Budenz József (1836-1892) egy kis német faluban, a Fulda melletti Rasdorfban született 1836. június 13-án. Az ottani tanítónak, Budenz Boldizsárnak volt a negyedik fia. József egyik testvéréről, Lajosról vannak ismereteink.
Budenz már gyermekként tehetséges, erős, jólelkű, vidám fiú volt. Apja falusi iskolájába járt. A falu lelkésze - látva szorgalmát és tudásvágyát - a kilencéves fiút latin és görög nyelvre kezdte tanítani.
Gimnáziumi tanulmányait (1848-1854) a közeli városban, Fuldában végezte. Ide egyből a harmadik osztályba vették fel, fiatal kora ellenére. Miután 1854-ben letette az érettségi vizsgát, két út kínálkozott a számára: a papi, illetve a tanári pálya. Őt a tudomány, a klasszika-filológia és a történelem vonzotta.
1855-ben a marburgi egyetemen tanult, majd a következő évben Göttingába ment. Itt kiváló tanárok tanították. Pl.: a nyelvtudomány nagy alakja Theodor Benfey, vagy a történetíró Ernst Curtius. Budenz főleg szanszkrit, görög, latin, archeológia, filozófia és német nyelvtörténeti előadásokat hallgatott. A legnagyobb hatással a neves filológus, Theodor Benfey, a szanszkrit és a nyelvtörténet tanára volt rá, akinek egyik legkiválóbb tanítványa lett. Tanára hallgatóit önálló kutatásra is ösztönözte, így Budenz érdeklődése más nyelvterületek iránt már ekkor is látható volt. Alaposan megismerkedett az indoeurópai nyelvészettel. A göttingai egyetemi évek új irányba terelték Budenz sorsát. Ebben az időben erdélyi unitárius teológusok nagy számban keresték fel a híres egyetemet, egész kis magyar kolónia élt ott. Budenz egy házban lakott Nagy Lajossal, akivel baráti viszonyba került. Őáltala ismerkedett meg a többi magyar diákkal, például Ferenc Józseffel, a későbbi unitárius püspökkel, és Buzogány Áronnal, a későbbi gimnáziumi tanárral, majd miniszteri tanácsossal.
Budenz előbb csak kíváncsiságból érdeklődött a magyar nyelv iránt, mert az annyira eltért az indoeurópai nyelvek rendszerétől. Később komoly tudásvággyal mélyedt bele a magyar nyelv szerkezetének tanulmányozásába. Rövid idő alatt elsajátította annak alapjait. Első olvasmánya Arany János Toldi-ja volt.
Budenz előbb csak kíváncsiságból érdeklődött a magyar nyelv iránt, mert az annyira eltért az indoeurópai nyelvek rendszerétől. Később komoly tudásvággyal mélyedt bele a magyar nyelv szerkezetének tanulmányozásába. Rövid idő alatt elsajátította annak alapjait. Első olvasmánya Arany János Toldi-ja volt.
Ebben az időben jelentek meg a Bécsi Tudományos Akadémián Anton Boller tanulmányai az altaji összehasonlító nyelvtudomány köréből. Ezek hívták fel Budenz figyelmét a kutatásra, és későbbi kutatási területére. A tehetséges fiatalember 1858-ban megszerezte doktorátusát.
Addigra már megérlelődött benne a vágy, hogy Magyarországra jöjjön. Úgy érezte, még jobban meg kell ismernie ezt a - akkor még úgy hitte - török nyelvekhez tartozó, különös nyelvet, "mellyel a nyelvtudásnak egy eddig nem sejtett, annyi különös jelenségekkel meglepő világa" tárult ki előtte, "ezer változatos virányain a nyomozónak akár holtig való gyönyörködetet ígérve". Megkérte Nagy Lajost, próbáljon segíteni neki egy kisebb tanulmányút megszervezésében. A hazatérő Nagy Lajos felkereste a magyar nyelvtudomány akkori legnagyobb tekintélyét és irányítóját, a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosát, Hunfalvy Pált, és felhívta a figyelmét Budenzre. Hunfalvy kedvezően fogadta a hírt, ezért 1858-ban írt levelében meghívta Magyarországra.
Budenz József 1858. május 16-án este érkezett Bécsből hajón Pestre, és másnap már fel is kereste Hunfalvyt, aki tanári állást szerzett neki a pesti evangélikus gimnáziumban. De kiderült, hogy Budenz katolikus, ezért nem tudta betölteni az állást. A nyárra - Hunfalvy tanácsára, akinek hamarosan közeli barátja lett - Debrecenbe ment Lugossy Józsefhez, és nála töltött néhány hónapot, magyar nyelvtudásának tökéletesítése érdekében. Utazásának valódi oka elsősorban az volt, hogy kiszabaduljon Pestről. Abban az időben a fővárosban szinte mindenki tudott németül. Amikor észrevették, hogy a fiatal német tudós nyelvi nehézségekkel küzd, gyorsan német nyelvre váltottak. Debrecenben viszont sokkal inkább módja nyílt a magyar nyelv gyakorlására. Itt érlelődhetett meg benne a gondolat, hogy letelepszik Magyarországon.
Ugyanennek az évnek szeptemberében Budenz Józsefet kinevezték a székesfehérvári cisztercita gimnáziumba segédtanárnak. Német és görög nyelvet tanított (1858-1860). Itt kezdett először magyar nyelven írni, és hamarosan a Magyar Nyelvészet című folyóirat egyik legkiválóbb munkatársa lett. 1859 nyarán, egy háromhetes, erdélyi tanulmányúton vett részt Hunfalvyval, és a székely nyelvjárásról készített följegyzéseket. Az út hatására kísérletet tett a keleti és a nyugati székelység közti nyelvi különbség megállapítására, ezenkívül rámutatott a nyelvjárások ismeretének a fontosságára.
1860-ban Pestre került. Fél évig tanított görögöt a Peregriny-féle tanintézetben, majd a következő évben a Magyar Tudományos Akadémia könyvtársegédjének nevezték ki, Hunfalvy mellé. Évekig szerény fizetésből élt, és céltudatosan dolgozott a magyar nyelvtudomány új alapjainak lerakásán. Az Akadémia 1861-ben levelező tagjává választotta. Első dolgozatait kivéve, foglalkozni kezdett a magyar nyelvet érintő kérdésekkel is. Székfoglaló értekezésében már úgy gondolta, hogy a magyar nyelv a finnugor és a török nyelvek közt helyezkedik el, de közelebb áll a törökhöz.
1864-ben, míg Vámbéry Ármin - aki ekkor még a barátja volt - közép-ázsiai útjáról hazatérve Angliában járt, Budenzre bízta "tatárját", Molla Izsákot. Tőle tanulta meg az üzbég török vagy csagatáj török nyelvjárást. Nyáron együtt utaztak Kiskunhalasra, ahol Szilády Áron vendégei voltak. A hatvanas években Budenz Hunfalvyval együtt megkezdte a Reguly-hagyaték feldolgozását. Hunfalvy a vogul és az osztják, Budenz a mordvin, a cseremisz és a csuvas anyagot vizsgálta. A kutatás hatására megváltoztatta nézetét: meggyőződésévé vált, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik.
1867-68-ban megjelent a "Magyar és finn-ugor nyelvekbeli szó-egyezések" című munkája. A mű 858 szócikke közli azokat a tőszókat, amelyek a többi finnugor nyelvekben is kimutathatóak, így alkalmasak arra, hogy a magyar és a finnugor nyelv közötti rokonságot bizonyítsák.
A pesti egyetemen 1868-ban magántanári kinevezést kapott, az urál-altaji, mai szóval finnugor összehasonlító nyelvtudományból. 1871-ben rendes akadémiai taggá választották, 1872-ben pedig kinevezték a pesti egyetemre az "altaji (azaz a finnugor) összehasonlító nyelvészet" tanárává. Ez volt az első ilyen jellegű tanszék Európában. Budenz "tudósképző" tanár volt. Hallgatóit ösztönözte a véleményalkotásra, könyvtárát szabadon használhatták. Keddi estéin összegyűjtötte barátait, diákjait, tisztelőit egy asztaltársaságban, amit oroszul "kruzsok"-nak (kör, szakkör) hívtak.
1873-81 között jelent meg fő műve, a Magyar-ugor összehasonlító szótár öt füzetben, ami a korabeli magyar nyelvtudomány legalapvetőbb munkája lett. 1879-ben (az addig kiadott részek alapján) megkapta a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját. A szótárban határozott módszerrel, bővebb források alapján mutatta ki a magyar szókincs ősi, finnugor elemeit.
1882-ben Vámbéry Ármin A magyarok eredete című könyvében Budenz eredményeit cáfolni igyekezett, és a magyar-török nyelvrokonságot bizonyítani. Budenz erre egy év múlva válaszolt, megsemmisítő csapást mérve ellenfelére. A hajdani jó barátok között végképp elromlott a viszony.
1884. március 17-én Budenz királyi tanácsosi címet kapott, és az Akadémia aulájában megünnepelték tudományos működésének 25 éves jubileumát. Az Akadémia részéről Hunfalvy Pál és Gyulai Pál, a tanítványok nevében Vikár Béla mondott beszédet. Átnyújtották neki az ez alkalomból készült Budenz-Albumot. Este a Hungária Szálló nagytermében az ünnepelt tudós kortársai, tisztelői és tanítványai gyűltek össze, közel százötvenen.
Ugyanebben az évben kezdte meg másik nagy összefoglaló műve, az "Ugor alaktan" közlését. 1878-tól kezdve átvette Hunfalvytól a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztését, és haláláig ő szerkesztette. 1885-ben mint a Budapest-krisztinavárosi iskolaszék tagja, asztaltársaságot alapított, amelynek célja a szegény gyerekek segélyezése volt.
Budenz ekkortájt nősült meg, szlovák házvezetőnőjét vette el. Eleinte egy szerény házban élt feleségével, az egyhangú budai Mozdony utcában. 1886-ban a Naphegyen emeletes házat építtetett, ahol mindig szívesen látta tanítványait, és itt töltötte élete utolsó éveit. Lajos bátyja is az ő házába költözött. Szerette a szép budai sétákat. Kitűnő botanikus volt, Buda minden virágját ismerte. Kellemes estéket töltött el hangulatos vendéglőkben barátai körében.
A 90-es évek elején betegeskedni kezdett. Mélyen megrendítette Hunfalvy Pálnak 1891. november 30-án bekövetkezett váratlan halála. A temetésen meghűlt, éjjel erős asztmás rohamok gyötörték. A háziorvosok figyelmeztetése ellenére bejárt az egyetemre előadásokat tartani. De hallgatói, látva gyengeségét, úgy döntöttek, hogy a lakására mennek. Így tanított a húsvéti szünetig.
1892. április 14-én a kertjében szívrohamot kapott, és 15-én, nagypénteken este meghalt. A budai Németvölgyi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, április 17-én. Az Akadémián az emlékbeszédet egyik legkitűnőbb tanítványa, Munkácsi Bernát mondta.
1892. április 14-én a kertjében szívrohamot kapott, és 15-én, nagypénteken este meghalt. A budai Németvölgyi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, április 17-én. Az Akadémián az emlékbeszédet egyik legkitűnőbb tanítványa, Munkácsi Bernát mondta.
Összeállította:
Fazekas Katalin Melinda
Források:
MUNKÁCSI Bernát: Budenz József emlékezete, Budapesti Szemle, 1896, 161-195, 329-359.
PETZ Gedeon: Adalékok Budenz József életrajzához NyK, 1936, 384-360.
RUBINYI Mózes: Emlékezések és tanulmányok, Bp., 1962.
KÁLMÁN Béla: Budenz József, Tanulmányok a magyar és finnugor nyelvtudomány történetéből Szerk.: SZATHMÁRI István, Bp., 1970, 137-145.
LAKÓ György: Budenz József, Bp., 1980.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése