetemünknek is megbecsülést.

Nem vállakozom itt munkásságának felmérésére: arra felkészületlen  vagyok, értékelésére még kevésbé: arra sem méltónak, sem hivatottnak nem érzem magamat. Pályaképet sem adok; minek is: az életmű jócskán lezáratlan még, és folyamatosan gyarapodó. - Ám tudósról és nevelőről szólván, mégiscsak adatok tolakodnak a szánkra, hiszen életünk a munkánk, és a munkánk az életünk; a kettő egymásból és egymásért van, szét nem választható.

Van, aki hisz az ómenekben, és van, aki nem. S van, akit bánt a szíves humor, de - tudom - van, akit derít. Nos, jól ismerve szeretett barátunk jő kedélyét, ebben az ünnepélyes órában is megkockáztatom: az ő ómenjében hiszek, mert negyvenöt év alatt fényesen igazolódott. Életművének, mint mondtam, csak az eleje ismerős még; ám az így kezdő dik: „Nyíri Antal: Tudja a dürgést”. Ez az első bibliográfiai tétele, a Népünk és Nyelvünk 1932. évfolyamából.

Szerző és cím együttese ez persze; de akár predikatív kapcsolatnak is vehető. S ami  akkor inauguráció, az azóta sokszorosan bizonyított tény. Nyíri Antal barátunk valóban  „tudja a dürgést”, ismeri és biztonsággal oldja meg azóta is minden feladatát. /Zárójelben és félve mondom: csak vissza ne kapjam egyszer ezt a tréfámat! A magam bibliográfiája ezzel indul: „Deme László: Elnáspángol”!/

De félre az élccel! - Ám ha már a bibliográfia böngészésébe vágtunk, lássunk további ómeneket. Már az első néhány év terméséből kirajzolódik előttünk Nyíri Antal tudományos érdeklődésének az a szélessége és mélysége, amely további működése során egyre jellemzőbbé válik, s eredményeiben kiteljesedik. Az indulást jelentő, imént idézett szólásmagyarázat mellett mindjárt megjelenik az etimológia és a szótörténet, de azonnal a nyelvtörténeti búvárlat is. Bölcsészdoktori munkája, A Winkler Kódex hangtana és szótana rávilágít jó felkészültségére, elmélyedő alaposságára, rendszerező kedvére. S még ugyanaz az év megmutatja érdeklődését a leíró nyelvvizsgálat iránt is, NAGY JÓZSEF Teljes magyar nyelvtanának ismertetése alakjában. Ez a spektrum elég hamar kiegészül a dialektológiával: A Zselicségi Szenna és vidékének nyelvjárasa máig is gazdag forrása és túl nem haladott képe egy sokszínű dél-dunántúli táj nyelvének-nyelvhasználatának, sőt népi életének. Követi, folytatja, tovább fejleszti azután a szerző ezt a képalkotást egy másik tájon: a térszíni formák elnevezéseit vizsgálva a szentesi halászatban.

Ezek a kezdőpontok nyúlnak a továbbiakban vonalakká sőt vonulatokká. Mindegyikük gazdagodik, szélesedik. De nem külön-külön, hanem egymáshoz kapcsolódva, összefonódva, szerves egységben növekedve tovább. Akár múltba, akár jelenbe nézve, s akár az irodalmi normát, akár a táji változatokat figyelve, Nyíri Antal mindig embert lát és láttat, akinek a nyelv életét tükrözi és gondolatait hordozza. Monográfiák, tanulmányok, cikkek, ismertetések — részletekről és Összefüggő nagyobb egészekről — verzátusnak mutatják őt különféle korokban, tájakban, részrendszerekben; a nagyobb írások áttekintő kedvét, a kisebbek kitekintő készségét jelzik.

Büszkén vallja magát Mészöly Gedeon nyomdokain haladónak; de méltán is. Kezdeményezését sok ponton vitte fejlesztve tovább. A Bécsi Kódex modern kiadását megszerezte a Müncheninek még modernebb közzétételével. S talán tőle hozta még az indíttatást az új nagy munkára: a két kódex kétnyelvű szótárának összeállítására, is. Reménytelenül is reménykedőnek5 fáradtan is fáradhatatlannak látjuk e nagy munka szorgalmazásában és szervezésében; serkentjük és segítjük, hogy ezt a szándékát valóra is váltsa.

És nemcsak kutató volt az eltelt negyvenöt év alatt, hanem tanító és nevelő is, az előbbitől elválaszthatatlanul. Gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, fiatalok nemzedékeit oktatta és nevelte anyanyelvünk szeretetére, társadalmunk szolgálatára. Egyetemi funkcióit odaadóan és bölcsen látta el; itt felhalmozódott tapasztalatait oktatáspolitikai témájú írásaiban tette közkinccsé. Ma is élvezzük felelősségérzetről tanúskodó, derűs bölcsességet árasztó, dinamikus hatású megnyilatkozásait kari tanácsüléseken és szűkebb körű oktatói beszélgetésekben. Mint kutató munkájának mélyén, tanári és baráti magatartásában, dicséretei és berzenkedései mögött is mindig kivillan az, amiért mindez van, s amiért mindezeknek értelme és tartalma van: az ember.

Köszöntöm kollégánkat, barátunkat, Nyíri Antalt. S bár itt babérait próbáltam hevenyészve koszorúba rendezni, azt kérem: ne üljön rajtuk a ránk. köszöntő  további, munkás hétköznapokban. Ne üljön rajtuk, mert tennivaló van még elég, S mi azt várjuk tőle: vigye végbe munkáját, teljesítse terveit, váltsa be ígéretét. Az igazi ünnep nekünk úgysem a születésnap, hanem egy-egy munkafeladat befejezése .

Ilyen ünnepeket kívánok neki, sokat még; mindannyiunk nevében - és mindnyájunk érdekében.

Deme László