Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 18. szαm
LAZICZIUS GYULA: A BΦLCSELΥ TOLSZTOJ
Minap a kezemόgyιbe kerόlt egy kis kφnyvecske Tolsztoj filozσfiαjαrσl. Mιg a mult szαzad vιgιn lαtott napvilαgot Kijevben, csνpυs kommentαrkιnt Tolsztoj tanνtαsaihoz. Szerzυje nem nevezi magαt, nevιnek csak a kezdυbetϋit hajlandσ elαrulni, de mαr az elsυ oldalakon lαtnivalσ, hogy papi ember a szerιny nιvtelen, aki σvatosan kerόli a hitvitαt az eretnekkel, viszont annαl intenzνvebb gyφnyφrrel pιcιzi ki a botlαsokat, a tαrgyi ιs stilαris pongyolasαgokat Tolsztoj vilαgi νrαsaibσl. Igyekvυ ιrvekkel, όgyes elhallgatαsokkal, sokszor azonban derιk okfejtιssel bizonygatja, hogy Tolsztoj minden mϋvιszi elhivatottsαga mellett is csak dilettαns gondolkodσ, nemcsak hogy nem tartozik a nagy bφlcselυk cιhιhez, de mιg dilettαnsnak is csak kφzιpszerϋ. Vagyis aktuαlisan szσlva, olyan kontαr a filozσfiαban, mint, mondjuk, Hubermann a nemzetkφzi politikαban.
Ez a beαllνtαs termιszetesen hibαs, mint az a mαsik felfogαs is, amely Tolsztojt minden αron a vallαsalapνtσk ιs az emberisιg tanνtσmesterei kφzι szeretnι becsempιszni.
Tolsztoj filozσfiαja szubjektνv filozσfia. Az egyetemes emberi gondolkodαst tapodtat sem segνti elυbbre, de olyan kristαlyosan ιs υszintιn tόkrφzi a rαciσra bνzott gondolat ϊtjait, mint semmilyen mαs objektνv gondolatrendszer az ιlet ιrtelmιrυl. Minden filozσfia szόksιgkιpen szubjektνv. Mindegyikben van valami egyιni νz, a gondolatok belsυ zamata, amely az elsυ elgondolσ sajαtja. Tolsztoj filozσfiαjαnak nincsenek elsυ elgondolαsai, de gondolatainak belsυ νze olyan egyιni, mintha υ bukkant volna rαjuk elυszφr. Ezιrt nincs is tulajdonkιpen eredete, folytatαsa mιg kevιsbbι. Szubjektivitαsa a magαbanvalσsαg szubjektivitαsa.
*
Tolsztoj filozσfiαja krνzissel kezdυdik. Grσfi gyerekszobαval, katonαs, pαrbajos fiatalsαggal, hνrnιvvel, hetedhιtorszαgon sikerekkel, abszolut alkotαsokkal ιs kispolgαrian boldog csalαdi ιlettel a hαta mφgφtt, az φtvenιves Tolsztoj egyszer csak a fejιhez kap. Zavartan nιz kφrόl: hogy, hogy nem, a sima, cikornyαtlan ϊton eltιvedt. Elillant ιveinek tφretlen νvelιse nem tφlti el megelιgedιssel, nem lαt bennόk semmi megvilαgosνtσ ιrtelmet, amely erυt adna a folytatαshoz a delelυn tϊl is. Szembe kerόl a miιrtekkel ιs ez, mint minden orosznαl, nαla is majdnem tragikussα vαlik. Eddig mindig ϊgy ιrezte, hogy igen, kιtsιgtelenόl van ilyen kιrdιs, az ιlet kιrdιse, de csak foglalkozni kell vele alkalomadtαn, s akkor megoldσdik. Most nincs idυ rα, majd egyszer... A kιrdιs azonban mind gyakrabban mered elιje, egyre sόrgetυbben kφveteli a vαlaszt, a «tudott» vαlaszt - ιs Tolsztoj nem kιpes vαlaszolni. Eddig kιt biztos pontot tudott az ιletιben, csalαdjαt ιs mϋvιszetιt, most lαtja, hogy csalαdja is ιppen olyan boldogtalan, mint υ, a mϋvιszete pedig... «A mϋvιszet csak az ιlet tόkre. Ha az ιletnek nincs ιrtelme, a tόkφr is megszόnik ιrdekesnek lenni.»
Φngyilkossαgra gondol.
Egyszer azonban egy koratavaszi napon az erdυn talαlkozik Istennel. (Gyσnαs XII.) Nem misztikus ez a talαlkozαs, nincs benne semmi tϊlfϋtφtt fantαzia, inkαbb csak valami jσzan szαmvetιs a multtal. Feltαrul benne az elkallσdott ιvek mιrlege, hogy csak akkor ιlt, amikor Istent kereste, amνg hitt benne, s Tolsztojban egyszerre megvilαgosodik az ϊt, az igazsαg ιs az ιlet. Nem is annyira Istennel valσ talαlkozαs ez, mint inkαbb a hittel. A hit parancsolσ szόksιgessιgιvel ιs Tolsztoj parton ιrzi magαt. Elhαrνtja magαtσl az φngyilkossαg gondolatαt ιs a halαltσl megszabadult ember mohσsαgαval kap a vallαs utαn. Mindegy, hogy milyen, csak hitet adjon. Vιgiglapozza a buddhizmus tφrtιnetιt, a Korαnt ιs megαllapodik a keresztιnysιgnιl. Gondolkodαs ιs fentartαs nιlkόl elfogadja a pravoszlαv egyhαz formalizmusαt: hαrom ιven αt rendszeresen ellαtogat az istentiszteletekre, reggel-este buzgσn imαdkozik, gyσn, bυjtφl, mint a tφbbi hivυ. Elfojt magαban minden kritikαt, vak, hivυ hitben keres menedιket. Csak attσl remeg folyton, hogy olyasmit talαlnak mondani neki, ami ellentmond a jσzan ιsznek. A misιn minden szσra felfigyel, igyekszik behatolni az ιrtelmιbe ιs megnyugvσ φrφmmel ismιtli el a szeretet szavait. Igaz, hogy azt is mondja a pap: «egykιpen valljuk az Atya, Fiu, Szentlιlek istensιgιt», de Tolsztoj elereszti a fόle mellett ezeket a szavakat, mert nem ιrti. Ekkor mιg nincs baj, Tolsztoj mιg nem revoltαl.
Nem ιrti a dogmαt, de αtsiklik rajta ιs egyre mιlyebben αssa be magαt vallαsa metafizikαjαba, amely neki az ιlet, a mosti valσsαgos ιlet ιrtelmιt magyarαzza. Kιsυbb az etikαra tιr αt, hogy megvizsgαlja, mikιnt sνmul az ιlet a megtalαlt ιrtelemhez ιs itt esik a baj. Tolsztoj megdφbbenve veszi ιszre, hogy az egyhαzi keresztιnysιg metafizikαja ιs etikαja nem fedik egymαst. A metafizikαban νrva vagyon: ne φlj, viszont az etika megtϋri a halαlbόntetιst ιs megαldja a hadbavonulσk fegyvereit. Ezen mαr nem tud αtsiklani, a visszafojtott kritika kitφr belυle ιs Tolsztoj szakνt az egyhαzzal.
Mιg Szevasztopoljban νrja be naplσjαba, egιsz fiatalon: «Nagy eszmιre bukkantam, melyιrt kιsz volnιk ιletemet is felαldozni. Ϊj krisztusi vallαst kellene alapνtani, dogmαktσl ιs termιszetfeletti elemektυl megtisztνtott formαban, s cιltudatosan meg kellene teremteni az emberisιg ϊj egysιgιt ennek a vallαsnak a segνtsιgιvel.» Most majdnem negyedszαzad multαn vαratlanul elιrkezik az ideje ennek a fiatalkori programnak.
Hαrom ιvre Tolsztoj elengedte egyetlen irαnytϋjιt, a hϋvφs ιszt, az abszolut ιszt, amely nαla mindig mintha a tapasztalati vilαgtσl όvegburαba zαrtan, lιgόres tιrben mϋkφdnιk, most ϊjbσl elυveszi. Hιber studiumokat folytat, a gφrφgφt mαr korαbbrσl ismeri, szφvegtanulmαnyokba mιlyed, az exegιzist bujja ιs felkιszόlt kritikαjαval gyφkerιnιl kezdi meg tαmadαsαt: Philaret katechizisιnek, Makar moszkvai mitropolita dogmatikαjαnak ιs a keleti patriarchαk leveleinek szιtboncolαsαval. Mondatot nem hagy mondaton ιs be kell vallani, olcsσn didalmaskodik. Olcsσ a diadal, mert Tolsztoj ιsz-posztulαtumokkal lιp fel a dogmαk ellen, nehιz αgyϊkkal bombαz lιgvαrakat ιs amikor a fόst mαr elborνtja a horizontot, azt hiszi, a lιgvαrak is rombadυltek.
Kissι szιlmalomharc νze van a dolognak, mert vagy elfogadja valaki az egyhαzi tekintιlyt, mint elvet, vagy nem. Ha elfogadja, akkor le kell mondania minden mαs kφvetelmιnyrυl, ha pedig nem, le kell mondania a dogmatikαrσl. Harmadik eset nincs, csak Tolsztojι, aki az elυre eldφntφtt gyυzelemιrt hosszϊ szφvegkritikai, logikai, exegιtikai harcokat vνv ιs meg van gyυzυdve, hogy ez a harc hozza meg a gyυzelem gyόmφlcsιt.
Tolsztoj nem fogadja el az egyhαzi tekintιlyt, mert emberi tekintιlynek tartja. Mindent kikapcsol tehαt vallαsi felfogαsαbσl, ami a keresztιnysιgben hagyomαny, vagy tφrtιneti fejlυdιs, apostoli magyarαzatot ιpϊgy, mint bαrmely illetιkes tanνtαst, ha mindjαrt az elsυ szαzadokbσl valσ is, sυt mιg az σ-szφvetsιgi νrαsokat is. Ez νgy logikus, de ezzel szemben egιsz vαratlanul elismeri Krisztus emberi tekintιlyιt ιs tanνtαsαra, a nιgy Evangιliumra ϊgy mutat rα, mint a keresztιnysιg egyedόli forrαsαra. Az υ Krisztusa nem Istenember, nem is az a «charmant docteur», mint a Renan-ι, egy a Buddhαk, Lao-Cιk, Confuciusok, Mσzesek, Mohamedek sorαbσl, aki mιg fejjel ki is magaslik a sorbσl, de ember ιs Tolsztoj mιgis habozαs nιlkόl elfogadja tekintιlynek, mert amit tanνt - racionαlis. Hamisνtatlanul tolsztoji indokolαs!
Krisztus tanνtαsαbσl kιt momentum ιrdekli kόlφnφsen: a tiszta lelkisιg ιs az ιszszerϋsιg. Ami ezen tϊl, vagy felόl van, az Tolsztoj szerint nem krisztusi eredetϋ, vagy ιrthetetlen, ami nαla ugyanaz. A hangsϊly nem a lelkisιgen nyugszik, bαr ezt mindig szereti alαhϊzni Tolsztoj, hanem a rαciσn, mert pιldαul a lιlek halhatatlansαgαt is azzal intιzi el, hogy nem egyeztethetυ φssze a lιnyeggel, a rαciσval.
Nαla a szentek-szentjιben a Razum foglal helyet. A mindenhatσ rαciσ ιs ennek a kedvιιrt hajlandσ mindent felαldozni - mιg a kizαrσlagos forrαst, az Evangιliumot is. Talαn hihetetlennek hangzik ez, de Tolsztoj megcsinαlja: racionalizαlja az Evangιliumot. Lαtszσlag nem csinαl mαst, mint egybeolvasztja a nιgy szφvegvariαnst, pαrtatlanul, megjegyzιs nιlkόl, pedig emellett hamisνt: kihagy, αtcsoportosνt, szφveget javνt. A mσd, ahogyan csinαlja, eredeti, az eredmιny pedig roppant ιrdekes. Sokszor nyόgnek ιrezzόk a rαciσ bevonulαsαt, νgy pιldαul a pusztai jelenetben (Lukαcs IV. 1-13.). Aki elolvassa a fυinkvizitor legendαjαt ιs utαna Tolsztoj bibliαjαnak ezt a passzusαt, mintha nem is ugyanazon a helyen jαrna. A hitnek milyen υsi akkordjait tudja elυvarαzsolni Dosztojevszkij a diabolikus szavakbσl! Tolsztoj nem szσl a tιmαhoz, csak a textusokat rσjja egymαs mellι, ridegen, de ebben a ridegsιgben elkopnak a megkνsιrtιs transzcendens tαvlatai. Mαsutt viszont friss meglαtαshoz segνt a rαciσ. Elsυsorban az utolsσ vacsora ιs a lαbmosαs szimbolikαjαra gondolok. Ezen a helyen is csak a szφvegek beszιlnek, de a racionαlis szφvegvezetιs itt olyan magassαgig ιr fel, amely mellett az egyιbkιnt elokvens egyhαzi felfogαs is eltφrpόl.
*
Nyilvαnvalσ, hogy Tolsztoj vallαsαnak vajmi kφze van a keresztιnysιghez. Aki a keresztιnysιg fogalmαnak csak nιmileg is ιrzi a histσrikumαt, bαtran mondhatja, hogy nem is keresztιnyi. Krisztus tanνtαsαnak kivonata, jσzan, nιha tϊljσzan, φnkιnyes ιs egyιni interpretαlαsban.
Ebben az interpretαlαsban elvιsz mindenekelυtt a szeretet tiszta imperativusza. Legalαbb is a hαttιrbe szorul ιs helyιt ϊj elv foglalja el: a bιke. Bιke Istennel ιs fυkιnt az emberrel. Ιrdek-bιke, hasznos bιke. «Krisztus mondja: ne tarts haragot, ne bαnts meg senkit - nincs ιrtelme. Ha haragszol, vagy megbαntod embertαrsadat, neked lesz rosszabb. Ιs ne fizess a rosszιrt rosszal,mert a rossz visszahull rαd kettυzφtt erυvel. Azt is mondja Krisztus: ne tekintsd felebarαtodat idegennek, csak azιrt, mert mαs orszαgban ιl ιs mαs nyelven beszιl. Mert ha ellensιgednek tekinted, υ is ellensιget fog lαtni tebenned. Vagyis ιlj okosan ιs boldogulni fogsz.» A Hegyibeszιd nιhαny kiragadott mondatαhoz kapcsolσdnak ezek a sorok magyarαzatkιppen ιs bαr bele lehet gondolni ezeket a tolsztoji «mert»-eket a szeretet parancsaiba, mint ahogy kιtsιgtelenόl fel lehet fogni a szeretetet ilyen utilitαris formαban is, de ennek semmi kφze sincs ahhoz a szeretethez, amely a Hegyibeszιdbυl αrad. «Szeressιtek ellensιgeiteket, αldjαtok azokat, akik titeket αtkoznak, jσt tegyetek azokkal, akik titeket gyϋlφlnek ιs imαdkozzatok azokιrt, akik hαborgatnak ιs kergetnek titeket.» Azιrt ne gyϋlφlkφdjetek, mert a gyϋlφlet visszahull rαtok ιs azιrt szeressetek, mert νgy boldogultok? Nem, hanem azιrt «hogy tφkιletesek legyetek, mint a ti mennyei Atyαtok tφkιletes». Ez az egιsz indokolαs ιs ez meghagyja a szeretetet abban a tiszta cιltalansαgαban, ahogy Krisztus elgondolta.
Tolsztoj megαllapνtja, hogy Mσzes ιs Krisztus metafizikαja a vιgsυ lιnyegben, a szeretetben megegyezik, csakhogy, amνg Mσzesnek 613 parancsra van szόksιge, hogy ezt a metafizikαt etikαra vαltsa, addig Krisztusnak bαmulatos φkonomiαval elιg φt tφmφr tφrvιny ιs ebben mindent elmond. Lιnyegnek konstatαlja tehαt a krisztusi szeretetet ιs mιgsem tulajdonνt neki olyan jelentυsιget, mint ahogy, mint vιgsυ lιnyeg megιrdemelnι, egyszerϋen azιrt, mert megegyezik a mσzesi tannal. Tolsztoj ugyanis fanatikus Krisztus-kφvetυ, kizαrσlag Krisztustσl fogad el tanνtαst ιs azt is csak akkor, ha stilαrisan is kihallik belυle, hogy ιn,csak ιn mondom ezt. «Hallottαtok, megmondatott a rιgieknek... ιn pedig azt mondom...» - νgy kell kezdυdnie minden igιnek, hogy Tolsztoj elismerje krisztusi horderejιt.
Φt ilyen stilαrisan is krisztusi szabαly van Tolsztoj szerint: az νtιlet ιs eskό tilalma, a monogαmia ιs bιke parancsa ιs a legfontosabb: a «ne αllj ellen a gonosznak». Ιrdekes, hogy Dosztojevszkij is ugyanezen a helyen kereskedik, mikor a keresztιny morαlrσl van szσ, Mαtι V. 39. versszakαnαl. «Ne αllj ellen a gonosznak, hanem aki arculόt tιged jobbfelυl, fordνtsd felι a mαsik orcαdat is.» A caesura a «hanem»-nιl van ιs Dosztojevszkij erkφlcsi vilαgrendjιt a mondαs mαsodik rιsze dominαlja. Υ szσszerint veszi ezt a kφvetelιst ιs emberei, akiket regιnyeiben ιletre kelt, sokszor, nagyon sokszor tartjαk όtιs elι bal arcukat a jobb utαn. Mιg φnmagukat is megόtik, csakhogy meghozzαk a kνvαnt αldozatot. Tolsztoj csak a caesurαig olvas ιs mιg a feltevιs ellen is tiltakozik, hogy itt αldozatot kφvetelne Krisztus. Jσzan ιszbe όtkφznιk, - mondja - ιs Krisztus ilyet nem kφvet el. Igen, ki kell tιrni a gonosz elυl, de ez nem αldozat, hanem egyetlen ϊtja a bιkessιgnek ιs a megbιkιlιsnek.
Passzνv morαl ez is, de nem fordul annyira befelι, mint a Dosztojevszkijι. Okos passzivitαs.
A rαciσ ιs bιke mellett a vallαsi tόrelem jellemzi nagyon Tolsztoj felfogαsαt. Senkit sem akar befolyαsolni. Vallαsos vagy? Nem szσlok bele hitedbe. Higyj, amiben akarsz, imαdkozz, ahogy vallαsod elυνrja, de ha ezenkνvόl mostani, itteni ιletednek ιrtelmet akarsz adni, tartsd meg az φt parancsolatot. Ateista vagy ιs csak a termιszet tφrvιnyszerϋsιgeiben hiszel? A te meggyυzυdιsedet is tiszteletben tartom, csak figyelmeztetlek, a tφrvιnyeidbe foglalt termιszeti vilαgon kνvόl van egy vilαg, a te vilαgod, a te egyιni ιleted, amelynek mιg nincsenek tφrvιnyei, mert nem is kerested υket. Krisztus νme kιszen adja υket, fogadd el ιs egyszeriben olyan tφrvιnyszerϋ lesz, mint a termιszet, a te ιleted. A te reαlis egyιni ιleted.
Mert Tolsztoj vallαsa az emberi ιlet reαlfilozσfiαja: kιt termιszetes korlαt kφzφtt mozog, a szόletιs ιs halαl kφzφtt ιs minden problιmαt belόl old meg φt normαval.
*
Tolsztoj bφlcselete a vallαsfilozσfiαjαnαl tulajdonkιppen vιget ιr. Kerek, befejezett egιsz ιs Tolsztoj meggyυzυdιse szerint megoldja az φsszes egyιni ιletproblιmαkat. Tαrsadalmi problιmαt Tolsztoj alig ismer, az agrαrproblιma kivιtelιvel.
Ιletιnek nιgyφtφdιt birtokαn tφlti, a vαros behemσt gιpezetιt, differenciαlt ιletformαjαt nem ιrti. Tφbbszφr jαr kόlfφldφn, sokszor megfordul Moszkvαban, de sokαig nem lαt semmi kόlφnφset. A speciαlis vαrosi nyomor mintha felnyitnα szemeit. Ekkor mαr szintιn tϊl van az φtvenen, de olyan elcsodαlkozσan nιzi a szegιnysιget szιles vαrosi mιretezιsben, mint az ind mesιk Szakja Munija, a szιp histσriαk gyerek Jozafαtja. Eddig is tudta, hogy a vαrosnak is vannak elesettjei, de csak valahogyan elmosσdva, realitαs nιlkόl. «Jι, hiszen ezek az emberek nemcsak αznak-fαznak, ιheznek, hanem ιlnek is: gyϋlφlnek ιs φrόlnek, vαgynak ιs bαnkσdnak, unatkoznak ιs szeretnek, mint a tφbbiek» - kiαlt fel a naνv csodαlkozαs hangjαn, amikor befordul a Rzsanov-fιle nyomortanya sόppedt kapujαn ιs ekkor egy pillanatra felvillan bennόnk a gondolat, na, most a nyomor ijesztυ szφvevιnyein αt eljut Tolsztoj a vαros ιletιnek kόlφnleges lιnyegιhez. De nem. Sebtiben valami jσtιkonysαgi akciσt kezdemιnyez ιs amikor belαtja, hogy a rettentυ szόksιg hidrafejeivel nem tud megkόzdeni a rendelkezιsιre αllσ kezdetleges eszkφzφkkel, hazamenekόl Jasznaja-Poljanαra, tφprengeni, hogy mi is hαt az oka kudarcαnak. Gazdasαgi javak mιrtιktelen elosztαsa, a tυke ιs a munka ferde viszonya, vιtkes politikai rendszer - ilyesmikre nem is gondol. Egyιninek lαtja a problιmαt, a kudarcot is egyιninek. Ιn, Tolsztoj vagyok a hibαs - mondja - ιs velem egyόtt valamennyi kivαltsαgosa a tαrsadalomnak, egyenkιnt ιs kόlφn-kόlφn, hogy a vαrosokba menekόlt orosz ιlet ιhez, nιlkόlφz is hiαba juttatok a nincsteleneknek a magamιbσl, az alamizsnαval mιg nem tudom megtanνtani υket az ιletre, amely a munka, mert magam sem dolgozom, ιn is kihasznαlom a mαsok testi munkαjαt.
Excentrikus vallomαs! A mϋvιszi alkotαsoknak olyan pazar sora jelzi mαr ekkor pαlyαjαt, aminυ csak a legkivαltsαgosabbaknak a vilαg irodalmαban, de Tolsztoj nincs megelιgedve multjαval, mert - nem maga puccolta reggelenkιnt a csizmαjαt, nem maga varrta a rubaskαjαt. Mert, ha ezt csinαlta volna, biztosan nem zsαkmαnyolta volna ki azokat, akik helyette elvιgeztιk azt a fizikai munkamennyisιget, amely az υ rιsze volt. Tolsztoj lelkiismereti kιrdιsnek tekinti a fizikai munka elfogadαsαt ιs mιg akkor is kizsαkmαnyolαsnak ιrzi, ha valaki becsόletes αrt ad ιrte. Eleinte azt hittem, hogy itt valami kόlφnφs fogalomzavarrσl, vagy kιt fogalom ferde φsszenφvιsιrυl van szσ. Azt hittem, Tolsztoj gondolkodαsαban a fizikai munka ιs a kizsαkmαnyolαs fogalma tιves azonosνtαs folytαn φsszekeverυdφtt ιs innen a lelkiismereti nyugtalansαg. Az excentrikus munka felfogαst azonban nem fogalomkeveredιs szόli, hanem az elfogultsαg a munka differenciαlαsαval szemben. Tolsztoj a tαrsadalmi munkamegosztαst csalαsnak tartja, a megosztαs eredmιnyeit pedig porhintιsnek a megcsalt nιp szemιbe. Mert mindent ebbυl a szφgbυl vizsgαl. A nιp szempontjαbσl. Tαvνrσ, telefon, torpedσ, masinαk? A muzsik ma is ugyanazokkal az eszkφzφkkel tϊrja a fφldet, mint az elsυ Rurikok idejιben. Orvosi tudomαny bαmulatramιltσ eredmιnyei? A muzsik orvos nιlkόl hal meg, de ha vιletlenόl kerόl is orvos, az csak drαga medicinαkat tud νrni, vαrosi urasαgoknak valσt. Mϋvιszet? Tenyιszthetik tucatjαval a «nagy» νrσkat, gyόjthetnek kιptαrakat, νrhatnak kritikahegyeket a mϋvιszetrυl ιs magαrσl a kritikαrσl, a bylinαk, υsi mesιk ιs nιpdalok kαprαzatos kincse ettυl mιg nem lesz gazdagabb. Jasznaja-Poljanαrσl nιzve αll a vilαg!
Ennek az egιsz civilizαciσs felιpνtmιnynek semmi kφze a nιphez. Ιli vilαgαt elkόlφnόlten attσl az alaptσl, amelyen αllnia kellene. Kόlφn kaszt csinαlja, amely ezιrt privilιgiumokat kφvetel, elsυsorban a fizikai munkαtσl valσ mentessιget. Itt a fizikai munkαt υsi ιrtelmezιsben kell elgondolni, testi munkαnak a legprimitνvebb szόksιgletek kielιgνtιsιre, falusi munkαnak, szαntαs-vetιsnek, hαziiparnak. A vαros minden nyavalyαja abbσl ered Tolsztoj szerint, hogy elszakadt az ιlet termιszetes alapjαtσl ιs a munkadifferenciαlαs hazug elvιre tαmaszkodva tulajdonkιppen henyιl, legalαbb is nagyrιszben henyιl, mαr pedig mint a rιgi kνnai kφzmondαs tartja: ahol talαltatik egy henyιlυ, ott valaki bizton ιhen is hal.
A boldog ιlet az egιszsιgtυl duzzadσ, falusias, sok csalαdos, bιkessιges, dolgos ιlet. Ha beteg a vαros, csak egy remιdiuma lehet: vissza a faluhoz. Ezt a megoldαstalan megoldαst mαr sokan prιdikαltαk. Tolsztoj nemcsak hirdeti, de csinαlja is ezt a visszautat a faluhoz: egyόtt vαgja a rendet aratσival.
A falunak csak egyetlen megoldatlan problιmαja van: a fφld. Alap-problιma, mert ha ez megoldσdik, megoldσdik az egyιni ιs szociαlis kιrdιsek φsszessιge. Megoldσdik a vαros problιmαja a faluban ιs a faluι is minden vonatkozαsban. Sajtσszabadsαg, αllam ιs egyhαz kόlφnvαlasztαsa, parlament, vαlasztσjog, nyolcσrαs munkaidυ ιs megannyi mαs liberαlis «tanαlmαny» a falut nem ιrdekli, csak az a nιhαny deszjatin fφld, amely kell, elengedhetetlenόl kell az ιlethez. Ezt az igazsαgtalanul elvett lιtalapot kell csak visszaadni ιs a falu egιszsιges tαradalom bαzisαvα szilαrdul. Tolsztoj majdnem ιlete vιgιig ringatσdzik abban a hitben, hogy ezt az υskιrdιst csak forradalom oldhatja meg, agrαrforradalom, amely egyϊttal meg fogja buktatni az αlkeresztιnysιg uralmαt is, ιletrekeltve az igazi krisztusi egyhαzat.
A forradalmi megoldαs termιszetesen kνvόl esik Tolsztoj gondolatrendszerιn. Szόksιgmegoldαs, amely ellentιtben αll a megbιkιlιs nagy principiumαval, amelynek Tolsztoj annyira alαveti magαt. Tolsztoj ιrzi az ellentmondαst ιs ezιrt ruhαzza fel agrαrforradalmαt a vallαsi missziσ jelentυsιgιvel, de ezzel csak zavarosabbα teszi a megoldαs gondolatαt.
Ez a vallαsos ιs agrαrforradalom az egyetlen irracionαlis pont Tolsztoj filozσfiαjαban.
*
Minden egyιb nιzet, felfogαs merev logikαval, de tφretlen vonalban kφvetkezik az a priorinak elkιpzelt praemisszαkbσl. «Ha valami elvontan igaz, akkor igaz a valσsαgban is.» Tolsztojnak elegendυ, ha valami igaznak bizonyul eszmeileg, elιg, ha a logikai ιrvek ιs gondolati ellenιrvek csatαjαbσl ez a csalhatatlannak hitt valami gyυztesen kerόl ki, a valσsαgra mαr csak mαsodrendϋ szerep vαr: igazolni az absztrakt igazsαgot. Ha esetleg nem igazolnα - ez a valσsαg baja, az igazsαg kφreit ez nem zavarja.
Ilyen a priori igaznak tartja pιldαul az emberi tφkιletessιg ιs a sexualitαs φsszekapcsolαsαnak lehetυsιgιt, amelybυl aztαn kifogαstalan gondolatkφtιssel a «Kreutzer-szonαta» szαraz aszkιzisιt bontja ki. Mint az epilσgusban bevallja, elυszφr υ maga is megriad gondolatainak sodrαtσl, mαr kιsz is eldobni a rideg kφvetkeztetιs eredmιnyeit, de aztαn lelkiismereti kιrdιst csinαl a logikαbσl ιs nem engedi elhallgattatni a tiszta ιsz szavαt. Ezt kόlφnben sohasem engedi ιs ez magyarαzza averziσjαt a zenιvel szemben is. Fιl a zenιtυl ιs fιlelme, mint Romain Rolland kimutatja, az ιszember fιlelme egy misztikus hatalomtσl.
Megdφnthetetlen elvnek tartja, hogy a mϋvιszetnek mindenόtt ιs mindenkor vallαsosnak kell lennie. Mindig ki kell fejeznie a kor vallαsos lelkiismeretιt. A fiatal Tolsztoj mιg a l'art pour l'art-rσl ιrtekezik, amikor az «Orosz irodalom barαtainak tαrsasαgα»-ban megtartja szιkfoglalσjαt, az ιrett, filozσfus Tolsztoj mαr hallani sem akar errυl. Szerinte objektνv mϋvιsz, a szσ goethei ιrtelmιben, nincs ιs nem is lehet, mert a mϋvιsznek mindig szνnt kell vallania a lιt nagy kιrdιseiben. Aki mϋvιsz igen ιs nem nιlkόl αll meg az ιlettel szemben, aki elυkelυ idegen mσdjαra αbrαzolja csak az ιletet, objektνv, tehαt nem mϋvιsz.
A kiindulαs mindenesetre vitathatσ, de Tolsztoj nem tϋr ellenvetιst, mert a mϋvιszet φncιlϊsαga nem fιr meg a nιpi kultϊrαrσl vallott felfogαsαval. Viszont ha ezt a vitαs kiindulσpontot magunkιvα tesszόk, akkor ugyanoda kell jutnunk, ahovα Tolsztoj tendαl, hogy tudniillik Shakespeare, Goethe nem mϋvιszek, fυkιnt nem gιniuszai a mϋvιszetnek, mint azt αltalαban vallani szoktαk. Mert objektνvek. Tolsztoj rabja a logikαjαnak, nem hυkφl vissza semmilyen kφvetkeztetιs elυl ιs ha ϊgy lαtja, hogy a «Hαboru ιs bιke», a «Karenina Anna» Tolsztoja objektνv, szemrebbenιs nιlkόl kimondja a szentenciαt: a fiatal Tolsztoj sem mϋvιsz.
Megtagadja inkαbb φnmagαt, de a logikαjαn nem ejt csorbαt.
Tolsztoj mindent az ιsz vonalαra akar lehozni. Vallαst, mϋvιszetet, egyιnek ιs tαrsadalmak ιletιt, egy kφzφs nevezυre: az ιsz nevezυjιre. Sokszor nem sikerόl neki. Nem azιrt, minthogyha alacsonyra vonnα ezt a vonalat, hanem, mert nem ez az igazi kφzφs nevezυ. Ha sokszor meg is lep ιles rαvilαgνtαsaival, nem mindig tud meggyυzni, mert mαr kezdetben sem mindig ιrtόnk vele egyet. Elgondolαsai gyakran szιthullanak a valσsαg elsυ prσbαjαn, de azιrt nem ιrezzόk tragikusnak ezt a szιthullαst, csak nιzzόk rιszvιtlenόl.
Annαl jobban ιrdekel, izgat ιs megrαz bennόnket Tolsztojban, ahogy a sajαt ιletιt igyekszik felemelni az ιsz vonalαra. Ahogy ιletιt akarja φsszehangolni a priori elveivel ιs nιha φnmagαt is megriasztσ logikαjαval. E mellett az igyekezet mellett mαr nem tudunk rιszvιtlenόl elhaladni. Magasnak, elιrhetetlenόl magasnak lαtjuk a vonalat ιs mιg a legkilαtαstalanabb megkφzelνtιsi kνsιrletet is tiszteletremιltσnak. Tolsztoj is tudatαban van ennek a kilαtαstalansαgnak, de megfutamodαsαval hazulrσl a halαla elυtti σrαkban utoljαra ιs dφntυen igazolja φnmagαt ιs filozσfiαjαt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése