Rácz Endre

''A belehallás jelenségeiről (Budapest, 1992.)
című művében a madarak énekében, a házi- és vadállatok beszédében, a vonat
és a kerekek kattogásában felfedezett, „értelmes" szövegek bemutatását adja.
A hallatlanul gazdag anyaghoz nem idézi viszont a nemzetközi folklorisztika
idevágó felismeréseit. 1989-től cikksorozatban kiadott (majd könyvvé egyesített)
tanulmányai kezdetén „A harangok szava" fejezet áll. Ehhez folklorista
is segítségére volt, Balázs Géza hívta fel a szerző figyelmét a magyar népi mondókák
egyik leggazdagabb adattárára, Faragó József és Fábián Imre: Bihari
gyermekmondák c. kötetére (Bukarest, 1982), amelyben iskolásoktól gyűjtött
erdélyi magyar adatok sokasága található. Rácz Endre is Hermán Ottó cikkéből
indul ki, idéz magyar irodalmi forrásműveket, majd Lukács László első
(1986-os) népszerűsítő cikkének több adatát. Példáiból úgy látszik, a magyar
írók jól ismerték, hogy a harangok szava jelent valamit, és ezt az ötletet műveikben
(átértelmezve) sokszor felhasználták.''

''Külön kérdés a régebbi, történeti adatok felkutatása. Nálunk már egy évszázada
a XVII. századból eredeztették a hortobágyi Zám puszta azóta megszűnt
harangjának szavára vonatkozó szöveget, majd ugyané századból a szentesi
harangszó-értelmezést. Hermán Ottó a reformkorra teszi adatai korát.
Ám ez csak a közlők megjegyzése volt. Évszázados forrásokat eddig nem publikáltak.
Egyelőre csak Krúdy Gyula, Móra Ferenc és a 19. század végén szakfolyóiratokban
közölt adatok bizonyítják a műfaj nálunk évszázados meglétét.
Pedig biztosan sokkal régebbi, hiszen Jókaitól a modern szerzőkig mindenki
már ismert hagyományra hivatkozik, azt idézi, formálja át vagy utánozza.''

adattar.vmmi.org/cikkek/.../letunk_1995.1-2_11_voigt_vilmos.pdf