Arany János:
NATURAM FURCÂ EXPELLAS...

Gyermekkoromban felköték
A színben egy nagy tökharangot,
Amely ugyan nem ada hangot,
De máskép vígan működék;
Megvolt a súlya, lódulása,
Kötelét hogy jól visszarántsa
S vele a kis harangozót; -
Szóval: csinált kommóciót.

„No, mondám, majd ha nagy leszek,
Valódi harangot veszek
És azt egész nap kongatom
Saját kényemre, szabadon.”

Így kongatom most untalan
E verseket - bár hangtalan.

(1877. július 9.)

Naturam furcâ expellas tamen usque recurret = "A természet visszatér, ha vasvillával űzöd is el". - A vers címét Horatiustól kölcsönözte a költő. - Az első kézirat fölé oda is rajzolta a gyermekkori emléket: a két ágasra kifeszített tökharangot.