''Nem a „költői zárlat"-tal akarok foglalkozni abban az értelemben, ahogyan Barbara Herrnstein Smith könyvében esik szó róla, amikor is a kérdés tematikai (s bizonyos fokig az esztétikai egész fogalmának megfelelő) megoldása kerül előtérbe.1 De nem foglalkozom az ilyen általános értelemben vett „verszárlat"-tal sem 2. Ez azt jelenti, hogy nem elégít ki az a válasz, melyet Barbara Herrnstein Smith a saját maga által feltett kérdésre adott. „Nincsenek a tényleges költészetben olyan formai szerkezetek, melyek befejezése önmagában fölkelti a lezárás érzetét? Nincs olyan költemény, melyben a végpontot maguk azok az elvek foglalják magukban, amelyek formai struktúráját generálják?"3 - kérdezte. Miután megvizsgálta, milyen esélyei vannak e tekintetben (érdekes a „a lezárás érzete" kifejezés) a sestinának és a rondónak, így válaszolt: „Ezen a ponton azt kell hangsúlyoznunk, hogy nincs olyan formaelv, amely önmagában véve megóvhatja a költeményt a végtelen folytatástól".4 Ez helyes válasz, hiszen nincs olyan fogékonyság, amely valaha is arra kötelezhető, hogy betartsa a logikára és a nyelvi szerkesztés formáira vonatkozó törvényeket. De ha vannak ilyen törvények, a szövegelemzés megkísérelheti a vizsgálatukat. Az tehát a szándékom, hogy (a) formális terminusokkal leírható szövegegészeket vizsgálok meg, és (b) felhívom a figyelmet a 19. századi magyar lírában, különösen Arany János költészetében művelt önzáró szövegképletekre.
Thomas Sebeok Cseremisz szonettjének önzáró logikája
Önzáró formák keresésére legelőször az a cseremisz népdal inspirált, amelyet Thomas Sebeoknek a Style in Language-ben megjelent tanulmánya elemzett:
1. Ég kakukkja, apám, itt marad.
2. Kakukk szárnya, anyám, itt marad.
3. Ég fecskéje, bátyám, itt marad.
4. Fecske szárnya, ángyom, itt marad.
5. Nyári lepke, öcsém, itt marad.
6. Lepke szárnya, húgom, itt marad.
7. Nyári virág, magam, elmegyek.
8. Az én virágszirmom itt marad.
2. Kakukk szárnya, anyám, itt marad.
3. Ég fecskéje, bátyám, itt marad.
4. Fecske szárnya, ángyom, itt marad.
5. Nyári lepke, öcsém, itt marad.
6. Lepke szárnya, húgom, itt marad.
7. Nyári virág, magam, elmegyek.
8. Az én virágszirmom itt marad.
1 Barbara HERRNSTEIN SMTTH, Poetic Closure. A Study ofHow Poems End. The University of Chicago Press, Chicago-London, 1968. 2 Cf. S. VARGA Pál, A gondviseléshittől a xntalizmusig. Debrecen, Csokonai Kiadó, 1994. Különösen 123., és NÉMETH G. Bélának és SZÖRÉNYI Lászlónak e mű 255. sz. jegyzetében idézett írásaiban. 3 Barbara HERRNSTEIN SMTTH, i. m. 49. 4 í. m. 50. 610
Sebeok elmondja, hogy a páratlan számú sorokban a család férfi, a párosakban a nő tagjai fordulnak elő. Értelmezése azt feltételezi, hogy „az én virágszirmom"kifejezés a távozó regruta „legigazibb belső lényére" vonatkozik, arra a vágyára,hogy lélekben szülei családjában szeretne maradni, mintha azt mondaná: „a rólatok szóló gondolataim és az én emlékem - itt marad, itthon marad veletek".5 Én viszont úgy látom, összhangban a páratlan és páros számú sorok szerinti férfi-nő megoszlás átfogó képletével, hogy a 8. sor nőre vonatkozik, aki nem „szárny", hanem csak „szirom" (a virág szirma, ahogyan más a madár vagy a lepke szárnya), minthogy ő, a fiú szeretője vagy menyasszonya, még nem feleség, sem húg, még nem a család teljes jogú tagja.Sebeok hivatkozik Lévi-Strauss megfogalmazására: „az ismétlés funkciója,hogy a dal struktúráját kiemelje; az ismétlés folyamata révén a struktúra úgyszólván a felszínre szivárog".6 Hozzáteszem, hogy itt a szisztematikus ismétlődés a dal formai és logikai zárlatát is megszerkeszti. (Sebeok a szonett-fogalmat a szó „genetikai értelmében" alkalmazza, olyan műfajt ért rajta, amelybe beletartozik „a középkori sziciliai strambotto, amelyből a nyugati irodalmi hagyományban oly népszerű szonett fejlődött ki. Ezek a versek, melyeket a minstrelek énekeltek, nyolc sor hosszúak voltak, s mindegyik kétsoros szakaszokra tagozódott..."7) A Cseremisz szonett szövegstruktúrája, úgy látszik, a logikai dichotómia képleterévén önzáró. A képlet azonban nem zárja le a költeményt valamely meghatározott ponton, egy bizonyos hosszúság vagy egy bizonyos számú ismétlés után.Vagy mégis lezárja? Hiszen a magcsalád tagjainak a száma véges. Igaz, mégsemildomos mindig teljes listára törekedni, például aszerint növelni vagy csökkentenia rokonok számát, hogy milyen a tényleges létszám az előadó családjában.A Cseremisz szonett katalógusának úgy, ahogy van, reprezentatívnak kell lennie.A folklórban a hetvenhét (vagy a kilencvenkilenc) végtelen mennyiséget fejez ki.A ráolvasás az ártó szellemet hetvenhét (vagy kilencvenkilenc) helyre küldi, hogy szétoszolva megsemmisüljön. Ugyanígy a Cseremisz szonettnek is elég a maga reprezentatív katalógusa ahhoz, hogy ki tudja fejezni a bevonuló katona szívfájdalmát. A katalógushossz e közösségi, illetve kulturális megszorításának nincs következménye a költemény mint szövegegész önszerkesztésére, vagy azokra a logikai eszközökre nézve, amelyek a zárlatát kezdettől fogva előkészítik.Nyilvánvalónak tetszik, hogy ugyanazok a szabályok strukturálják a zárlatot,mint amelyek a katalógust, amely (a) csak a magcsalád tagjaival foglalkozik, (b)meghatározott sorrendet követ: (a) a „mag"-hoz közel álló pároktól a kevésbéreprezentatív párok felé; (ß) a nemi státus hierarchiája szerint az egyes párokon belül. Ez a két kiválasztási szabály határozza meg az előrehaladás algoritmusát, de a katalógus terjedelmét ezek sem korlátozzák. Más szóval, rájuk sem támaszkodik semmilyen önzáró szövegstratégia.A záráshoz vezető fordulat egy kvázi algoritmikus „csavarintás"-nak köszönhető. A felsorolásban az egymásra következés látszólag az algoritmus érintetlensége jegyében zajlik, noha közben egy látens rendhagyó lépés fordul elő, mint- 5 Thomas A. SEBEOK, Decoding a Text: Levels and Aspects in a Cheremis Sonnet. In Thomas A. SEBEOK (szerk.): Style in Language. Cambridge, Mass., The M.I.T. Press, 1968. 234''
SZILI JÓZSEF A SZÖVEGSZIMMETRIA TOPOLÓGIÁJA AVAGY ÖNSZERKESZTŐ ÉSÖNZÁRÓ SZÖVEGSTRUKTÚRÁK A 19. SZÁZADI MAGYAR LÍRÁBAN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése