Dühbogár, dühfű

Szó- és szólásmagyarázatok

Dühbogár, dühfű. A növénynevek körében jól ismert az a típus, amely „kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű, fekélyfű, sülyfű, sebfű, torokfű)” (VÖRÖS ÉVA, A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. Debrecen, 2008: 20).

A népnyelvi állatnevek körében ez az állatot funkcionálisan azonosító típus kivételes, de akad rá példa. A dühbogár azért is érdekes, mert vele párhuzamosan dühfű is előfordul.

A düh szónak van ’veszettség’ jelentése (TESz. 1: 697, pl. dühü-betegség ’veszettség’, Háromszék vármegye, MTsz. 1: 447). A dühüs főleg a Székelyföldön fordul elő ’veszett’ jelentésben (MTsz. 1: 447, ÚMTsz. 1: 1047–8, mindkettő dühös alatt; SÁNTHA ATTILA, Székely szótár. Târgu-Secuiesc, 2004: 135). A dühü egyes mai székely nyelvjárásokban már nem ’veszettség’, hanem nagyjából ’franc, fene’ jelentésben használatos (pl. hadd a dühübe, hol a dühübe voltál?, SÁNTHA i. m. 45). Ezt a jelenséget tárgyalta GALGÓCZI LÁSZLÓ (Szitokszóvá vált betegségneveink: MNy. 1981: 188–96).

A tájszótárainkban található, bizonytalanul definiált székely dühü-bogár jelentése tipikusan ’kőrisbogár (Lytta vesicatoria)’, nyilvánvalóan azért, mert veszettség ellen találták hatásosnak, ugyanakkor jelentése olykor ’nünüke (Meloë)’, ugyanebben a funkcióban használt, közeli rokon rovarnem (MTsz. 1: 447, ÚMTsz. 1: 1047). (Amennyiben a források szárnyatlan bogárt említenek, inkább ’nünüke’ lehet a dühbogár jelentése.) Mindenesetre a szó denotátuma a hólyaghúzóbogarak vagy nünükefélék családjába tartozik.

A kőrisbogár általánosan javallott veszettség ellen (pl. PAZSICZKY JENİ, Az ízeltlábúakra vonatkozó magyarországi babonák. Trencsénvármegyei Múzeum Egyesület Évkönyve 1914: 37–54, idevágó adat: 40; BERDE KÁROLY, A magyar nép dermatológiája. A bőr és betegségei népünk nyelvében, hiedelmeiben és szokásaiban. Bp., 1940: 216; FAZAKAS ISTVÁN – SZÉKELY SZ.MAGDOLNA, Igézet ne fogja... Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos „babonaszótára” nyomán. Bp., 1990: 186; KESZEG VILMOS, A mezőségi Detrehemtelep népi gyógyászata. Népismereti Dolgozatok. Bukarest, 1981: 97–117, idevágó adat: 106; KOVÁCS ANTAL, „Járok-kelek gyöngyharmaton...” Növény- és állatnevek a Felső-Szigetköz tájnyelvében. Mosonmagyaróvár, 1987: 55; MAKAY BÉLA – KISS JÓZSEF, Népi gyógyítások Szatmárban. Bp., 1988: 68; HOPPÁL MIHÁLY, Népi gyógyítás. In: Magyar néprajz 7. Folklór 3.

Népszokás, néphit, népi vallásosság. Bp., 1990: 693–724, idevágó adat: 720; KÓTYUK ERZSÉBET, A népi gyógyítás hagyományai egy kárpátaljai magyar faluban. Bp., 2000: 94).

A kőrisbogár régtől fogva szerte Európában szerelemkeltő szerek alapanyagaként is ismert, s egy időben hólyaghúzó tapaszok készítésére is felhasználták. A kőrisbogár elnevezés egyébként – alakváltozatokkal – az egész magyar nyelvterületen általános (pl. ÚMTsz. 3: 551).

A dühös bogár talán már 1564-ben előfordul receptben, K. KARLOVSZKY GEYZA dühü bogár néven említi (A gyógyszerek magyar tudományos, népies és tájelnevezései. Bp., 1887: 45), s az ezt a két adatot is említő KÓSSA (MAGYARY-KOSSA) GYULA szerint Erdély némely vidékén (Brassó környékén) a kőrisbogár dühbogár néven veszettség elleni szerként volt használatos (KÓSSA GYULA, Régi magyar gyógyszernevek. Nyelvtörténeti tanulmány. MNyTK 10. Bp., 1909: 14–5; MAGYARY-KOSSA GYULA, Magyar orvosi emlékek 2. Bp., 1929: 252). SÁNDOR MIHÁLYNÉ NAGY GABRIELLA a dühü szót ’veszettség’ jelentésben közli, a dühübogár pedig ’kőrisbogár, veszettség elleni gyógyszer’ (pl. Dühübogarat szed: Székely tájszavak. Bp., 1993: 26).

GUB JENİ idevágó közlése a következő. „Lytta vesicatoria: Kőrisbogár. Dűbogár, dühübogár, gyühűbogár, kőrisbogár. A Sóvidéken mindenütt jól ismerik, a népi gyógyászatban régóta felhasználják. Veszettség ellen Szent György (ápr. 24.) és pünkösd napja között kőrisbogarat szedtek, kovászba rezet reszeltek, beletették a bogarat, összegyúrták, s ebből mindennap ettek. A megszárított és összetört bogarat puliszkába is teszik, s a pásztorkutyákkal megetetik, de a pásztorok is esznek belőle. A leghatásosabb, ha a dűfű, dühüfű, gyühüfű, farkasalma, vészfű (Cynanchum vincetoxicum = méreggyilok) megszárított gyökerét, esetleg az egész növényt összetörik, majd kőrisbogárral együtt megfőzik. A főzetet kovászba reszelt rézporral összekeverik, majd ebből kilenc napon át, minden reggel éhgyomorra, adnak a kutyáknak és esznek a pásztorok. Más recept szerint a kőrisbogarat és fejér keresetlen kutyaganét pálinkába tesznek, pár napig érlelik, majd naponta háromszor, étkezés előtt isznak belőle.

 Cynanchum vincetoxicum

Korondon a bogarat Péter-Pál napján (jún. 29.), napfelkelte előtt gyűjtik, aztán egy korondi mázatlan veress fazékba összefőzik zádogfa újúlással (Tilia cordata = keskenylevelű hárs hajtása), egérfarkúfűvel (Achillea millefolium = közönséges cickafark), minél több fokhagymával és kenyérbéllel. Akit a veszett kutya megharapott és a családtagok, ebből naponta esznek” (Erdő-mező állatai a Sóvidéken. Korond, 1996: 26–7). A dühfűre (hivatalos nevén latinul Antitoxicum officinale vagy Cynanchum vincetoxicum, magyarul méreggyilok vagy vadpaprika) vonatkozó hiedelmet GUB JENİ egy másik könyvében is ismerteti (Erdő-mező növényei a Sóvidéken. Korond, 1996: 11), s egy további könyvében a veszettség elleni dühbogarat és dühfüvet újra említi (Háziállataink dicsérete. Sóvidéki etnozoológia. Korond, 1999: 108).

A dühbogár, mivel jelöltje funkcionálisan van azonosítva, a tipikusan jelölt kőrisbogáron kívül egyes székely nyelvjárásokban a szintén a veszettség ellen javallott nünükét is jelölheti, például CSERGİBÁLINT (Népi gyógyítás Küküllıkeményfalván. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 1. 1992: 60–76) közlése szerint Küküllıkeményfalván dűbogár (i.m. 65), PÁLFALVI PÁL közlése szerint Csíkszentdomokoson dühübogár néven (utóbbit idézi SÁNTHA i. m. 45).

KICSI SÁNDOR ANDRÁS

TESz. = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1–3. Főszerk. BENKŐ LORÁND.Akadémiai Kiadó, Bp., 1967–1976.

TNyt. = A magyar nyelv történeti nyelvtana I–II/1–2. Főszerk. BENKİ LORÁND. Akadémiai Kiadó, Bp., 1991–1992.

TRÓCSÁNYI ZOLTÁN 1918. X ut tök. In: A Magyar Nyelv dolgozótársai, Emlék Szily Kálmánnak. Bp. 87–9.

ÚMTsz. = Új magyar tájszótár 1–. Főszerk. B. LİRINCZY ÉVA. Akadémiai Kiadó, Bp., 1979–. VégSz. = A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Szerk. PAPP FERENC. Akadémiai Kiadó, Bp., 1969.