2011. október 19., szerda

Laziczius Gyula: A PINCΙR Smeljov regιnye


Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 10. szαm · / · IRODALMI FIGYELΥ · / · Fordνtαsok

Laziczius GyulaA PINCΙR
Smeljov regιnye - Athenaeum

Magαt a tιnyt, hogy az emigrαns νrσnak legismertebb, mιg a rιgi termιsbυl valσ (Moszkva, 1910) regιnye helyet kapott az Athenaeum-kφnyvtαr ϊj sorozatαban, csak megelιgedιssel ιs φrφmmel lehet fogadnunk. Ιrdekes kφnyv. Az νrσt mintha teljesen lekφtnι az individuαlis tιma, egy pincιr ιletesorsa a legszϋkφsebb keretek kφzφtt, mιgis mikor letesszόk a kφnyvet, az az ιrzιsόnk, hogy tαrsadalmi regιnyt olvastunk az utolsσ bιkeιvek Oroszorszαgαrσl. Nem kapunk rιszletes leνrαsokat a szociαlis rιtegezυdιsek bonyolult alakulatairσl, a szereplυk tαrsadalmi hovatartozαsa is csak nagy vonalakban van felvαzolva, mιgis eleven levegυ lengi αt a sorokat, tαrsadalmi problιmαktσl terhes levegυ.
A fokozatosan drαmaiasodσ cselekmιnynek kιt szνnhelye van, a restaurant ιs a pincιrlakαs. Mindkettυ tele jσlmeglαtott emberekkel. Az elυkelυ ιtterem folytonosan hullαmzσ vendιgseregιben minduntalan ϊjabb ιs ϊjabb arcok bukkannak elιnk Az αllami bόrokrαcia korifeusai, kφnnyed mozgαsϊ katonatisztek, ϊjgazdagok, gyαrosok, bankettezυ tanαrok ιs gusztustalan szibιriai kereskedυk vonulnak fel a fιnyes parketten tarka φsszevisszasαgban ιs igazαn nem lehet rαjuk fogni, hogy tαrsadalmilag egyivαsϊak lennιnek vagy hogy ezt vagy azt az osztαlyt kιpviselnιk. Nem, semmi kφzόk egymαshoz. Mιgis mikor belιpnek az ajtσn ιs helyet foglalnak a francia konyha inyencsιgeitυl roskadozσ asztaloknαl, mindegyikόk arcαra kiόl egy kφzφs vonαs, a felszνnre jutottsαg, a beιrkezettsιg vonαsa. Kinn az utcαn, az ιletben talαn kόzkφdυ, dolgozσ emberek bizonyαra sok-sok gonddal ιs igen kevιs φrφmmel, idebenn azonban felφltik a maszkot, amely eltakarja az igazi vonαsokat. A kivαltsαgosak maszkja ez, akik valami ϊton-mσdon bevαltottαk magukat az ιlet gondtalan ιlvezetιbe ιs most felόlrυl lefelι nιzik a vilαgot. Ha nem is nagyon felόlrυl de mindenesetre nagyon lefelι.
A restaurant fιnye bαntσan ιles. Azonnal lαthatσvα vαlnak benne az aprσ smucigsαgok ιs a kisebb-nagyobb emberi aljassαgok, szembeφtlenek, mint a pecsιt a pincιrfrakkon, amelyιrt dorgαlαs jαr a maitre d'hotel-tυl. De mιg mielυtt megszoknα szemόnk a lokαl ragyogαsαt - zαrσra ιs mαris kisιrnόnk kell a hυst ϊttalan sikαtorokon αt az albιrlυkkel ιs gondokkal zsϊfolt pincιrlakαsba. A fιnyφzφn utαn homαly, amely egyre tragikusabban sφtιtedik egy lassan szιthullσ csalαd sorsa fφlφtt. Amott a fιnyes, fehιr kockαban csupa beιrkezett, kivαltsαgos arc, legalαbb addig, amνg benn van, kivαltsαgos ιs beιrkezett, itt a feketιben csupa esett ιs esendυ ember: a nιlkόlφzιsekben ιs hαzimunkαban elnyϋtt szνvbajos felesιg, a kicsapott diαkfiϊ, aki politikai mozgalmakba sodrσdik, mielυtt mιg tudnα, mi a politika ιs αltalαban mi az ιlet, a gimnαzista lαny aki mindenαron ki akar szabadulni kφrnyezetιbυl, meg is adja az αrat, amit kιrnek tυle, de mιg mιlyebbre zuhan vissza, mint ahonnan elkνvαnkozott, albιrlυk, kis ιs tφrt exisztenciαk, akiket szintιn csak egy esetlegessιg kapcsol egymαshoz, a tφmeglakαs. Ezeken az arcokon is van egy kφzφs vonαs: a vιglegesen lentmaradαs ιs kivόlrekedιs bιlyege, az ιlet legmιlyιrυl remιnytelenόl felfelι irαnyzott tekintet.
Fιnybυl az αrnyba, αrnybσl a fιnybe - ez a regιny technikαja.
Ιrdeme a kφnyvnek, hogy ez a fιny ιs αrny vαltakozαs cseppet sem erυszakolt. A tιma adottsαgαbσl φnkιnt kφvetkezik. Smeljov nem ιl vissza vele, nem erυlteti. Mindvιgig szenvtelenόl vezet bennόnket a fιnyek ιs αrnyak kφzφtt ιs a hatαs, amit kivαlt, inkαbb nyomasztσ, mint izgatσ, vagy lαzνtσ. Majdnem azt mondhatnαm, irαnyregιnyt ad tendencia nιlkόl. Mert ha magαban a tιmαban mιg van is nιmi tendencia, azontϊl semmi. Egy szσ, egy cιlzαs se. Smeljov eszkφzei vιgig mϋvιsziek.
Mint ahogy stνlusa is hibαtlanul mϋvιszi. A pincιr mesιli el a tφrtιnetet, az νrσ mιg reflexiσkkal sem szσl kφzbe. A pincιr gondolatai φltenek testet egy fιlmϋvelt ember szσtαrαbσl elυkerόlt szavakban. A gondolatok alapja a fιlszeg naivitαs ιs valami alαzatos tisztelet. A fentlevυkrυl, a vendιgekrυl mιg gondolkozni is csak udvarias tφbbesszαmban gondolkodσ tisztelet. A szavak rakoncαtlanok, nem engedelmeskednek gazdαjuknak. Idegen szavak hibαsan ejtve, vαlasztιkos kifejezιsek, amelyek ιppen vαlasztιkossαgukkal rikνtanak ki a mondanivalσ szimpla egyszerϋsιgbυl - de mindez mιrtιkkel, ιppen csak annyi, amennyi az illuziσ ιbrentartαsαhoz elegendυ.
Ezzel a komplikαlt stνlussal kell megbνrkσznia a fordνtσnak, ha mϋvιszi fordνtαst akar: Erre azonban a nιmet fordνtσ, Kδthe Rosenberg sem vαllalkozott. Azιrt emlνtem ιppen υt, mert a magyar fordνtαs nem az eredetibυl, hanem nιmetbυl (S. Fischer Verlag, Berlin) kιszόlt letagadhatatlanul.
Kiderόl ez a ferdνtιsekbυl vilαgosan. Az eredeti szφveg szerint elυfordul a regιnyben egy bizonyos Strossz ϊr, akinek a magyar fordνtαsban, nem tudni miιrt, Strausz a neve. A nιv megvαltoztatαsαra semmi oka a fordνtσnak, hacsak az nem, hogy a nιmetben is Strausz szerepel. Ugyanϊgy vαlik az eredeti szerb porcellαnbσl sιvres-i porcellαn (Sevresgeschirr), a zakσbσl zsakett (Jackett), a gimnαzium hetedik (legfelsυbb) osztαlyαbσl elsυ osztαly (a nιmetben helyesen erste Klasse) ιs Akszjonbσl Arjon. Kόlφnφsen jellegzetes ez a legutσbb emlνtett nιvferdνtιs, mert a gσtbetϋsor x-jιt (c) lehet csak φsszetιveszteni az r-rel. Az orosz αbιcιnek nincs is x betϋje, kόlφn νrja a k-t ιs az sz-et, tehαt ezek helyett r-et olvasni mιg felόletessιgbυl sem lehet.
A magyar fordνtσ az orosz szφveget nem is lαtta ιs νgy egιsz termιszetes, hogy ahol a nιmet fordνtσ vιt a hϋsιg ellen, ott a magyar is vele vιtkezik. Sυt. Van pιldαul egy hely a regιnyben, ahol a pincιr faggatja lαnyαt, kιrdezυskφdik αllitσlagos vυlegιnyιrυl ιs mikor a lαny kitιrυ vαlaszokat ad, kifakad: «Majd megtudok ιn mindent. Holnap bemegyek a cιghez», mαr t. i. ahhoz a cιghez, ahol a «vυlegιny» αllαsban van. Bαr az orosz szφveg minden kιtsιget kizαr, a nιmet fordνtαsban mαr van egy kis φnkιny, amely az eredeti ιrtelmet nιmileg megvαltoztatja. «Ich werde alles erfahren. Ich gehe morgen an die Auskunftstelle». A magyar szφveg mιg tovαbb megy. «Elmegyek egy titkos rendυrhφz, s majd megtudom az igazat». Karinthyαda! Ιs ilyen pιlda szαmos akad!
Hibαiban hϋsιgesen kitart a fordνtσ nιmet kollιgαja mellett, de erιnyeiben nem kφveti. A nιmet fordνtαs - ha nem is mϋvιszi, de lelkiismeretes, becsόletes munka. Nιhαny aprσsαgtσl eltekintve, hϋ ιs megbνzhatσ. Ezzel szemben a magyar fordνtσ minduntalan kurtνt, kihagy rιszleteket ιs szemmel lαthatσlag a nιmet szφveggel is kόzkφdik. Amellett felόletes, sokszor nevetsιgesen felόletes. Azt talαn mιg meg lehetne bocsαtani, hogy az Apfelsinenschale-t almahιjnak fordνtja, hαt istenem, az is Apfel-lel kezdυdik ιs schale-vel vιgzυdik, de a Kopfwδsche-t mαr csak mιgsem szabad Kopfschwδchernek nιzni ιs agyalαgyulαsra (Gehirnerweichung!) magyarνtani!
Tulajdonkιppen nem is a fordνtσt hibαztatom. A fordνtαsιrt ilyen esetben a kiadσt terheli a felelυssιg. Nem is ιrtem, hogyan jelenhetett meg egy mαsodkιzbυl valσ, gyatra fordνtαs az Athenaeum ιgisze alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése