"Fekete jelek a fehér papíron. A jelek a hangokat kódolják, a hangok a gondolatot. A papírra nyomtatott egyenbetűk érzelemmentesek, nincs mögöttük tartalom – hihetnénk. Ellenben az emberi hang, folytathatnánk a gondolatot, nem jelenhet meg érzelem nélkül – adott esetben pedig épp érzelemmentessége közvetít mögöttes, meta-tartalmat. A hang lehet férfi, női, gyerek, mélyen búgó, feszülten éles, leverten tompa, kérdő vagy parancsoló. Az írott szöveg hogyan adhatja vissza a beszédnek ezt a sokszínűségét (hogy képzavarral éljünk)? Erre szolgálnak egyrészt az írásjelek, ha jól használjuk őket, s újabban a szmájlik sokasága (mely épp a tipográfiától megfosztott kijelzőkön terjedt el). A hangsúlyt adják vissza a különféle tipográfiai megoldások (kiemelések), és a mögöttes tartalmat erősítheti a megfelelően megválasztott betűtípus és szövegelrendezés (tördelés) – mely nem ugyanaz, mint a beszéd, másféleképp közvetít mögöttes tartalmat, de mégiscsak jelentéssel bír."

Hargitai Henrik: Tipográfia (Írás számítógéppel)

szabadbolcseszet.elte.hu/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=955&tip=0