Tudománytörténet – „belülnézetből” - Benkő Loránd, Magyar nyelvtudósok a XX. században

Benkő Loránd, Magyar nyelvtudósok a XX. században

Méltatások, emlékezések

Argumentum Kiadó, Budapest, 2010. 260 l.

''Benkő Loránd új könyvének címe pontosan fogalmaz: nem azt a célt tűzi maga elé, hogy az elmúlt század magyar nyelvtudományának vagy magyar nyelvtörténeti kutatásainak történetét foglalja össze vagy tekintse át. Nem a nyelvtudományt, hanem a nyelvtudósokat célozza meg. Őket sem valamilyen külső rendbe szedve kívánja elénk állítani, esetleg valamilyen teljességre törekedve. Azokat az írásait válogatta össze ebben a szép kötetben, amelyeknek tárgya a kiválasztott tudósok méltatása, illetőleg a rájuk való emlékezés, amint ezt az alcím is jelzi. Mégis úgy érezzük, a kötet összességében felvázolja a magyarországi nyelvtudomány egész huszadik századi történetét. Igaz, nem leltárszerűen, hanem képeskönyv módjára: árnyalt, karakteres rajzokban, melyek egyszerre mutatják az ábrázolt személyek sajátságait és a képek alkotójának látásmódját. (A „belülnézet” saját alkalmi szóalkotásom: úgy gondolom, ha van alul-, felül- és kívülnézet, lehet belülnézet is – talán létezik is valahol a szövegek tengerében –, és az éppen ide illenék: hiszen talán nincs még egy ember hazánkban, aki annyira belülről láthatta tudományunk huszadik századának történetét és annak művelőit, mint Benkő Loránd.)

Bevezetésében joggal szól a szerző arról is, hogy a magyar nyelvtudomány általában nincs híján a tudománytörténeti kutatásoknak: tanulmányok, könyvek, kongresszusok vizsgálták egyes területeit vagy egészét, mint Bárczi tette 1953-as „ideiglenes” egyetemi tankönyvében (Bevezetés a nyelvtudományba 117–40), külön alfejezetben foglalkozva az újgrammatikus iskola „hatalmas forradalmával”, illetőleg az utána következő korszakkal. Hozzátehetjük azt is, hogy szinte minden hagyományos nyelvtörténeti tanulmány szerzője kötelezőnek érezte, hogy a témájához tartozó történeti adatok bemutatása mellett pontról pontra végigvizsgálja, hogy a tudományos előzmény-szakirodalomban ki, mikor, mit nyilatkozott a témáról, s az a vélemény miben nem áll meg, miben kell módosítani, vagy miért kell elvetni. Így valójában minden mérvadó nyelvtörténeti tanulmány egyszersmind tudománytörténeti áttekintése is a szóban forgó témának. Kár, hogy ez a szokás a jelenhez közeledve mintha már nem lenne annyira „korszerű”.

SEBESTYÉN ÁRPÁD

www.c3.hu/~magyarnyelv/11-1/sebestyena_111.pdf

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Melich János
Gombocz Zoltán
Pais Dezső
Szabó T. Attila
Mészöly Gedeon
Horváth János
Bárczi Géza
Balázs János
Hadrovics László
Ligeti Lajos,
Lőrincze Lajos
Imre Samu
Keresztes Kálmán
Penavin Olga
Kubinyi László.

Simonyi Zsigmond

Bolla Kálmán
Bakró-Nagy Marianne
Kontra Miklós