2011. szeptember 29., csütörtök

Tarih-i Üngürüsz


Tarih-i Üngürüsz (A magyarok története) egy eredetileg latin nyelvű krónika, amelyet Terdzsüman Mahmud (Mahmud Tercüman) (1510-1575), I. Szulejmán szultán bajor származású tolmácsa, diplomatája 1543-ban, Székesfehérvár királyi könyvtárának elégetésekor mentett meg és fordított letörök nyelvre. Több kutató úgy véli, hogy a Tarih-i Üngürüsz volt az eredeti ősgesta. Egyes részletei még a középkori krónikákban sem olvashatók.

A török nyelvű fordítást Vámbéry Ármin hozta haza Magyarországra Isztambulból (?), és ajándékozta1860-ban a Magyar Tudományos Akadémiának. Vámbéry 1860-ban a Magyar Akadémiai Értesítőben (I. köt. 4, sz. 360-362. o.) egy rövid ismertetést tett közzé: „Azt hinném, nehezen lehetne művében, hasonlítás útján is, az eredeti szövegre ráismerni. Az irály tiszta keleti. Mahmúd a török olvasóvilág ábrándos-regés olvasmánya iránt táplált hajlamának hódolt, ő Kliót nemigen kímélte, és számtalan mesével szőtte át a beszéd fonalát."
Budenz József 1861-ben a Magyar Akadémiai Értesítőben (II. köt. 3. sz. 1861, 261-292. o.)[1]közölt részletes ismertetést a műről, melyhez mutatványokat is csatolt a kódex fordításából (293-3I6. o.). Végkövetkeztetése: a mű egy olyan magyar krónikát vett alapul, amely a mohácsi vészig követi a magyar történelmet, de ez nem az időben hozzá legközelebb álló Thuróczy-krónika.
Az elfelejtett eredeti művet kalandos úton 1971-ben Geönczeöl Gyula és Kolozsvári Grandpierre EndreIsztanbulból szerezte meg, és Blaskovics Józsefhez, a prágai Károly Egyetem turkológus professzorához juttatta lefordítás végett, aki el is végezte a hatalmas munkát.
Blaskovics a fordításhoz írt utószavában[2] Budenzzel vitatkozva kijelentette: "Nehezen képzelhető el, hogy Mahmúd csak egy és éppen a legújabb (tehát legkevésbé értékes) könyvet választotta volna ki, amikor korlátlan lehetősége volt a régi értékes könyvek és kéziratok között válogatni. De ha csak egy könyv volt is az, nem volt-e az több, egy kötetbe kötött, különböző korú kéziratos mű, vagy több szakaszban folytatásokban megírt kódex? Vagy talán óvatosságból és szerénységből írta, hogy csak egy könyv került a kezébe? Ez az egy könyv tartalmazta volna Ü'ngürüsz történetét az ősmondáktól a mohácsi csatáig? Vagy a legújabb kort, az oszmán-törökök megjelenésétől a mohácsi csatáig maga írta volna meg saját tudása vagy más korabeli források alapján? Nagyobb a valószínűsége annak, hogy Mahmúd műve megírásához több forrást (kódexet) használt fel. Erre a következtetésre magának Mahmúdnak a szavai bátorítanak fel, mert ilyen kifejezésekkel támasztja alá elbeszélését: Az emberi történelem krónikásai és a világ eseményeinek elbeszélői úgy beszélik (143. o.), vagy: a világtörténelem krónikásai és Ádám fiai kalandjainak elbeszélői Ádám fiairól és az alsó világ történetéről a következőket adják elő (212., 235., 263. o.) stb."
Vámbéry kritikájára, miszerint a mű keleti mesévé vált Mahmúd tollán, Blaskovics a Tárih-i Ü'ngürüsz "mű" népi deszta jellegét hozta fel: "Ha figyelembe vesszük a Tárih-i Ü'ngürüsz egész koncepcióját, stílusát, szerkezeti felépítését és jellegzetességeit, azonnal feltűnik, hogy a török szépirodalmi művek egy műfajával mutat közeli rokonságot, mely a török irodalomtörténetben népi desztánok vagy népi regények (halk desztánlari) néven ismeretes."
A mű részletes kritikai és nyelvtudományi feldolgozása mind a mai napig nem készült el.

Eltérések más krónikákhoz képest 

  • Jóval korábbra teszi a magyarok (hunok) jelenlétét a Kárpát-medencében.
    • A nemzedékekkel Attila előtt Pannóniába költöző hun néprész azonos nyelvű népet talál:
"Amikor abba e tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak, és az ő nyelvükön [azaz Hunor népének a nyelvén) beszélnek [az ottani népek]. "Mikor kerül a kezünkbe ennél jobb ország?" - mondták [Hunorék]. Ennél az oknál fogva Hunor népe [békés] megegyezéssel annak az országnak a királyához ment, alattvalójává vált; és az ország különféle helyein letelepedett."
    • Egy Kattar nevű fővezér alatt a hunok újra bejönnek:
"Végül is a Tiszán átkelő Hunor népe egyesült Hunornak azzal a népével, amelyik Adzsem padisahjával erre a tájra költözött és itt telepedett le."
  • A székelyek egyértelműen hunok, és Erdélyben élnek:
Attila halála után testvérháború tör ki a hun birodalom németjei által támogatott Aladorinusz és Kaba (Csaba) között, végül a Vincse Laos német vezér által támogatott Aladorinusz nyer
"Mivelhogy Kaba vereséget szenvedett és elmenekült, Pannonija tartománya a nimcse pártiaké lett. Vincse Laos megérkezése okozta Kaba vereségét, ezért őt találták méltónak a trónra, és a trónra ültették. De a trón és a korona Aladorinuszt illette volna, ezért őt [kárpótlásul] Erdel tartománya bánjává nevezték ki. Abban időben az ő népét Szikulinak hívták."
  • Árpád Kabán (Csabán) keresztül Attila leszármazottja
A Görögországba menekülő Kaba (Csaba) visszaköltözik a hunok eredeti országába, Szidijja tartományába, leszármazottai ott élnek
"Kaba nemzetségéből abban a tartományban volt hét bégzáde, akiket abban az időben kapudánoknak neveztek. Ezeknek volt egy vezérük, aki Kabának egyenes leszármazottja volt, Árpádnak hívták."
  • "Szvatopluk" nem szláv, hanem német, és nem Árpáddal, hanem Attilával volt kapcsolatban
"A krónikás énekek szerint abban az időben azonban meghalt a felesége, aki a Szivatapolu nevű nímcse bégnek volt a lánya."
"Atilusz király (lakodalmi gyülekezetében) jelen volt Kosztantinije fejedelmének lányától származó fia, Kaba, és bégnek, Szivatopulónak lányától származó Aladorinusz is"
  • A magyarok kazár alattvalóként indulnak Pannóniába.
Kiköltözésük oka: a visszatérő Kaba népe megsokasodott és túl nagy szerepet kapott Szidijjában, ez pedig ellentétet szólt a nép között
"Azután Szidijja uralkodója dívánt tartott, s ez a dívánon Árpádot tették meg az összegyűlt hat kapudán és a vitéz hadsereg fővezérének. Azután Szidijja uralkodójától engedélyt kaptak, és egy nap boldog órájában, Atilusz király halála után háromszáz év elmúltával, Iszá őkegyességének hétszáznegyvenötödik esztendejében Szidijja padisahjától elbúcsúztak, s onnan a tatár kán országa felé csapatonként elindultak."
  • Erdély hét vára Árpád műve
"[Ekkor] az erdeli vidékek ellen indult, azokat foglalta el. Ott hosszabb ideig megpihent. Közben Árpád fővezér ott egy várat építtetett, melynek Zibin nevet adta, s tökéletesen felszerelte. A többi hat kapudán is választott magának egy-egy vidéket, és kívánságuk szerinti helyen egy-egy várat építtettek, úgyhogy Erdel tartományában hét erőd készült el. Emiatt azt a vidéket Zibin Burugnak hívták, ami annyit jelent: "Hét vár." De abban az időben Üngürüsz országának volt egy királya, akit [---]nak hívtak. Amikor Árpád szerdár és a többi kapudán Erdelt elfoglalták, ott hosszú ideig éltek és uralkodtak. Közben Üngürüsz tartományát alaposan szemmel tartották, minden állapotát és tulajdonságát kifürkészték.

Jelentősége 

A krónika szerint a honfoglaló magyarok olyan népeket találtak Pannóniában, amelyek saját nyelvüket beszélték. Erre is alapozva dolgozta ki László Gyula a kettős honfoglalásról szóló elméletét.

Újrakiadásai 

  • A magyarok története – Tarih-i Üngürüsz/Madzsar Tárihi, Szerkesztők: Matolcsy Ildikó, Prof. Dr. Blaskovics József, Sebestyén Lajos, Szalay Károly, (lektor: Vass Előd), Magvető Könyvkiadó (Magyar Hírmondó sorozat), Budapest, 1982, (ISBN 963-271-719-8)
  • Prof. Dr. Blaskovics József: A magyarok története – Tárih-i Üngürüsz Madzsar Tárihi, Kiadó: Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség, Léva, 1996 (ISBN 80-967344-0-7)
  • Magyarország története : Tárih-i Üngürüsz vagyis Üngürüsz története (török kéziratból ford., jegyz., utószók: Blaskovics József; előszó, amerikai kiad. szerk. Geönczeöl Gyula), Cleveland, Classic Printing, 1988.


   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése