A hangok
>>A nyelv legkisebb egysége a hang. A költői alkotások felületes élvezője nem is gondolja, hogy a művészi hatásnak mennyi értéke rejlik már maguknak a hangoknak megfelelő használatában és egymáshoz viszonyításában. – Egészen más az olyan szó zenéje és hangulata, amely tele van magánhangzókkal, mint az olyané, amelyben sok a mássalhangzó. Más és más a szavak hangulata és zenéje aszerint is, hogy milyen magasságú magánhangzók, milyen képzésű mássalhangzók szerepelnek benne. Így például a hőbörtös egy árnyalattal komikusabb hatást kelt, mint hóbortos, – dobog más hangulatot idéz, mit topog, – prücsök mást, mint tücsök, – szisszen mást, mint libben. A költő művészetében a különböző képzésű mássalhangzók és különböző magasságú magánhangzók összhatása árnyalja az érzelmi élményt. Arany következő három sora pl. nemcsak egy látási benyomást ad vissza a fül számára tökéletesen, hanem a velejáró érzelmi kíséretet is, mégpedig részlet-árnyalatokig ható finomsággal és pontossággal:
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
Rengetnek a Dunán.
Az első sor lágy hangjai (gy, zs, g, b) a lágyságnak, a folyékonyak (l, a két n) a hab mozgásának, a mély a és o hangokkal együtt a zsongásnak hangulatát idézik: a második sorban a csillag szó a csillagnak érzelmi képét is hozza, a sziszegő (z, sz, cs) és a magas e-k, i-k együtt a rezgését: a harmadik sor hangutánzó szava (rengetnek) valahogyan a rezgéshez a hullámmozgás érzését társítja s ezt erősíti a magas és mély hangok szabályos eloszlása is: három magas, három mély (a,u,á): a sok a pedig, főleg a sor második felének mély hangjaival együttesen: a fényrezgés pillanatnyi benyomásai után a nagy folyó méltóságos, lassú, jelentős mozgását szuggerálja. Íme a melódia a költészetben.
Vagy gondoljunk Berzsenyi: A közelítő tél c. versének első versszakára: az elmúlást jelző, őszies hangulatot a mondanivaló borongóssága mellett igen-igen elősegítik a szövegben gyakran előforduló sziszegő mássalhangzók (sz,s,z,zs), s a ropogós r-ek:
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Hasonlóképpen őszi hangulatot, de most nem is annyira annak elmúlás-ízét, mint magának az ősznek, ennek a szeles, szeszélyes évszaknak a zenéjét idézi fel Ady alábbi strófája:
Tél-támadás: őszi lugasban,
Légy zümmög, árván, messze-messze.
Sajgó mezőt felhő ereszt be
S dong az össze-vissza-szél.
Miből szövődik össze ez a hasonlíthatatlanul finom zsongás? – A ritmus hajlékony árnyalatai mellett mindenesetre a hangminőségek mesteri váltakozása hozza létre. Így pl. a második sor eleje és vége magas hangú, a súlyosabb közép mélyhangú: Légy zümmög, árván, messze-messze: é,ü,ö, (á,á) e,e,e,e. – Ugyanebben a sorban gyönyörű a hangulatszínező mássalhangzók – főleg a zsongó orrhangok és az élesebb sziszegők – egyensúlya is. A hatáshoz erősen hozzájárul az első sor tompa betűríme: tél-támadás, a hangfestés (zümmög, dong, össze-vissza-szél), s az egész strófa pompás zenei elosztása: végső akkordjában szinte érezzük, halljuk a fel-alá rohangáló szelet: össze-vissza-szél.
A Szeptember végén második strófájának első sorát így boncolgatja Kosztolányi: „Elhull a virág, eliramlik az élet... – Amilyen könnyed ennek a sornak a külső idoma, éppoly súlyos a belső értelme. Úgy tűnik el szemünk elől a mozzanatos igéjével, mint aranygyík az őszi avarban. Valami zizegést hallunk, levelek csörgését, s már nincs is ott. Ez az ellentét azonban inkább azonosság. A könnyed külső idom a súlyos belső tartalmat jelképezi. Maga az élet is oly gyorsan iramlik el, mint ez a sor. Zene és értelem egyet jelent. Nyugtalanságunkban kutatjuk, micsoda vegyi hatások hozhatják létre ezt a zenét, s mint vakmerő természettudósok, szétbombázzuk a sor atomjait, a betűket is, 27 betűből áll ez a sor, 12 magánhangzóból és 15 mássalhangzóból, de a mássalhangzók között 8 folyékony mássalhangzó is van, amely inkább a magánhangzókkal tart rokonságot, a szöveget 6 l lágyítja és 2 r. Így tehát a magánhangzók száma voltakép 20, a mássalhangzóké pedig csak 7. Majdnem háromszor kisebb. Talán innen magyarázható, hogy az a sor annyira szökell, illan és röpül.”<<
Sík Sándor: Az olvasás művészete
www.szepi.hu/irodalom/vers/sik/olvasas/olvasas_II.2.html#II.2.4.
>>A nyelv legkisebb egysége a hang. A költői alkotások felületes élvezője nem is gondolja, hogy a művészi hatásnak mennyi értéke rejlik már maguknak a hangoknak megfelelő használatában és egymáshoz viszonyításában. – Egészen más az olyan szó zenéje és hangulata, amely tele van magánhangzókkal, mint az olyané, amelyben sok a mássalhangzó. Más és más a szavak hangulata és zenéje aszerint is, hogy milyen magasságú magánhangzók, milyen képzésű mássalhangzók szerepelnek benne. Így például a hőbörtös egy árnyalattal komikusabb hatást kelt, mint hóbortos, – dobog más hangulatot idéz, mit topog, – prücsök mást, mint tücsök, – szisszen mást, mint libben. A költő művészetében a különböző képzésű mássalhangzók és különböző magasságú magánhangzók összhatása árnyalja az érzelmi élményt. Arany következő három sora pl. nemcsak egy látási benyomást ad vissza a fül számára tökéletesen, hanem a velejáró érzelmi kíséretet is, mégpedig részlet-árnyalatokig ható finomsággal és pontossággal:
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
Rengetnek a Dunán.
Az első sor lágy hangjai (gy, zs, g, b) a lágyságnak, a folyékonyak (l, a két n) a hab mozgásának, a mély a és o hangokkal együtt a zsongásnak hangulatát idézik: a második sorban a csillag szó a csillagnak érzelmi képét is hozza, a sziszegő (z, sz, cs) és a magas e-k, i-k együtt a rezgését: a harmadik sor hangutánzó szava (rengetnek) valahogyan a rezgéshez a hullámmozgás érzését társítja s ezt erősíti a magas és mély hangok szabályos eloszlása is: három magas, három mély (a,u,á): a sok a pedig, főleg a sor második felének mély hangjaival együttesen: a fényrezgés pillanatnyi benyomásai után a nagy folyó méltóságos, lassú, jelentős mozgását szuggerálja. Íme a melódia a költészetben.
Vagy gondoljunk Berzsenyi: A közelítő tél c. versének első versszakára: az elmúlást jelző, őszies hangulatot a mondanivaló borongóssága mellett igen-igen elősegítik a szövegben gyakran előforduló sziszegő mássalhangzók (sz,s,z,zs), s a ropogós r-ek:
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Hasonlóképpen őszi hangulatot, de most nem is annyira annak elmúlás-ízét, mint magának az ősznek, ennek a szeles, szeszélyes évszaknak a zenéjét idézi fel Ady alábbi strófája:
Tél-támadás: őszi lugasban,
Légy zümmög, árván, messze-messze.
Sajgó mezőt felhő ereszt be
S dong az össze-vissza-szél.
Miből szövődik össze ez a hasonlíthatatlanul finom zsongás? – A ritmus hajlékony árnyalatai mellett mindenesetre a hangminőségek mesteri váltakozása hozza létre. Így pl. a második sor eleje és vége magas hangú, a súlyosabb közép mélyhangú: Légy zümmög, árván, messze-messze: é,ü,ö, (á,á) e,e,e,e. – Ugyanebben a sorban gyönyörű a hangulatszínező mássalhangzók – főleg a zsongó orrhangok és az élesebb sziszegők – egyensúlya is. A hatáshoz erősen hozzájárul az első sor tompa betűríme: tél-támadás, a hangfestés (zümmög, dong, össze-vissza-szél), s az egész strófa pompás zenei elosztása: végső akkordjában szinte érezzük, halljuk a fel-alá rohangáló szelet: össze-vissza-szél.
A Szeptember végén második strófájának első sorát így boncolgatja Kosztolányi: „Elhull a virág, eliramlik az élet... – Amilyen könnyed ennek a sornak a külső idoma, éppoly súlyos a belső értelme. Úgy tűnik el szemünk elől a mozzanatos igéjével, mint aranygyík az őszi avarban. Valami zizegést hallunk, levelek csörgését, s már nincs is ott. Ez az ellentét azonban inkább azonosság. A könnyed külső idom a súlyos belső tartalmat jelképezi. Maga az élet is oly gyorsan iramlik el, mint ez a sor. Zene és értelem egyet jelent. Nyugtalanságunkban kutatjuk, micsoda vegyi hatások hozhatják létre ezt a zenét, s mint vakmerő természettudósok, szétbombázzuk a sor atomjait, a betűket is, 27 betűből áll ez a sor, 12 magánhangzóból és 15 mássalhangzóból, de a mássalhangzók között 8 folyékony mássalhangzó is van, amely inkább a magánhangzókkal tart rokonságot, a szöveget 6 l lágyítja és 2 r. Így tehát a magánhangzók száma voltakép 20, a mássalhangzóké pedig csak 7. Majdnem háromszor kisebb. Talán innen magyarázható, hogy az a sor annyira szökell, illan és röpül.”<<
Sík Sándor: Az olvasás művészete
www.szepi.hu/irodalom/vers/sik/olvasas/olvasas_II.2.html#II.2.4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése