Hány ujjad van?

Deme LászlóNyelv, beszéd, gondolkodás Egy hatodik osztályos, tizenkét éves rokongyerek azt kérdezte tôlem: miért mutatta az egyik szereplô olyan furcsán a hármat egy amerikai filmben. Nem úgy, mint mi, hogy a hüvelyk-, a mutató- és a középsô ujjunkat kinyújtjuk, a maradék kettôt behajlítjuk; hanem úgy, hogy a két szélsôt, a hüvelyk- és a kisujját takarta el, és a középsô hármat hagyta egyenesen.

Nagyon meglepte, amit mondtam. Hogy ô is az elsô három ujjával mutatta, ahogy mi is az elsô hárommal; csak éppen mi magyarul mutatjuk, ô meg angolul.

Aztán megkérdeztem: Neked például hány ujjad van? Habozás nélkül felelte: Húsz! Tíz a kezemen, tíz a lábamon.

Na látod! – mondtam. A német gyerek ugyanilyen biztonsággal vágná rá: Ich habe zehn Finger", azaz hogy: Tíz ujjam van". Mert ami a lábán van, az neki nem ujj, nem Finger, hanem Zehe. Ami hasonlít a kéz ujjaira, de nem ugyanaz. Ez a szó, a Zehe jelöli különben a fokhagyma gerezdjét is; amire a lábujj talán jobban hasonlít, mint a kézujjakra. Így van az angolban is: a kéz ujja finger, a lábé meg toe.

De ô visszatért az alapkérdésre. Hogy az angol a kezén miért mutatja másképp a hármat, mint mi. Hát a két kezén neki is tíz ujja van!

Ez a válaszom még jobban megdöbbentette. – Tévedsz – feleltem; – neki nem tíz ujja van, hanem összesen nyolc. Ô a kérdésedre így felelne: On one hand I have four fingers and a thumb". Azaz: hogy egy kezemen  négy ujjam van és egy hüvelykem. A hüvelyk neki nem egy az ujjak közül, hanem önálló kategória: hüvelyk. Jelzi ezt a többinek a neve is. A mutatóujj: forefinger vagy first finger, azaz: elsô ujj; a középsô ujj másik neve: második ujj; a gyûrûsujjé: harmadik ujj. Tehát  ha a kezén mutatja a hármat, azt a három elsô ujjával mutatja; a hüvelyk nem keverhetô közéjük.

Most jött a nagy kérdés: hogy akkor az embernek" hány ujja van. – Mondom: az ember", olyan nincs. Emberek vannak, és mindegyikük valamilyen társadalomban és társadalomtól  ismeri meg a világot kiskorában, valamelyik nyelv segítségével. Mert – jól figyelj –: a nyelvekben a társadalmak a valóságot tükrözik és tagolják. Ami a nyelvben van, annak kell, hogy legyen alapja a valóságban. Még az öröm meg a bánat, az ördög meg az angyal is létezô jelenségek alapján született meg a társadalom közös tudatában.

De ez úgy is igaz, hogy: a valóságot a társadalmak a nyelvekben tükrözik és tagolják; mégpedig mindegyikük a maga történelmileg kialakult látásmódja szerint. Számunkra például van a valóságnak egy olyan jelensége, hogy: répa. Ebbôl van a sárgarépa, fehérrépa, cukorrépa, marha-répa, céklarépa. De ezek válfajok, a répa az mind répa. Az angolban minden fajtának külön neve van, ezért az angol beszélô számára nincs olyan tárgy, hogy: répa.

Makacsul visszatért faggatóm az ujjakhoz. Hogy hát akkor kinek van igaza! Megnyugtattam: mindegyikünknek. Csak épp kinek-kinek a maga szemlélete szerint. Ha az ujjak csontszerkezetét nézem, a kéz és a láb ujjai alapvetôen egyformák, legföljebb válfajok. Tehát igaz, hogy húsz ujjunk van. De ha a használhatóságukat vizsgáljuk: a kéz ujjainak egészen más a szerepük, mint a lábéinak. Fogni, kapaszkodni, dolgozni csak ezekkel lehet. Tehát igaz, hogy hasonlítanak, de egészen mások. S végül: ha a kezünkbe veszünk egy csukott könyvet, alul van a négy ujj, és ennek önálló ellentettje fönt az egyetlen hüvelyk. Más oldalon áll, más a szerepe, még a helye is a kéz-fejen.

Mert a nyelvekben nem a valóság tükrözi önmagát. A nyelvekben a valóságot a társadalmak tükrözik és tagolják!

http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/edes_anyanyelvunk/9806a.htm



http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f8/Arithmetica_filippo_calandri.01.jpg