''A gy történetének két fontos mozzanata van. Az egyik az, hogy mai kiejtése valószínűleg kései, bár a török hódoltság előttre tehető. A feltételezés szerint régebben dzs-szerű volt a kiejtése. Ezt onnan lehet tudni, hogy a magyar nyelv korai időszakában azokat a török jövevényszavakat, amelyekben az átadók dzs-t ejtettek, gy-vel vették át, vagyis hát azzal a hanggal, amelyet ma gy-nek ejtünk, pl. gyárt (török dzsarat). Később már inkább zs-vel vették át a török szavakat (pl. zseb,), ebből arra lehet következtetni, hogy ebben az időszakban a gy kiejtése már nem hasonlított annyira a dzs-re, különben továbbra is azzal a hanggal helyettesítették volna a török átvételekben a dzs-t, és ma gy-nek ejtenénk őket. A magyarban a dzs hang nagyon későn, a török hódoltság idején kezdett meghonosodni, ekkor már megtartották a török szavak dzs-it (pl. findzsa).
Ebből érthető a történet másik része: azt a bizonyos hangot állítólag olasz hatásra vagy olasz mintára kezdték gy-nek írni. Tudjuk, hogy az olasz különböző tájszólásaiban ma is dzs-, gy-, illetve dzsj-féle hangnak ejtik a g betűt, ha a helyesírásban e vagy i követi: giro (kiejtése kb. dzsíro) 'körözés, körverseny'; giorno (kiejtése kb. dzsorno) 'nap'. És az olaszban is palatalizáció hozta létre ezt a hangot, a latin g vagy d palatalizációja (a giro a latin gȳrus-ból, az meg a görög gyros-ból ered, a giorno pedig a latin diurnus-ból, ami 'nappali'-t jelentett).
Az is szerepet játszhatott a gy jelölés használatában, hogy számos olyan latin szót, amiben eredetileg a g-t e vagy i követte, a magyar nyelv gy-vel vett át (vagyis hát olyan hanggal, amit ma gy-nek ejtünk), pl. gyömbér (latin gingiber), gyehenna (latin gehenna). Mások szerint ezekben a szavakban a g palatalizációja már a magyarban ment végbe. Akárhogy legyen is, az írástudóknak tudomásuk volt arról, hogy a dzs-szerű és gy-szerű hangok egyik lehetséges forrása a g palatalizációja. Ennek megfelelően találunk geomber, gember, gÿmber, gyomber írásmódokat, mert persze a gy jelölés csak későn vált általánossá. (Ahogy az olvasónk is ékezetek nélkül írta le a kérdését, mert ilyen volt a billentyűzete, ezekben a régi szövegekben, amelyekben a gy-t először kezdék így írni, szintén nem használtak ékezeteket.) Az y helyett eleinte az i-t, j-t is használták, és nagyon gyakran az ij ligatúrájából (egy betűként írásából) származó ÿ jelet is. (A régi holland helyesírásban is az ij jelölésére használták az ÿ-t és az y-t, ez személynevekben fenn is maradt.)''

www.nyest.hu/hirek/a-gy-torteneterol



www.wellnesscafe.hu/wellness/2007/szerelem_es_szexualitas_a_kezirasban__2_resz