Irodalom a rókalyukban

103 éve született Országh László
H.Pulai Éva, 2010. október 25., hétfő, 08:56


Ő vezette be Magyarországon – és Európában is az elsők között – az angol szavak kiejtésének a jelölésére használt nemzetközi fonetikai jeleket (APhI-jelrendszer)


Országh László professzor kézjegye mindmáig érezhető az anglisztika és az amerikanisztika számos ágazatán. Senki sem tud megtanulni angolul az ő kétnyelvű szótára nélkül, amely az Akadémiai Kiadó valóságos bestsellere lett.
De 437 oldalas monográfiája, Az amerikai irodalom története (1967) mindmáig használatos, a Hungarian Studies in English című évente kiadott folyóirat pedig, amelyet ő alapított 1963-ban és szerkesztett tíz éven át, az egyetem egyik fő exportcikke lett, mely folyamatosan tájékoztatta a nemzetközi tudományos közösséget a Kossuth Lajos Tudományegyetemen zajló anglisztikai és amerikanisztikai kutatómunka állásáról és minőségéről.
Végrendeletében Országh professzor az egyetemre hagyományozta hatalmas könyvtárát: azóta az "Országh-gyűjtemény" mind a hallgatóknak, mind a kutatóknak a rendelkezésére áll. Országh professzor egyik legfontosabb öröksége azonban az az emberi tartás és tudósi példa, amelyet hallgatói elé állított

Országh László (Szombathely, 1907. október 25. – Budapest, 1984. január 27.) filológus, nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, szótáríró, a nyelvtudományok kandidátusa (1957), az irodalomtudományok doktora (1974)

Egyetemi tanulmányait az Eötvös-kollégiumban, Budapesten kezdte, majd ösztöndíjjal az USA-ban (Rollins College) fejezte be. 1935-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1937-től az Eötvös-kollégium tanára, 1942-től egyetemi magántanár a budapesti bölcsészkaron, majd 1947-től 1950-ig és 1957-től 1969-ig az angol nyelv és irodalom tanszékvezető tanára a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
A magyar nyelv értelmező szótára (1950–1962) munkálatainak főszerkesztője. 1963-ban megindította a KLTE angol tanszékének évkönyvsorozatát, a hazai anglisztika egyik legfontosabb fórumát Angol Filológiai Tanulmányok (Hungarian Studies in English) címen. USA-beli tanulmányútjai révén jelentős mértékben járult hozzá az amerikanisztika magyarországi megteremtéséhez.
Fő kutatási területe: az angol és amerikai irodalom története.
A szombathelyi Szent Quirin templomban nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.


Az 1959 és 1962 között megjelent hétkötetes szótár 58 000 címszót értelmez.

„Országh László életműve nem elsősorban lexikográfusi életmű. Valójában ő mindenekelőtt tanár volt: az angol nyelv és irodalom tanára. Azután irodalomtörténész volt: megírta az amerikai irodalom történetét, Magyarországon elsőként. Azután szótörténész (lexikológus) volt: megírta a magyar nyelv angol eredetű szavainak a történetét. Volt nyelvtaníró és nyelvkönyvíró. Ő vezette be Magyarországon – és Európában is az elsők között – az angol szavak kiejtésének a jelölésére használt nemzetközi fonetikai jeleket (APhI-jelrendszer)”
Magay Tamás

Tudományos címei, kitünetései:
A nyelvtudomány kandidátusa (1957)
Az irodalomtudomány doktora (1974)
A londoni Institute of Linguists jubileumi aranyérme (1970)
Az angol királynő 1978 decemberében az angol nyelv és kultúra terjesztésében vállalt szerepéért – Magyarországról elsőként – neki adományozta a brit birodalmi lovagrend tiszteletbeli parancsnoka (Honorary Commander of the British Empire, C. B. E.) címet, melyet 1979. január 24-én vehetett át.
Akadémiai Díj (1963)

Művei:
Életművének legfontosabb és legközismertebb alkotásai angol–magyar és magyar–angol szótárai, de emellett ő a magyarországi amerikanisztika atyja, aki az amerikai irodalom, és irodalomtörténet írásra vonatkozó számtalan önálló értekezést, és tanulmányt is publikált, mint pl:
Irodalom a rókalyukban. Mit olvastak az amerikai katonák? (1946) -, Utószó a Walt Whitman: Fűszálak. Összes költemények című kötethez (1964)
1950.-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete szótári osztályának a vezetője lett, ahol megszervezte és a megjelenéséig irányította a A magyar nyelv értelmező szótára munkálatait.
Az amerikai irodalom története, Gondolat, 1967
Ez a mű hézagpótló szerepet tölt be, ugyanis mind a mai napig ez az egyetlen magyar nyelvű, összefüggő áttekintés az amerikai irodalom három és fél évszázados történetéről.(Emlékkönyv Országh László tiszteletére/ [az anyagot gyűjt., szerk.,...tervezte] Vadon Lehel ; 1993)

A Magyar—Amerikai Fulbright Bizottság 1997-ben az amerikanisztika területén vendégprofesszori státuszt alapított, amelyet Országh Lászlóról neveztek el. Ezideig ez az egyetlen olyan, a Fulbright Bizottság által alapított vendégprofesszori katedra, amely nem amerikairól kapta a nevét.

„Országh László, a magyar és angol szavak jelentéseinek pontos ismerője irányíthatta annak a munkának a szerkesztését, amely a XIX. századi CZUCZOR–FOGARASI-féle hatkötetes szótár után hasonló méretekben állította össze a XX. század közepének aktív és passzív szókincsét jellemző lexikográfiai törzsanyagot, nem egészen hatvanezer címszóhoz kapcsolva. Aktív olyan értelemben, hogy sokat támaszkodott az élő nyelvre, beleértve az akkor erősen politikai jellegű értelmezéseket is, de emellett bőven merített a XVIII. és főleg a XIX. század jeles íróinak műveiből, olyan szavakat is, amelyeket a mindennapi életben már nem használunk, de passzív ismeretük hozzátartozott egy érettségizett szintű értelmiségi ember anyanyelvi műveltségéhez.
Országh László nem csak a szavakat, de az embereket is jól ismerte. A Szovjetunió fegyveres ereje által védett szocialista rendszer megtépázta ugyan a magyar nemzeti öntudatot és történelmünk helyes ismeretét, de a magyar nyelv művelése soha nem kapott annyi hivatalos támogatást, mint az 50-es, 60-as években. Máshonnan kirekesztett értelmiségiek tucatjai kerültek a Nyelvtudományi Intézetbe, nagy részük nem tudományos státusban ugyan, hanem az Akadémiai Kiadó szótári részlegének alkalmazottjaként.
Országh előrelátó gondossággal válogatta ki a szerkesztés első éveiben azokat, akiktől aztán valóban értékes, pontosságra törekvő lexikográfiai munkát várhatott, fokozatosan bevezette őket a szótárírás műhelytitkaiba.
Egy magyar értelmező szótár összeállítása már 1948-ban elkezdődött. Szabó Dénes, Kelemen József, Balázs János, Soltész Katalin már dolgozott rajta, amikor Országh vette át az irányítást. Kibővítette a szótár kezdetleges koncepcióját, és ehhez nagyobb szerkesztőgárdára volt szüksége. A sok új munkatárs beszoktatását a lexikográfiába úgy szervezte meg, hogy a kezdőket brigádokba osztotta. Balázs János, Kelemen József, Martinkó András, O. Nagy Gábor voltak kezdetben brigádvezetők, majd Kovalovszky Miklós is. Négy-öt értelmező dolgozott a kezük alatt. Országh gondoskodott arról, hogy a brigád havonként más vezető alá kerüljön, hiszen mindegyiküknek más-más elgondolása volt a szavak értelmezéséről és a szócikkek szerkezetéről. E szempontok összehangolása után kezdődött 1954-ben az addig megfogalmazott szócikkek egységes megszerkesztése.
Kérdezhetné valaki: 1956 hozott-e valami változást a szótár szerkesztésében? Az ideológiai, politikai színezésben csekély enyhülést átmenetileg igen. Sztálin korában – hogy példát említsek – a „reakciós” megbélyegzéstől tartva a túlbuzgóság arra bírta az egyik brigádvezetőt, hogy a misszionárius értelmezéséhez hozzátegye: „a gyarmatosítás előkészítője”, ahogy Engels megállapította. Országh László, aki maga egyetlen szónak az értelmezését sem dolgozta ki, de sokat javított mások értelmezésén, törölte ezt a nem szótárba illő hozzátoldást, és az egész értelmezést egyetlen szóra cserélte: „hittérít".
Az 1958-ban és ’59-ben megjelent első két kötetet a hatvanas évek elején a további kötetek ellenőrzésére kijelölt politikai lektor újra cenzúrázta. Bizonyos idézeteket, egy-egy címszót kihagyásra ítélt, politikai vagy közgazdasági tárgyú szócikkeket pedig átíratott úgy, hogy e két kötet újabb lenyomatai nem pontosan azonosak az eredetivel. Erről az átírásról csak kevesen tudtunk. A többi kötet anyagánál vigyáztunk, hogy bizonyos szavaknál a marxista értelmezés legyen első helyen, Erdélyt még történetileg se említsük mint Magyarország részét, stb. Ettől eltekintve sok területen nagyfokú tárgyilagosságra törekedtünk, mert Országh a belső munkatársakon kívül szaklektorok széles hálózatával ellenőriztette a szakjelentések helyes fogalmazását. Amikor pedig újra elfoglalhatta debreceni tanszékét, O. Nagy Gáborra bízta a szócikkek főszerkesztői jóváhagyását.
1962 után a hétkötetes szótár alapján indult el az egy kötetbe sűrített Magyar értelmező kéziszótár. Ennek értelmezéseit Országh már nem irányította, de tanácsokat adott a szótár koncepciójához, megtervezte a képekkel való illusztrálást, és figyelemmel kísérte annak végrehajtását 1972-ig, a kéziszótár befejezéséig.
Országh lexikográfiai munkássága nem merült ki a szótárszerkesztésben és a tömörített kéziszótár előkészítésében, hanem a távolabbi jövőre is kitekintett: emelni szándékozott a magyar olvasóközönség szótári műveltségét. Arra is rámutatott, hogy egy hat kötet körüli középszótárból könnyebb egy 1-2 kötetes kéziszótárt összeállítani, mint fordítva. A régóta tervezett akadémiai nagyszótár megvalósítását nem tekintette feladatának, nem is érte meg annak XX. század végi nekilendülését, mégis azt látjuk, hogy a tavaly megjelent nagyszótári kötetek szócikk-felépítése is a hétkötetes középszótár nyomdokain halad, azt bővíti régebbi irodalmi dokumentumokkal, régi szavakkal és újabb nyelvi fejleményekkel, kellő forrásjelzéssel.
A szótárírás elméleti és gyakorlati kérdéseit is összefoglaltatta munkatársaival az I. kötetbe tervezett bőséges előszóként. Ezt ugyan föl kellett cserélni egy rövid tájékoztatóval, de a szótár befejezése után a részletes előszóból is lett egy 130 oldalas kiadvány a Nyelvtudományi Értekezések 36. számaként.
Ezenkívül többünket rávett arra, hogy szakterületeinkről kisebb-nagyobb tanulmányokat és szótári bibliográfiákat készítsünk. Így jött létre a „Szótártani tanulmányok” című testesebb kötet. Ezért Országh László tekinthető a „szótárászat”-ból fejlődött magyar szótártudomány megalapítójának.”

ELEKFI LÁSZLÓ
Magyar Nyelv - 103. évf. 4. szám (2007.december)

Források
Országh László - Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. MEK. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
epa.oszk.hu
ieas.unideb.hu
hu.wikipedia.org