Korrektúra
A korrektúra elkészítése nagyon fontos feladat, ugyanakkor a kiadói és nyomdai munkák közül minden valószínűség szerint a leghálátlanabb. Az olvasók és a kritikák általában csak akkor emlékeznek meg róluk, ha értelemzavaró elírások vagy helyesírási hibák maradtak a szövegben. Sajnos nincs százszázalékos, azaz hibamentes korrektúraolvasás, hiszen a korrektor is csak ember, aki hibázhat.
A korrektor
A hagyományos könyvkiadásban a korrektor legfontosabb feladata az volt, hogy a kiszedett szöveget összehasonlítsa a kézirattal és javítsa a szedő hibáit. A számítógépes szedésben azonban nincs eredeti kézirat és szedés, hiszen a szerző, a fordító vagy a kiadó egyik munkatársa maga szedi, azaz maga írja be a szöveget a számítógépbe. Ezért közelített egymáshoz az addig két különböző munkakör: a kézirat-előkészítői és a korrektori.
Természetesen a korrektor feladata ma is a helyesírási, a nyelvhelyességi és a tipográfiai hibák kijavítása. Alapszabály, hogy a korrektúraolvasásnál nem a gyorsaság, hanem a minőség a legfontosabb.
Korrektúrafordulók
Régen a nyomdai kéziratot a nyomda vagy az önálló fényszedő üzem kiszedte, és az így előállt hasáblevonatot (kefelevonat) az üzemben házilag ellenőrizték (házi korrektúra), majd megküldték a kiadónak. A korrektor jelölte a kézirattól eltérő szedési hibákat. Ezt nevezték első korrektúrafordulónak. A szerző ebben a fázisban még javíthatott, ezt nevezték szerzői vagy szerkesztői korrektúrának.
Ezután a nyomda a hibák javítása után a szöveget betördelte, majd a kiadónak megküldte az újabb levonatot (tördelt levonat). Ebben a második (vagy harmadik) korrektúrafordulóban már csak a hibákat lehetett javítani, hiszen az újabb kiegészítések és pótlások értelmetlenné tették volna a tördelést.
Ha kevés volt a hiba, akkor a kiadó imprimálta, azaz engedélyt adott a nyomásra. A nyomdák revizorokat is alkalmaztak, akik a gyorssajtón lehúzott oldalakat még egyszer összevetették az imprimatúrával.
A számítógép átrendezte a kiadók és a nyomdák hagyományos kapcsolatát és megnövelte a szerzők valamint a fordítók felelősségét. A munkafázisok száma csökkent, így a kézirattal dolgozó többi munkatárs feladata is fontosabbá vált. A számítógép megkönnyítheti a munkafolyamatokat, hatékonysági okok miatt mégis szerencsésebb, ha a szerkesztők és a korrektorok hagyományosan, azaz papíron dolgoznak. Bizonyos általános szabályokat is be kell még mindig tartani. Ilyen például, hogy a szerző a tördelt levonatot már nem írhatja át.
Típushibák kiszűrése
A korrektor a nyelvtani, helyesírási hibákért felel, következésképpen tartalmi kérdésekben nem dönthet. Fokozottan figyelnie kell a következőkre:
- A szerző nevének és a könyv címének egységes írása a könyv különböző helyein.
- A könyvben szereplő nevek egységes írása.
- A terminológia egységes írása.
- A címfokozatok tipográfiájának megfelelése a tartalomjegyzékben és a szövegben.
- Az idézőjelek és zárójelek helyes használata, hiánytalan megléte.
- A jegyzetek pontos számozása.
- Bizonyos tipográfiai típushibák kiszűrése.
- A címnegyed, a tartalomjegyzék és a kolofon szövegének fokozott ellenőrzése.
A korrektúrajelek alkalmazása
Az általánosan használt korrektúrajeleket a szerzőknek is ismerniük kell, hiszen a szerzői korrektúrán ők is csak ezeket az egyezményes jeleket használhatják. A korrektúrajeleket mindig kétszer tüntetjük fel, egyszer a hiba előfordulási helyén, a szövegben, másodszor pedig megismételjük a margón, melléírva a helyes megoldást vagy utasítást. A korrektúrára vonatkozó megjegyzéseket minden esetben körvonallal be kell keretezni
Korrektúrajelek
- Hibásan szedett, sérült vagy fordított betű, szám vagy írásjel kicserélése és pótlása.
- Több, egymás mellett álló betű vagy egy-egy szó megváltoztatása.
- Nagyobb terjedelmű szöveg megváltoztatása.
- Egy vagy több hiányzó szó vagy szövegrész pótlása.
- Egy vagy több hiányzó sor elhelyezése.
- Fölösleges betűk, szavak, sorok vagy egyéb szövegelemek törlése.
- Táblázat-, klisé-, képlethivatkozás elhelyezése.
- Szomszédos betűk vagy szavak felcserélése.
- Nem szomszédos betűk vagy szavak felcserélése.
- Szócsoport különböző sorrendi felcserélése.
Forrás:
Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. Osiris Kiadó, 2005
hu.wikipedia.org/wiki/Korrekt%C3%BAra
A korrektúra elkészítése nagyon fontos feladat, ugyanakkor a kiadói és nyomdai munkák közül minden valószínűség szerint a leghálátlanabb. Az olvasók és a kritikák általában csak akkor emlékeznek meg róluk, ha értelemzavaró elírások vagy helyesírási hibák maradtak a szövegben. Sajnos nincs százszázalékos, azaz hibamentes korrektúraolvasás, hiszen a korrektor is csak ember, aki hibázhat.
A korrektor
A hagyományos könyvkiadásban a korrektor legfontosabb feladata az volt, hogy a kiszedett szöveget összehasonlítsa a kézirattal és javítsa a szedő hibáit. A számítógépes szedésben azonban nincs eredeti kézirat és szedés, hiszen a szerző, a fordító vagy a kiadó egyik munkatársa maga szedi, azaz maga írja be a szöveget a számítógépbe. Ezért közelített egymáshoz az addig két különböző munkakör: a kézirat-előkészítői és a korrektori.
Természetesen a korrektor feladata ma is a helyesírási, a nyelvhelyességi és a tipográfiai hibák kijavítása. Alapszabály, hogy a korrektúraolvasásnál nem a gyorsaság, hanem a minőség a legfontosabb.
Korrektúrafordulók
Régen a nyomdai kéziratot a nyomda vagy az önálló fényszedő üzem kiszedte, és az így előállt hasáblevonatot (kefelevonat) az üzemben házilag ellenőrizték (házi korrektúra), majd megküldték a kiadónak. A korrektor jelölte a kézirattól eltérő szedési hibákat. Ezt nevezték első korrektúrafordulónak. A szerző ebben a fázisban még javíthatott, ezt nevezték szerzői vagy szerkesztői korrektúrának.
Ezután a nyomda a hibák javítása után a szöveget betördelte, majd a kiadónak megküldte az újabb levonatot (tördelt levonat). Ebben a második (vagy harmadik) korrektúrafordulóban már csak a hibákat lehetett javítani, hiszen az újabb kiegészítések és pótlások értelmetlenné tették volna a tördelést.
Ha kevés volt a hiba, akkor a kiadó imprimálta, azaz engedélyt adott a nyomásra. A nyomdák revizorokat is alkalmaztak, akik a gyorssajtón lehúzott oldalakat még egyszer összevetették az imprimatúrával.
A számítógép átrendezte a kiadók és a nyomdák hagyományos kapcsolatát és megnövelte a szerzők valamint a fordítók felelősségét. A munkafázisok száma csökkent, így a kézirattal dolgozó többi munkatárs feladata is fontosabbá vált. A számítógép megkönnyítheti a munkafolyamatokat, hatékonysági okok miatt mégis szerencsésebb, ha a szerkesztők és a korrektorok hagyományosan, azaz papíron dolgoznak. Bizonyos általános szabályokat is be kell még mindig tartani. Ilyen például, hogy a szerző a tördelt levonatot már nem írhatja át.
Típushibák kiszűrése
A korrektor a nyelvtani, helyesírási hibákért felel, következésképpen tartalmi kérdésekben nem dönthet. Fokozottan figyelnie kell a következőkre:
- A szerző nevének és a könyv címének egységes írása a könyv különböző helyein.
- A könyvben szereplő nevek egységes írása.
- A terminológia egységes írása.
- A címfokozatok tipográfiájának megfelelése a tartalomjegyzékben és a szövegben.
- Az idézőjelek és zárójelek helyes használata, hiánytalan megléte.
- A jegyzetek pontos számozása.
- Bizonyos tipográfiai típushibák kiszűrése.
- A címnegyed, a tartalomjegyzék és a kolofon szövegének fokozott ellenőrzése.
A korrektúrajelek alkalmazása
Az általánosan használt korrektúrajeleket a szerzőknek is ismerniük kell, hiszen a szerzői korrektúrán ők is csak ezeket az egyezményes jeleket használhatják. A korrektúrajeleket mindig kétszer tüntetjük fel, egyszer a hiba előfordulási helyén, a szövegben, másodszor pedig megismételjük a margón, melléírva a helyes megoldást vagy utasítást. A korrektúrára vonatkozó megjegyzéseket minden esetben körvonallal be kell keretezni
Korrektúrajelek
- Hibásan szedett, sérült vagy fordított betű, szám vagy írásjel kicserélése és pótlása.
- Több, egymás mellett álló betű vagy egy-egy szó megváltoztatása.
- Nagyobb terjedelmű szöveg megváltoztatása.
- Egy vagy több hiányzó szó vagy szövegrész pótlása.
- Egy vagy több hiányzó sor elhelyezése.
- Fölösleges betűk, szavak, sorok vagy egyéb szövegelemek törlése.
- Táblázat-, klisé-, képlethivatkozás elhelyezése.
- Szomszédos betűk vagy szavak felcserélése.
- Nem szomszédos betűk vagy szavak felcserélése.
- Szócsoport különböző sorrendi felcserélése.
Forrás:
Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. Osiris Kiadó, 2005
hu.wikipedia.org/wiki/Korrekt%C3%BAra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése