Melich
János (Szarvas, 1872. szeptember 16. – Budapest, 1963. november 20.) nyelvész,
egyetemi tanár, akadémikus, 1919–1922 között az Országos Széchényi Könyvtár
igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1952-től a nyelvészeti
tudományok doktora.
Melich
Márton földműves és Molnár Judit fiaként született. Középiskoláit
szülővárosában Szarvason és Késmárkon végezte, majd egyetemi tanulmányait
Kolozsváron és Bécsben folytatta. 1895-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet a
budapesti egyetemen.
1891–1894
között a kolozsvári egyetem magyar–német, 1894–1896 között a bécsi egyetem
szlavisztika szakán tanult. 1894 február-júniusában a dévai állami főreáliskolában
tanított. Bécsi egyetemi évei alatt a Theresianum magyar korrepetitora volt.
1896 októberétől 1897 februárjáig a budapesti evangélikus gimnáziumban
helyettes tanárként működött. 1901-től a budapesti egyetem „a magyar
nyelvtudomány szófejtő része” tárgykör magántanára, 1911-től a szláv filológiai
tanszék nyilvános rendkívüli tanára, 1921–1941 között a szláv filológia
nyilvános rendes tanára, 1927–1928-ban a magyar nyelvészet helyettes tanára,
1935–1936-ban a bölcsészettudományi kar dékánja volt. 1941-ben nyugdíjazták.
1943 májusától 1948 szeptemberéig a Magyar Tudományos Akadémia
főkönyvtárnokaként tevékenykedett. A nyelvtudományok doktori címét 1952-ben
szerezte. A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában 1896-tól dolgozott. Ez év
júniusában a vallás- és közoktatásügyi miniszter a nyomtaványi osztályhoz
asszisztenssé (segéddé), 1901. októberében I. osztályú segédőrré, 1908.
áprilisában őrré nevezte ki. 1911 végén a király igazgatóőri címet és jelleget
adományozott Melich János őrnek. 1912-ben a vallás- és közoktatási miniszter
valóságos igazgatóőrnek nevezte ki. 1916. márciusától a miniszter a
nyomtatványok tára és a hírlaptár vezetésével bízta meg, a király pedig múzeumi
osztályigazgatói címet és jelleget adományozott. 1918-ban a király dr. Melich
János osztályigazgatói címmel és jelleggel ellátott múzeumi igazgatóőrt
osztályigazgatói kinevezésben részesítette. 1918 – 1919 fordulóján a Magyar
Népköztársaság Minisztertanácsa múzeumi igazgatóvá nevezte ki. 1919. májusától
a könyvtár fővezetése mellett a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója őrá bízta a
kézirattár vezetését is. 1919. októberében a vallás- és közoktatási miniszter
az Országos Széchényi Könyvtár vezetői teendőit bízta rá. 1921-ben a kormányzó
egyetemi tanárrá nevezte ki, és emellett a miniszter szeptember végén a
könyvtár igazgatásával továbbra is megbízta. 1922. novemberében az egyetemi
nyilvános rendes tanári rang elnyerése miatt Melich lemondott igazgatói
állásáról, de a miniszter felkérésére tovább vitte az ügyeket az új múzeumi
szervezet létrejöttéig. 1922. decemberében egyetemi tanári kinevezése miatt
végleg megvált a könyvtár igazgatói tisztétől.
Melich
János a magyar nyelvtörténet szinte valamennyi területén jelentőset alkotott.
Indogermán, szláv, német nyelvészeti ismereteit felhasználva munkásságának első
tíz esztendejében a szófejtő jelleg és a jövevényszavak kutatása dominált;
behatóan vizsgálta a magyar nyelv szókincsét, a magyar nyelv jövevényszavait és
a magyar helyesírás történetét. Később a szófejtés mellett a hang- és
alaktörténet, illetve a régi magyar nyelvemlékek tanulmányozása volt a
jellemző. Ő kezdte el felhasználni az oklevelek szórványemlékeit a
nyelvtörténet számára, és ő gazdagította új szempontokkal a jövevényszavak
kutatását. Legjelentősebb eredményeit a személy- és helynévkutatásban érte el,
munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar településtörténet-tudomány
megalapozásához.
Nemzeti
könyvtári tevékenysége során nagy figyelmet fordított a könyvtár állományának
kiegészítésére, növelésére: 1903-ban Bécsben ő vette át Hodinka Antal szláv
gyűjteményét, 1918-ban – a könyvtár anyagi-pénzügyi nyomorúsága ellenére –
háborús kiadványokat vásárolt (később ez a kollekció beleolvadt a megfelelő
gyűjteményrészekbe, az újságkivágatok pedig a Hadtörténeti Levéltárba
kerültek), 1919-ben Bécsben – Eckhart Ferenc akadémikusnak, a bécsi Magyar
Történettudományi Intézet kutatójának segítségével – magyar vonatkozású
periodikumokat szerzett be, 1919 szeptemberében elkezdte a trianoni
békeszeződés után elszakított területek hungarikumainak begyűjtését, 1922-ben
adományokból és minisztériumi segélyből külföldi tudományos könyveket és
folyóiratokat, valamint segédkönyveket gyarapított.
Igazgatósága
alatt felvetette a kötelespéldányoktól különálló gyarapítási alosztály, a
zenei- és térkép alosztályok fejlesztését, az osztályozási rendszer
megújítását, a kartotékkatalógusok felállítását, a Hírlaptár hírlap- és
folyóirattárrá való átalakítását. Külön feldolgozó munkaállomást hozott létre a
hazai és külföldi ősnyomtatványok, RMK-k számára. Összegyűjtette az állományból
és rendeztette a térképeket, bár a térképgyűjtemény szervezeti különválása
ekkor még nem történt meg. 1920-ban megindította a kurrens nemzeti bibliográfia
munkálatait, valamint létrehozta az Országos Széchényi Könyvtár első
műhely-jellegű részlegét – a könyvkötő és restaurátor műhelyt. 1922. májusában
javaslatot terjesztett Bánffy Miklós külügyminiszter elé a Bécs–Budapest
közötti könyvtárközi kölcsönzések megindítására, melyet 2 hónap múlva jóvá is
hagytak, s ez jelentette a külföldi könyvtárközi kölcsönzés kezdetét.
Ugyanebben az évben a vallás- és közoktatási miniszter erre vonatkozó
rendeletében elfogadta azt a tervezetet, melyben Melich a nemzeti könyvtár
hatósági jogkörét fogalmazta meg a múzeális értékek külföldre való kivitelének engedélyezési
eljárásában.
Intézményi tagsága:
1902.
májusától a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja;
1913-tól
a helsinki Finnugor Társaság külső tagja;
1915–1922
között a Magyar Nyelvtudományi Társaság titkára;
1919–1939
között az Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának előadója;
1920.
májusától a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja;
1922–1943
között a Magyar Nyelvtudományi Társaság alelnöke;
1926-tól
az Evangélikus Tanáregyesület tiszteleti tagja;
1928-tól
a Finn és a Lengyel Tudományos Akadémia külső levelező tagja;
1930-tól
a Magyar Paedagógiai Társaság tagja;
1933.
május–1946. júliusa között Magyar Tudományos Akadémia igazgatója;
1935.
május–1943. májusa között a Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának elnöke;
1936–1937
a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Bizottságának előadója;
1938-tól
a Budapesti Philologiai Társaság tagja;
1938-tól
az Észt Tudós Társaság tagja;
1940-től
a Bolgár Tudományos Akadémia levelező tagja;
1941–1946
között a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Bizottságának elnöke;
1942-től
a Porosz Tudományos Akadémia külső levelező tagja;
1943–1948
között a Magyar Nyelvtudományi Társaság tiszteleti elnöke;
1943–1948
között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának elnöke;
1943–1948
között a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtári Bizottságának előadója;
1949
októberétől a Magyar Tudományos Akadémia tanácskozó tagja volt.
1989
májusától visszaállították rendes akadémiai tagságát.
Kitüntetései:
1896-ban
a Magyar Tudományos Akadémia Sámuel-díjában részesült.
1906-ban
a Magyar Tudományos Akadémia Lukács Krisztina-jutalmát kapta.
1907-ben
a Magyar Tudományos Akadémia Nagyjutalma (Munkácsi Bernáttal megosztva).
1911-ben
a király a budapesti tudományegyetem javaslatára nyilvános rendkívüli tanácsosi
címet adományozott dr. Melich János múzeumi őrnek.
1922-ben
pedig a Magyar Tudományos Akadémia Nagyjutalma kitüntetést kapta (Gombocz
Zoltánnal megosztva).
1930-ban
Corvin-koszorúval tüntették ki.
1931-ban
a Magyar Tudományos Akadémia Nagyjutalmában önállóan részesült.
1939-ben
Corvin-lánccal tüntették ki.
1939-ben
Szarvas díszpolgárává választotta, s utcát neveztek el róla.
Tudományos munkássága
Főbb művei:
A
gyöngyösi latin–magyar szótár-töredék. Bev., jegyz. ellátta --. Bp. 1898, M.
Tud. Akad. XXXVI, 242, [2] p.
Deutsche
Ortsnamen und Lehnwörter des ungarischen Sprachschatzes. Innsbruck, 1900,
Wagner. X, 311 p. (Quellen und Forschungen zur Geschichte, Litteratur und
Sprache Österreichs und seiner Kronländer 6.) Társszerő: Lumtzer Viktor
Melyik
nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai. Bp. 1900,
Akadémia. 50 p. 1 térk. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből XVII.
4.)
A
magyarországi vend (szlovén) nyelvű irodalom bibliográfiája. Bp. 1903,
Athenaeum. 26 p.
Szláv
jövevényszavaink. I. köt. 1–2. rész. Bp. 1903-1905, Franklin ny. [Akadémiai
székfoglaló: 2. rész]
A
brassói latin–magyar szótár-töredék. Bp. 1905, Akadémia. 35, [1] p.
(Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből XIX. 4.)
Simonyi
Zsigmond: A Nyelvtörténeti szótárról I. Bp. 1905, Athenaeum. 123, [1] p.
(Nyelvészeti füzetek 15.) Többek közt Melich János közreműködésével.
Szikszai
Fabricius Balázs latin–magyar szójegyzéke. Sajtó alá rend., magy. ellátta --.
Bp. 1906, Akadémia. 141, [3] p. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből
XIX. 9.)
A
magyar szótárirodalom I. Bp. 1907, Athenaeum. 197, [3] p. (Nyelvészeti Füzetek
46.)
Az
Ortographia Ungarica és a magyar helyesírás. Az Ortographia Hungarica
hasonmásával. Bp. 1908, Magy. Nyelvtud. Társ. 31, [1] p., 1 mell. [32] p. (A
Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 8.) Utánny.: Bp. 1970, Könnyűip. Gépi
Adatfeld. V.
Révai
Miklós nyelvtudománya. Bp. 1908, Akadémia. 42, [1] p. (Értekezések a nyelv- és
széptudományok köréből XX. 4.)
Ujabb
adalékok a hazai vend (szlovén) nyelvű bibliográfiájához. Bp. 1908, Athenaeum
ny. 17 p.
Nyelvünk
szláv jövevényei. Bp. 1910, Magyar Nyelvtud. Társ. 31, [3] p. (A Magyar
Nyelvtudományi Társaság kiadványai 13.) Utánny.: Bp. 1970, Könnyűip. Gépi
Adatfeld. V.
Jegyzetek
néhány felsőmagyarországi vármegye helyneveiről. Bp. 1911, ny.n. Ism. lapsz.
[100] p. Litogr.
A
két legrégibb magyar nyelvű nyomtatvány. 1. Hegendorf – Sylvester: Rudimenta.
2. Heyden – Sylvester: Puerilium. Bp. 1912, M. Nyelvtud. Társ. VII, 1–64.,
1–92. p.
Calepinus
Latin-magyar szótára 1585-ből Sajtó alá rend. --. Bp. 1912, Tud. Akad. XIII,
[3], 483, [1] p.
Keresztneveinkről.
Bp. 1914, Hornyánszky. 32 p. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 15.)
A
magyar tárgyas igeragozás. (Alaktani fejtegetés.) Bp. 1914, Hornyánszky. 76 p.
(A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 14.) Utánny.: Bp. 1970,
Könnyűipari Gépi Adatfeld. V.
Nem-magyar
keresztnevek jegyzéke. Sajtó alá rend. --. Bp. 1914, MTA. 20 p.
Magyar
etymológiai szótár. Lexicon critico-etymologicum linguae Hungaricae. 1–2. köt.
Bp. 1914–1944, Akadémia. 2 db. Társszerő: Gombocz Zoltán
La
question wende. Paris–Bp. 1920, Soudier–Pfeifer. 36 p. (Questions de l'Europe
Orientale 6.) Társszerző: Mikola Sándor
A
magyar nyelvtudomány kézikönyve. Szerk. --. Bp. 1922-, Akadémia. Társszerzők:
Gombocz Zoltán, Németh Gyula
Pozsony
magyar, német és tót nevéről. = Századok, 1924. 7–10. sz. 695–713. p.
A
honfoglaláskori Magyarország. Bp. 1925, Akadémia. 434 p. (A magyar
nyelvtudomány kézikönyve I. 6.)
Latinbetűs
helyesírásunk eredete. Bp. 1934, Akadémia. 45, [3] p. (Értekezések a nyelv- és
széptudományok köréből XXV. 4.)
Gombocz
Zoltán emlékezete. Bp. 1936, M. Nyelvtudományi Társ. 26, [2] p. (A Magyar
Nyelvtudományi Társaság kiadványai 36.)
A
Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi
karának adminisztratív és tanulmányi rendjére vonatkozó szabályok. Összeáll.
--. Bp. 1936, Egyetemi ny. 162 p.
Jelentéstani
kérdések. Bp. 1938, Magyar Nyelvtud. Társ. 33, [3] p. (A Magyar Nyelvtudományi
Társaság kiadványai 42.)
Brünn
nevéről. Bp. 1940, Egyet. ny. 19 p. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság
kiadványai 51.) Ua. németül 1941-ben.
Latin
jövevényszavaink végződéseinek alakulásmódjáról. Bp. 1940, Magyar Nyelvtud.
Társ. 29, [3] p. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 52.) Hasonmás:
Bp. 1982, MTA.
Dolgozatok.
1. Bp. 1957, Akad. Kiadó. 70 p. (Nyelvtudományi értekezések 11.)
Dolgozatok.
2. Bp. 1963, Akad. Kiadó. 147 p. (Nyelvtudományi értekezések 41.)
Segédkönyv
a szlavisztikai szemináriumi gyakorlatokhoz. Melich János válogatott írásaiból
[... vál. és az előszót írta Kiss Lajos] [szerk. Kiss Lajos, Nyomárkay István].
Bp. 1995, ELTE. 224 p.
A nemzeti könyvtárra
vonatkozó munkái:
Dr.
Todoreszku Gyula (1866–1919). = Magyar Könyvszemle, 1919. 1–4. sz. 118–120 p.
Az
1899. év folyamán tanulmányi és gyűjtő utakra kiküldött magyar nemzeti múzeumi
tisztviselők jelentései. 1. Könyvtár. = Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1899.
évi állapotáról. 1900. 78–88. p.
Az
1903. év folyamán kongresszusi és tanulmány-utakra kiküldött magyar nemzeti
múzeumi tisztviselők jelentései. 1. Könyvtár. = Jelentés a Magyar Nemzeti
Múzeum 1903. évi állapotáról. 1904. 95–122. p.
Az
1904. év folyamán kongresszusi és tanulmány-utakra kiküldött magyar nemzeti
múzeumi tisztviselők jelentései. 1. Könyvtár. = Jelentés a Magyar Nemzeti
Múzeum 1904. évi állapotáról. 1905. 96–120. p.
Az
1905. év folyamán kongresszusi tanulmány-utakra kiküldött magyar Nemzeti
Múzeumi tisztviselők jelentései. = Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1905. évi
állapotáról. 1906. 103–114. p.
Az
1909. év folyamán kongresszusokra és tanulmányutakra, valamint régészeti
ásatásokra és néprajzi gyűjtőutakra kiküldött magyar nemzeti múzeumi
tisztviselők jelentései. 1. Könyvtár. = Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1909.
évi állapotáról. 1910. 133–138. p.
Az
1910. év folyamán kongresszusokra és tanulmányutakra, valamint régészeti
ásatásokra kiküldött magyar nemzeti múzeumi tisztviselők jelentései. 1.
Könyvtár. = Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1910. évi állapotáról. 1911.
131–169. p.
Az
1911. év folyamán kongresszusokra és tanulmányutakra, valamint régészeti
ásatásokra kiküldött magyar nemzeti múzeumi tisztviselők jelentései. 1.
Könyvtár. = Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról. 1912.
130–148. p.
Régi
magyar nyomtatványok 1527-ből. (Öt hasonmással.) = Magyar Könyvszemle, 1912. 2.
füz. 97–110. p.
Az
1912. év folyamán kongresszusokra és tanulmányutakra, valamint régészeti
ásatásokra kiküldött magyar nemzeti múzeumi tisztviselők jelentései. 2. Könyvtár.
= Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1912. évi állapotáról. 1913. 147–170. p.
Továbbá:
1915–1942
között a Magyar Nyelv című folyóiratot (Szily Kálmánnal és Pais Dezsővel),
1922-től A magyar nyelvtudomány kézikönyve című sorozatot (Gombocz Zoltánnal és
Németh Gyulával) szerkesztette, 1916-tól a Magyar Könyvszemle szerkesztésében
működött közre.
Tudományos
közleményeinek száma körülbelül 1100. Tanulmányai, értekezései,
könyvismertetései az Acta Linguistica Academiae Scientiarium Hungaricae-ban
(1957–1958, 1963), az Akadémiai Értesítőben (1904–1915), az Archiv für
Slavische Philologie-ben (1910, 1913, 1918, 1924), a Budapesti Hírlapban
(1899–1900), a Budapesti Szemlében (1937–1938), a Collectanea Theologica-ban
(1934), az Egyetemes Philológiai Közlönyben (1895–1933), az Erdélyi Hiradóban
(1892–1893), az Erdélyi Múzeumban (1893–1895), az Ethnographia-ban (1895–1940),
az Finnisch-ugrische Forschungen-ben (1913), az Irodalomtörténeti
Közleményekben (1895), a Jagic-Festschrift-ben (1908), a Kőrösi Csoma-Archívumban
(1927), a Magyar Könyvszemlében (1900–1910), a Magyar Népnyelvben (1941),
Magyar Nyelvben (1906–1930), a Nyelvtudományi Közleményekben (1894-1935), a
Revue des Études Hongroises et Finno-Ougriennes-ben (1924), a Šišićev
Zbornik-ban (1929), a Suomalais-Ugrilaisen Seuran toimituksia-ban (1933), a
Symbolae grammaticae in honorem Ioannis Rozwadowski-ben (1927), a Századokban
(1924), a Szbornik’ Miletics’-ben (1933), a Zeitschrift für Slavische
Philologie-ben (1924–1938).
Melich János –
Bibliográfia:
Melich
János. 1893–1932. jún. 3. [Bibliográfia.] Bp. 1932, Sárkány ny. 30 p.
Melich
János irodalmi munkássága 1942. január 1-ig. = Emlékkönyv Melich János 70.
születésnapjára. Írták tisztelői, barátai, tanítványai. Bp. 1942, M. Nyelvtud.
Társ. 503–522. p.
Uray
Géza: Melich János irodalmi munkássága 1942-től 1957-ig. (Kiegészítések a
Melich-emlékkönyvben megjelent bibliográfiához.) = Magyar Nyelv, 1957. 1–2. sz.
18–19. p.
Róla szóló,
válogatott szakirodalom:
Kolozsvár.
Az erdélyi részek fővárosa. = Pesti Napló, 1893. 102. sz. Mell. 31. p.
Előléptetések
a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. = Magyar Könyvszemle, 1897. 2. füz. 221.
p. [Többek közt Melich Jánosról is.]
MTA
tagajánlásai. Bp. 1900. 6. p., 1901. 5. p., 1902. 11. p., 1910. 5. p.
Előléptetések
a M[agyar] N[emzeti] Múzeum Orsz[ágos] Könyvtáránál. = Magyar Könyvszemle,
1903. 1. füz. 91. p. [Többek közt Melich Jánosról is.]
Előléptetések
a M[agyar] N[emzeti] Múzeum Könyvtárában. = Magyar Könyvszemle, 1905. 4. füz.
378. p. [Többek közt Melich Jánosról is.]
Dr.
Melich János múzeumi őr kitüntetése. = Magyar Könyvszemle, 1911. 4. füz. 379.
p.
Címadományozás
és kinevezés a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáránál. = Magyar Könyvszemle,
1912. 1. füz. 93. p. [Többek közt Melich Jánosról is.]
Személyi
változások az Orsz[ágos] Széchényi Könyvtárban. = Magyar Könyvszemle, 1912. 3.
füz. 280. p. [Többek közt Melich Jánosról is.]
Kinevezések
és áthelyezések a M[agyar] N[emzeti] Múzeum könyvtárában. = Magyar Könyvszemle,
1919. 1–4. füz. 139. p.
Személyi
változások a M[agyar] N[emzet] Múzeum könyvtárában. = Magyar Könyvszemle, 1916.
3–4. füz. 254. p. [Többek közt Melich Jánosról is.]
Az
Orsz[ágos] Széchényi-Könyvtár új igazgatója. = Magyar Könyvszemle, 1919. 1–4.
füz. 139. p.
Bajza
József: Dr. Melich János. = Magyar Könyvszemle, 1923. 1–2. füz. 150–151. p.
Moór
Elemér: Bolgártörökök és szlávok és a Melich-féle helynévkutatás. Szeged, 1930,
Szerző. 43, [1] p.
Kornis
Gyula: Melich János. = Emlékkönyv Melich János 70. születésnapjára. Írták
tisztelői, barátai, tanítványai. Bp. 1942, M. Nyelvtud. Társ. 3–23. p.
Losonczi
Zoltán: Melich János. (Születésének hetvenedik évfordulójára.) = Protestáns
Tanügyi Szemle, 1942. 1. sz. 193–198. p.
Kniezsa
István: A hetvenéves Melich János. = Magyar Nyelv, 1942. 4. sz. 225–231. p. Melich
János fotójával és aláírásával
Melich
János születése hetvenedik évfordulójának megünneplése a Magyar Nyelvtudományi
Társaságban. = Magyar Nyelv, 1942. 4. sz. 231–249. p.
A
Tudományos Minősítő Bizottság határozatot hozott a „tudományok doktora” és a
„tudományok kandidátusa” tudományos fokozatok odaítéléséről. = Szabad Nép,
1952. 171. sz. 6. p.
Benkő
Lóránd: Gondolatok Melich János nyelvtudományi munkásságáról. (Születésének
nyolcvanötödik évfordulóján.) = Magyar Nyelv, 1957. 1–2. sz. 1–12. p.
Hadrovics
László: Melich János 85 éves. = Magyar Nyelvőr, 1957. 4. sz. 507–511. p.
Pais
Dezső: Melich János: A Honfoglaláskori Magyarország. = Magyar Nyelv, 1957. 1–2.
sz. 13–17. p.
Kniezsa
István: Johann Melich. = Studia Slavica Academiae Scientiarium Hungaricae,
1957. 1–4. köt. 1–5. p.
Urhegyi
Emilia: János Melich 90. Jahre alt. = Studia Slavica Academiae Scientiarium
Hungaricae, 1962. 3–4. köt. 483–486. p.
Baleczky
Emil: Melich Jánosról. Születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából. =
Magyar Nyelv, 1962. 4. sz. 523–525. p.
Kniezsa
István: Melich János. 1872. szeptember 16.–1963. november 20. = Magyar Nyelv,
1964. 1. sz. 1–3. p.
Gergely
Pál: Melich János. (1872-1963.) = Magyar Könyvszemle, 1964. 2. sz. 175–176. p.
Lovas
Rózsa: Melich János. = Nyelvtudományi Közlemények, 1964. 1. sz. 157–160. p.
Angyal
Endre: Johann Melichs Lebensbahn und Schaffen. = Slavica, 1968. VIII. köt. [3],
7–23. p. Melich János reliefjének fotójával
Dezsényi
Béla: A két világháború közötti emigráns-kiadványok beszerzése Bécsből és
Bécsen át. Fejezetek az Országos Széchényi Könyvtár történetéből. = OSZK
Híradó, 1970. 1–2. sz. 26–29. p.
Kiss
Lajos: Gedenken an Johann Melich. = Studia Slavica Academiae Scientiarium
Hungaricae, 1972. 3–4. sz. 397–411. p.
Kiss
Lajos: Melich János emlékezete születésének századik évfordulója alkalmából. =
Magyar Nyelv, 1973. 1. sz. 1–15. p.
Haraszthy
Gyula: Melich János. 1872–1963. = Könyvtáros, 1980. 2. sz. 104–106. p.
Sebestyén
Istvánné: Melich János. (1872–1963.) = Békési Élet, 1983. 4. sz. 506–509. p.
Kiss
Lajos: Ünnepi beszéd Melich János szarvasi emléktáblájának leleplezésekor 1987.
szeptember 16-án. = Magyar Nyelv, 1989. 1. sz. 121–123. p.
Kiss
Lajos: Melich János alakja Szabó Dezső és Németh László irodalmi műveiben. =
Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. [A Magyar
Nyelvészek V. Nemzetközi Kongresszusának előadásai] Szerk. Kiss Jenő és Szűts
László. Bp. 1991, Akad. K. 381–387. p.
Ondrus,
Simon: Melich János etimológiái – mai szemmel. = Tanulmányok a magyar
nyelvtudomány történetének témaköréből. [A Magyar Nyelvészek V. Nemzetközi
Kongresszusának előadásai]. Szerk. Kiss Jenő és Szűts László. Bp. 1991, Akad.
K. 602–612. p.
Kiss
Lajos: Melich János. Bp. 1995, Akad. K. 93 p., [1] t. ill. (A múlt magyar
tudósai.)
Álnevei
és betűjegyei: ch., -gdi, G. P., K. p., Kemenes Pál, L. K., M.J., M., M-ch,
Mehilyán dr., Melegdi János, -os, s., Szarvasi János. = Gulyás Pál: Magyar írók
élete és munkái. 18. köt. Bp. Argumentum - MTA, 1999. 783. has.
Sztripszky
Hiador két levele Melich Jánoshoz. [Közread. és jegyz. ell.] Udvardi István. =
Magyar Nyelv, 1999. 4. sz. 502–506. p.
Melich
János és az erdélyi szász nyelvtudomány. Közread. [bev.] és jegyz. ell. Futaky
István. = Magyar Nyelv, 2001. 3. sz. 358–362. p.
Felhasznált források:
Gulyás
Pál: Magyar írók élete és munkái. 18. köt. Sajtó alá rend. Viczián János. Bp.
1999, Argumentum–MTA Könyvtára. 783. has.
Kniezsa
István: A hetvenéves Melich János. = Magyar Nyelv, 1942. 4. sz. 225–231. p.
Losonczi
Zoltán: Melich János. (Születésének hetvenedik évfordulójára.) = Protestáns
Tanügyi Szemle, 1942. 1. sz. 193–198. p.
A
Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002. 2. köt Bp. 2003, MTA
Társadalomkutató Központ. 864–865. p.
Somkuti
Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár története. 1802–1918. Bp. 2002,
Országos Széchényi Könyvtár. 138 p.
Szinnyei
József: Magyar írók élete és munkái. 8. köt. Bp. 1902, Hornyánszky Viktor.
1046–1049. has.
Új
magyar életrajzi lexikon. 4. köt. Főszerk. Markó László. Bp. 2002, Magyar
Könyvklub. 644–645. p.
Új
magyar irodalmi lexikon. 2. jav., bőv. kiad. 2. köt. Főszerk. Péter László. Bp.
2000, Akadémiai Kiadó. 1464–1465. p.
Az
Országos Széchényi Könyvtár katalógusai
Gerő
Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia. 996–2000. [Munkaadatbázis. Jelenleg
nem kutatható.]
Rácz
Ágnes: Az Országos Széchényi Könyvtár történetének kronológiája az alapítástól
2006-ig. [Munkaadatbázis. Jelenleg nem kutatható.]
Készítette: dr. Tokaji Nagy Erzsébet
Melich János és az erdélyi szász
nyelvtudomány
A
Münchenben megjelenő Südostdeutsche Vierteljahresblätter 12. (1963.)
évfolyamában „János Melich und die siebenbürgisch-sächsische Wissenschaft. Zum
90. Geburtstag des bedeutenden ungarischen Sprachforschers” című méltatás
jelent meg a kilencven éves Melich Jánosról (44—6). A meleg hangú írás szerzője
Fritz Holzträger,1 Nagyszebenből 1961-ben Németországba
áttelepült nyelvész, a magyar tudós életrajzának és főbb munkáinak ismertetése
után kiemeli s adatokkal bizonyítja, hogy Melich pályafutása elejétől fogva
különös figyelemmel kísérte az erdélyi szász kutatók tudományos eredményeit.2 Állítását alátámasztandó közli továbbá Holzträger Melichnek
egy erdélyi szász tudóshoz 1900. február 24-én írt, név szerinti megszólítás
nélkül maradt német nyelvű levelét, amelyből néhány mondatot itt magam is
idézek: „Einen großen Theil meiner Kenntnisse verdanke ich der systematischen,
vorzüglich organisierten philologischen Thätigkeit, welche die Siebenbürger
Sachsen betreffs ihres Ursprunges ausüben. Mit Freude lernte ich, obwohl ich
dem Berufe nach Slavist bin, aus diesen siebenb. Schriften, was wissenschaftliche
Methode sei” — írta Budapestről a fiatal nyelvbúvár (45). A levél címzettjének
Melich egyúttal elküldte a „Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi
német jövevényszavai?” című, akkor megjelent dolgozatát. Erre vonatkozik a
levél befejező része: „Dies Ergebnis meiner Forschungen verdanke ich in erster
Reihe jener philologisch geschulten Männer, welche die Frage des Ursprungs der
Siebenbürger Sachsen so ziemlich endgültig gelöst haben. Als einem dieser
Männer schicke ich das beiliegende Heft als einen kleinen Theil meines Dankes
für das viele Gute, Schöne, was ich aus Ihren hochgeschätzten Schriften gelernt
habe” (45).3
Holzträger közleménye végül arról tudósít, hogy Melich 1945
után újból felvette a kapcsolatot az erdélyi szász nyelvészekkel, személy
szerint éppen vele, mint a Siebenbürgisch-Sächsisches Wörterbuch
szerkesztőjével, ami tartós levelező viszonyt eredményezett.
Fritz
Holzträger 1970-ben bekövetkezett halála után könyvtárának magyar vonatkozású
részét családja áruba bocsátotta. A vevők egyike én lettem, s így került többek
között birtokomba Melich János „Dolgozatok II.” címet viselő cikkgyűjteménye
(NytudÉrt. 41.). Az agg tudós a következő ajánlással küldte a könyvet szász
levelező társának: „Lieber Freund, dieses Werk welches so erwartet hast
empfehle ich Dier [sic!] Budapest, 24 Juli 1963 János” A regensburgi család a
megvásárolt könyvekkel együtt ajándékként elküldte számomra Melich Holzträger
hagyatékában talált négy magyar nyelvű levelét és egy levelezőlapját. A
„levelestáramban” őrzött kéziratos dokumentumok számos életrajzi adatot
tartalmaznak, bennük Melich fiatalkorának a szászsággal kapcsolatos eddig
ismeretlen eseményeiről is megemlékezik; érdemesnek látszik ezért néhány
magyarázó jegyzettel közzétenni őket:
1. (2 lap.)
Bpest
1950 X. 26
Igen
tisztelt Kedves Tanár Úr!
Okt.
11-én küldött levelében jól esett olvasnom, amit a magyar nyelvi tudása
elsajátításáról ír. Mondhatom, hogy úgy szólván hibátlanúl [359] ír
magyarúl. Bárcsak én tudnék ilyen hibátlanúl németűl írni. Kolozsvári egyetemi
hallató koromban (1891—2-ben) együtt laktam Josephi nevű szász barátommal. Ő
tőlem magyarúl, én meg tőle németűl akartam tanulni. De nem sokra mentünk,
nappal az egyetemen voltunk, este meg ő szász barátaival állandóan kneipolt, s
ha lakásunkon voltunk, barátai legtöbbször vele voltak nálunk, szászúl
beszéltek, amiből én egy szót sem értettem. Különben idegen nyelvet én mindég
igen nehezen tanultam. — Kedves Kolléga Úr írja, hogy Pesten Riedlt is
hallgatta. Riedl 1904-ben lett Gyulai Pál utóda, ebből az 1904-ből és Kedves
Kollega úr Korresp. Blattbeli cikkeiből következtetek arra, hogy hány éves
lehet. Amikor Pesten tetszett járni, én már akkor magántanár voltam s vívtam irodalmi
harcaimat. — A mit Kedves Kollega Úr küldött, azt én mind megkaptam. Nagyon
sajnálom, hogy Kedves Kolléga Úr szept. 28-i küldeményemet nem kapta meg. Ma,
okt. 26-án megreklamáltam a küldeményt. A póstán azt mondták, hogy ők csak azt
tudják igazolni, hogy a határon a román póstának átadták a pakkot. Hogy a román
posta mit csinált vele, azt ők nem tudják igazolni. Én hiszem, hogy ami késik,
nem múlik, küldeményemet is meg tetszik kapni s akkor írni tessék. Őszinte
nagyrabecsüléssel köszönti s zavartalan jó egészséget kíván igaz híve
Melich János
2. (2 lap.)
Bpest,
1950. dec. 14.
Igen
tisztelt Kolléga Úr!
Nagyon,
de nagyon örülök rajta, hogy küldeményem végre megérkezett, s hogy Kedves
Kolléga Úr meg is kapta. Én itt Pesten megreklamáltam kétszer is — utoljára
dec. 2-án — de póstánk a mai napig reklamálásaimra nem válaszolt (az Ön levelét
dec. 6-án kaptam). Gondom van reá, hogy az EtSzót. 1—10 füzetét is
megszerezzem, s a DOrtsn. u. Lehnw.et is, de még eddig nem sikerült őket
előkeríteni. — Azokat a megjegyzéseket, melyeket az EtSzót. egyes cikkeihez
írt, igen szépen köszönöm. Tudós, értékes megjegyzések, jó hasznukat vettem,
példányomba bejegyeztem. — Jól esik elismerése, melyben az EtSzót. Grimm és
Kluge szerencsés keresztezésének tetszik mondani. Sajnos, a magyar szókincsnek
nincsenek olyan kitűnő szótárai, amilyenek az említetteken kívül Heyne, Paul,
Schmeller s annyi más. Nekem sokszor magamnak kell napokon át tartó munkával
egy-egy szó történetét kikutatnom, hogy etymológiájában valami nagyot ne tévedjek.
— Hálásan köszönöm jókívánságait is, melyekkel munkám folytatásához
megtisztelt. Nagyon is rájuk szorulok. Egyik jeles költőnk — elérvén a 70.
esztendőt — a hozzá intézett üdvözlésekre egy ilyen kezdetű verssel válaszolt:
„Ki megért már hetven évet, | Sokat az már nem remélhet |4 ... már pedig én nem a hetvenhez, de a nyolcvanhoz vagyok
közel. „Unser Leben währet siebzíg Jahre, und wenn’s hoch kommt, so sínd’s
achtzig Jahre, und wenn’s köstlich gewesen ist, so ist es Mühe und Arbeit
gewesen ...” (Psalm 90: 10, Luther ford.). Nekem boldogság volt eddig
dolgoznom, az Isteni Kegyelemtől én is kérek még pár évet s hozzá egészséget,
hogy a további dolgozásom is — köstlich lehessen. — Önnek is, Kedves Kolléga
Úr, munkájához jó egészséget kívánok, hogy dolgozhasson azon a szép és
nagyértékű munkán, amely szívéhez annyira hozzánőtt. Az ünnepek és a közeli
újesztendő alkalmából minden jót kíván igaz híve
Melich János
3. (Levelezőlap.)
Dr.
Fritz Holzträger professor, Sibiu, Str. Praporgescu, Romania.
Feladó:
Dr. J. Melich, Budapest, VIII. Család u. 10.
Kedves
Kolléga Úr! Amikor a Magyar Etymologiai Szótár XI — XVII. füzetét csereképen
megküldtem, ígértem, hogy megszerzem az I—X. füzetet is és csereképen meg fogom
azt is küldeni.. Mind ez — úgy emlékszem — 1951 elején volt akkor, mikor 1950
nov.-ében végre az XI—XVII. füzetet meg tetszett kapni. Most örömmel írom, hogy
a szótár 1., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. füzetét sikerült megszereznem, a 2. és
3.-at még nem tudtam felhajszolni, de azt is keresem. Tisztelettel kérem
megírni, reflektál-e a füzetekre még Kedves Kolléga Úr, mert ha igen,
csereképen azokat is elküldeném. — Szorgalmasan dolgozom a szótáron, s kívánom,
hogy válaszában Kedves Kolléga Úr is azt írja: zavartalan jó egészségben
dolgozom a SSWbuchon. Es grüsst Sie auf das herzlichste tizenöt évvel idősebb
társa, s így bátyja Melich János — Bp. 1952 aug. 3
4. (2 lap.)
Kedves
Kolléga Úr!
Hálásan
köszönöm szíves üdvözletét, mellyel kilencvenegyedik születésnapom alkalmából
megtisztelt. Szellemes gondolat volt az erdélyi szász nyelven való köszöntés.
Én az erdélyi szász tudományt nagyra értékelem. Tudós férfiai közül Schullerus
Adolffal több levelet váltottam, a Korrespondenzblattba pár cikket írtam. Kisch
Gusztáv besztercei lelkész, majd kolozsvári német nyelvi tanár jó barátom volt.
1904-ben Belgrádon át Bulgáriába utaztam, amikor egy Skorgril nevű várnai
gimnáziumi tanárral Bulgáriát beutaztam.. Vissza hazámba Bukaresten át jöttem s
a husvétot evangélikus szász templomban ünnepeltem, bár Bukarestben van magyar
templom is. Besztercén és Segesváron 1908—11 években gimnáziumi érettségi
kormánybiztos voltam. A mikor 1902—3-ban kolozsvári egyetemi hallgató voltam,
lakótársam Joséfi nevű szász fiú volt s ezen a réven több szász hallgató
barátjával megismerkedtem. Valamennyien többé-kevésbé tudtak magyarul, de olyan
kitünően, ahogy kedves Kolléga úr tud, egyik sem tudott. Nagyon szépen
köszönöm, hogy a müncheni Südostdeutsche Vierteljahresblätter-be életem
munkájáról írni tetszett. Én a háború előtt a porosz Akadémiának tagja voltam,
Vasmer ajánlott tagnak. Ez az Akadémia a háború után Deutsche Akademie lett s
én, mint a réginek maradványa bennt maradtam, ma is tagja vagyok. Vasmer
folyóiratába is irtam, de írtam Jagić, aki tanárom volt Bécsben, folyóiratába
az Archiv für slavische Philologieba (halála után Berneker Erich volt a
szerkesztő).
Szeretettel,
nagyra becsüléssel köszönti kedves Kolléga Urat öreg barátja abban a hiszemben,
hogy nem ez az utolsó levele.
Budapest,
1962 szept. 20
Melich János
5. (2 lap.)
Kedves
Kolléga Úr!
Hálásan
köszönöm cikkét, melyet rólam a Südostdeutsche Vierteljahresblätter 12.
Jahrgang 1963 Folge 1. 44 lapján írt. Nagyon szellemesnek találom azt, hogy
kedves Kolléga Úr vázolja azt, mit köszönhetek az erdélyi szász tudósoknak.
Mert nagyon sokat köszönök nekik, s azt mindég hálával említettem, említem.
Főleg Schullerus Adolftól tanultam sokat. — A franciák közül a Magyar
etymológiai szótárt főleg Sauvageot Auriol, Antoine Meillet tanitványa dicsérte
nagyon. Sauvageot jól tud magyarul, a báró Eötvös József tanára volt. Különösen
dicsérte és dicséri a szótár helynévi cikkeit, amilyen cikkek egy világnyelv
etymológiai szótárában nincsenek. Helynévi magyarázataimra én is sokat tartok.
Senki nem tudja megcáfolni Szeben — Sibiu megfejtésemet.5 Nagyon büszke vagyok Pest nevének a megfejtésére, amely
németül Max Vasmer Zeitschriftjében jelent meg. A tudomány addig azt tartotta,
hogy Pestet bolgárok nevezték el Pestnek, igy pld. van [361] Wijk.
Én azt bizonyitottam, hogy Pestet a magyarok nevezték el Pestnek nyelvük pest
„ofen” jövevény, lehnwort? szavával. Magyarországon legalább öt Pest hely van.
Bulgáriában egy sincs.6
Lieber
Freund! Ich bedanke mich auf das wärmste für den schönen Artikel, welchen Sie
über meine Wirksamkeit geschrieben haben. Mein Etymologisches Wörterbuch wird
nicht fortgesetzt. Unter Lorand Benkös Führung ein neues wird herausgegeben, wo
Ortsnamen ausbleiben.
Szivélyes
baráti szeretettel üdvözli bátyja
Bpest 1963 jan. 23
Dr. Melich János
1Fritz
Holzträger (Beszterce/Bistritz, 1888. június 11. — Regensburg, 1970. július
17.) jénai és budapesti egyetemi évek után 1910-ben egy erdélyi szász
mondattani dolgozattal Tübingenben doktorált. Hazatérése után szülővárosában
gimnáziumi tanár, illetve lapszerkesztő, majd 1934-től Nagyszebenben a
Siebenbürgisch-Sächsisches Wörterbuch szerkesztője. Tudományos munkásságot
főleg mint szócikkíró fejtett ki. A szótár szerkesztőségéből 1959-ben
ideológiai hátterű szakmai nézetkülönbségek miatt kivált, s 1961-ben a
német—román családegyesítési egyezmény keretében Regensburgba települt át (Die
Siebenbürger Sachsen. Lexikon. Szerk. Dr. Walter Myß. Innsbruck, 1993. 200;
Karl Kurt Klein, Fritz Holzträger 80 Jahre alt: Südostdeutsche
Vierteljahresblätter 18. 1969: 49—51). Holzträger magyar nyelvű tanulmánya:
Erdélyi szász hatert: magyar határ: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 2.
1958: 63—73.
2Az “Emlékkönyv Melich
János hetvenedik születésnapjára” c. Budapesten 1942-ben megjelent kötet
bibliográfiájában (503—22) a Holzträgertől említett néhány munkán kívül jóval
több adat mutatja, hogy Melich valóban gyakran s behatóan foglalkozott az
erdélyi szász tudomány eredményeivel.
3Holzträger
Georg Keintzel (1859—1925) szász nyelvészt tekintette a levél címzettjének,
Melich viszont — aki már nem emlékezett fiatalkori küldeményére — Adolf
Schullerust (1864—1928), a sokoldalú szász tudóst tartotta valószínű fogadónak.
Ezt sejteti itt közölt 5. sz. levelének következő mondata is: „Főleg Schullerus
Adolftól tanultam sokat”. Karl Kurt Klein „János Melich und Fritz Holzträger”
c. közleményében viszont úgy véli, hogy a levél tartalma inkább Andreas
Scheiner (1864—1946) szász germanista címzett voltát valószínűsíti
(Südostdeutsche Vierteljahresblätter 19. 1970: 265—6). Klein azonban nem
ismerte s így nem vehette figyelembe az 5. sz. levelet, amelynek idézett
mondata a vitát Schullerus javára dönti el.
4Az idős
tudós Vargha Gyula versének egy költői kifejezését — talán a könnyebb megértés
kedvéért — prózaibb igével helyettesítette. A „Születésem napján” c. költemény
kérdéses két sora pontosan így hangzik: „Ki leőrölt hetven évet, Sokat az már
nem remélhet” (Vargha Gyula: A végtelen felé. Válogatott versek és fordítások.
Bp., 1985. 261; vö. még: MNy. 1942: 246).
5Vö.
Melichnek “A Szeben nevek” című tanulmányát: Dolgozatok II, 75—88.
6 MNy. 1938:
129—40 és Zeitschrift für slavische Philologie 15. 1938: 356—74. Vö. azonban:
„A Pest hn. keletkezhetett magyar névadással ... de azt sem lehet teljesen
kizárnunk, hogy a névadók bolgárok voltak” (Kiss Lajos, FNESz.4 1: 261).
Futaky István
Sztripszky Hiador két levele Melich
Jánoshoz*
I.
Sztripszky
Hiador Budapest, 1942. szeptember 24.
Igen
tisztelt Professor úr!
Lappéldányokat
nagyon későn kaptam Ungvárról1, azután
meg jött a nyaralás, magam is két hónapot töltöttem Kárpátalján és így május
7-ki levelében foglalt kérésének csak most tudok eleget tenni. Egyidejűleg
postára tettem kartonba foglalt két cikkemet. Egyik Csinagyovról2 szól, a
másikat még nem méltóztat ismerni, éppen ezért ezt az újabbat elsőnek köttettem
be.Ami azt a becses figyelmeztetését illeti, hogy nem vettem figyelembe sem a
Lexicon Locorum-ot,3 sem
Lipszkyt4,
erre nézve a következő felvilágosítással szolgálok.
Lipszkym
magamnak is van, még pedig szép használatlan vadonatúj példány, Grácban
szereztem egy nyaralás alkalmával az ottani Cieslar-antikváriumból 5
schillingért. A Lexicont is jól ismertem, ámde még sem használtam őket, mert
nagy okom volt reá. Lipszky nem járhatta be az egész Magyarországot, a
helyneveket tehát nem közvetlen tapasztalatból ismerte meg, hanem az egykorú
sematizmusokból. Ezekre nézve pedig nekem nagyon furcsa tapasztalatom van. Ha
én Lipszkyt tót embernek, vagy legalább tótul is tudó gyűjtőnek fogom fel,
akkor még jobban félek adataitól, mert hiszen még a felsőmagyarországi
helységek tót neveit sem mindig adja helyes alakjukban. Sajtóhibája pedig
nagyon sok helyt van. Éppen ezért én nem esküszöm úgy minden fenntartás nélkül
Lipszkyre, ahogyan ezt nyelvtudósaink — éppen Professor úr példáján haladva —
állandóan cselekszik5.
Az egyházi sematizmusokat ugyanis még ma is a
régi kaptafa szerint készítik, kivéve az egy besztercebányait, mert ez valóban
kitűnő (az Ipolyi-féle 1876. évi). A többi azonban úgy készül, ahogy legelső
összeállítójuk anno Ádám megszerkesztette: egész ismeretanyaga évről-évre,
illetőleg kiadásról kiadásra ismétlődik, egy-két változtatással (utolsó pósta
miegymás). Az újabb kiadások szerkesztői mit sem törődnek azzal, helyesen
közli-e az előd a község nevét, átveszi egyszerűen úgy, ahogy elődje könyvében
látta. A magyar községekről természetesen nem szólok, csakis a nem magyarokról.
Ebben a tekintetben például a munkácsi egyházmegye sematizmusai egyenesen
elriasztók minden filológiai használatra.
Én
eleget jártam Kárpátalja falvait. Ahol megfordultam, annak pontos nevét mindig
feljegyeztem úgy, ahogy azt a nép ejti, azonban még sem merném állítani, hogy
Kárpátaljának valamennyi községe nevét ismerem. Hogyan állíthatja mégis a
sematizmus szerkesztője, hogy ő igenis ismeri s éppen ezért a magyar név
mellett mindenütt odaírja a rutén nevet is. Úgy, hogy egyszerűen hisz az 1812.
évi őssematizmus szerkesztőjének, aki minden ilyen nevet odapingált. Az a régi
szerkesztő azonban bizonyára nem járta be Kárpátalja 600—700 községét, hanem
csak amúgy hallomásból, hozzá írt leveleknek keltezéséből stb. írta le nevüket
és íme ezek a nevek már vagy 30 általam ismert sematizmusban újból ismétlődnek
— rosszul! Sokszor alaposan eltorzítva!
Veszem
itt csupán szülőfalumnak, a beregi Selesztónak környékén lévő falukat, ahol
mindenütt személyesen jártam, etnografizáltam és filologizáltam. Nos, én Berezînkî
plur. tant. alakban ismerem a falu nevét, (magyarul Kisleányfalva), a
sematizmus azonban singularisban Berezinka alakban közli, Ellenőrzésül
kérdezősködtem a falubeliektől, s ezek egyebek között még egy falugúnyoló
mondókával is megtoldották információikat: Berezînkî—Lalovo zdochlyj pîskor
Barbovo.6
Itt a pluralis egészen világos. Munkács mellett van a sokat emlegetett
Bubuliska. Ennek rutén alakja Bobovîšči. Kérdésemre: Odki-ste rodom?7 A felelet az volt: iz Bobovîšč. Itt is világos a plurális, de
a sematizmus meg a mai hivatalos kárpátaljai nyomtatványok mégis singularisban
írják: Bobovišče! Kuzminy szintén plur.t. alakja hivatalosan mégis Kuzmina. Packaňüvci
nevét Packanyova alakra rontották.
Néhány
község neve adjectivum: Studenyj, Huklivyj, Krîvyj, ezek kiegészítő főneve
nyilván a patak, tehát Studenyj potok az eredeti alak, amint ezt a falu magyar
neve is mutatja, Hidegpatak. A sematizmusok azonban mégis semleges nemre
fordítják a hímnemet és Studenoje, Krîvoje alakban írják a falu nevét, vagy
nőnemre: Hukliva. Mintha a nép olyan bornírtságra volna képes, hogy falujának
Studenoje selo = Hidegfalu nevet képes lett volna adni! Sőt megtörtént az a
butaság is, hogy Terebes-Fejérpatak egyesített két községnek nevét valami
nyelvérzékét elvesztett tanító Trebušany-Bile alakra torzította a tanítókhoz
intézett kérdőíven. Ezt a lehetetlen „Fehérfalu” alakot Petrov Elek minden
megjegyzés nélkül elfogadta és kinyomtatta „Karpatorusskija meževyja nazvanija”
c. könyvének8
27. lapján és ezt most már Petrov nevével szentesítve
helyesnek gondolja mindenki és így is idézi.
Az
Ung völgyében közel a lengyel határhoz volt hajdanában egy harmincados vámszedő
hely. A belőle kialakult falu ezért rutén ajkon Stavnyj urjad alakot kapott,
illetőleg lerövidült az első tagra, a nép tehát Stavnyj-nak mondja. A
sematizmusban mégis semleges alakban szerepel: Stavnoje! Ugyanilyen
helytelenség van Ökörmező nevében, amelyet a helyes Volovyj helyett neutrummal
Volovoje alakban írnak és mondanak. Szerednye község nevét mindenki
Szerednyojenak írja és mondja, mintha bizony volna mellette Krajňoje selo is,
csak e napokban fejtettem meg a Literaturna Ned’il’a hasábjain,9 hogy igazi alakja Seredňovo, vagyis ahhoz a típushoz tartozik,
[503] amely — ovo végzetével személyre mutató, akár a
Davidkovo, Ardanovo, Janošiovo, de az emberek még sem akarnak nekem hinni és
továbbra is csak Középsőfalunak mondják (Seredňoje) Seredňij úr falva helyett.
A
névhamisításoknak teteje aztán a következő. Máramarosban a Tarac folyó
torkolata táján volt a 15. században Bélavár nevű erőd. Mihályi J.10 diplomáiban többször is szerepel. Alatta épült egy rutén
falu, s ez egyszerűen átvette a vár magyar nevét, lett belőle Bilovarec. Ámde e
falu nevét sokan többes számú alakban is mondják, hiszen a rutén intelligencia
nagyrészt elvesztette szláv nyelvérzékét. Valaki aztán a „Naš rodnyj kraj” c.
folyóiratban cikket írt erről a faluról, a cikk címe Bilovarec, s mindjárt az
első mondatban így kezdi: V našom sel’i v Bilovarcach ... Tehát egy és
ugyanazon személy azon-egy helyen a singularist keveri a pluralis alakkal!
Községeink
rutén neve körül tehát szörnyű zavarok vannak. Minthogy pedig azt az ankétot,
amelynek során a tanítók Petrov számára a faluk dülőneveit gyűjtögették,
1924-ben én indítottam meg, s ezt Petrov nyugtázza is fent idézett könyvében,
szeretném, ha a félben maradt munkát folytathatnók. Mert a szétküldött
kérdőívekből alig a fele érkezett vissza Petrov kezéhez, s ami be is jött, tele
van tévedésekkel és hamisításokkal. Ezt én azóta minden nyári vakációm
alkalmával a hely színén ellenőriztem, s onnan tudom, hogy az anyag nagy része
hamis. Filológiai célokra legalább is megbízhatatlan. Éppen ezért most már
Sztojka püspök11 segítségével szeretném kiegészíttetni, illetőleg a papok
révén az összes községek nevét a sematizmus számára helyes alakjukban
összeíratni. Ehhez a vállalkozáshoz majd a maga idején szeretném megnyerni
Professor úrnak szíves támogatását.
Nos,
és hogy állunk Lipszkyvel? Az ő nagy könyvéhez az anyagot bizonyára ilyen
szerkesztésű sematizmusok adták, mint aminő a munkácsi s éppen ezért én nem
tartom megbízhatónak. Ellenőriztem Lipszky adatait az általam jól ismert
községnevekkel és íme ezeket találtam.
640.
lap: Szent-Miklós h(ung), Czinadno s(lav), Csinadjovo rut(enisch). A tót alak
nyilván sajtóhiba Czinaduo helyett, de különben is tót neve a falunak nincs,
nem is lehet, ott tótok sehol a környéken sincsenek.
103.
lap: Csapóczka h., Czapowec sl., Csopüczi ruth. Itt kettős a hiba: tót neve
egyáltalán nincs, rutén neve pedig nem lehet ü-vel, mert itt u dialektus járja.
Koň, vol helyett itt kuň, vul alak él, tehát a helyes alak Csopuvci volna s így
is van, apám parochiájának közvetlen szomszédságban, tehát bizonyos vagyok
benne.
82.
lap: Bubuliska h., Bobowisstě sl., Boboviscse ruth. Lipszky úgy látom, tudott
tótul, ezért tótos ragot ad a rutén falu nevének. Ámde a hiba ott van, hogy a
név helyesen plur.t. Bobovîšči és nem singuláris.
347.
lap: Kövesliget h., Drahowá rut., Dragujesty val. Aki hisz Lipszkynek, ebből
azt látja, hogy a falu nőnemű. Ámde miféle főnévi kiegészítő járulhat hozzá, ha
ez birtokos jelző? Semmiféle, mert a név helyes alakja Drahovo id est selo.
Mutatja ezt az oláh név is. Hogy pedig nem sajtóhibával van dolgunk, ezt az
igazolja, hogy a 152. lapon idézi a rutén szót külön címszó alatt is, ugyancsak
Drahowá alakban és pedig nyilván tót melléknév gyanánt, hosszú á-val. Lipszky
tehát a rutén neveket önkényesen tótosítja még olyan helyeken, ahol tótnak
ija-fija sincsen. Sőt csehesíti ezeket, pl. a 308. lapon Kirva hungarice, Kr
iwá vel Krywá slavisch. Két alakot is idéz, azonban egyik sem jó, mert a helyes
alak Krîvyj, id est potok.
170.
lap: Falucska h., Bogorowica vel Bogarowicza ruth. Itt is két alakot mond,
holott az igazi egy harmadik: Bogerewica. Ez sem sajtóhiba Lipszkynél, mert a 66.
lapon ugyancsak Bogorowica-t ír.
Nem folytatom tovább, mert különben ki
kellene írnom Lipszky neveinek százait és sorra javítgatnom. Ezért nem
hivatkozom én reá.
Ami
pedig a Lexicon Locorum-ot illeti, ezt sem lehet hibátlannak mondani. Legalább
is nem filológiai erudicióval készült, mert éppen olyan, mint Lipszky. Így pl.
Bereg-Szentmiklós nevét Csinadüs-nak írja. Az s végzet teljességgel
érthetetlen. Végzetek szerint összeállított helynévgyűjteményben ilyeneket
találok: Fornos, Fogaras, Talamáš, Berlebaš, Koňuš, Verbjaš, Gancoš, Gojdoš,
Rosoš, — ámde ezek egyike sem vonható a Csinadüš-typushoz, mert az ü hang
világosan mutatja, hogy ez az etymologiai o helyett áll. E falu egész környéke
ugyanis ü dialektust beszél, vagyis a zárt szótagú -ov végzetet ü-vé
változtatja, ebből pedig világosan következik, hogy a falu neve a valóságban
Csinagyüv-nek hangzana (ha ez egyáltalán igaz volna) t.i. az etymologiai Csinadov
helyett. Ámde a valóság az, hogy Szentmiklós rutén neve, Csinagyovo-nak hangzik
(az -ov zárt tag az -o hozzákapcsolódása folytán nyílt -ovo alakká válik s
emiatt az etymologiai o visszatér). Csinagyüv csakis a falu magjának neve, ott
ahol az ősrégi kastély van, ez pedig kiegészítő főnévvel Csinagyüv dom-ot
jelent azaz Csinad úrnak a házát. Erről a magról ezután az egész falut is
elnevezték, de már Csinágyovo selo értelemben, ezért hangzik a falu neve a
valóságban Csinágyovo és nem Csinagyijevo. Ezt tanulmányomban részletesen
beigazoltam.
Ezek
szerint a Lexicom Locorum-beli Csinadüs alaknak éppen úgy nem vehettem semmi
hasznát, mint a Lipszky-féle Csinadno vagy Csinaduo alaknak. Én a hely színén
számtalanszor megfordultam, a községnek alaprajzát is térképeltem, a
nyelvjárást jól ismerem, éppen ezért fent mondott tapasztalataim alapján azt
tartom, hogy az összes helynévgyűjteményeinket alaposan felül kellene
vizsgálni, a nevek helyes alakját megállapítani és csak azután lehet reájuk
hivatkozni nyelvi tények igazolására teljes megnyugvással.
Tisztelő
híve:
Dr.
Sztripszky Hiador
II.
|
Méltóságos
Dr. Melich János
|
|
egyetemi
tanár úrnak
|
|
Budapest
X.
|
|
Család
utca 10.
|
Igen
tisztelt Professor úr!
Okt.
3-án kapott lapjára sietek az értesítéssel, hogy a küldött cikkeket
természetesen ajándéknak szántam, Örülnék, ha elolvasná s esetleg okulásomra
valamit hallhatnék róluk, akár telefonon is. Küldésük a május 7-ki levélben
foglalt kérésére történt, de bizony én kéretlen is megküldtem volna. Lipszkyről
a véleményem változatlan. Igaz, hogy az adatot meg szokták vizsgálni
felhasználás előtt. Ámde ki áll jót azért, ha valaki készpénznek fogadja el a
„Csinadüs” alakot és ezzel nyelvi tényt akar igazolni? Aki nem ismeri a rutén
dialektusokat, meg a hely színét, honnan tudhatja, hogy melyik adat jó és
melyik rossz? Hiszen az nem egyéb, mint egyszerű sajtóhiba, Csinadüv helyett!
Átvizsgáltam a rutén helyneveket Lipszkyben, mondhatom, teljességgel
megbizhatlanok: oláhosít, tótosít, sőt csehesít L(ipszky) Ilyen monstrumok
vannak nála: a helyes Dubrinics ott Dubriňče, Remetá helyett Remjut (plur.
gen-i alak!), Alsó Vissó pedig Dolnj Wysseň — lucus a non lucendo; Dolhának
rutén neve Dovhoje helyett Dohé; Neresnîca nála Něrežnice, Bilke ottan Bjlek
vel Bilok (megint a plur.gen!), Rakasznak neve Rokúsy. Rahóé pedig Ráchowá!
Melyik nyelvész indulna el ezek alapján? A népnek én bizony jobban hiszek, mint
Lipszkynek. Bilke [505] neve a ruténban plur.tantum: Bilkî,
iz Bilok, u Bilkach; absurdum tehát a L(ipszky) Bilok alakja. Honnan tudhassa a
nyelvész, h(ogy) Dulowá-e a helyes, vagy a Dulovo? Hisz alakilag mindkettő jó!
Én azonban tudom, h(ogy) csak az -ovo végzetű a helyes.
Budapest,
1942. október 3.
Igaz
tisztelettel,
Sztripszky
* A levelek lelőhelye: MTA Könyvtára
Kézirattár MS 5344/413.
[1]1
Melich János tagja volt a Kárpátaljai Tudományos Társaság Ruszin nyelvi és
irodalmi szakosztályának. Vö. Csatáry György (szerk.), Zorja-Hajnal. A
Kárpátaljai Tudományos Társaság. (1941—1944). Beregszász—Budapest, 1995. 6.
[1]2
A Magyar eredetű ruszin helységnév: Beregszentmiklós — Csinagyievo c. cikkről
van szó. Megjelent: Kárpáti Híradó, Ungvár, 1942. IV/5, IV/9.
[1]3
Lexicon universorum Regni Hungariae locorum populosorum ... anno 1773 officiose
confectum. Magyarország helységneveinek 1773-ban készült hivatalos összeírása.
Kiadja a Magyar Békeküldöttség. Bp., 1920. A vármegyei adatszolgáltatáson
alapuló helységnévtár Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratos változatát
1891-től rendszeresen használta Petrov Alekszej pétervári orosz kutató, aki a
Lexicon alapján 1911-ben a „magyarorosz” — ruszin nyelvhatárról egy tekintélyes
kötetet jelentetett meg. Vö. Petrov A., Pregyeli ugroruszkoj recsi v 1773 g. po
officialnim dannim. Materijali dlja isztoriji Ugorszkoj Ruszi. VI. k. Sz.
Peterburg, 1911. A magyar békeküldöttség által, a Magyar Országos levéltárban
őrzött eredeti példány alapján kiadott Lexicon bevezetőjében Petrov említett
művére több utalás is történik. A történeti Magyarország néprajzi térképéről és
Szlovákia történeti demográfiájáról írott munkájában Petrov már a nyomtatott
Lexicont használta, melyet korrekt, pontos, hiteles forráskiadásnak tartott.
Vö. Petrov A., Národopisná mapa Uher podle úredního Lexikonu osad
z r. 1773. Praha, 1924; Petrov A., Prispěvky k historické demográfii Slovenska v XVIII—XIX.
století. Praha, 1928.; vö. még Hajdú Mihály, Az 1773. évi helységnévtár
névvégmutató szótára. Bp., 1987.
4 Lipszky térképeiről l. Papp-Váry Árpád, Mit
adott a magyar térképészet hazánknak és a világnak? Frisnyák Sándor (szerk.), A
Kárpát-medence történeti földrajza. Nyíregyháza, 1996. 239—48; Uő., Lipszky
János élete és életműve: Frisnyák Sándor (szerk.), A Felvidék történeti
földrajza. Nyíregyháza, 1998. 235—41.
[1]5
Sztripszky Hiador XX. századi dialektológiai pontosságot kér számon a két
becses történeti forrásunktól.
[1]6
Magyar jelentése: Berezinka Lalovo döglött csík Barbovo. (Lalovo:
Beregleányfalva; Barbovo: Bárdháza.)
[1]7
Jelentése: Hová való?
[1]9
Vö. Jak treba zbiraty material dlja szlovarja. Literaturna negyilja II. 1942.
19. sz. 199—201.
[1]10
Mihályi János, Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. Máramarossziget,
1908.
[1]11
Sztojka Sándor munkácsi görögkatolikus püspök. Vö. Zorja-Hajnal I. évf. 1941.
1—2. sz. 17—9; III. évf. 1943. 1—4. sz. 564—69.
