''...a hetvenes évek közepétől, Hankiss Elemér meghatározóan jelen van a Valóságban, nem egyszerűen csak szerzőként, hanem jól érzékelhető és széles körű hatásával. Ötletes metaforáival, blickfangos elnevezéseivel, frappáns fogalomalkotásaival, szellemes téziseivel lépten-nyomon találkozunk, gyakran minden hivatkozás nélkül, hiszen ezek értelmiségi körökben hamarosan közkedveltekké és közhasználatúakká váltak a nyolcvanas években. A hatás mélységét és jelentőségét mi sem mutatja szebben mint az, hogy Kornai János egy egész tanulmányt „hangszerelt” Hankiss „beteg-társadalom” metaforájára: A nemzet egészsége. Esszé az orvostudomány és a közgazdaságtudomány analógiájáról (1983/1). De tán az is mond valamit, hogy épp ezt az egy Kornai-tanulmányt követte – igaz, enyhe – kritika: nem helyes az orvos-páciens analógia. A társadalmak soha nem „puszta tárgyai a kezelésnek” – kifogásolja Miklós Tamás –, hanem eleven, magukat pusztító-gyógyító alanyai. Az orvos pedig a beteg társadalomhoz tartozik, a betegség része, javaslatai – ez épp Kornai remek írásából következik – maguk is a kórtörténet részeit képezik (1983/5). Ami különben minden rendes kórtörténet esetében így van, a kezelés óhatatlanul részévé válik a betegségnek, függetlenül attól, hogy az eredmény gyógyulás vagy halál. A hiba inkább tán statisztikai természetű: egyénekről sokaságokra átvitt metaforák aligha adhatnak számot közösségek tulajdonságairól és viselkedéséről. Persze ha egy társadalomban nagyon sok a pongyola ember, akkor metaforikusan mondható a társadalomról, hogy „pongyola”. Csakhogy a társadalomra az egyénnel ellentétben – amint éppen magából a híres Pongyola társadalom?-ból (1986/2.) kiderül – ekkor sem annyira a „pongyolaság” jellemző, „hanem a kínzó hiány”. „Az elvárások hiánya”, „a kóros tulajdonhiány” (ki ne emlékezne a Valóságnál, hogy épp ezen próbált Liska akkor már töb mint két évtizede egyfajta vállalkozást segítő kvázitulajdon feltalálásával segíteni?), az „új rendetlenség”, a nemtörődömség: „Senkiföldje avagy: mit nekem ti zordon Kárpátok?” (Bár azért ne felejtsük el, hogy „Senkiföldje egy csecsemő szeme” is!), „az egyetemes felelőtlenség paradicsoma”. Azaz Hankiss csupa hiánytünetet sorol fel „pongyola társadalom” címszó alatt. „S ez a helyzet, sajnos, a második gazdaság megjelenésével és egy felemás piaci mechanizmus kialakulásával mit sem változott”. Maradt, sőt tán növekedett a hiány. Márpedig a hiány eleve statisztikus fogalom, egyebek között éppen ezért is tett szert olyan hamar akkora jelentőségre a közgazdaság tudományában, a piaci mechanizmusok legendás „láthatatlan kezéhez” foghatóra. A Valóság nyolcvanas évtizede tán ezért is tudott akkora könnyedséggel Kornai centrális paradigmájának és Hankiss – hogy egy legújabb Thomas Kuhn-i fogalmat használjunk – „taxonómiájának” a bűvkörében mozogni, vagy inkább nem(igen) tudott a Kornai-paradigma és a Hankiss-taxonómia bűvköréből kilépni.
Ez azonban nem (föltétlenül) kritika kíván lenni. Hiszen lényegében ugyanezen az úton járt az ország, és ha egyszer majd valaki csakugyan meg akarja érteni a meglehet sorsdöntő nyolcvanas évek honi történetét, nem fogja megkerülhetni a Valóság fellapozását.''
www.jamk.hu/ujforras/9605_12.htm
Vekerdi László
Egyszer csak kezdték mondani, hogy ha VALÓSÁG...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése