90 magyar nyelvész pályaképe és önvallomása füzetekben, könyvben, CD-n és interneten
1. A nyelvészek listája
2. Eddig megjelent füzetek
3. A könyv előszava
4. A CD nyitólapja
1. A nyelvészek listája
***
2. Eddig megjelent füzetek
Megjegyzés: A táblázatban a nevek előtti számok a füzetek sorszámát jelentik.
1., 4., 6., 7., 8., 9.,
11., 12., 15., 17., 19.,
21., 23., 24., 26., 27., 28., 29.,
31., 33., 34., 35., 37., 38., 39.,
40., 42., 43., 44., 45., 48., 49.,
51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59.,
60., 61., 62., 63., 64., 66., 67., 68., 69.,
70., 71., 73., 74., 75., 76., 77., 78., 79, 83.
******
3. A könyv előszava
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK
ÉS ÖNVALLOMÁSOK
ÉS ÖNVALLOMÁSOK
A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című kiadvány műfajilag nehezen skatulyázható. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írásban, video- és hangfelvételen mutatom be nyelvész pályatársaimat, – köztük a társtudományok néhány jeles képviselőjét is –, akiknek jelentős tudományos munkásságuk van (amelyet tudományos fokozatok, könyvek, publikációk is hitelesítenek), tanárként, oktatóként eredményesen működtek/működnek a felsőoktatásban, kiemelkedő szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek/töltenek be, s nem utolsósorban nemzetközi elismertséggel is rendelkeznek.
A pályaképeknek általam választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen szubjektíven, önvallomásként beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiájával is alátámasszuk a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek jobb megismeréséhez, objektív megítéléséhez, társadalmi megbecsüléséhez.
Az „anyaggyűjtést” az elmúlt század hetvenes éveinek a közepén kezdtem, amikor az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép-és hangrögzítő eszközeink felhasználásával felvételeket készítettem. A munkát az ELTE Fonetikai Tanszékén folytattam, ma pedig a „privát fonetikai műhelyem” a színtere e tevékenységnek. Elképzelésem megvalósításában ez ideig több mint hetvenen működtek közre, ennyien vállalták a „megmérettetést”, „vallottak” magukról, akik ebben a formában is szóltak a jövő nyelvészeihez, s nem csak hozzájuk. A felkérésekben semminemű diszkrimináció nem érvényesült. Őszintén sajnálom, hogy ennek ellenére többen nemet mondtak, köztük voltak olyanok, akik csupán a kép-és hangfelvételtől idegenkedtek. Máskor én késtem el a felvétellel. A kivitelezésben munkatársaim közül is többen vettek részt mind az intézetben, mind az egyetemen. Köszönet illeti még azokat a nyelvész kollégáimat, akik felkérésemre vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. Tartozom a szakmai nyilvánosságnak egy közléssel: ezt a munkát teljességgel „önszorgalomból” végeztem és végzem. Nem volt sose munkaköri kötelességem, ezért semminemű anyagi ellenszolgáltatásban nem részesültem, és nem részesítettem senkit sem. Erre mondta egyik idősebb nyelvész kollégám: „Isten tartsa meg jó szokásodat!” Megtartotta.
A videofelvételen megörökített „külsőből”, a lélek tükreként ismert arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból ránk sugárzó emberi habitus hatása lenyűgözőbb minden írott szövegnél. Látva, hallgatva és olvasva az elmúlt század utolsó negyedének nyelvészeit páratlan élménnyel gazdagodhatunk, s még nagyobb időtávlatban is emberi közelségbe kerülnek. Egy történelmileg „rázós”, emberpróbáló korszaknak, lényegében az elmúlt század második felének voltak (voltunk) szellemi munkásai. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások nemcsak páratlan élmény, érdekes látvány, „hallvány” és olvasmány, hanem értékes szakma- és kortörténeti dokumentum is az utánunk jövő értelmiségiek számára.
Ameddig csak egy közhasználatra alkalmatlan videoszalag őrzi az eddig összegyűlt s nagyrészt már pótolhatatlan anyagot, addig sem az oktatásban, sem a tudományos kutatásban való felhasználására nincsen lehetőség. Ezért kezdtem el 1994-ben füzetenként közreadni a pályaképeket. Az önvallomásokat publikációs listával és kortársi méltatásokkal egészítettem ki. Eddig 51 füzet jelent meg. Most nyílt lehetőség arra, hogy egybeszerkesztve, igényesebb formában, szélesebb körben könnyebben hozzáférhetően jelenhessen meg a hazai nyelvtudomány e rendkívül értékes tárháza, forrásanyaga. Igaz, hogy még nem eredeti elképzelésemnek megfelelően mozgóképpel és hanggal (pl. VCD-n, DVD-n), de előbb vagy utóbb ennek is eljön az ideje.
A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások sorozatból ebben a kiadványban 72 nyelvészről szerezhet az érdeklődő szakember, ha nem is mindenben kimerítő, de bőséges információt. Közülük 13-nak sajnos csak az önvallomását tudtam közreadni. Panaszkodás helyett inkább a reménykedésemet szeretném kifejezni, hogy egyre többen jutnak majd arra a felismerésre, hogy e munka nem volt haszontalan, és tevőlegesen is hozzájárulnak a célkitűzés megvalósulásához s a folytatáshoz. Úgy legyen!
Budapest, 2004. december
Bolla Kálmán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése