Az újságtördelés fejlődése 1620-1849

A sajtóművészet kezdetei

Tipográfia (írás számítógéppel)

Az újságtördelés fejlődése 1620-1849

A gyakorlottabb újságolvasó már egy lap belső oldaláról is meg tudja állapítani, hogy az melyik újságé. Könnyedén különbséget tudunk tenni egy bulvárlap, egy komoly politikai lap és egy folyóirat között, akár ismeretlen nyelvű példákon is. A lapoknak jól megkülönböztethető külalakja van, melyet az arculatterveztő álmod meg és a tördelő valósít meg nap mint nap. A könyvek tördeléséről (könyvművészet) számos mű született: a szintén egyedi kinézetű, és mégis minden nap más variációkban megjelenő napilapok tördeléséről - a nyomdászoknak írt gyakorlati tankönyveken kívül - alig találhatunk tanulmányt. Az alábbi írás kísérlet az újságtördelési stílusok, az arculati elemek fejlődésének nyomon követésére, a hazai könyvtárakban fellelhető lappéldányok alapján. [1]
Az újságok mai kinézete - a többhasábos tördelés, a képek és a szöveg egyensúlya, a szövegdobozok elrendezése, a díszítő elemek, a léniák, a fejléc elemei - mögött több évszázados történet van. Bár egy szöveg tördelésének voltak ókori előzményei (pl. asszír 3-4 hasábos ékírásos táblák), az újságtördelés kezdeteinek színhelye az 1600-as évek első felének Nyugat-Európája volt. Ahogy végighaladunk a lapok tördelésének változásán, megfigyelhető, hogy az újításokban legelöl az angolszász (előbb az angol, majd az amerikai) lapok álltak, de a XIX. században az európai kontinens lapjai (francia, német) olyan sajátos arculatot alakítanak ki, ami máig visszaköszön a hírlapboltokban.

1620-30: Minta: a könyv

Korai sajtótipográfia 1622: angol („könyvcímlap”), 1620: amszterdami francia (“címlap nélküli”), 1634: magyar (“röplapszerû”) lapok

A nyomdászok eredetileg egyedi megjelenésű könyvek és röplapok nyomtatásával foglalkoztak. Amikor az első periodikus megjelenésű újságlevelek megjelentek, nem véletlen, hogy a nyomdászok ezeket vették mintául a lapok tördeléséhez.
Az első hírlevelek egy oldalas, egyedi eseményekhez kötöttek voltak, így adódott a röplapok stílusa (1634: az első - fennmaradt - magyar Relatio). 1609-től már hetente jelentek meg a néhány oldalas lapok , s ez már nem illett bele egyik kategóriába sem. Az első újságok (1620-as évek) tördelésében kétféle típus különíthető el.
Az Angliában jellemző típus pontosan leutánozta a könyvek évszázados hagyományokat követő tördelését: A/5-ös[2] méret, barokk, cifra díszekkel teli címlap, nagybetűs, hosszú és cirkalmas cím, az impresszum a címlapon. Az egyetlen, de meghatározó különbség a könyvekhez képest a dátum és a lapszám (pl. Numb. 8) jelzése a máig megszokott helyen, az újság címlapjának legtetején. A lap egészének - feltűnő helyen feltünetetett - saját dátuma is volt, és nem csak az egyes hírek dátumait jelezték, mint a korábbi újságlevelekben. Kezdetben (Angia: 1640) a mai műsorújságokhoz hasonlóan -tól -ig adták meg a lap dátumát.
A másik típus a kontinensen (főleg a cenzúramentes Amsterdamban) volt jellemző: a lehető legegyszerűbb megoldással egy A/4-es lapra (két oldalra) egy vagy két hasábban a lehető legtöbb információt nyomtatták, a lehető legkevesebb díszítő elemmel, gyakrolatilag címlapi elemek nélkül. A lapok címe egyszerű, apró betűvel volt kinyomtatva. Az impresszum a hátlap alján, vonal alatt volt, mely szokás évszázadokig megmaradt.
Mindkét típus lapcímének szövege hasonló volt: Hírek (vagy Kurir) Olaszországból, Németországból stb.

1630-1665: Díszes címlap, többsoros címek

Sajtótipográfia 1630-1660 Angliai lapok (1641, 43), angliai és lengyel lapok (1663, 62 ill. 61), és francia lapok (1631, 32, 37.)

A két koncepció lassan közeledett egymáshoz. Először az 1630-as években a kontinensen kiadott lapok hagyták el a lap címe körül a magyarázó cirkalmakat[3] (Gazette, 1632). Az újságokat a könyvekhez hasonlóan még egy hasábba[4], néha szintén a könyvekből vett minta alapján „másfél" hasábba tördelték (margón széljegyzetekkel).

Sajtó és könyv tipográfiai egysége  Korabeli könyv (Ny: Misztótfalusi Kis Miklós) belsõ kezdõlapja és az 1710-es Mercurius Veridicus címoldala.

Egységes kinézetűek, gazdagon illusztrált címoldalúak (pl. uralkodó arcképe) az 1640-es évek angol hírlapjai. A könyvek címlapja helyett viszont már inkább belső kezdő oldalukra hasonlított első oldaluk. A díszes újságok korábban egész címoldalt kitöltő fejléce összébb zsugorodott és már az címoldal alján elindult az első hír szövege[5].
Az 1660-as évekre az angol lapok első oldaláról is eltüntek az illusztrációk. Ezeken több, a kontinens újságjain kevesebb soros, nagybetűs cím (pl. A hírek, a nép szórakoztatására és informálására) és 5-10 sor magas dísziniciálé voltak a címlap fő elemei. A dátum elfoglalta biztos helyét a lap címe alatt egy sorban, esetenként már alattuk és felettük léniával.

1665-1720: Letisztult, kéthasábos lapok

Sajtótipográfia 1660-1730 Angol (1665, 1684, 1702, 1709); amerikai (1690, 1704), ausztriai lapok (1680, 1722, 1736) és egy “kakukktojás”, a könyvek címlapját idézõ lengyel Mercurius Polonicus (1698)

Azt, amit újságarculatnak hívhatunk, az 1665-ben megjelent The London Gazette nyomdászának sikerült megalkotnia. Az 1662-es Mercurius Publicus arculatához képest a változás: elvette a címcifrázást, így a dátumcsík közvetlenül az immár csak egy soros cím alá került. Megnövelte a lapméretet (18,5x30 cm (közel A/4)), és így két hasábot tudott (kellett) létrehozni. A lapcím betűtípusa és stílusa megegyezik a törzsszövegével. Eltűnik a dísziniciálé, helyette az 1660-as évektől már egyszerű iniciálé szerepel.[6]
A The London Gazette arculatát 50 éven át szinte változtatás nélkül követik az angliai újságok (a címben néha verzált használva, a Gazette hasábléniáit következetesen elhagyva), így ezzel az arculattal indul az első napilap (The Daily Courant - 18x35 cm, 1702-től), és az első amerikai lapok is. (Az 1704-es, első hosszú életű amerikai lap, a The Boston News-Letter gyakorlatilag ugyanolyan). Még 130 évvel később, 1794-ben a londoni The Daily Adveriser is ebben a stílusban, de már nagyobb méretben és három hasábban jelent meg.
Az 1720-as évektől két hasábos ausztriai német lapok törzsszövege és magyarázó al-vagy felcímei (Wienerisches) gót betűsek, viszont címei még latin betűs verzálok (DIARIUM, MERCURIUS). Összhatásukban tehát az angliai lapokra emlékeztetnek.
Térségünkben a Mercurius Polonicus arcualta 1698-ban az 1620-as évek angol lapstílusát idézi (könyvcímlaphoz hasonlít), az 1710-es Mercurius Veridicus vagy az 1721-es Nova Posoniensia pedig egy könyv belső borítójának szerkezetét követi, a lapteteji díszsávval (bandeau) - amit viszont a hasonló, 1640-es évek angol lapjain nem találunk meg..
1680-tól megritkul, majd az 1720-as évek után megszűnik a nyomdai reklámsor (a nyomdászok segítségére a következő oldal első szavának feltüntetése az oldal alján). Amerikában amúgy sem használták, nálunk viszont 1790-ig még előfordult.

1720-1780: Lapdíszek, lapcímerek

Címeres sajtótipográfia XVI. sz. Amerikai (1696, 1770, 1754), angol (1723, 1726, 1785) és német (1740, 1771 ill. 1677) lapok

A csupabetű újságokat már talán unni kezdő közönségnek ismét mozgalmasabb kinézetű lapok jártak ebben a korszakban. A lapterjesztéssel kapcsolatos emblémák (lovas postás kürttel) Amerikában először az 1696-os amerikai (már gót betűs című) The Old Post-Masterben, a kontinensen pedig még korábban, az 1677-es bécsi Ordinari Zeitungen-en is feltűntek (első magyar lapbéli megjelenése a bécsi (eredetileg pozsonyi) Magyar Kurirban (1787-) látható, és ez 1813 végéig ott is maradt). Nyugaton ezek a képek ekkor terjedtek el igazán, együtt a mitológiai-allegórikus ábrázolásokkal (néhol iniciáléba építve). Ezek az 1720-as években eleinte négyszögletű keretbe foglalt illusztrációként tüntek fel a lap címe felett vagy szavai között. Később a már valóban címer alakú lapcímerek sokszor a lap fejlécét jellemzően két felé osztották. Ekkor indult a lapcímerek karrierje. Ezek sokszor - főleg egy ország hivatalos lapjánál - az ország vagy város címereit idézték. (A Temesvarer Nachrichten (1771) ekkor erdélyi hímzésminta motívummal díszíti fejlécét). A legismertebb ilyen lapcímer a The Times-é[7].
Az újságok főcímének betűi ismét kevertek (dőlt, vastag, verzál, cifra), Amerikában hódítani kezd a vastag gót betű (későbbi brit változata a belül vágott gót betű), illetve a díszes (néha túlcifrázott) rajzolt betűk. (Érdekes, hogy a The Daily Universal Register 1785-ös fejléce (lapcímer, szépírásos és verzál betű) 1814-ben a - valószínűleg hasonló befolyásra törekvő - Journal Général de France címoldalán köszön vissza. Az angol lapok 1720-tól (Daily Journal) 3, a korszak végén már 4 hasábosak (4 oldalon), címlapjukon tele hirdetéssel.
A Habsburg birodalom lapjai sem maradnak le cifraságban és lapcímerekben, viszont méretben igen: továbbra is marad a nyolcadrét (A/5) füzetke méret és a két hasáb.

1780-1805: Nyugaton letisztult, nálunk díszfejléces lapok

Sajtótipográfia 1780-1800 Amerikai, angol (1785, 1787, 1787, 1787), francia (1799, 1805) lapok.

Amerikában és Nyugat-Európában mind gyakoribbak a verzál antikva főcímbetűs lapok, melyek ismét egyre inkább illusztráció, és immár mindenféle iniciálé nélkül jelennek meg.
Az angliai (és amerikai) újságokban megjelennek a címoldali hirdetési hasábok (első a hirdetés, s csak utána jönnek a hírek), általában a kikötőkbe érkező áruk és hajók hirdetéseivel (mindegyik iniciáléval vagy kis hajó ikonnal). Egyes lapokból teljesen elmaradnak az egyéb cikkek, hisz jól megélnek írások nélkül is: az első reklám-napilapok.[8] A címoldali hirdetések a kontinens lapjaiban sosem terjedtek el: a francia - és magyar - lapok mindig az utolsó oldalakon vagy a lapba becsúsztatott kis fecniken, a németek sokszor külön mellékletben (Intelligenzblatt) hozták a hirdetéseket (néha a magyarok is, pl. a Hazai s Külföldi Tudósítások „Hirdetések” melléklete).
Ahogy Európában kelet felé, Amerikában nyugat felé csökkent a lapok mérete (és ezzel a benne elférő szöveg mennyisége): az USA nyugati határain (frontier) az újonnan meghódított területek lapjai csak 3-4 hasábban jelennek meg. Ekkor már Amerika lekörözi Nagy-Britanniát: 1784-ben a The Independent Gazette már 5 hasábos, amikor az első 4 hasábos angol lap, a The Times elődje megjelenik (1785).
A Francia Forradalom forradalmi lapjai a nálunk is használt A/5 füzetke méretűek, csak egy hasábosak, címlapjukon néha van, többször nincs illusztráció. Később a jelentős francia lapok közül a Moniteur a legnagyobb: már 3 hasábos.

Sajtótipográfia a 18-19. sz. fordulóján Közép-európai (1776, 1787, 1790, 1791, 1803, 1780, 1793, 1785, 1790) lapok.

A kelet- és közép-európában jellemző A/5-ös 1-2 hasábos lapokban ekkor virágzik fel a díszes lapcímer/lapembléma divatja. Az egész térségben Görögországtól (legalább) Pozsonyig sajátos laparculat alakul ki: (a kis lapméret miatt) a címlap majd felét elfoglaló embléma látható a lap címe felett vagy a lapcímbe építve. Ezek a korábban nyugaton feltűnt motívumokat használják: lovas futár, allegórikus-mitologiai ábrázolások (pl. Merkúr), nemzeti címer, városi látkép, sőt, huszárok (Ofner Zeitung). Ennek a stílusnak az általam talált legkorábbi megjelenése a (már 2 hasábos, de még A/5-ös) Ephemerides Vindobonenses 1776-ból. Első magyar nyelvű lapunk, a pozsonyi Magyar Hírmondó 1780-ban is e stílusban lett tördelve.

Nem a méret a lényeg Hasonló (lapcímeres) stílusú, országukban vezetõ kortárs lapok elsõ számai, méretarányosan: 1785 (a The Times elõde) / 1780 (Magyar Hírmondó: Ny: Patzkó Ferenc, Sz: Rát Mátyás)

Az 1803-ban induló Wiener Zeitung a nemzeti címert leszámítva (koronás ill. sasos) szinte pontosan azonos lapcímerrel jelent meg, mint a korábbi, 1800-as Vereinige Ofner und Pester Zeitung.

A Monarchia egysége 1803 Bécs, 1800 Pest

Ezen lapok törzsszövege 11-12 pontos volt, míg Nyugaton ekkor 9-10 pontos kenyérbetűt használtak.
A kor címer nélküli letisztult amerikai vagy francia lapjaihoz hasonló, verzál antikva címbetűvel is jelentkezett már ekkor magyar lap: 1785-ben a Magyar Hírmondó szakít a lapcímeres szokással[9]. Ez az egyszerű címlap nálunk azonban csak az 1810-20-as években terjed el.


Ebben a korban tűnt el végleg a hírlapokból az iniciálé[10] és a régies (gót) s betű, mely a magyar lapokban 1811 körül tűnt el végleg.

1805-1830: Nyugaton átmenet, nálunk letisztult lapok

Kis címeres lapok 1805 (angol), 1814, 1819 (francia), 1811 (pest-budai német), 1826 (pozsonyi német), 1826 (mexikói)

Továbbra is vegyesen címerrel vagy anélkül jelennek meg a lapok, nálunk a lapok méretének növekedésével a féloldalas lapcímerek kisebbek lesznek (fejléc közepén) vagy eltűnnek, és így elterjednek a címer nélküli lapok.
Franciaországban a Journal des Débats a dátumadatait felhelyezi a lap tetejére, s később ezt a mintát követi szinte minden francia lap (és az ezeket követő magyarok is). A Le Courier fejlécén látható egy másik újítás: az impresszumadatok (pl. előfizetési adatok), felkerülnek a lapcím mellé, két oldalra - ez a fejlécdobozok ősének tekinthető, s csak Európára jellemző (Franciaország, Magyarország, Csehország). A J. D. Débatsban 1800-ban megjelenik a „vonal alatti” tárca (feuilleton) - de sem az angolszász, sem német lapokban nem terjed el - nálunk viszont igen.

Dísz nélküli lapok 1835 (osztrák), 1813 (szerb), 1818, 1814, 1828 (pesti - Ny: Trattner J. T., Sz: Kultsár István; bécsi - Ny: Haykul Antal, sz: Decsi Sámuel; kolozsvári - Ny/Sz: Méhes Sámuel)

A Habsburg Birodalomban ekkor kerül sor az újonnan megjelent hírlapok első arculati letisztulására. A hazai (valamint a bécsi, belgrádi) újságokban ekkor „egy csapásra” szinte kivétel nélkül eltünik a teljes hasábszélességű díszes lapembléma, s vékony, verzál, egysoros címekkel, két hasábban jelennek meg. A lapok dátumjelzése még egy csíkban a főcím alatt van. 1811-ben a Hazai és Külföldi Tudósítások az első magyar nyelvű lap, mely „az oldalt két felé szegetve” 2 hasábbal jelenik meg. Elképzelhető, hogy a lap szerkesztőjének, Kultsár Istvánnak németországi útján tetszett meg az „új” forma: a főlap kéthasábosra váltása előtt egy ideig a Frankfurt A.M.-i Neuwidi újság fordítását adta a toldalékban, ahol a 2 hasábos tördelésből is adott mintát, még 1810-ben. A budai német Ofner Zeitung előrébb járt: már 1798-ban 2 hasábos volt.

1830-1848: Betűdivat

A nyomdatechnika fejlődésével mind tetszetősebb betűket tudtak önteni. A lapfejlécek „megbolondulnak”: már nem volt szükség illusztrációra ahhoz, hogy a lapok címét kiemeljék: megtették ezt a betűk is. Korábban még a verzál betűk is vékonyak voltak. Az eddigi, évszázadok óta közel változatlan, barokk-klasszicista betűket új betűtípusok váltják fel. Megjelentek előbb a félkövér, kövér (pl. kezdetben 1832-től a Jelenkor) és különféle cifra (3-D-s, árnyékolt, stb.) betűtípusú főcímek.

Az elsõ vastag címbetűjű lapok 1835 (horvát), 1832 (magyar), 1833 (amerikai)

A betűk eddig „remegő” körvonala egyre élesebb, biztosabb. A gót betűknél ugyanez játszódik le[11]: megjelennek a kövér, ívelt, szép rajzolatú gót főcímek, s utóbbinak is többféle típusa alakul ki.

Gót betû a címdivat Franciaországban (1830), Amerikában (1841), Nagy-Britanniában (1849) - csak a méretek mások.

Német a sajtó világnyelve Zeitungok: 1848 (német), 1841 (Pozsony), 1837 (Pest-Buda), 1830 (Bécs), 1845 (Pest - Ny: Landerer).

A betűtípusoknak divatja lesz: egyes (hasonló-azonos) betűk végigfutnak a kontinens számos lapján. A magyar lapoknál a 40-es évektől megállíthatatlan a betűdivat-őrület: míg a The London Gazette 1665-ös normál antikva betűi majd 50 éven át teljesen változatlanok maradtak a különböző angol lapok fejléceiben, ekkor Magyarországon (és egyes lapok Franciaországban is) félévente-évente új lapcímbetűvel lepik meg olvasóikat az újságok.

Változatok a Jelenkorra 1832-47. Ny: Landerer és Heckenast (1832-1835), Beimel József Esztergom (1835-1838), Trattner-Károlyi István (1838-48)

Az új betûk Európa-szerte hódítanak 1848 (francia), 1845 (magyar), 1849 (cseh), 1842, 43, 50 (magyar), 1838 (horvát), 1847 (szerb).

A 40-es években a nyomdák szinte teljes díszbetűválasztéka „végigment” a napilapok fejlécén. A Hírnök szerkesztője, Orosz József írja: „Magát az írást tekintve a divat itt is zsarnokilag uralkodik, és szépnek tekinteti velünk a mindenféle görbén álló s az olvasó orrát fenyegető felírásokat, az ügyetlen ácslegény által faragottnak látszó egyiptienne betűket... ”. (Századunk, 1838/53) Divatos a klasszicista (finom tapú; korabeli betűtípus-nevei: római ill. francia) betű kövér és félkövér változata (Le Constituitionel-Kossuth Hírlapja: francia betű).

Francia minta Hasonló lapok: azonos címbetû, 3 hasábos impresszum, tárca stb... (1844: francia, 1848: magyar - Ny: Kozma Vazul). A hátlapon a hirdetések stílusa és tördelése viszont már különbözik (a Pesti Hírlap (1848) hirdetései).

Mint láthattuk, népszerű az egyiptomi (blokk) betű[12] nálunk 1839 és 49 között 10 lap (a lapok zöme) használta hosszabb-rövidebb ideig főcímében. A 40-es évek végén jelennek meg a groteszk (talpatlan) betűk. Használja a Pesti Hírlap, sőt, az amúgy először még az összes többi bécsi laphoz hasonlóan gót betűs főcímű forradalmi Der Radikale fokozatosan is erre a betűtípusra tér át 1848-ban (a pesti Radical Lap is ezt használja).

Radikális osztrák sajtó A forradalmi bécsi lap fejlécének gyors átalakulása: 1848. jún - júl - szept.

Rövid ideig ugyancsak ilyen, talpatlan betűjű a Magyar Hírlap 1850-ben - ez a lapcím-design az egyetlen, mely szinte változatlanul ma is visszaköszön az újságosstandokon.
A korszak fontosságát jelzi a tipográfia szempontjából, hogy egy másik mai lapunk, a Magyar Nemzet címbetűje is 1848-ba vezet, bár „eredetije” nem újságon állt (és nem is használták akkoriban újságcímnek). Első n a p i lapunk, a 48-tól napi Budapesti Hiradó kövér klasszicista betűi viszont a lap teljes élete alatt megmaradtak.
A hazai lapokban a törzsszöveg sokszor keskeny betűi 10-11 pontos méretű. A rovatcímeket már kövér vagy nagyobb keskeny betűkkel szedik. A kiemelésekhez ugyan uralkodóan a ritkítást használták, de - 1848-ig - dőlt és vastag betűt is (mindenesetre semmiképp sem az angolszász lapokban a kezdetekben használt - gót betűt).
A mai ál-régies nyomatokon a betűk körvonala sokszor nem éles, egyenes: kopott betűk valóban előfordultak újságjainkban, de tűéles, szép öntetű betűkkel éppígy találkozhattunk (pl. a Nemzeti Ujság 1846-ban, vagy a hivatalos Közlöny 48-ban). 1841-ben az erdélyi Múlt és Jelen két száma viszont olyan kopott betűkkel lett nyomva, hogy később újranyomva ismét elküldték az előfizetőknek, hogy kicseréljék a majdan bekötött évfolyamban.

TÖRDELÉS: Az angolszász és a francia lapok fejléce jól elkülönül: előbbinek ha rövid a lapcíme, középre igazítják és a mellette levő hely üresen marad. A francia lapokban a főcím melletti helyet az impresszumadatok töltik ki; a főcím alatt pedig visszatér a rég elfeledett magyarázó alcím, kicsit átalakulva (általában: „politikai, irodalmi lap”). Ezt néhány hazai politikai, és több művelődési-irodalmi lap is átveszi.
A németországi és ausztriai lapok tördelése eltérő, könnyen megkülönböztethető: Németországban kisebb méretű főcím, szövegdobozok, az osztráktól eltérő címadás (Allgemeine Zeitung) és általában még 1848-ban is csak két hasáb jellemző. Szintén különbség van a bécsi és a pesti német lapok között: utóbbiak inkább a hazai magyar lapok arculatát és rovatszerkezetét követik, mint a bécsiekét.
1851-ben Amerikában már 11 hasábos újságlepedő jelenik meg; az angol The Standard 1849-ben 6 hasábos, a J.d. Débats 5 hasábos, de a párizsi lapok általában 3 hasábosak.

Kortárs lapok méretarányosan Morning Courier and New-York Enquirer (1851), The Standard (1849), Közlöny (1849), Marczius Tizenötödike (1848) és összehasonlításul az Erdélyi Magyar Hír-Vivõ (1790)

Eltérő méret, eltérő olvasási technika A The Times (1830) és a Pesther Tageblatt (1839) olvasási módszere más-más.

A 30-as évek hazai lapjai még A/4-es kéthasábosak. Az első magyar nyelvű 3 hasábos újság (valószínűleg) a Kovacsóczy szerkesztette kassai Szemlélő 1833-ban (kb. 110 évvel az első angliai 3 hasábos lap után). Ez a lap viszont nem politikai, hanem irodalmi-művelődési lap volt, akárcsak az első három hasábos pesti (félig politikai) újság, az 1840-es Budapesti Rajzolatok, vagy az első pesti napilap, a (német) Peshter Tageblatt (1839).
A lap növekedésével (vagy a betűméret csökkenésével) szükségszerűen együtt jár a hasábszám növekedése is: így könnyen olvasható és harmonikus megjelenésű az oldal. A Jelenkor a magyar lapok közül 1836-ban elsőként tért át (Széchenyi tanácsára) a másodrét méretre (41x28), ami után viszont után sokáig vár a 3 hasábra áttéréssel, így 1836 és 43 között túlméretes hasábokkal jelent meg. Az országos terjesztésű politikai lapok közül 1837-ben a sokmindenben francia példa alapján újító pozsonyi Hírnök jelentkezett először 3 hasábbal. 6 évvel később már egy kivétellel minden magyar hírlap 3 hasábos, és az 1849-es, még nagyobb méretű Respublikában jelent meg a 4. hasáb, ami után már ez lesz a norma a magyar lapoknál.
A dátum helye a hazai magyar lapoknál a lap tetején van, akárcsak a francia újságokban. A francia példának azonban sem a német, sem az osztrák, sem az angolszász lapokban nem találni nyomát: itt a dátum a lapcím alatti dátumcsíkban, léniák között szerepel.
A lap fejlécében kétoldalt található szövegdobozoknak (impresszum, előfizetési adatok) is érdekes a története. A francia lapokra olyannyira jellemző megoldást nálunk a Hírnök alkalmazta először. Miközben azonban a szövegdoboz mint arculati elem már megvan, még kísérleteznek, hogy mire is használják: eleinte a lap tartalmi leírását közölték itt[13]. 1847-ben már a lapok fele használta ezeket a szövegdobozokat; s nemcsak a magyar, de a csehországi és horvát lapoknál is megjelent. Szövegdobozt alkalmaz a mindenféle szempontból magyaros tördelésű Pester Zeitung és a 48-as forradalmi Der Radikale is; mint ahogy a legtöbb német lap is (Allgemeine Zeitung). A bécsi lapok teljesen tartózkodtak ezektől a szövegdobozoktól.
1841-ben a Pressburger Zeitung egy ideig „franciásan” jelenik meg (dátum a lap tetején, 3 hasáb, szövegdobozok a fejléc két oldalán), majd rövid idő után „titokzatos módon” visszavált a korábbi, 2 hasábos, doboz nélküli, fejléc alatti „németes stílusra”, ami 1849-ig marad[14]. A Felvidék sokban úttörő volt: Kovacsóczy Szemlélője Kassán (1833-) vagy Orosz Jószef Hírnöke Pozsonyban (1837-) szintén új stílusú, tetszetős lap volt - érdekes módon viszont mindre jellemző, hogy a kezdeti évek után lassan tördelésük elszürkült, aránytalanná vált.
A címlapon közölt tartalomjegyzék tipikus magyar sajátosságnak mondható. 1828-ban a Hazai (később Erdélyi) Híradóban tünt fel először a lap fejléce alatt egy hosszú hasábban. Később ez a 3 hasábos újságokban az első hasáb tetejére költözik vagy a fejléc alatt jelenik meg, de 3 hasábban; tördelésére (vastag, vékony, ritkított, sorbehúzás stb.) különös figyelmet fordítottak. Szinte az összes magyar lap használta az 1830-40-es években, 1845-től a Pester Zeitung is. A Leipziger Allg. Zeitung 1841-es évfolyamában találtam hasonlót, így nem kizárt, hogy más német lapok is alkalmazták. Ezekben a tartalmakban adtak a szerkesztők először címeket az egyes cikkeknek.
Hasonló szerepet töltött viszont be az angolszász lapoknál a címek első kiemelt megjelenése: az 1860-80-as években a cikkek címét először egy kupacban, a magyar tartalomnak megfelelő helyen sorolták fel egymás alatt az amerikai lapok, s csak később (1900-as évek eleje) „vándoroltak a helyükre” a megfelelő cikkek fölé. [15] A tartalomjegyzék a szabadságharc alatt tűnt el lapjainkból; bár később még néha visszatért.
Néhány lap szolgáltatása között szerepelt az időjárásjelentés, mely ott, ahol alkalmazták[16], a címoldal fejléce alatti terület meghatározó eleme volt. Hasonlóval nyugati lapokban nem találkoztam.
A nyugaton 1780-as évektől, Franciaországban 1810-es évektől jellemző kisebb lapcímerek a Habsburg birodalmi lapok méretének növekedével már 1810-40-es évekre jellemzők, de főleg a német nyelvű fő lapokra[17]. Ezek (és elődeik) már indulástól kezdve lapcímerrel jelentek meg: Ofner Pester Zeitung (a magyar koronás címerrel), Pressburger Zeitung, Wiener Zeitung (kétfejű sassal[18]).
Szintén feltűnő arculati elem volt az előfizetési felhívás, mely a félévi előfizetési periódus előtti/utáni napokban jelent meg rögtön a lapok fejléce alatt (főleg a magyar, kevésbé a német lapokon).
Ekkor terjed el a tárca a hazai lapokban, s az 1840-es években magyar neveket is kap (Őr, Kis Futár, Tárca, vagy a körülíró Élet, irodalom, művészet). A magyar lapokban tárca nem minden nap jelent meg, és volt, hogy a lap belsejébe került. A hazai politikai lapok jellegzetessége volt, hogy melléklapot adtak ki (egyik nap a főlap, másik nap a melléklap jelent meg: ikerlapok), melyek tematikája gyakorlatilag a „minden egyéb” tárcai cikkeinek felelt meg[19]. A melléklapok[20] mindig kisebbek és így csak két hasábosak voltak; főcímbetűjük néha megegyezett a főlapéval, máskor nem.

Pozsonyi magyar lap és társa A pozsonyi újság fõ- és melléklapja (1840) Ny: Schmid Antal Sz: Orosz József

Nálunk csak az első valóban csak politikai újság, a Pesti Hirlap tért el a hagyományoktól: Feuilleton, majd a hátlapra kerülő Értekező rovata is politikával foglalkozott és melléklapja sem volt.
Különleges tördelésűek a pesti Die Opposition, a bécsi Die Constitution c. lapok: mind a kettő 48-as forradalmi újság és rövid életük alatt tördelésük mindazokon a fázisokon végigment, amin társaik a megelőző 20 év során : 1-2 hasábbal, kopott betűkkel indultak, de pár hónap múlva már három hasábban, nagy méretben, modern betűkkel jelentek meg.
Talán említésre érdemes a kor kedvelt figyelemfelhívő szimbóluma, a mutató kéz is. Kutatások szerint a mutatóujj kinyújtása azon kevés metakommunikációs elem egyike, melyet az egész emberiség egyetemesen ugyanarra használ. Az egy időre eltünt hírlapi elem ma a számítógépek képernyőjén a klikkelhető szövegrészt jelző, egyik leggyakrabban látott ikonként támadt fel.

KI TERVEZTE A LAPOKAT?

Tördelő, arculattervező, designer szakma nem volt, így minden a nyomdász kezében futott össze. Tudjuk, hogy a Magyar Museum szedéséről szerkesztője, Batsányi János adott részletes utasításokat (betűtípus, betűméret) Trattner Mátyás nyomdásznak („A betű .. cicero legyen, és a citációkban garmond. A formatum in 8 majori” [A/5]).
Széchenyi szellemi vezére volt a Jelenkornak, melynek szerkesztőjéhez, Helmeczy Mihályhoz többször intézett a külalakra vonatkozó kéréseket (papír minősége, lap mérete, hasábszám). A Jelenkor olvasóinak meggyőzését a Széchenyi által javasolt új, A/3 formátum (1836-) előnyeiről gr. Dessewffy József végezte a lap társlapjában, a Századunkban. (Párbeszédes formában érvel a nagyobb méret mellett; ahol képzeletbeli ellenfele egyik szemléletes érve a nagy méret ellen az, hogy egy ilyen lap inkább hasonlít „vitorlához, lepedőhöz, ernyőhöz, vagy kifeszült denevérhez”.)
A pozsonyi Hírnök szerkesztője, Orosz József elkövette azt a baklövést, hogy társlapja, a Századunk címbetűjét gót betűsnek rendelte meg egy híres prágai betűöntödéből. A gót betűket a magyar nyelvű sajtó úgy kerülte, mint a darázscsípést, úgyhogy az olvasók akaratának megfelelően kénytelen volt megváltoztatni, és „magyaros” betűkre lecserélni a főcímet. Az új betűkkel megjelent lapban ír Orosz a betűkről, s innen tudjuk, hogy a gót betűk ötletét az amerikai, angol mintából vette („ez írás, módi” - írta, s ebből az is kiderül, hogy éles tördelői szemmel figyelte a nyugati mintákat). Hogy (már akkor is) néhol fontosabb volt a forma a tartalomnál, jelzik az alábbi sorok: „Némelyek az utcán megállítottak, a s elmellőzvén a lapok tartalmát, irányát, czélját, ... nem tudtak másról szólani, mint a gót vagy német betűkről...”. „Sokan vélik, oda nemzetiség, magyarság, becsület, ha tokajiba égettbor keveredik”, s most már hozzátehetnék: „vagy ha egy hírlap címe gót betűkkel iratik”. [21]

IRODALOM

A nemzetközi sajtótörténetre vonatkozó főbb forrásmunkák (ill. az angolszász és franca lapok képeinek fő forrása)

Alen Hutt: The Changing Newspaper. Gordon Frager Publ., London, 1973

Histoire de la Presse Francaise I. Ed. Spes et Lausanne. 1965.

Brian Lake: British newspapers. Sheperd Press. London, 1984.

Antony Smith: The Newspaper - An international history. Thomas and Hudson, 1979.

Henri Avenel: Histoire de la Presse Francaise. Paris, 1900.

---

[1] A külföldi lapok közül többnyire reprodukciókban közölt, néha eredeti angol, amerikai, francia, Habsburg-birodalmi és németországi lapokat találtam. A közölt korszakhatárok évszámaiban inkább a nyugati, mint a közép-európai lapokhoz igazodtam, de e határvonalak így is meglehetősen önkényesek.
[2] Méretek meghatározására azt a ma ismer formátumelnevezést használom, mely a legközelebb áll az adott lap (nyolcadrét: A/5, negyedrét: A/4, másodrét vagy folio: A/3) - még nem szabványos - méretéhez.
[3] A korábbi lapok „kimondható” címének a legnagyobb betűvel nyomott szó is tekinthető - itt már csak ezt maradt meg.
[4] 1620-1665; a magyar lapoknál 1780-1810
[5] Az egész oldalas újságcímlap még visszatér az 1830-40-es évek magyar hírlapjai bekötött félévfolyamainak első lapján
[6] A Mercurius Veridicus és a Nova Posoniensia 1710-1720-ban még nagy dísziniciáléval jelenik meg.
[7] Eredeti, kissé eltérő változata a lap elődjén, a The Daily Universal Registeren jelent meg 1785-ben.
[8] A címoldali hirdetéshasáb szokása különösen a briteknél volt hosszú életű: a The Times 1966. májusában szakított vele. (Hutt p. 35).
[9] Követi az 1789-es Hadi Történetek
[10] Kivéve a hirdetéseket és Magyarországot, ahol a Hazai és Külföldi Tudósításokban még 1830-ig megmarad.
[11] Először az angol és amerikai lapok gót betűs címében, majd csak később a német lapokban
[12] Pl: La Patrie, La Presse, Világ, Hírnök, Národní Nowiny, Ilirske Národne Novine
[13] Hasonló a lapcím alatti léniák közti dátumcsík kezdeti (1665-) szerepe: a design-elem már megvan, de eleinte még hol a dátum, hol a „Published by Authority” felirat tűnik fel benne. A Hírnök első számában már van vonal alatti rész is, de ez még a „levelezés” rovat helye.
[14] A visszaváltás időpontjakor (1841-42) megjelent számok épp hiányoznak a Széchényi Könyvtárból.
[15] Nálunk épp manapság lett ismét nagy divatja, méghozzá a korabelivel azonos helyen (bal első hasáb teteje a címlapon), csak épp Foglalat vagy Tartalom helyett „Ma” vagy „A nap témái” címmel.
[16] Österreichischer Beobachter -1835-, Ofner und Pester Zeitung 1837, Erdélyi Hiradó 1833
[17] A Buda-pesti Rajzolatok óriási koronás címere kivétel; az erdélyi Múlt és Jelen 1830-az évek végi, eleinte egész lapszélességű címere szintúgy.
[18] A kétfejű sas az 1850-es években a birodalom minden részének hivatalos újságján - a magyaron is - kötelező elem lesz.
[19] Viszont a hazai (kontinentális) piacról hiányoztak az angolszász országok vasárnapi lapjai. Nyugat-Európában talán azért, mert a fő (német, francia) napilapok tényleg napontja (7/7) jelentek meg.
[20] Néhány példa: Hírnök: Századunk, Nemzeti Ujság: Hasznos Mulatságok; Jelenkor: Társalkodó, Presburger Zeitung: Pannonia; Erdélyi Hiradó: Vasárnapi Ujság
[21] Századunk, 1838/53


elte.hu/szabadbolcseszet