2001/3.

Könyvszemle

PAPP FERENC AKADÉMIKUS 70. SZÜLETÉSNAPJÁRA

Sokan tudják, bár nem köztudott, hogy egy valóban kiemelkedő tudós életművének maradandó értékét - legalábbis nagyobb szakterületeken - részben az szabja meg, mekkora az általa eredményes tudományos kutatásra ösztönzött szakemberek száma. Papp Ferenc nyelvész akadémikus hatásáról már 60. születésnapja alkalmából több tucatnyi kutató tett tanúságot egy tanulmánykötetben (Könyv Papp Ferencnek. Debrecen, 1991). Most, az új, szép kiállítású debreceni és egyetemi kötetben közölt írásukkal még többen, kettő híján hatvanan tisztelték meg egykori tanárukat, mesterüket, kollégájukat.

A Debreceni Egyetem (ahol Papp Ferenc három évtizeden át működött) Orosz Nyelvészeti Tanszékét régóta irányító T. Molnár István docens (Egy konnotáció-kutatás eredményadataiból) önzetlenül megosztotta a szerkesztés sürgető munkáját Klaudy Kinga egyetemi tanárral, a fordítás elméletének és tanításának rangos szakértőjével (A fordítás oktatásának elvi kérdései - 25 év után). Klaudy Kinga nem volt diákja a ma hetvenéves professzornak, aki már negyedszázaddal ezelőtt Debrecenbe vonzotta, majd ötleteivel, segítségével tartós szakmai kapcsolatot épített ki vele, függetlenül fő tudományos és oktatási irányuk, érdeklődésük különbözésétől. Ez a kontaktus modellértékű, hiszen az egykori hallgatók mellett a hatvanas évek óta bőven akadtak, akadnak Papp Ferenc szellemi vonzáskörében másutt tanuló, dolgozó kutatók, tanárok, nemcsak russzisták, hanem más nyelvek vizsgálatának specialistái, alkalmazott és általános nyelvészek, közelebbről és távolabbról rokon tudományterületek, sőt az irodalom elméletének és történetének művelői is. Mind ez, mind a szerkesztőpáros egyben példázza: a debreceni russzisztika, illetve szlavisztika, korántsem csak a nyelvészet, hanem az irodalomtudomány sem szigetelődik el az ország más, hasonló oktatási-kutatási profilú műhelyeitől, azokkal együttműködik vagy erre törekszik. Ezt tapasztaljuk az Orosz Irodalmi Tanszéket irányító Hajnády Zoltán habilitált docens munkájában (Fjodorov kozmikus univerzalizmusa) és ez várható T. Molnár István tanszékvezető utódjától, Pogány Béla docenstől ("Russzkij jazik - jazik Lenyina i Sztalina"?).

A kötetbeli szerzőknek több mint a fele tanult, dolgozott vagy dolgozik Debrecenben, ám - a Papp Ferenc szellemi kisugárzását jellemző módon - a debreceniek száma már "csak" 17, és többségük, köztük a germanista Kertész András (A kognitív fordulat és a nyelvészet diszciplináris határai) és az amerikanista Virágos Zsolt (Perspectives of Myth: Dilemmas of Definition) jelenlegi vagy az angol filológus Korponay Béla (Ablative-locative transfers, negation, and some related matters) nem, illetve legfeljebb képzettsége szerint russzista. Hunyadi László (Sentential stress and the acoustics of focusing in Hungarian and Russian) az Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék élén áll. A már említetteken túl a gyűjtemény szerzői közül ma is a debreceni egyetem orosz filológusa Jagusztin László és Lévai Béla, régebben itt volt tanszékvezető Jánoska Sándor.

Jó értelemben vett alkalmi könyvvel van dolgunk, amelybe a terjedelmi korlátok miatt bele sem férhettek hosszabb, "igazi", szintézisadó tanulmányok, hiszen a szerzők számát korlátozni kellett. Érdekes problémákat jelző írás annál több van. A gyűjtemény, jellegénél fogva és alcímének megfelelően, számos szubjektív megnyilatkozást is tartalmaz, ám tudományközelisége ezek esetében sem kérdőjelezhető meg, ha mértékadó nyelvészek tollából valók. Az egykor szláv történeti nyelvészettel foglalkozó, professzorként régóta a padovai egyetemen dolgozó Dezső László A magyar alkalmazott és általános nyelvészetről és két szlavistáról a hatvanas években címen joggal vetette papírra gondolatait - volt debreceni kollégája és saját tudósi beéréséről. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozó, nem szlavista É. Kiss Katalinnak sem kell magyaráznia, miért tette fel a kérdést: Mit tanultam Papp Ferenctől? "Az a folyamat, melynek során a magyar nyelvészet - évtizedek izolációja után - bekapcsolódott a nemzetközi vérkeringésbe és integráns része lett a nemzetközi nyelvtudománynak, két szálon indult meg: egyrészt Budapesten, a Telegdi Zsigmond vezette, Antal Lászlót, Szépe Györgyöt, Kiefer Ferencet felvonultató Általános Nyelvészeti Tanszéken, másrészt Debrecenben, Papp Ferenc körében" - írja.



Természetesen a kötetben olvasható tanulmányok több mint háromnegyede nyelvészeti tárgyú, ami - akárcsak Papp Ferencnek a hatvanas évek kezdete utáni munkásságában - korántsem jelenti az orosz lingvisztikai témák túlsúlyát. Számos szerző az angol, német vagy más, főleg egyes szláv nyelvek problémáit vizsgálja. A könyvbe felvett írások jelentős hányada leíró nyelvészeti és összevető jellegű, illetve a tudomány alkalmazott és általános nyelvészet feliratú nagy dobozába való.

Külön figyelmet érdemel a fordítás-, illetve műfordításelmélettel foglalkozók csoportja, benne Klaudy mellett Lendvai Endre (Gyetszkij jumor i perevod), de ide sorolhatjuk Péter Mihály tanulmányát is. Papp Ferenc egyébként igen széles érdeklődési-kutatási területére gondolva nem meglepő, hogy kizárólagosan irodalomtörténeti vagy irodalomteoretikai tárgyú írások alig vannak a kötetben. (E szavak papírravetője viszont irodalom- és művelődéstörténész.)

A nyíregyházi, a közelmúltig tanárképzőnek nevezett főiskoláról való népes (10 fős) szerzőgárda nem meglepetés, ha tudjuk, hogy tagjai Debrecenben végezték egyetemi tanulmányaikat, másrészt tanszéküket Papp Ferenc szervezte meg. De szinte minden bölcsészeket és tanárokat képező egyetemről és főiskoláról vannak szerzői az ünnepi kötetnek: Szegedről hatan (sorukban Fenyvesi István), a fővárosi ELTE-ről és Pécsről négyen-négyen, az MTA budapesti Nyelvtudományi Intézetéből, Veszprémből és Szombathelyről hárman-hárman, Miskolcról ketten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet Hell György, a győri Széchenyi István főiskolát pedig Bakonyi István képviseli.

A tanulmányírók közül nem hiányoznak a hazánkban dolgozó külföldiek sem, de ennél fontosabb, hogy a kötetbeli tanulmányok bő egyharmadát az oroszul, angolul vagy németül tudók is elolvashatják. Ezért lett volna szerencsés egy idegen nyelvű belső címlap és bevezető elkészítése. A szerzők jegyzéke segíti a véleményalkotást.

"Ma már az azonos tudománnyal foglalkozók egymást értése sem zökkenőmentes, mert egyrészt sajátos terminus-szigeteket, zárványokat hoz létre a szűkebb, mélyebb szakmai érdeklődés (...) Így aztán egyre szűkül az egymást érteni, értelmezni tudók beszédlehetősége, illetve az érdemben és értelmesen résztvevők köre" - állapítja meg Új Bábelt építünk? c. tanulmányában Jagusztin László az új évezred kezdetének fontos nyelvi és kommunikációs kihívásáról: az egymástól sebesen távolodó, "kényszerűen szabályozott" és "hanyagul szabályozatlan" réteg- és szaknyelvek viszonyának elengedhetetlen áttekintéséről és rendezéséről. A kötetet olvasva úgy találjuk, Papp Ferenc életműve, illetve a hozzá szellemi téren tartósabban kötődő nyelvészek és rokon területeken vizsgálódó kutatók itt közölt írásainak többsége hozzájárulhat e sürgető feladat megoldásához. (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000. 361 o.)

D. Molnár István

http://epa.oszk.hu/00700/00775/00028/382-383.html