Útmutató - Filozófiai közlemények - 2009.01.16.
Útmutató a filozófiai követelmények legfontosabb formai konvekcióihoz
(részlet)
Habár a magyar gyakorlatban a tudományos értekezések formai szabályaival (elsősorban a jegyzetekről és a bibliográfiai hivatkozásokról van szó) kapcsolatban sajnos mára eluralkodott a káosz (ahány szerző, szerkesztő, kiadó, annyiféle szokás), a tartalmi szempontokon túl a szakmailag igényes publikációkkal szemben mégis követelmény marad, hogy bizonyos formai szabályoknak is meg kell felelniük. A káosz oka elsősorban az, hogy a nyugati gyakorlattal szemben Magyarországon nem terjedt el egy olyan egységesített szabvány, mint a nyugati könyvkiadásban. A legutóbb született ilyen kísérlet szerzője, Gyurgyák János joggal jegyzi meg, hogy „A legtöbb szerző, szerkesztő meglepetéssel olvasná, hogy az amerikai kiadói gyakorlatot rögzítő The Chicago Manual of Siyle milyen szigorú feltételeket támaszt a szerzőkkel, fordítókkal, de a kiadói munkatársakkal szemben is. A nyugati kiadók azokat a kéziratokat, amelyek nem felelnek meg ezeknek a formai feltételeknek, egyszerűen visszaküldik átdolgozásra. Ott egyetlen szerzőnek sem jutna eszébe, hogy ne a Manualt kövesse, vagy attól teljesen eltérő gyakorlatot próbáljon a kiadóra erőltetni.”[1]
1 GYURGYÁK János, Szerkesztők és szerzők kézikönyve,
Budapest, Osiris Kiadó, 2000
primus.arts.u-szeged.hu/philo/BA/Tanulmanyiras.pdf
Útmutató a filozófiai követelmények legfontosabb formai konvekcióihoz
(részlet)
Habár a magyar gyakorlatban a tudományos értekezések formai szabályaival (elsősorban a jegyzetekről és a bibliográfiai hivatkozásokról van szó) kapcsolatban sajnos mára eluralkodott a káosz (ahány szerző, szerkesztő, kiadó, annyiféle szokás), a tartalmi szempontokon túl a szakmailag igényes publikációkkal szemben mégis követelmény marad, hogy bizonyos formai szabályoknak is meg kell felelniük. A káosz oka elsősorban az, hogy a nyugati gyakorlattal szemben Magyarországon nem terjedt el egy olyan egységesített szabvány, mint a nyugati könyvkiadásban. A legutóbb született ilyen kísérlet szerzője, Gyurgyák János joggal jegyzi meg, hogy „A legtöbb szerző, szerkesztő meglepetéssel olvasná, hogy az amerikai kiadói gyakorlatot rögzítő The Chicago Manual of Siyle milyen szigorú feltételeket támaszt a szerzőkkel, fordítókkal, de a kiadói munkatársakkal szemben is. A nyugati kiadók azokat a kéziratokat, amelyek nem felelnek meg ezeknek a formai feltételeknek, egyszerűen visszaküldik átdolgozásra. Ott egyetlen szerzőnek sem jutna eszébe, hogy ne a Manualt kövesse, vagy attól teljesen eltérő gyakorlatot próbáljon a kiadóra erőltetni.”[1]
1 GYURGYÁK János, Szerkesztők és szerzők kézikönyve,
Budapest, Osiris Kiadó, 2000
primus.arts.u-szeged.hu/philo/BA/Tanulmanyiras.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése