Csűry Bálint (Egri, 1886. február 13. – Debrecen, 1941. február 13.) nyelvész, nyelvjáráskutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magya nyelvjáráskutatás egyik legjelentősebb alakja. Módszertani újításaival és tudományszervező tevékenységével sokat tett a hazai dialektológia tudományának 1930-as évekbeli fellendüléséért. 1938 után a debreceni Magyar Népnyelvkutató Intézet alapító igazgatója volt.
Korai művein neve gyakran Csüri Bálint vagy Csüry Bálint alakban szerepel.
1927-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, emellett szintén levelező tagja volt a helsinki Finnugor Társaságnak, illetve 1939 után rendes tagja az Észt Tudós Társaságnak. Munkásságáért 1928-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság Szily-jutalmát, 1940-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia Sámuel–Kölber-díját vehette át.
Tudományos érdemei és emléke előtti tisztelgésül a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1972-ben Csűry Bálint-emlékérmet, 1989-ben pedig Csűry Bálint-díjat alapított.
Főbb művei
•Teleki József gróf mint nyelvész. Budapest: Athenaeum. 1909. = Nyelvészeti Füzetek.
•Az ige. Budapest: Athenaeum. 1910. = Nyelvészeti Füzetek.
•A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata. Beszterczebánya: Hungária ny. 1913.
•A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1925.
•Magyar lakodalom: Vőfélykönyv. Kolozsvár: Minerva ny. 1927. = Magyar Nép Könyvtára.
•Érintkezésen alapuló névátvitel. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1929. (1928-ban elhangzott akadémiai székfoglalója)
•Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. Kolozsvár: Minerva ny. 1930.
•A moldvai csángó igealakok. Budapest. 1932.
•Szamosháti szótár I–II. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1935–1936.
•A népnyelvi búvárlat módszere. Budapest: Turul Szövetség. 1936.
•Yrjö Wichmann: Wörterbuch des ungarischen Moldauer Nordcsángó- und des Hétfaluer Csángódialektes. Hrsg. von A. Kannisto, B. Csűry. Helsinki. 1936.
•Einführung in die ungarische Sprache. Debrecen: Városi ny. 1937.
•Mássalhangzónyúlás, ikerítődés a szamosháti nyelvjárásban. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1937.
•A magyar kiejtés kérdése. Budapest: Egyetemi ny. 1939.
•A szamosháti nyelvjárás felső nyelvállású magánhangzóinak története. Debrecen: Tisza István Tudományegyetem. 1939.
•Adalékok a magyar népnyelv e-é-féle hangjaihoz (Szamoshát, Palócföld). Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1940. (Kovács Istvánnal)
•Károlyi Gáspár bibliafordításának nyelvi hatásához. Budapest: Egyetemi ny. 1940.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Csűry Bálint élete és munkássága
Csűry Bálint 1886-ban született egy kis szatmármegyei faluban, Egriben. Apja néhai Csűry Miklós, anyja néhai Kádár Juliánna, mindketten nemesi eredetű, református kisbirtokos család sarjai. A kis Csűry Bálint lelkében ez a környezet örökre kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Ebben az egyszerű, világos és örök értékeken nyugvó, munkás és vallásos életben folyt le egész gyermekkora. Itt tanult játszani, tréfálni, nevetni, itt tanult írni, olvasni, különösképpen pedig itt tanulta meg azt a magyar nyelvet, amelynek hű őre, buzgó kincskeresője és tudós búvára volt egész életében. Itt raktározta el lelkébe a gyermek- és ifjúkor ezer benyomását, a népi élet sok-sok pillanatképét s a szamosháti magyar népi lélek számtalan fínom megnyilatkozásának emlékét. Ebben a környezetben szívódtak fel ritkaéles emlékezetébe a szamosháti népi nyelv szavai, szólásai, közmondásai, ez a környezet formálta ki pompás magyar nyelvérzékét, eredeti zamatú, ízes magyar beszédét, amely egyszerű, szerény, de határozott és munkás egyéniségével párosulva, Csűry Bálintot később mindenki szemében, itthon és külföldön egyaránt, a magyar népnyelvkutató élő és követendő fajképévé tette. Gyermekkorában — mint később emlegette — szívesen hallgatta édesapjának, az egykori debreceni huszárnak vidám elbeszéléseit, vagy egy-egy jóízű mesemondó meséit és anekdótáit. Társaitól kissé félrevonulva, nagyapja csendes méhesében, korán elmélyedt olvasmányaiba, s a fokozott olvasás már gyermekkorában kortársai fölé emelte. Testileg is gyorsnövésű, fejlett gyermek volt, s talán ez és állandó félrevonultsága az oka annak, hogy kortársai ebből az időből néha úgy emlegetik, mint zárkózott, kissé ügyetlen mozgású fiút.
Középiskolai tanulmányait a szatmári református főgimnáziumban végezte. A református iskolák itt is érezhető tömör magyar levegőjében még jobban megerősödtek egyéniségének örökölt vonásai. A szatmári gimnáziumban a kis szamosháti falu világa kiszélesedett : egy egész nagy vidék nagyjából azonos alkatú gyermek- és ifjúserege élt itt együtt, ugyanabban az egyszerűségben, mozdulatlannak látszó állandóságban, mint Csűry Bálint szülőfaluja, egybeforrva a református kollégiumokat annyira jellemző fejlett közösségi szellemben. Talán a csendes, egyszerű élet utáni vágyakozásnak s a közösségi szellem vonzóerejének tulajdonítható, hogy a zajosabb, színesebb, ismeretlen lehetőségeket nyujtó fővárosi élet helyett a fiatal Csűry a csendesebb, félreesőbb, de szamosháti szülőfalujához is közelebb lévő kolozsvári egyetemet választja, amelynek bölcsészeti karán főleg Dézsi Lajost, Zolnai Gyulát és Bőhm Károlyt hallgatja. Kolozsvárott telt el Csűry életének leghosszabb, legnehezebb s talán legdöntőbb korszaka. Itt végezte tanulmányait, mint magyar-latin szakos bölcsészettanhallgató, itt szerzett középiskolai tanári és bölcsészetdoktori oklevelet s itt is maradt, mint középiskolai tanár a ma is megkapó hangulatú háromszázados református Kollégiumban 1910-től 1932-ig. Tehát itt töltötte annak az időnek legnagyobb részét is, amelyet Kolozsvár a trianoni békekötés következtében Bomániához csatoltan átélt, amíg csak 1932-ben a magasabb tudományos érdek Debrecenbe nem hívta, hogy itt a Pápay József halálával megüresedett magyar és finn-ugor összehasonlító nyelvészeti tanszéket elfoglalja. Szatmár szülötte, Kolozsvár neveltje így került Debrecenbe, ahol oly rövid idő, kilenc esztendő leforgása alatt annyira összeforrott ennek a nagy alföldi magyar városnak a világával, hogy Debrecennek a magyar népnyelvkutatás terén követendő feladatait világosan kijelölhette s megteremthette azokat az alapokat és kereteket is, amelyek a munka gyakorlati megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek voltak.
[…]
…kolozsvári éveiben Csűry szorgalmas kutatómunkát végzett. Gyermekkora óta kifejlődött egyéni hajlamain kívül, amelyek már eleve is a kutatómunkára képesítették, a népnyelvkutatásra kétségtelenül Z o l n a i G y u l a, a kolozsvári egyetem magyar nyelvésztanára ösztönözte és indította el (vö. SzhSz. 16). Már egyetemi hallgató korában és kezdőtanárként több cikke jelent meg tudományos folyóiratokban;[1] ezekben a cikkeiben már korán tanúbizonyságot ad alapos módszertani és tárgyi felkészültségéről, amelyeket egyetemi hallgató korában szerzett, rendkívül alapos nyelvtudományi ismereteinek, valamint ezek birtokában későbben végzett népnyelvi elméleti és gyakorlati módszertani tanulmányainak köszönhetett. Származása, neveltetése, egész lelkivilága folytán kialakult benne a népi élet egészének ismerete, a népi lélek összes megnyilvánulásai iránt való érdeklődés s bizonyos magával ragadó, lelkes tárgyszeretet, amellyel Csűry Bálint a kutatott terület népi életének összes részleteit vizsgálat alá vette. Ez az adottság, amelynek tudatosulása és tudományos programmá válása Csűrynek az akkori legújabb népnyelvkutató elvekkel és módszerekkel való megismerkedése után történt meg, természetesen elszakította őt mesterének és általában a mult század végének általánosan elfogadott, egészen más igényű „nyelvjárástanulmány“ irányától. Ennek tulajdonítható, hogy szinte már fiatal hallgató korában olyan gyakorlati fogások, gyüjtési módszerbeli és rendező elvek birtokába jutott, amelyek a jelenségek mélyére hatoló, boncoló hajlamával, elmélyedő, aprólékos vizsgálókészségével és széles tárgyi ismereteivel párosulva, Csűry Bálintot már kora ifjúságában kiemelik a vele egyidőben búvárkodó népnyelvkutatók sorából. Így természetesnek tarthatjuk, hogy a kolozsvári egyetem akkoriban kinevezett fiatal nyelvésztanára, G o m b o c z Z o l t á n, aki — mint a Magyar Nyelvtudományi Társaság akkori titkára — már korábbról ismerte, szoros barátságot kötött vele, tudományos működését irányította, látókörét bővítette, nyelvészeti problémáit vele megbeszélte. Ez a meleg és felemelő barátság, amelyhez később
M e l i c h J á n o s baráti érzelmei csatlakoztak, nagyon termékenyítő hatással volt a fiatal Csűryre, de elkísérte őt élete későbbi útján is. Csűry Bálint büszke volt erre a barátságra, amely hosszú éveken keresztül az egyetlen, felülről jövő elismerés volt számára s szűkebb baráti körben többször emlegette, milyen jóleső elégtétel volt neki, amikor Gombocz hangtani és mondattani előadásai során teljes terjedelmükben ismertette és elfogadta Csűrynek pl. a szamosháti és székely mondathanglejtésre vonatkozó megállapításait.
Tudományos munkássága során eleinte nyelvelméleti, nyelvlélektani és filozófiai kérdésekkel foglalkozott.[2] Első nagyobb tanulmánya : „Teleki József gróf mint nyelvész.“[3] Ebben az áttekintő jellegű tanulmányában a mult század első évtizedeinek nyelvi problémáival s közelebbről a nyelvújítással foglalkozik. Kimutatja, hogy a nyelvet e korszak írói, s köztük Teleki is, nemcsak a gondolatközlés eszközének tekintik, hanem valami különleges, felsőbbrendű erőt és hatalmat is tulajdonítanak neki, amelynek következtében a nyelv ápolását, a nyelvművelést elsőrangúan fontos nemzeti kötelességnek tartják. Csűry világos tekintettel, élesen boncolja Teleki nyelvészeti felfogását és megállapításait, egyszersmind meghatározza helyét a korszak magyar és külföldi nyelvészeinek körében. Bölcsészetdoktori értekezése : Az ige.[4] Rendkívül gazdag irodalom adataira támaszkodva, az ige keletkezésével foglalkozik. Ebben részletesen ismerteti az eddig vallott főbb felfogásokat, majd pedig maga keresi a kérdés megoldását. Az ige funkciójából kiindulva, az ige keletkezését mondattani alapról kísérli megfejteni. Megállapítja, hogy az ige keletkezése egyidejű az első mondat elhangzásával s az ige tulajdonképpen nem más, mint metafora. A metafora így nem puszta díszítő forma, sem pedig stilisztikai fogalom, hanem az emberi beszéd egyik legnagyobb alkotó erőforrása, az embernek az a képessége, hogy a külső világ jelenségeinek bizonyos jelentést ad s ezt a jelentést a megfelelőnek talált szóban hang útján is kifejezi. Ebben a tanulmányában már világosan megmutatkozik Csűry mélyenszántó boncolókészsége, világos logikája és nyelvfilozófiai tájékozottsága. A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata[5] c. tanulmányában viszont a nyelvtudományt, közelebbről pedig magát a nyelvet vizsgálja a Bőhm-féle ismeretelmélet fényében. Ebben a nyelvfilozófiai munkájában is széles áttekintőképesség, erős kritikai érzék, fölényes és higgadt álláspont jellemzi a fiatal tudóst. Fejtegetései, bár szélesvonalúak, mindig a tényeken alapulnak. Csűry Bálint azonban nem sokáig művelte ezt az irányt. Gombocz Zoltán hatására lassanként belátta, hogy a magyar tudósnak elsősorban a magyar nyelv tényeibe s azok vizsgálatába kell elmélyednie, s mindaddig, amíg az alapvető nyelvi tények pontos nyelvészeti tisztázása nem történt meg, bármily alapos felkészültséggel történjék is, a nyelvfilozófia és lélektan módszereivel éppen a leglényegesebb kérdésekben nem történik döntés, vagy pedig éppenséggel téves eredményekre jut a kutató. Azonban jóval később még egyszer megközelítette ezt az irányt, amennyiben az Érintkezésen alapuló névátvitel[6] c. akadémiai székfoglaló értekezésében az érintkezésen alapuló, főleg pedig a Wundt jelentéstani rendszeréből hiányzó, egymásutáni érintkezésen alapuló jelentésváltozás jelenségeit s e téren végzett saját megfigyeléseit mutatja be a képzettársulás idevágó módjai szerint csoportosítva. A nyelvemlékekből, az irodalmi és népi nyelvbő merített gazdag példatára, valamint a legszélesebbkörű filozófiai, nyelvlélektani és nyelvelméleti irodalom tanulságainak részletes ismertetése és bírálata alapján megállapítja, hogy egyes képzetkomplexumok tagképzetei, vagy viszonylagos egységbe tartozó képzetek lehetnek egymással egyidejű, vagy egymásutáni érintkezésben. Ez az érintkezés lélektani alapja annak a jelenségnek, hogy az érintkező képzetek jelölési funkciójukat megváltoztathatják. Végezetül megállapítja a jelölési funkció érintkezésen alapuló megváltoztatásának módjait.
[…]
Korai művein neve gyakran Csüri Bálint vagy Csüry Bálint alakban szerepel.
1927-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, emellett szintén levelező tagja volt a helsinki Finnugor Társaságnak, illetve 1939 után rendes tagja az Észt Tudós Társaságnak. Munkásságáért 1928-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság Szily-jutalmát, 1940-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia Sámuel–Kölber-díját vehette át.
Tudományos érdemei és emléke előtti tisztelgésül a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1972-ben Csűry Bálint-emlékérmet, 1989-ben pedig Csűry Bálint-díjat alapított.
Főbb művei
•Teleki József gróf mint nyelvész. Budapest: Athenaeum. 1909. = Nyelvészeti Füzetek.
•Az ige. Budapest: Athenaeum. 1910. = Nyelvészeti Füzetek.
•A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata. Beszterczebánya: Hungária ny. 1913.
•A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1925.
•Magyar lakodalom: Vőfélykönyv. Kolozsvár: Minerva ny. 1927. = Magyar Nép Könyvtára.
•Érintkezésen alapuló névátvitel. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1929. (1928-ban elhangzott akadémiai székfoglalója)
•Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. Kolozsvár: Minerva ny. 1930.
•A moldvai csángó igealakok. Budapest. 1932.
•Szamosháti szótár I–II. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1935–1936.
•A népnyelvi búvárlat módszere. Budapest: Turul Szövetség. 1936.
•Yrjö Wichmann: Wörterbuch des ungarischen Moldauer Nordcsángó- und des Hétfaluer Csángódialektes. Hrsg. von A. Kannisto, B. Csűry. Helsinki. 1936.
•Einführung in die ungarische Sprache. Debrecen: Városi ny. 1937.
•Mássalhangzónyúlás, ikerítődés a szamosháti nyelvjárásban. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1937.
•A magyar kiejtés kérdése. Budapest: Egyetemi ny. 1939.
•A szamosháti nyelvjárás felső nyelvállású magánhangzóinak története. Debrecen: Tisza István Tudományegyetem. 1939.
•Adalékok a magyar népnyelv e-é-féle hangjaihoz (Szamoshát, Palócföld). Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1940. (Kovács Istvánnal)
•Károlyi Gáspár bibliafordításának nyelvi hatásához. Budapest: Egyetemi ny. 1940.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Csűry Bálint élete és munkássága
Csűry Bálint 1886-ban született egy kis szatmármegyei faluban, Egriben. Apja néhai Csűry Miklós, anyja néhai Kádár Juliánna, mindketten nemesi eredetű, református kisbirtokos család sarjai. A kis Csűry Bálint lelkében ez a környezet örökre kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Ebben az egyszerű, világos és örök értékeken nyugvó, munkás és vallásos életben folyt le egész gyermekkora. Itt tanult játszani, tréfálni, nevetni, itt tanult írni, olvasni, különösképpen pedig itt tanulta meg azt a magyar nyelvet, amelynek hű őre, buzgó kincskeresője és tudós búvára volt egész életében. Itt raktározta el lelkébe a gyermek- és ifjúkor ezer benyomását, a népi élet sok-sok pillanatképét s a szamosháti magyar népi lélek számtalan fínom megnyilatkozásának emlékét. Ebben a környezetben szívódtak fel ritkaéles emlékezetébe a szamosháti népi nyelv szavai, szólásai, közmondásai, ez a környezet formálta ki pompás magyar nyelvérzékét, eredeti zamatú, ízes magyar beszédét, amely egyszerű, szerény, de határozott és munkás egyéniségével párosulva, Csűry Bálintot később mindenki szemében, itthon és külföldön egyaránt, a magyar népnyelvkutató élő és követendő fajképévé tette. Gyermekkorában — mint később emlegette — szívesen hallgatta édesapjának, az egykori debreceni huszárnak vidám elbeszéléseit, vagy egy-egy jóízű mesemondó meséit és anekdótáit. Társaitól kissé félrevonulva, nagyapja csendes méhesében, korán elmélyedt olvasmányaiba, s a fokozott olvasás már gyermekkorában kortársai fölé emelte. Testileg is gyorsnövésű, fejlett gyermek volt, s talán ez és állandó félrevonultsága az oka annak, hogy kortársai ebből az időből néha úgy emlegetik, mint zárkózott, kissé ügyetlen mozgású fiút.
Középiskolai tanulmányait a szatmári református főgimnáziumban végezte. A református iskolák itt is érezhető tömör magyar levegőjében még jobban megerősödtek egyéniségének örökölt vonásai. A szatmári gimnáziumban a kis szamosháti falu világa kiszélesedett : egy egész nagy vidék nagyjából azonos alkatú gyermek- és ifjúserege élt itt együtt, ugyanabban az egyszerűségben, mozdulatlannak látszó állandóságban, mint Csűry Bálint szülőfaluja, egybeforrva a református kollégiumokat annyira jellemző fejlett közösségi szellemben. Talán a csendes, egyszerű élet utáni vágyakozásnak s a közösségi szellem vonzóerejének tulajdonítható, hogy a zajosabb, színesebb, ismeretlen lehetőségeket nyujtó fővárosi élet helyett a fiatal Csűry a csendesebb, félreesőbb, de szamosháti szülőfalujához is közelebb lévő kolozsvári egyetemet választja, amelynek bölcsészeti karán főleg Dézsi Lajost, Zolnai Gyulát és Bőhm Károlyt hallgatja. Kolozsvárott telt el Csűry életének leghosszabb, legnehezebb s talán legdöntőbb korszaka. Itt végezte tanulmányait, mint magyar-latin szakos bölcsészettanhallgató, itt szerzett középiskolai tanári és bölcsészetdoktori oklevelet s itt is maradt, mint középiskolai tanár a ma is megkapó hangulatú háromszázados református Kollégiumban 1910-től 1932-ig. Tehát itt töltötte annak az időnek legnagyobb részét is, amelyet Kolozsvár a trianoni békekötés következtében Bomániához csatoltan átélt, amíg csak 1932-ben a magasabb tudományos érdek Debrecenbe nem hívta, hogy itt a Pápay József halálával megüresedett magyar és finn-ugor összehasonlító nyelvészeti tanszéket elfoglalja. Szatmár szülötte, Kolozsvár neveltje így került Debrecenbe, ahol oly rövid idő, kilenc esztendő leforgása alatt annyira összeforrott ennek a nagy alföldi magyar városnak a világával, hogy Debrecennek a magyar népnyelvkutatás terén követendő feladatait világosan kijelölhette s megteremthette azokat az alapokat és kereteket is, amelyek a munka gyakorlati megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek voltak.
[…]
…kolozsvári éveiben Csűry szorgalmas kutatómunkát végzett. Gyermekkora óta kifejlődött egyéni hajlamain kívül, amelyek már eleve is a kutatómunkára képesítették, a népnyelvkutatásra kétségtelenül Z o l n a i G y u l a, a kolozsvári egyetem magyar nyelvésztanára ösztönözte és indította el (vö. SzhSz. 16). Már egyetemi hallgató korában és kezdőtanárként több cikke jelent meg tudományos folyóiratokban;[1] ezekben a cikkeiben már korán tanúbizonyságot ad alapos módszertani és tárgyi felkészültségéről, amelyeket egyetemi hallgató korában szerzett, rendkívül alapos nyelvtudományi ismereteinek, valamint ezek birtokában későbben végzett népnyelvi elméleti és gyakorlati módszertani tanulmányainak köszönhetett. Származása, neveltetése, egész lelkivilága folytán kialakult benne a népi élet egészének ismerete, a népi lélek összes megnyilvánulásai iránt való érdeklődés s bizonyos magával ragadó, lelkes tárgyszeretet, amellyel Csűry Bálint a kutatott terület népi életének összes részleteit vizsgálat alá vette. Ez az adottság, amelynek tudatosulása és tudományos programmá válása Csűrynek az akkori legújabb népnyelvkutató elvekkel és módszerekkel való megismerkedése után történt meg, természetesen elszakította őt mesterének és általában a mult század végének általánosan elfogadott, egészen más igényű „nyelvjárástanulmány“ irányától. Ennek tulajdonítható, hogy szinte már fiatal hallgató korában olyan gyakorlati fogások, gyüjtési módszerbeli és rendező elvek birtokába jutott, amelyek a jelenségek mélyére hatoló, boncoló hajlamával, elmélyedő, aprólékos vizsgálókészségével és széles tárgyi ismereteivel párosulva, Csűry Bálintot már kora ifjúságában kiemelik a vele egyidőben búvárkodó népnyelvkutatók sorából. Így természetesnek tarthatjuk, hogy a kolozsvári egyetem akkoriban kinevezett fiatal nyelvésztanára, G o m b o c z Z o l t á n, aki — mint a Magyar Nyelvtudományi Társaság akkori titkára — már korábbról ismerte, szoros barátságot kötött vele, tudományos működését irányította, látókörét bővítette, nyelvészeti problémáit vele megbeszélte. Ez a meleg és felemelő barátság, amelyhez később
M e l i c h J á n o s baráti érzelmei csatlakoztak, nagyon termékenyítő hatással volt a fiatal Csűryre, de elkísérte őt élete későbbi útján is. Csűry Bálint büszke volt erre a barátságra, amely hosszú éveken keresztül az egyetlen, felülről jövő elismerés volt számára s szűkebb baráti körben többször emlegette, milyen jóleső elégtétel volt neki, amikor Gombocz hangtani és mondattani előadásai során teljes terjedelmükben ismertette és elfogadta Csűrynek pl. a szamosháti és székely mondathanglejtésre vonatkozó megállapításait.
Tudományos munkássága során eleinte nyelvelméleti, nyelvlélektani és filozófiai kérdésekkel foglalkozott.[2] Első nagyobb tanulmánya : „Teleki József gróf mint nyelvész.“[3] Ebben az áttekintő jellegű tanulmányában a mult század első évtizedeinek nyelvi problémáival s közelebbről a nyelvújítással foglalkozik. Kimutatja, hogy a nyelvet e korszak írói, s köztük Teleki is, nemcsak a gondolatközlés eszközének tekintik, hanem valami különleges, felsőbbrendű erőt és hatalmat is tulajdonítanak neki, amelynek következtében a nyelv ápolását, a nyelvművelést elsőrangúan fontos nemzeti kötelességnek tartják. Csűry világos tekintettel, élesen boncolja Teleki nyelvészeti felfogását és megállapításait, egyszersmind meghatározza helyét a korszak magyar és külföldi nyelvészeinek körében. Bölcsészetdoktori értekezése : Az ige.[4] Rendkívül gazdag irodalom adataira támaszkodva, az ige keletkezésével foglalkozik. Ebben részletesen ismerteti az eddig vallott főbb felfogásokat, majd pedig maga keresi a kérdés megoldását. Az ige funkciójából kiindulva, az ige keletkezését mondattani alapról kísérli megfejteni. Megállapítja, hogy az ige keletkezése egyidejű az első mondat elhangzásával s az ige tulajdonképpen nem más, mint metafora. A metafora így nem puszta díszítő forma, sem pedig stilisztikai fogalom, hanem az emberi beszéd egyik legnagyobb alkotó erőforrása, az embernek az a képessége, hogy a külső világ jelenségeinek bizonyos jelentést ad s ezt a jelentést a megfelelőnek talált szóban hang útján is kifejezi. Ebben a tanulmányában már világosan megmutatkozik Csűry mélyenszántó boncolókészsége, világos logikája és nyelvfilozófiai tájékozottsága. A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata[5] c. tanulmányában viszont a nyelvtudományt, közelebbről pedig magát a nyelvet vizsgálja a Bőhm-féle ismeretelmélet fényében. Ebben a nyelvfilozófiai munkájában is széles áttekintőképesség, erős kritikai érzék, fölényes és higgadt álláspont jellemzi a fiatal tudóst. Fejtegetései, bár szélesvonalúak, mindig a tényeken alapulnak. Csűry Bálint azonban nem sokáig művelte ezt az irányt. Gombocz Zoltán hatására lassanként belátta, hogy a magyar tudósnak elsősorban a magyar nyelv tényeibe s azok vizsgálatába kell elmélyednie, s mindaddig, amíg az alapvető nyelvi tények pontos nyelvészeti tisztázása nem történt meg, bármily alapos felkészültséggel történjék is, a nyelvfilozófia és lélektan módszereivel éppen a leglényegesebb kérdésekben nem történik döntés, vagy pedig éppenséggel téves eredményekre jut a kutató. Azonban jóval később még egyszer megközelítette ezt az irányt, amennyiben az Érintkezésen alapuló névátvitel[6] c. akadémiai székfoglaló értekezésében az érintkezésen alapuló, főleg pedig a Wundt jelentéstani rendszeréből hiányzó, egymásutáni érintkezésen alapuló jelentésváltozás jelenségeit s e téren végzett saját megfigyeléseit mutatja be a képzettársulás idevágó módjai szerint csoportosítva. A nyelvemlékekből, az irodalmi és népi nyelvbő merített gazdag példatára, valamint a legszélesebbkörű filozófiai, nyelvlélektani és nyelvelméleti irodalom tanulságainak részletes ismertetése és bírálata alapján megállapítja, hogy egyes képzetkomplexumok tagképzetei, vagy viszonylagos egységbe tartozó képzetek lehetnek egymással egyidejű, vagy egymásutáni érintkezésben. Ez az érintkezés lélektani alapja annak a jelenségnek, hogy az érintkező képzetek jelölési funkciójukat megváltoztathatják. Végezetül megállapítja a jelölési funkció érintkezésen alapuló megváltoztatásának módjait.
[…]
1 A nyelvjárástanulmányozás módszeréhez és egy-két adat a
magyar hangtanhoz. MNy. V, 214 kk. — Köznyelv és népnyelv. Nyr.
XXXVIII, 337. — A nyelvjáráskutatás módszertanához. MNy. VIII,
421. — Táj szókról. Nyr. XLV, 39.
2 Nyelvtudomány és teleologia. Nyr. XLI, 161 kk. — A jelentéstanhoz.
Emlék Szily Kálmánnak. Bp., 1918. 10—1. 2 Nyr. XXXVIII, 11 kk. és kny. NyF. 55. sz. Bp., 1908. 38 l.
3 Nyr. XXXVIII, 11 kk. és kny. NyF. 55. sz. Bp., 1908. 38 l.
4 NyF. 63. sz. Bp. 1910. 76 l.
5 Böhm Károly-Emlékalbum. III. 209—239 l. és kny. Besztercebánya, 1913. 32 l.
6 Értekezések a Nyelv- és Széptudományok Köréből. XXIV. k. 12. sz. Bp., 1929. 57 l.
Debrecen. Bakó Elemér.
www.adatbank.ro/html/alcim_pdf9881.pdf
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Author: Csűry Bálint (1886-1941)
Title (and responsibility): Teleki József gróf mint nyelvész / Csüri Bálint
Publication: Budapest : Athenaeum, 1909
Physical description: 38, [2] p. ; 25 cm
Series: Nyelvészeti füzetek ; 55.
Holding institution: B1
Call number: 61.078/55
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Csűry Bálint portréja emlékplaketten
Pannon Enciklopédia. Magyar nyelv és irodalom. Szerkesztette: Sipos Lajos.
Dunakanyar 2000, Budapest, 1996, 170. oldal.
Pannon Enciklopédia. Magyar nyelv és irodalom. Szerkesztette: Sipos Lajos.
Dunakanyar 2000, Budapest, 1996, 170. oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése