'A mennyiség irányította egyeztetésr l
A gy$jt&név irányította egyeztetés hibáiról és furcsaságairól szólva már jeleztem,
hogy más egyeztetési típusok, jelenségek hasonló tárgyalására is szeretnék
sort keríteni (Horváth 2004: 12). Ugyanott (11–2) egyben amellett érveltem, hogy
az effajta vizsgálódás Rácz Endre kit$n& monográfiájának megjelenése (1991)
után is szükséges.''

''Rácz Endre – a már említett tankönyvfejezeten kívül – Tompával összhangban
nyilatkozik a mennyiségjelz&s szintagmán belüli egyeztetésr&l egy folyóirat
cikkben, amellyel monográfiájának egyik fejezetét megalapozta (1980: 258–61),
továbbá magának a szintézisnek több helyén is (1991: 46–7, 56–60). Ráadásul
– írásainak m$fajából adódóan – nagyobb teret szentelhet a történeti és nyelvjárási
háttér bemutatásának. Tompáéhoz hasonló gondossággal jelzi a számhasználat
fontos kivételeit. Igen hasznos az összes és a többi melletti egyeztetéssel foglalkozó
szakirodalom listázása (Rácz 1980: 260).''

''A mennyiségjelz&s szintagmán belüli egyeztetés példasorát olyan adattal zárom,
amely kétségtelenül ide is tartozik, de egyben át is vezet az alany és az állítmány
egyeztetésének világába, ugyanis a mennyiségjelz&s f&név állítmányi szerep$
benne: „Egerszegi Krisztina és Kovács István – k a két díjazottak” (Sportpercek.
Duna TV. 1997. jan. 18. 21.27). – Attól függetlenül, hogyan vélekedünk az egyeztetés
helyességér&l, kuriózummal van dolgunk, hiszen „A mennyiségjelz&s f&név
[…] csak szórványosan fordul el& névszói állítmányként, illet&leg az összetett
állítmány, tárgy vagy határozó névszói részeként” (Rácz 1991: 32). Az ilyen állítmányt
a Rácz-féle monográfián (i. h.) kívül a Nyelvm$vel& kézikönyv is csupán
futólag említi (Tompa 1980: 146–7), az egyetemi tankönyvek megfelel& helyén
pedig szó sem esik róla (vö.: Rácz 1968a: 249–50; Lengyel 2000: 400). A rövid
említésekben Tompa és Rácz voltaképpen csak a példamondatok formájával érzékelteti,
hogy a jelzett szó egyes számát tartja természetesnek és helyesnek;
igaz, könyvének más helyén Rácz ezt – bár közvetetten – véleményként is leírja
(1991: 110). – Saját példámhoz visszatérve: rá vonatkozólag is egyetértek ezzel
a véleménnyel. A mennyiségjelz& utáni értelmi egyeztetés és az alany hatása nyilván
együtt eredményezte a jelzett szónak, vagyis az állítmánynak a többes számát.
E két faktor ellenére azt tartanám helyes megoldásnak, ha a mennyiségjelz&s szintagmán
belüli alaki egyeztetés általános szabályán a jelzett szó állítmányi funkciója
sem módosítana, tehát az idézett helyett az k a két díjazott formára voksolok. –
Bár nem pontos az analógia, megjegyzem, hogy a gy$jt&név mint állítmány szintén
egyes számban marad a többes számú alany mellett; Rácz példáját átvéve:
„Ezek az emberek egységes tömeg (voltak)” (1991: 32).''

''A mennyiségjelz&s alanynak és az állítmánynak a mondategységen belüli
egyeztetésér&l Rácz Endre külön is készített egy részletes tanulmányt (1980:
257–73), s azt kisebb változtatásokkal a szintézisébe is beemelte (1991: 56–68).
Könyvében a mennyiségjelz&s f&névnek a mondategység határán átível& irányító
szerepét is tüzetes vizsgálatnak vetette alá (1991: 169–91); ennek során beszédes
adataival és körültekint& érvelésével igazolta azt, amit lényegében már az egyetemi
tankönyvben (Rácz 1968a: 250) is állított: a mondategység határán átlépve
módosulnak az egyeztetési szabályok és tendenciák, teret kap az értelmi egyeztetés,
s&t a mondategész határán túl óriási fölénybe kerül (Rácz 1991: 172–7). – Elemzésemben
a legfontosabb támaszomnak a könyvbeli két fejezetet tekintem.''

''Joggal nevezi visszatetsz&nek Rácz Endre (1991: 66–7) azt a szerkesztésmódot,
amelyben az értelmi egyeztetésre már az állítmány el&tt, a mennyiségjelz
&s alannyal közvetett viszonyban lév& birtokszón sor kerül (vö. még Horváth
1994: 305). Adataim közül kett&t idézek; az egyikben a tárgynak, a másikban a határozónak
az értelmi egyeztetése jelzi el&re az állítmányét: „A két koalíciós párt
néhány kérdésben, így a városfejlesztés területén 2000-ig szóló távlati terveiket
is megfogalmazták” (Népszabadság 1995. jún. 13. I); „A képvisel&-testület szerint
az elmúlt három hónap alatt nyíló három új üzlet rikító színekre vagy éppen
feketére festett külsejükkel elcsúfítják a Ferenc körút látképét” (Népszabadság
1994. jún. 3. III).''

''Az értelmez& közbevetésére Rácz Endre a könyvében csak egy-két példa
erejéig tér ki (1991: 67), de utal arra a korábbi tanulmányára, amelyben részletesebben
foglalkozott ezzel a kérdéskörrel (1961: 405–8). Ebb&l a régebbi írásból
idézek most számunkra lényeges megállapításokat: „A számjelz&s f&névvel […]
kifejezett alanynak többes számú értelmez&je is lehet. Az állítmány ilyenkor
szabályos egyeztetéssel egyes számba kerül. Ez az egyeztetés járja akkor, ha az
értelmez& közbevetés jelleg$ (s esetleg részleges értelm$ is). […] Ha azonban az
állítmányt megel&z& értelmez& ki van emelve, nem tekinthet& hibának a többes
számú állítmány használata sem” (uo. 407). […] „Nemegyszer azonban olyan
esetben is találkozni többes számú állítmánnyal, amikor az egyes számú alanynak
közbevetett, többnyire gondolatjellel, illet&leg mélyebb hangfekvéssel és
nagyobb szünettel elkülönített többes számú értelmez&je van. Ez kétségtelenül
helytelen egyeztetés. […] Még nagyobb ez a hiba akkor, ha az értelmez& zárójelben
van” (uo. 408). Rácz állásfoglalásával Tompa is egyetért (1980: 147).''

''Ha a mennyiségjelz&s alanynak nem többes számú értelmez&je van, hanem
halmozva követi több egyes számú értelmez&, akkor is az ismertetett szempontok
alapján ítélhetjük meg az állítmány egyeztetését (Rácz 1961: 405–7). Közbevetés
után tehát nem pártolható a többes szám: „Két budapesti fiatalember – M. T.
és V. K. – beismerték, hogy tavaly június 27-én éjjel &k ölték meg több késszúrással
a Margitszigeten Christopher Michael Stangroom brit állampolgárt” (Népszabadság
1996. máj. 30. 20).''

''Nehezebb a döntés az állítmány egyeztetésmódjáról olyankor, ha az egyik
alanynak van mennyiségjelz&je, a másiknak viszont nincs. Láthattuk, hogy mind
Tompa (1980: 148), mind Rácz (1991: 101) az állítmány egyes számát pártfogolja.
Van azonban a Rácz-idézetnek egy töprengésre késztet& részlete: „a halmozott egyes
számú alanyok egyike – különösen az állítmányhoz közelebb álló – mennyiségjelz
&s” (uo.). Vajon mekkora itt az alanyok sorrendjének a jelent&sége? Befolyásolja-
e ebben az esetben a nyelvhasználatban a szórend az egyeztetést? Erre
vonatkozó statisztikát nem ismerek, így felelni sem tudok. Elméleti szempontból
mindenesetre egyetérthetünk Rácz Endrével: az alaki egyeztetés szabálya valóban
akkor látszik szigorúbbnak, ha a mennyiségjelz&s alany van közelebb az
állítmányhoz. – Csak a másik sorrend képvisel&jeként került elém egy példa;
benne az állítmány többes számát inkább kissé furcsának érzem, mint hibásnak:
„A három tanár és Caramel a bárpulthoz léptek” (J. K. Rowling: Harry Potter
és az azkabaazkabani fogoly. Ford.: Tóth Tamás Boldizsár. Animus Kiadó, Budapest,
2002. 187).''

Horváth László

A mennyiség irányította egyeztetésr l

Magyar Nyelvőr 128.évf. 2.sz. (2004. április-június)
www.epa.hu/00100/00188/00034/pdf/128202.pdf