Lazarus: Tabula Hungariae. Ingolstadt, 1528.
(A ma megszokott északi tájoláshoz képest kb. 45 fokban elforgatva ábrázolja a területet. A térkép délnyugat-északkeleti fekvésű.)
A Tabula Hungariae vagy Lázár térkép[1] Magyarország első fennmaradt, nyomtatott térképe, amelyet a feltehetően a magyar Lázár deák készített 1528 előtt. A különleges és e műnél alkalmazott nyomtatási technikával készített térképet A világ emlékezete program nemzetközi tanácsadó bizottsága javaslatára az UNESCO 2007. június 19-én felvette a világ dokumentumokban őrzött örökségeinek listájára.[2][3]
A körülbelül 85 x 65 centiméteres térkép a 16. század első fele Magyar Királyságának állapotát és településszerkezetét mutatja be, külön színekkel jelölve a törökök által addig elfoglalt délvidéki
területeket. Tekintettel arra, hogy határon kívül csak déli területeket
ábrázol, készítésének célja a török elleni felkészülés, a végvárrendszer
bemutatása lehetett. Részletességére jellemző, hogy az ábrázolt
települések egy része eltűnt a törökökkel vívott harcok során, illetve a
hódoltság idején.
A térkép a középkori Magyar Királyság területét foglalja magában, a balkáni melléktartományokkal együtt. Az egyes helyek közötti távolságot, ábráik körjeleit körzőbe fogva az alsó szegélyen szerkesztett mérföldskálán lehet kimérni. Földrajzi fokhálózat
nincs a lapon. A térképet a tengerpart és más részek fekvése alapján a
ma szokásos északira orientált helyzethez képest az óramutató járásával
megegyező irányban mintegy 40-45°-kal elforgatták, délnyugat-északkeleti
fekvésű. Ezt a tulajdonságát egyes szerzők annak tulajdonítják, hogy
feltételezik, hogy a készítésekor Ptolemaiosz világvetületét használták; más szerzők ezt az álláspontot tagadják.[4]
A térkép további érdekessége, hogy a kor ábrázolásaihoz képest többé-kevésbé mérethelyes térképen a Balkán-térséget összenyomták, hogy elférjen rajta a díszes felirat, illetve a Magyar Királyság címere. Az I. Ferdinánd-féle címerben Albrecht Dürer címerképét ismerhetjük fel.
Legfőbb értéke a települések ábrázolása, amelyek ábrái részint
jelképek, részint (a jelentősebb települések esetén) látkép jellegűek.
Ugyanakkor a térképi pontosságra való törekvést mutatja, hogy legtöbb
település tényleges pozíciója kis körrel van megjelölve és vannak név
nélküli körök, pl. a Szentendrei-szigeten.
Egyes hegyvidéki települések duplán szerepelnek, bizonyos helyeken
pedig szomszédos települések nevei fel vannak cserélve. A mintegy 1400 földrajzi név eredeti formában íródott. Ebből 1270 a településnév, amelyekből 356 esik a mai Magyarország területére.
A történelem régebbi eseményeit ábrák, csataképek (például a mohácsi csata helyszínén) és feliratok jelzik, az 1526-os törökdúlás területét pontsor mutatja. Alul latin és német nyelvű országleírás olvasható.
A helynevek írásmódja részben kiejtéskövető. Az é hangot ee-vel jelölte, például Ezeek, Zeek, Zeeplak stb., az ö hangot pedig ew-vel: Fewdwar, Gew, Eskew, Ewsi, Fewldeak, Tertzew, Besenew stb. A Tabula Hungariae helyneveinek feldolgozása során azt is megfigyelték, hogy a c hangot esetenként a tz betűk jelölik, például Adatz, Agatz, Bakotza stb. Ez a helyesírási sajátosság az ófelnémet nyelvjárás
írásbeli gyakorlatára jellemző. Feltevések szerint ez származhat
bármely közreműködőtől, aki a lázári kézirat nyomtatásra való
előkészítésében részt vett. Ugyanakkor egyes településnevek írásánál nyelvjárási szokást is megörökített Lázár, például az i hang jelölésében: a Kézdi helynevet Kyzdy alakban találjuk a térképen.[5]
A térképen feltűnő, hogy a 16. századi Magyarország határain túli
területeket csak az ország déli részein ábrázolt a szerző. A térképen az
Al-Duna mentén Szörényvár (ma Turnu-Severin) a legkeletebbre fekvő hely, míg az Adriai-tenger partvonalán a legdélibb település Sibenic (ma Šibenik). Ugyanebben a térségben, az Adriai-tenger partján feltüntetett legészakibb hely Zengg. E helyek sajátos összefüggésre irányíthatják a figyelmet. A középkori Magyarországon a déli határvédelemi rendszert - amelynek kiépítése az Európa szíve felé támadni szándékozó oszmán-török
seregek miatt vált egyre égetőbbé - a 16. század második felétől
kezdődően két, egymással párhuzamosan mintegy 100 kilométernyi
távolságban húzódó végvárlánc alkotta. Az első többnyire a Magyar Királyság határain kívül, az elbukott balkáni államoktól meghódított területeken, Havasalföld határától az Adriáig tartott. A külső védelmi vonal Szörényvártól Nándorfehérvárig (ma Belgrád) az Al-Duna vonalát követte, onnan a szrebreniki bánság várain keresztül a Száva mentén haladt. Innen hatalmas ívben a Boszna folyó völgye irányába kanyarodott, és Banja Lukán, a Jajcán és Kninen, át Klisszán (ma Klis) és Szkardonán (ma Skradin) át érte el az Adriai-tenger partját. E védelmi vonal mögött húzódott a második védelmi rendszer, amely Temesvártól indult Nándorfehérvárig, majd a Szerémség kisebb várainak láncolata következett, részben a Száva folyó mentén, majd az Una
folyó völgyét követve Zenggnél érte el az Adriai-tengert az erődsor.
Ennek a védelmi rendszernek a legerősebb pontja Nándorfehérvár, míg a
legkevésbé megerősített rész Erdély déli határvonala volt.[5]
A térkép szerkesztője Georg Tannstetter asztrológus, a bécsi egyetem tanára volt és a művet Johannes Cuspinianus császári tanácsos költségén, Petrus Apianus mester ingolstadti nyomdájában metszették és 1528 májusában sokszorosították.
Nyomdászati különlegessége – ami a nemzetközi elismerést is kiváltotta –, hogy készítői különleges, úgynevezett sztereotípia eljárást alkalmaztak: a domborzati jelzések fametszéssel, feliratai pedig ólomlapocskákkal
készültek, így érve el szép, egyenletes nyomtatási minőséget. A
fekete-fehér nyomatot kézzel színezték ki. Ez az egyik első, ma is
fellelhető, teljes térkép, amely egykor ezzel a módszerrel készült.[7]
Források, jegyzetek:
- „Lázár térképe és a ptolemaioszi vetület” (pdf). Geodézia és Kartográfia 60 ((7)), 20-26. o. ISSN 0016-7118. Hozzáférés ideje: 2009. október 23.
- ^ a b
- Térképei térképészeti források lettek, így hibáik is rögzültek. Térképei alapján készültek Abraham Ortelius Theatrum Orbis Terrarum atlaszának Ausztriát, Karintiát és Magyarországot ábrázoló lapjai. Lásd: LAZIUS, Wolfgang, Nemzeti évfordulóink 2006 (pdf), Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet, 54. o. HU ISSN 1785-6167 (2005). Hozzáférés ideje: 2009. október 23.
Nagyfelbontásban a forrás-oldalon:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2d/Tabula_hungariae.jpg
Lázár deák
Lazarus vagy Lázár titkár (Lazarus secretarius, azaz Lázár keresztnevű titkár; 16. század) a Tabula Hungariae[1], a Magyar Királyságról készült első fennmaradt nyomtatott térkép készítője. A térkép értéke abból adódik, hogy az egyedüli helyzetképét adja a török megszállás előtti országnak.
Nem tudjuk, hogy mikor és hol született, és arról sincs adatunk, hogy
mikor és hol halt meg. Ezért joggal vélhető, hogy Lázár a maga korában
nem lehetett olyan társadalmi helyzetű személy, aki kortársai
érdeklődését magára vonhatta volna. Foglalkozásáról a források csak az
tartották szükségesnek lejegyezni, hogy secretarius, azaz „titkár” volt és Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek
idején és környezetében élt és működött. Bakócz a 16. század elején
Magyarországon egyszerre töltötte be a legmagasabb egyházi (prímás,
esztergomi érsek, konstantinápolyi pátriárka)
és világi (fő- és titkos kancellár) méltóságot is. Bakócz személyi
titkárait név szerint ismerjük. Abban a korban, amikor mindenkit
szigorúan „rendi” státusza szerint kellett megszólítani, az egyszerű secretarius megjelölés inkább világi személyt takarhatott.
A források szerint Lázár nem végezhetett egyetemet sem, mivel akkor őt magisterként
kellett volna megszólítani. Csak „hozzáértő” ember volt, tanulmányait a
mai középfokú oktatásnak megfelelő iskolák keretei között végezhette,
azaz deák volt. Így nevezték abban a korban a latinos műveltségű, gyakorlati tudományokban jártas egyéneket.
Lázár "deákot" a források magyarként említik, és ezt térképének
névanyaga is megerősíti. Az „é” hangot „ee”-vel jelölte, például Ezeek,
Zeek, Zeeplak stb., az „ö” hangot pedig „ew„-vel: Fewdwar, Gew, Eskew,
Ewsi, Fewldeak, Tertzew, Besenew stb. A Tabula Hungarie helyneveinek
feldolgozása során azt is megfigyelték, hogy a „c” hangot esetenként a
„tz” betűk jelölik, például Adatz, Agatz, Bakotza stb. Ez a helyesírási
sajátosság az ófelnémet
nyelvjárás írásbeli gyakorlatára jellemző, feltevések szerint ez
származhat bármely közreműködőtől is, aki a lázári kézirat nyomtatásra
való előkészítésében részt vett. Ugyanakkor egyes településnevek
írásánál nyelvjárási szokást is megörökített Lázár deák, például az „i”
hang jelölésében: a Kézdi helynevet Kyzdy alakban találjuk a térképen.
http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1z%C3%A1r_de%C3%A1k
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése