Budenzhez, Igazi vasfejü székely a Bálint (Arany János)

Budenzhez, Igazi vasfejü székely a Bálint:
Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.
(1878)

Szegény Bálint Gábor
Boldogtalan góbé;
Amennyit te szenvedsz,
Mi ahhoz a Jóbé!
(1878)[1]

[1] Arany János ezt Szentkatolnai Bálint Gábor röpiratára írta, melyben a székely nyelvész panaszosan kikelt az Akadémia és a kultuszminisztérium ellen, hogy méltatlanul bánnak vele. Lásd Arany János: Akadémiai papírszeletek II, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi könyvkiadó 1956.

Arany János a Hunfalvy féle kutató programról, amely alapvetően tagadja a gyökrendszert és igyekszik a magyar szavak erdetét levezetni más nyelvekböl a következö leleplezö költeményeit írta:

Az ORTHOLOGUSOKRA

I

Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.

II

Motto: Üsd, nem anyád!
Közmondás
Boncold csak nyelvész! Hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád?… Egy bizonyos: nem anyád!

III

A Nagy Munka
Szót, ragot és képzöt idegentől mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,
Miklosisch és Dankovszky nyomán s irigyelve bab’werjók’,
Egy sereg ifju tudós rád bizonyítja mohón.
S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hagy,

Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos
Ujító szellem vak dühe fúrt-faragott.
E nagy munka ha kész, (sietös!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.

(1881 vagy 1882)

IV.

Ahogy indult a nyelvészet árja;
Árpád nyelve csak ferdített árja.

Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába
Illünk az orosz igába,
A nagy Szláviába

(Arany János, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi könyvkiadó 1956).

www.magtudin.org/Szentkatolnai%20Balint.htm#_ftn1

Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága

Dr. Marácz László,

Amszterdami Egyetem

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

“ugor-török háború”

''Vámbéry török nyelveket tanított a Budapesti Egyetemen és titkosügynök volt a brittek szolgálatában. 1869-ben kirobbant az “ugor-török háború”, mikor megjelenik a “Magyar és török-tatár szóegyezések”. Vámbéry szerint a magyar nyelv “egyformán ugor és török jellemü”. Szentkatolnai Bálint Gábor az ugor-török háborúban Vámbéry mellé állt Hunfalvyval és Budenz-cel szemben, akik az egyoldalú finnugor rokonságot képviselték.''

www.magtudin.org/Szentkatolnai%20Balint.htm#_ftn1

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Tarih-i Üngürüsz (A magyarok története) egy eredetileg latin nyelvű krónika, amelyet Terdzsüman Mahmud (Mahmud Tercüman) (1510-1575), I. Szulejmán szultán bajor származású tolmácsa, diplomatája 1543-ban, Székesfehérvár királyi könyvtárának elégetésekor mentett meg és fordított letörök nyelvre. Több kutató úgy véli, hogy a Tarih-i Üngürüsz volt az eredeti ősgesta. Egyes részletei még a középkori krónikákban sem olvashatók.

A török nyelvű fordítást Vámbéry Ármin hozta haza Magyarországra Isztambulból (?), és ajándékozta1860-ban a Magyar Tudományos Akadémiának. Vámbéry 1860-ban a Magyar Akadémiai Értesítőben (I. köt. 4, sz. 360-362. o.) egy rövid ismertetést tett közzé: „Azt hinném, nehezen lehetne művében, hasonlítás útján is, az eredeti szövegre ráismerni. Az irály tiszta keleti. Mahmúd a török olvasóvilág ábrándos-regés olvasmánya iránt táplált hajlamának hódolt, ő Kliót nemigen kímélte, és számtalan mesével szőtte át a beszéd fonalát."

Budenz József 1861-ben a Magyar Akadémiai Értesítőben (II. köt. 3. sz. 1861, 261-292. o.)[1]közölt részletes ismertetést a műről, melyhez mutatványokat is csatolt a kódex fordításából (293-3I6. o.). Végkövetkeztetése: a mű egy olyan magyar krónikát vett alapul, amely a mohácsi vészig követi a magyar történelmet, de ez nem az időben hozzá legközelebb álló Thuróczy-krónika.

Az elfelejtett eredeti művet kalandos úton 1971-ben Geönczeöl Gyula és Kolozsvári Grandpierre EndreIsztanbulból szerezte meg, és Blaskovics Józsefhez, a prágai Károly Egyetem turkológus professzorához juttatta lefordítás végett, aki el is végezte a hatalmas munkát.

Blaskovics a fordításhoz írt utószavában[2] Budenzzel vitatkozva kijelentette: "Nehezen képzelhető el, hogy Mahmúd csak egy és éppen a legújabb (tehát legkevésbé értékes) könyvet választotta volna ki, amikor korlátlan lehetősége volt a régi értékes könyvek és kéziratok között válogatni. De ha csak egy könyv volt is az, nem volt-e az több, egy kötetbe kötött, különböző korú kéziratos mű, vagy több szakaszban folytatásokban megírt kódex? Vagy talán óvatosságból és szerénységből írta, hogy csak egy könyv került a kezébe? Ez az egy könyv tartalmazta volna Ü'ngürüsz történetét az ősmondáktól a mohácsi csatáig? Vagy a legújabb kort, az oszmán-törökök megjelenésétől a mohácsi csatáig maga írta volna meg saját tudása vagy más korabeli források alapján? Nagyobb a valószínűsége annak, hogy Mahmúd műve megírásához több forrást (kódexet) használt fel. Erre a következtetésre magának Mahmúdnak a szavai bátorítanak fel, mert ilyen kifejezésekkel támasztja alá elbeszélését: Az emberi történelem krónikásai és a világ eseményeinek elbeszélői úgy beszélik (143. o.), vagy: a világtörténelem krónikásai és Ádám fiai kalandjainak elbeszélői Ádám fiairól és az alsó világ történetéről a következőket adják elő (212., 235., 263. o.) stb."

Vámbéry kritikájára, miszerint a mű keleti mesévé vált Mahmúd tollán, Blaskovics a Tárih-i Ü'ngürüsz "mű" népi deszta jellegét hozta fel: "Ha figyelembe vesszük a Tárih-i Ü'ngürüsz egész koncepcióját, stílusát, szerkezeti felépítését és jellegzetességeit, azonnal feltűnik, hogy a török szépirodalmi művek egy műfajával mutat közeli rokonságot, mely a török irodalomtörténetben népi desztánok vagy népi regények (halk desztánlari) néven ismeretes."

hu.wikipedia.org/wiki/Tarih-i_%C3%9Cng%C3%BCr%C3%BCsz