Európai és magyar nyelvtudomány

''A szépirodalom képviselői közül sokan foglalkoztak általában is a nyelvvel, így Illyés Gyula és Németh László több tanulmányában, Karinthy Ferenc Nyelvelés címen összegyűjtött kis írásaiban (1964). Egész sor olyan szöveggyűjtemény is megjelent, amelyek a nyelvre való művészi reflexió dokumentumait gyűjtötték egybe, pl. Grétsy László–Gulya János:Nyelv, sugárzó anyanyelvem… Költőink és íróink a magyar nyelvről (1970); Z. Szabó László–Wacha Imre: A szó becsülete. Íróink az anyanyelvről 1541–1980 (1985); Domokos Péter: Szkítiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban (1990; 1999); Graf Rezső: Koszorú (1994); Zalabai Zsigmond:A hűség nyelve. Csehszlovákiai írók az anyanyelvről (1987). Lukácsy Sándor: Nemzeti olvasókönyve (1988) is tartalmaz egy fejezetet a nyelvről. Érdemes megjegyezni, hogy az ezekbe beválogatott szövegek általában nem tárgyalják a nyelv egymástól különböző, de egymásra utalt hármas (laikus, művészi és tudományos) megközelítésének viszonyát, legfeljebb az iskolai nyelvtan – rendszerint negatív – élményét, s a nyelvhez való viszonyulás egyes aspektusai (pl. a humor) is elsikkadnak. Érdekességként említhető meg, hogy néhány nyelvész, pl. Szabédi László, az USA-ban élő Makkai Ádám (1935–), valamint Nádasdy Ádám (1947–) költőként is nevet szerzett magának.''

http://mek.niif.hu/02100/02185/html/1259.html