„A jelentés kérdése a modern nyelvtudomány központi problémájává vált.”
(NyK. 1970.: 193)
Kiefer Ferenc (Apatin, Jugoszlávia, 1931. május 24. – ) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az általános nyelvészet és a nyelvi szemantika neves kutatója. 1992 és 2002 között az MTA Nyelvtudományi Intézet igazgatója.
É. Kiss Katalin
* A köszöntés elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 2011. május 24-i ülésén.
Kiefer Ferenc 80 éves (Herman József)
Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 2001. május 22-i felolvasó ülésén
Főbb publikációi
• A Theory of Structural Semantics (1966)
• On Emphasis and Word Order in Hungarian (1967)
• Mathematical Linguistics in Eastern Europe (1968)
• Mondattani-szemantikai tanulmányok (1970)
• Swedish Morphology (1970)
• Generative Morphologie des Neufranzösischen (1973)
• Essais de sémantique generale (1974)
• Az előfeltevések elmélete (1982)
• Magyar–svéd kéziszótár (1984)
• Új magyar nyelvtan (társszerző, 1997)
• Jelentéselmélet (2000)
• Lehetőség és szükségszerűség. Tanulmányok a nyelvi modalitás köréből (2005)
• Magyar nyelv (szerk., 2006)
• Aspektus és akcióminőség. Különös tekintettel a magyar nyelvre (2007)
Kiefer Ferenc, Jelentéselmélet
Szakmai életrajz
(részlet)
Tanulmányok, tudomámyos fokozatok
1. Matematika-fizika szakos középiskolai tanár, Szegedi Tudományegyetem, 1956
2. Német nyelv és irodalom szakos tanár, Szegedi Tudományegyetem, 1962
3. Francia nyelv és irodalom szakos tanár, Szegedi Tudományegyetem, 1965
4. PhD német nyelvészetből, 1965
5. A nyelvtudományok kandidátusa, 1971
6. A nyelvtudomány doktora, 1977
7. Az MTA levelező tagja, 1987
8. Az MTA rendes tagja, 1995
Kitüntetések
1992, díszdoktor, Stockholmi Egyetem
1993, Academia Europaea tagja
1995, Europaean Academy of Arts, Sciences and Humanities tagja
1995, az Osztrák Tudományos Akadémia külső tagja
1996, az Amerikai Nyelvésztársaság (LSA) tiszteleti tagja
1998, a Brit Filológiai Társaság (Philological Society of Great-Britain) tiszteleti tagja
2000, Munkácsi Bernát díj
2001, díszdoktor, Université de Paris 13
2005, Nívódíj (Akadémiai Kiadó)
2006, díszdoktor, Szegedi Tudományegyetem
2008, Széchenyi díj
Szakmai társaságok
Magyar Nyelvtudományi Társaság (1963-)
Societas Linguistica Europaea (1983-, elnök 1995-1996)
International Pragmatics Association (1985-, elnök 1995-1999)
Comité International Permanent des Linguistes (CIPL, Magyar Nemzeti Bizottság elnöke
1990-, a CIPL elnöke 2003-)
Kutatási projektum
OTKA Strukturális magyar nyelvtan. 1.-4. kötet. A projekt vezetője (1987-2008)
Szerkesztői tevékenység
Acta Linguistica Hungarica, társszerkesztő (1982-1992), főszerkesztő (1993-)
Magyar Nyelv, szerkesztő bizottsági tag
Journal of Pragmatics, szerkesztő bizottsági tag (1992-)
Lingvisticae investigationes, szerkesztő bizottsági tag (1976-)
Metalinguistica (1994-)
Folia Linguistica, szerkesztő bizottsági tag (1988-1995)
Studies in Language, szerkesztő bizottsági tag (1976-1996)
Linguistic Abstracts, szerkesztő bizottsági tag (1985-)
Kutatási terület
Magyar és általános nyelvészet (alaktan, jelentéstan)
Módosítva: 2009.01.23.
(Szakmai életrajz az ELTE Nyelvészeti Tanszék honlapján)
www.nytud.hu/oszt/elmnyelv/kiefer/cv.html
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
KIEFER FERENC
A nyelvészet és a számítástudomány
(NyK. 1970.: 193)
Kiefer Ferenc (Apatin, Jugoszlávia, 1931. május 24. – ) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az általános nyelvészet és a nyelvi szemantika neves kutatója. 1992 és 2002 között az MTA Nyelvtudományi Intézet igazgatója.
Kiefer Ferenc 80 éves*
Kiefer Ferenc 2011. május 24-én ünnepelte 80. születésnapját. Különösen szép az ilyen kerek évforduló, ha az ünnepeltet – mint most is – jó egészségben, alkotó ereje teljében köszönthetjük. Az évforduló jó alkalom rá, hogy átgondoljuk, mit is köszönhet Kiefer Ferencnek a nyelvtudomány, a magyar nyelvészet, és mit köszönhetünk neki mi, közvetlen munkatársai, tanítványai. Elsősorban nem is két tucatnyi könyvét, mintegy kétszáz tanulmányát szeretném felidézni – hiszen a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagságát e munkákra nem kell emlékeztetni; nap mint nap használjuk őket, nap mint nap hivatkozunk rájuk. A Kiefer Ferenc által szerkesztett „Strukturális magyar nyelvtan” négy kötete mindnyájunk számára megkerülhetetlen. A mondattannal foglalkozók az 1967-es „On Emphasis and Word Order”-t is gyakran forgatják. Szemantikai monográfiái, köztük „Az előfeltevések elmélete” 1982-ből, a 2000-es „Jelentéselmélet”, a 2005-ös „Lehetőség és szükségszerűség” és a 2007-es „Aspektus és akcióminőség” a jelentéstan alapműveinek számítanak. Morfológiai munkásságát egy 1970-es „Swedish Morphology” indította, majd a „Generative Morphologie der Neufranzösischen” következett 1973-ban. A magyar morfológiával is könyvterjedelemben foglalkozott, többek között az „Új magyar nyelvtan” „Morfológia” részében és a „Strukturá- lis magyar nyelvtan” „Morfológia” kötetének több fejezetében. Nevezetesek pragmatikai tanulmányai is, köztük a „Journal of Pragmatics”-ben megjelent írások.
Kevésbé közismert, hogy Kiefer Ferenc mennyi tisztség, kitüntetés birtokosa. Nemcsak az MTA-nak tagja, hanem az Osztrák Tudományos Akadémiának, az Academia Europaeanak és a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának is. A Stockholmi Egyetem, a Párizsi XIII. Egyetem és a Szegedi Egyetem díszdoktora, és nyolcadik éve a nemzetközi nyelvészszövetség, a CIPL elnöke. Tiszteleti tagja mind az Amerikai, mind a Brit Nyelvtudományi Társaságnak.
A száraz adatokból azonban nem olvasható ki Kiefer Ferenc valódi jelentősége, a magyar nyelvtudomány fejlődésében betöltött szerepe. Véleményem szerint az elmúlt évtizedekben senki annyit nem tett a magyar nyelvészetnek a nemzetközi nyelvészeti életbe való integrációjáért, a magyar nyelvészet tartalmi és intézményi modernizációjáért, mint ő.
Az az év, 1962, amikor Kiefer Ferenc nyelvészpályafutása elindult, a strukturalizmus előtti nyelvészethez visszalépő „Mai magyar nyelv rendszere” megjelenésének éve, a magyar nyelvtudomány izolációjának korszaka. Ebben a közegben, amikor nyugati könyvekhez, folyóiratokhoz alig-alig lehetett hozzájutni, talált rá e generáció néhány tagja a strukturalizmusra és az induló generatív nyelvelméletre. Egy kedvező fordulat folytán 1964-ben többüket amerikai Ford-ösztöndíj is segítette az új nyelvészeti irányzatok elsajátításában. Amerikából hazatérve ott megszerzett elméleti és módszertani ismereteiket minél szélesebb körben igyekeztek továbbadni; nemcsak az ELTE Általános Nyelvészeti Tanszékének hallgatóit oktatták, hanem informális szemináriumokon mi, érdeklődő fiatal nyelvészek is tanulhattunk tőlük.
Kiefer Ferenc nemcsak a generatív elméletet hozta haza Amerikából, hanem a modern tudomány szociológiájának ismeretét is, és ezen ismereteit is, Amerikában kiépített személyes kapcsolatait is a magyar nyelvészeti élet modernizálására, tanítványainak „helyzetbe hozására” használta fel. Amerikában a korszak legkiválóbb nyelvészeivel került baráti viszonyba, és általa mi is jó ismeretségbe kerülhettünk velük. Akkoriban nemigen volt mód nemzetközi konferenciákat szervezni, vendégelőadókat hívni – de a kor meghatározó nyelvészeinek sora Kiefer Ferenc hívására az ő személyes vendégeként is idejött. Ők később ösztöndíjakkal, meghívásokkal támogatták az itt megismert fiatalokat. Magam is egy olyan pisai nyári egyetemen ismerkedtem meg behatóbban a formális nyelvészettel, melyen Kiefer Ferenc is kurzust tartott, és melyre vagy féltucatnyi magyar fiatalnak szerzett ösztöndíjat. Amikor Kiefer Ferenc a John Benjamins sorozatszerkesztője lett, pozícióját a magyar nyelvészet külföldi megismertetésére használta fel; magyar nyelvészek angolra fordított tanulmányaiból állított össze egy kötetet. A szerzők sora Telegdi Zsigmondtól, Károly Sándortól, Hajdú Pétertől, Molnár Ilonától Szabolcsi Annáig ívelt. Máig emlékszem, milyen meglepetéssel és milyen szívesen fogadta Papp Ferenc a kötetbe írott cikkéről készült lektori jelentést; azt mondta, életében ez az első részletes, érdemi bírálat, melyet egy folyóiratba vagy tanulmánykötetbe leadott cikkéről kapott. Abban, hogy a magyar nyelvészeti folyóiratokban, a honi tanulmánykötetekben mára meghonosodtak a nemzetközi sztenderdek, a valódi bírálat, a kettős vaklektorálás, Kiefer Ferencnek vannak úttörő érdemei. Tudományszociológiai törekvéseinek eredményessége más területeken is szembeötlő. Ma már nyelvészeti diákkonferenciákon is azt tapasztaljuk, hogy követelmény a nemzetközi kitekintés, a vizsgálat elméleti-módszertani hátterének megvilágítása, és általánossá vált a kiosztmányon vagy PowerPoint-prezentáción alapuló, jól szerkesztett, a hallgatót világos gondolatmenet mentén végigvezető szabad előadás. Kiefer Ferenc kezdeményezései vezettek el oda, hogy a magyar nyelvészek ma már egyenrangú félként vannak jelen a külföldi folyóiratokban, külföldi kiadóknál, és eséllyel pályázhatnak nemzetközi kutatási támogatásokra is.
Kiefer Ferencet ma is foglalkoztatják a tudományszociológiai kérdések, például a tudományos teljesítmény objektív mérésének és nemzetközi összemérhetőségének problémája. Fontos szerepe volt abban, hogy sikerült a nagydoktori fokozat megszerzéséhez egzakt kritériumokat megállapítani. A nemzetközi pályázatok miatt szükségessé vált a tudományos teljesítmények mérésének nemzetközi egységesítése. Kiefer Ferenc ennek érdekében az ESF-nél, az Európai Tudományos Alapítványnál végzett úttörő munkát; nagy szerepe volt a napokban véglegesített ERIH folyóirat-osztályozás kezdeményezésében és kialakításában. Az e munka során megfogalmazott követelmények egész Európában jótékony hatással vannak a nyelvészeti folyóiratok szerkesztési gyakorlatára. Végezetül mi mást kívánhatnék Kiefer Ferencnek és saját magunknak: folytassa ugyanúgy, mint eddig, még legalább két évtizedig!
Kiefer Ferenc 2011. május 24-én ünnepelte 80. születésnapját. Különösen szép az ilyen kerek évforduló, ha az ünnepeltet – mint most is – jó egészségben, alkotó ereje teljében köszönthetjük. Az évforduló jó alkalom rá, hogy átgondoljuk, mit is köszönhet Kiefer Ferencnek a nyelvtudomány, a magyar nyelvészet, és mit köszönhetünk neki mi, közvetlen munkatársai, tanítványai. Elsősorban nem is két tucatnyi könyvét, mintegy kétszáz tanulmányát szeretném felidézni – hiszen a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagságát e munkákra nem kell emlékeztetni; nap mint nap használjuk őket, nap mint nap hivatkozunk rájuk. A Kiefer Ferenc által szerkesztett „Strukturális magyar nyelvtan” négy kötete mindnyájunk számára megkerülhetetlen. A mondattannal foglalkozók az 1967-es „On Emphasis and Word Order”-t is gyakran forgatják. Szemantikai monográfiái, köztük „Az előfeltevések elmélete” 1982-ből, a 2000-es „Jelentéselmélet”, a 2005-ös „Lehetőség és szükségszerűség” és a 2007-es „Aspektus és akcióminőség” a jelentéstan alapműveinek számítanak. Morfológiai munkásságát egy 1970-es „Swedish Morphology” indította, majd a „Generative Morphologie der Neufranzösischen” következett 1973-ban. A magyar morfológiával is könyvterjedelemben foglalkozott, többek között az „Új magyar nyelvtan” „Morfológia” részében és a „Strukturá- lis magyar nyelvtan” „Morfológia” kötetének több fejezetében. Nevezetesek pragmatikai tanulmányai is, köztük a „Journal of Pragmatics”-ben megjelent írások.
Kevésbé közismert, hogy Kiefer Ferenc mennyi tisztség, kitüntetés birtokosa. Nemcsak az MTA-nak tagja, hanem az Osztrák Tudományos Akadémiának, az Academia Europaeanak és a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának is. A Stockholmi Egyetem, a Párizsi XIII. Egyetem és a Szegedi Egyetem díszdoktora, és nyolcadik éve a nemzetközi nyelvészszövetség, a CIPL elnöke. Tiszteleti tagja mind az Amerikai, mind a Brit Nyelvtudományi Társaságnak.
A száraz adatokból azonban nem olvasható ki Kiefer Ferenc valódi jelentősége, a magyar nyelvtudomány fejlődésében betöltött szerepe. Véleményem szerint az elmúlt évtizedekben senki annyit nem tett a magyar nyelvészetnek a nemzetközi nyelvészeti életbe való integrációjáért, a magyar nyelvészet tartalmi és intézményi modernizációjáért, mint ő.
Az az év, 1962, amikor Kiefer Ferenc nyelvészpályafutása elindult, a strukturalizmus előtti nyelvészethez visszalépő „Mai magyar nyelv rendszere” megjelenésének éve, a magyar nyelvtudomány izolációjának korszaka. Ebben a közegben, amikor nyugati könyvekhez, folyóiratokhoz alig-alig lehetett hozzájutni, talált rá e generáció néhány tagja a strukturalizmusra és az induló generatív nyelvelméletre. Egy kedvező fordulat folytán 1964-ben többüket amerikai Ford-ösztöndíj is segítette az új nyelvészeti irányzatok elsajátításában. Amerikából hazatérve ott megszerzett elméleti és módszertani ismereteiket minél szélesebb körben igyekeztek továbbadni; nemcsak az ELTE Általános Nyelvészeti Tanszékének hallgatóit oktatták, hanem informális szemináriumokon mi, érdeklődő fiatal nyelvészek is tanulhattunk tőlük.
Kiefer Ferenc nemcsak a generatív elméletet hozta haza Amerikából, hanem a modern tudomány szociológiájának ismeretét is, és ezen ismereteit is, Amerikában kiépített személyes kapcsolatait is a magyar nyelvészeti élet modernizálására, tanítványainak „helyzetbe hozására” használta fel. Amerikában a korszak legkiválóbb nyelvészeivel került baráti viszonyba, és általa mi is jó ismeretségbe kerülhettünk velük. Akkoriban nemigen volt mód nemzetközi konferenciákat szervezni, vendégelőadókat hívni – de a kor meghatározó nyelvészeinek sora Kiefer Ferenc hívására az ő személyes vendégeként is idejött. Ők később ösztöndíjakkal, meghívásokkal támogatták az itt megismert fiatalokat. Magam is egy olyan pisai nyári egyetemen ismerkedtem meg behatóbban a formális nyelvészettel, melyen Kiefer Ferenc is kurzust tartott, és melyre vagy féltucatnyi magyar fiatalnak szerzett ösztöndíjat. Amikor Kiefer Ferenc a John Benjamins sorozatszerkesztője lett, pozícióját a magyar nyelvészet külföldi megismertetésére használta fel; magyar nyelvészek angolra fordított tanulmányaiból állított össze egy kötetet. A szerzők sora Telegdi Zsigmondtól, Károly Sándortól, Hajdú Pétertől, Molnár Ilonától Szabolcsi Annáig ívelt. Máig emlékszem, milyen meglepetéssel és milyen szívesen fogadta Papp Ferenc a kötetbe írott cikkéről készült lektori jelentést; azt mondta, életében ez az első részletes, érdemi bírálat, melyet egy folyóiratba vagy tanulmánykötetbe leadott cikkéről kapott. Abban, hogy a magyar nyelvészeti folyóiratokban, a honi tanulmánykötetekben mára meghonosodtak a nemzetközi sztenderdek, a valódi bírálat, a kettős vaklektorálás, Kiefer Ferencnek vannak úttörő érdemei. Tudományszociológiai törekvéseinek eredményessége más területeken is szembeötlő. Ma már nyelvészeti diákkonferenciákon is azt tapasztaljuk, hogy követelmény a nemzetközi kitekintés, a vizsgálat elméleti-módszertani hátterének megvilágítása, és általánossá vált a kiosztmányon vagy PowerPoint-prezentáción alapuló, jól szerkesztett, a hallgatót világos gondolatmenet mentén végigvezető szabad előadás. Kiefer Ferenc kezdeményezései vezettek el oda, hogy a magyar nyelvészek ma már egyenrangú félként vannak jelen a külföldi folyóiratokban, külföldi kiadóknál, és eséllyel pályázhatnak nemzetközi kutatási támogatásokra is.
Kiefer Ferencet ma is foglalkoztatják a tudományszociológiai kérdések, például a tudományos teljesítmény objektív mérésének és nemzetközi összemérhetőségének problémája. Fontos szerepe volt abban, hogy sikerült a nagydoktori fokozat megszerzéséhez egzakt kritériumokat megállapítani. A nemzetközi pályázatok miatt szükségessé vált a tudományos teljesítmények mérésének nemzetközi egységesítése. Kiefer Ferenc ennek érdekében az ESF-nél, az Európai Tudományos Alapítványnál végzett úttörő munkát; nagy szerepe volt a napokban véglegesített ERIH folyóirat-osztályozás kezdeményezésében és kialakításában. Az e munka során megfogalmazott követelmények egész Európában jótékony hatással vannak a nyelvészeti folyóiratok szerkesztési gyakorlatára. Végezetül mi mást kívánhatnék Kiefer Ferencnek és saját magunknak: folytassa ugyanúgy, mint eddig, még legalább két évtizedig!
É. Kiss Katalin
* A köszöntés elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 2011. május 24-i ülésén.
Kiefer Ferenc 80 éves (Herman József)
Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 2001. május 22-i felolvasó ülésén
Főbb publikációi
• A Theory of Structural Semantics (1966)
• On Emphasis and Word Order in Hungarian (1967)
• Mathematical Linguistics in Eastern Europe (1968)
• Mondattani-szemantikai tanulmányok (1970)
• Swedish Morphology (1970)
• Generative Morphologie des Neufranzösischen (1973)
• Essais de sémantique generale (1974)
• Az előfeltevések elmélete (1982)
• Magyar–svéd kéziszótár (1984)
• Új magyar nyelvtan (társszerző, 1997)
• Jelentéselmélet (2000)
• Lehetőség és szükségszerűség. Tanulmányok a nyelvi modalitás köréből (2005)
• Magyar nyelv (szerk., 2006)
• Aspektus és akcióminőség. Különös tekintettel a magyar nyelvre (2007)
Kiefer Ferenc, Jelentéselmélet
''Manapság, amikor a nyelvtudomány minden területén különböző irányzatok és felfogások vetélkednek egymással, egyetlen szerzőnek — bármilyen leírási területről legyen is szó — szinte lehetetlen (és talán fölösleges is lenne) olyan enciklopédikus jellegű egyetemi tankönyvet írnia, amelyben a teljes tudományterület minden irányzata minden részletében képviselve van. Inkább olyan átfogó munkákra van szükség, amelyeknek szerzői átlátják az adott kutatási területet, a kutatás jelenlegi állását, és saját szemléletmódjuk alapján kiválogatott, elrendezett és értékelt széles körű tudásanyagot mutatnak be, vállalva azt is, hogy mások esetleg más anyagból válogatnának, másképp súlyoznának vagy eltérően értékelnének bizonyos jelenségeket. Ilyen típusú áttekintő mű Kiefer Ferenc Jelentéselmélete is. A könyv közvetítésével olyan tudásanyaghoz juthat a magyar olvasó, amely magyar nyelven nagyrészt meg sem jelent, és idegen nyelven is jórészt hozzáférhetetlen Magyarországon. Ezt a tudásanyagot a szerző kritikailag értékelte, és saját, szinte minden témát átfogó kutatási eredményeivel egészítette ki, így a Jelentéselmélet nemcsak a mai nem formális szemantikai kutatások eredményeinek értékes összefoglalása, hanem minden tekintetben eredeti mű is, amelyet élvezetes és hasznos olvasmányként forgathatnak nyelvészek, egyetemi és főiskolai hallgatók, a nyelvészet határterületeinek művelői és más érdeklődő olvasók is.''
Ladányi Mária
Szakmai életrajz
(részlet)
Tanulmányok, tudomámyos fokozatok
1. Matematika-fizika szakos középiskolai tanár, Szegedi Tudományegyetem, 1956
2. Német nyelv és irodalom szakos tanár, Szegedi Tudományegyetem, 1962
3. Francia nyelv és irodalom szakos tanár, Szegedi Tudományegyetem, 1965
4. PhD német nyelvészetből, 1965
5. A nyelvtudományok kandidátusa, 1971
6. A nyelvtudomány doktora, 1977
7. Az MTA levelező tagja, 1987
8. Az MTA rendes tagja, 1995
Kitüntetések
1992, díszdoktor, Stockholmi Egyetem
1993, Academia Europaea tagja
1995, Europaean Academy of Arts, Sciences and Humanities tagja
1995, az Osztrák Tudományos Akadémia külső tagja
1996, az Amerikai Nyelvésztársaság (LSA) tiszteleti tagja
1998, a Brit Filológiai Társaság (Philological Society of Great-Britain) tiszteleti tagja
2000, Munkácsi Bernát díj
2001, díszdoktor, Université de Paris 13
2005, Nívódíj (Akadémiai Kiadó)
2006, díszdoktor, Szegedi Tudományegyetem
2008, Széchenyi díj
Szakmai társaságok
Magyar Nyelvtudományi Társaság (1963-)
Societas Linguistica Europaea (1983-, elnök 1995-1996)
International Pragmatics Association (1985-, elnök 1995-1999)
Comité International Permanent des Linguistes (CIPL, Magyar Nemzeti Bizottság elnöke
1990-, a CIPL elnöke 2003-)
Kutatási projektum
OTKA Strukturális magyar nyelvtan. 1.-4. kötet. A projekt vezetője (1987-2008)
Szerkesztői tevékenység
Acta Linguistica Hungarica, társszerkesztő (1982-1992), főszerkesztő (1993-)
Magyar Nyelv, szerkesztő bizottsági tag
Journal of Pragmatics, szerkesztő bizottsági tag (1992-)
Lingvisticae investigationes, szerkesztő bizottsági tag (1976-)
Metalinguistica (1994-)
Folia Linguistica, szerkesztő bizottsági tag (1988-1995)
Studies in Language, szerkesztő bizottsági tag (1976-1996)
Linguistic Abstracts, szerkesztő bizottsági tag (1985-)
Kutatási terület
Magyar és általános nyelvészet (alaktan, jelentéstan)
Módosítva: 2009.01.23.
(Szakmai életrajz az ELTE Nyelvészeti Tanszék honlapján)
www.nytud.hu/oszt/elmnyelv/kiefer/cv.html
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
KIEFER FERENC
A nyelvészet és a számítástudomány
Anyelvészet és a számítástudomány kapcsolata az ötvenes években kezdődött, amikor amerikai kutatók a gépi fordítás lehetőségét felvetették. Az elképzelés egyszerû és logikus volt: mivel a számítógép mindenfle jelrendszer elemzésére képes, a természetes nyelvi jelekből álló rendszerek elemzése is megoldható a számítógép segítségével. Nem kell tehát mást tennünk, mint a szóban forgó nyelv nyelvtanát és szókészletét betáplálni a számítógépbe. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, a nyelvtan szabályait formalizálva, a matematika szabályaihoz hasonlóan kell megadnunk, és természetesen a nyelv szavainak tulajdonságait megfelelő kódokkal kell ellátnunk. Egyszerûbb esetekben ez nem jelenthetett problémát, mivel a mondatok szerkezetét könnyen ki lehetett fejezni szimbólumok segítségével. Ha például n-nel jelöljük a főnév, és s-sel a mondat kategóriáját, és n\s-sel azt a kategóriát, amely n-nel kombinálva s-t eredményez (magyarán: a mondat az alanyi főnévi szerkezetből és az állítmány szerepét játszó igei szerkezetből áll össze), akkor a Jancsika alszik mondat szerkezete:
Az n\s-ben szereplő ferde vonal azt jelzi, hogy a szóban forgó kategória balról veszi magához az n kategóriájú elemet. Ennek megfelelően az s/n azt jelenti, hogy az n kategóriájú elem jobb oldalon szerepel. Ezzel a jelölésmóddal az összetevők szórendi helye is kifejezhető.
Ez a szerkezeti felépítés kiterjeszthető a Kis Jancsika szépen alszik mondat esetére is: a kis melléknévi jelző kategóriája n/n, mivel egy n kategóriájú elemből újból egy n kategóriájú elemet állít elő (a kategóriák kombinációja a törtekkel való mûveletekre hasonlít), a szépen módhatározóé pedig (n\s)/(n\s), mivel egy igei szerkezetből (jobbról) ismét egy igei szerkezetet állít elő. Tehát:
Ez a szerkezeti felépítés kiterjeszthető a Kis Jancsika szépen alszik mondat esetére is: a kis melléknévi jelző kategóriája n/n, mivel egy n kategóriájú elemből újból egy n kategóriájú elemet állít elő (a kategóriák kombinációja a törtekkel való mûveletekre hasonlít), a szépen módhatározóé pedig (n\s)/(n\s), mivel egy igei szerkezetből (jobbról) ismét egy igei szerkezetet állít elő. Tehát:
A vázolt elemzési módszer kategoriális grammatikaként vált ismertté (Lambek, Bar-Hillel). A szótár felépítéséről azt kell tudnunk, hogy n/n kategóriát kap az n kategóriájú főnevet balról módosító melléknév és (n\s)/(n\s) kategóriát az n\s kategóriájú állítmányt balról módosító határozószó. A kategoriális grammatika ugyan nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, de elindítója volt egy ma is virágzó kutatási irányzatnak, amelynek fő célja a természetes nyelvek grammatikájának formalizálása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése