Leírni a leírhatatlant

Gondban lehetünk, ha külföldi ismerősünknek írásban kell elmagyarázni, hogyan is ejtik pontosan nevünket, lakóhelyünk nevét, vagy éppen annak az ételnek a nevét, amelyet legutóbbi látogatásakor nálunk evett. Szerencsére a nyelvészek erre is találtak megoldást.

 A világ nyelveiben rengeteg hang fordul elő, de egy-egy nyelv ezeknek mindig csak töredékét használja. Ennek következtében akkor sem lenne szükség annyi betűre, mint ahány hang lehetséges, ha minden nyelv helyesírásában következetesen egy betű jelölne egy hangot: ugyanaz a betű nyugodtan jelölhet más hangot egy másik nyelv helyesírásában. Arról nem is szólva, hogy minden nyelv többféle hangot használ, mint ahány szóalakokat különböztet meg. A magyarban például van egy [n]-szerű hang, amely csak [k] és [g] előtt fordul elő – itt viszont sosem áll „rendes” [n]: éppen ezért az n betű mindkettőt jelölheti, nincs szükség a megkülönböztetésre. Ha viszont különböző nyelveket vagy nyelvváltozatokat hasonlítunk össze, vagy többel dolgozunk egyszerre, esetleg éppen a pontos hangzás jelölésére van szükség, az ismert ábécék szűknek bizonyulnak.

Természetesen a feladat nem lehetetlen, hiszen az ábécéket sokféleképpen lehet bővíteni, lehet betűkombinációkat használni, mellékjeleket bevezetni, sőt, új betűformákat is ki lehet találni. A nyelvészek, pontosabban a hangokkal foglalkozó fonetikusok nem voltak restek, és kidolgoztak ilyen rendszereket – és ebből megint baj lett, hiszen mindenki más rendszert használt. Számunkra azonban az a fontos, hogy végül az egyik rendszer mégis széles körben elterjedt a világon. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy mindenki ezt használja, de minden magát komolyan vevő nyelvész ismeri – sőt, akik fogtak már valamire való angol szótárat a kezükben, azok is bizonyára találkoztak vele. Ez a nemzetközi fonetikai ábécé, melyet ma angol rövidítésének köszönhetően főként IPA-ként emlegetnek. (Régebben a francia rövidítés, az APhI volt a gyakoribb.) 

A nemzetközi fonetikai ábécé – magyarázatába most nem emnnénk bele... (Forrás: Wikimedia Commons / IPA, Ladefoged & Maddieson, Kwamikagami )

Ha ezzel a rendszerrel szeretnénk leírni szeretett lapunk becenevét, erre jutunk: [ɲɛʃt]. Ma már elvileg minden otthoni számítógépen, melyet rendszeresen frissítenek, el lehet olvasni ezt a feliratot, mert ezeknek a jeleknek már szabványos kódjuk van, és szerepelnek a legelterjedtebb betűkészletekben is. Továbbra is gond azonban, hogy miként gépeljük be őket. Egy-egy nyelvhez betűkészletéhez el lehet készíteni a megfelelő billentyűzetkiosztást, de mivel a fonetikai ábécé a szokásosnál jóval több jelet tartalmaz, ebben az esetben rendkívül bonyolult feladatról van szó.

Ennek köszönhető, hogy a megoldást általában nem is a hagyományos billentyűzetekben keresik, hanem egyéb megoldásokban keresik. Egyes megoldásoknál a fentihez hasonló táblázatban kell a jelekre kattintgatni, míg össze nem áll a megfelelő jelsor – ezt aztán át lehet másolni a megfelelő dokumentumba. Ez azonban nem éppen a legmegfelelőbb megoldás, ha például cikket írunk, és hol a helyesíráshoz kapcsolódó betűket, hol a fonetikai jeleket használjuk. Az i2Spi:k azonban jópofa kombinált megoldást nyújt. A működése kissé a mobiltelefonokon való szövegírásra emlékeztet: egy billentyű lenyomásakor egy betű jelenik meg, de lehetőségünk van ezt egy másik betűre cserélni: igaz, nem ugyanazon billentyű gyors nyomkodásával, hanem a fel-le nyilakkal és az enterrel.

A megoldás előnye, hogy amikor nem a fonetikus átírást gépeljük, ugyanúgy gépelhetünk, mint egyébként. Bár a képen (kissé a Primo-ra emlékeztető) angol billentyűzet látszik, bármelyik, a gépünkön beállított billentyűzettel gépelhetünk. Ha valaki mégis valamiért éppen a nyomkodós módszert részesíti előnyben, vagy nagyon különleges jelre vágyik, még mindig nyomogathat.

A szolgáltatás nem csupán a gépelést teszi lehetővé: a beírt szöveget a vágólapra helyezhetjük, Word-formátumban el is menthetjük, megnézhetjük html-ben, posztolhatjuk a Facebookra vagy a Twitterre, vagy kereshetünk vele különböző szolgáltatásokon.

Ezek után már csak egy dolgunk van: megtanulni az IPA-t, mert lehet, hogy már holnap találunk egy IPÁ-val írt üzenetet postafiókunkban vagy Facebook-falunkon!

Nyelv és Tudomány
http://www.nyest.hu/hirek/leirni-a-leirhatatlant