Kniezsa István válogatott névtani művei

Juhász Dezső: Mester és tanítvány: Kniezsa István válogatott névtani műveinek kiadása Kiss Lajos gondozásában. in: Magyar Nyelv 2003. 2. sz.

Szemle 229
A fentieknél jóval nehezebb megítélni a Kárpát-medence régebbi településneveinek a honfoglalást
követ" folytonosságát. KISS LAJOS nem osztja azt a nézetet, mely szerint a honfoglaló
magyarság az itt talált népekt"l egyetlen településnevet sem vett át. Nyitra település nevére van
a honfoglalásnál régebbi adat (107), és a nagyszámú Árpád-korban el"forduló szláv eredet3 helységnév
közül is „némelyek már a magyar honfoglalás el"tt is meglehettek” (100).
Kiss Lajosnak az Árpád-kor helyneveivel foglakozó névtörténeti tárgyú dolgozatai azzal
a tanulsággal járnak, hogy a régi magyar helynévanyag történeti földrajzi szempontú újrafeltárását
és teljes feldolgozását követ"en a helynevek nyelvi vallomása alapján ismét fel kell majd vázolni
a régi magyar helynévrendszer egészét, valamint az Árpád-kori Magyarország nyelvi térképét,
egymáshoz igazítva a nyelvtörténeti, a történettudományi és a más megközelítésekb"l származó
ismeretanyagot.
Kiss Lajos a helynevek segítségével els"sorban a magyarság múltját kutatta. De volt szava
a jelenhez is: a kötetben közzétett egyik dolgozatában (55—62) az államiság és a névhasználat
kapcsolatát vizsgálta a kelet-európai államokban. A mai gyakorlatot a középkorban meghirdetett
cuius regio, eius religio elvére látja visszavezethet"nek, és nyugodt tudományos tárgyilagossággal
emel szót a kérdés nyelvileg természetes megoldása mellett.
Kiss Lajos precizitására vall, hogy a kötetbe gy3jtött írásait kiegészítette az adott kérdéshez
kapcsolódó, azóta megjelent publikációkra való utalásokkal is. A kötethez terjedelmes névmutató
is készült (327—52), amely jól használható a FNESz. kiegészítéseként is.
Kiss Lajos írásai — így az e kötetben közzétett dolgozatai is — a magyar helynévkutatásnak
és a történeti nyelvtudománynak nagyon fontos darabjai. Az "t követ" tudósnemzedékeknek rendre
vissza-vissza kell térniük munkáihoz, hogy tudósi magatartást, kutatási módszert tanuljanak bel"-
lük. Tudós többet aligha érhet el annál, hogy munkássága — Kiss Lajos fent idézett gondolatát
citálva — „ötleteket, munkafeladatokat ajánlhat további tevékenységünk kibontakoztatásához”.
Tudása így épül be a jöv" tudományába.
HOFFMANN ISTVÁN
Mester és tanítvány
Kniezsa István válogatott névtani m veinek kiadása
Kiss Lajos gondozásában
1. KNIEZSA ISTVÁN, Magyarország népei a XI. században. Lucidus Kiadó, Budapest, 2000.
VIII + 105 lap + 1 térk. — 2. KNIEZSA ISTVÁN, Kelet-Magyarország helynevei. Lucidus Kiadó,
Budapest, 2001. XVII + 205 lap + 1 térk. — 3. KNIEZSA ISTVÁN, Helynév- és családnév-vizsgálatok.
(Öt tanulmány). Lucidus Kiadó, Budapest, 2003. 349 lap. — Mindhárom kötet KISS LAJOS
bevezet" tanulmányával.
1. Kniezsa István (1898—1965), a XX. század magyar nyelvtudományának egyik meghatározó
alakja, lassan már negyven éve nincs közöttünk. Emléke azonban ma is eleven az "t ismer"k
körében, m3vei pedig a klasszikus szakirodalom rangjára emelkedve változatlan hatóer"vel szolgálják
a tudomány haladását. Egykori mesterér"l élete alkonyán így emlékezik meg a tanítvány,
Kiss Lajos: „Kniezsa István..., akit a Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben levelez" tagjául
választott, el"kel" helyet foglal el a magyar nyelvtudomány történetében. A XX. század közepének
kiemelked" magyar nyelvtudósai közé tartozik, akinek legelvitathatatlanabb érdemei a helynévkutatás
terén vannak. Ilyen kérdésekben az " eredményeit nemhogy mindmáig nem lehet megkerülni,
hanem egyenesen bel"lük kell kiindulni.” (KISS LAJOS, Kniezsa István, a helynévkutató és telepü230
Szemle
léstörténész. A „Magyarország népei a XI. században” c. Kniezsa-m3 második kiadása bevezet"
tanulmányának els" lapján; a könyv bibliográfiai adatait l. fönt).
Miközben Kniezsa munkássága változatlan elismertségnek örvend napjainkban is, a kutatóknak
és érdekl"d"knek folyamatosan szembesülniük kellett egy prózai ténnyel: a sokszor hivatkozott
névtani m3vek zöme alig hozzáférhet": csak néhány nagykönyvtárban vagy egyetemi, kutatóintézeti
szakkönyvtárban érhet" el. Pedig a történeti névkutatás és névtani oktatás látványos
fellendülést mutat az utóbbi id"ben. Szükség van tehát a legjelesebb tanulmányok, kézikönyvek
újbóli kiadására.
Az ELTE Szláv Filológiai Tanszékének 1994-es vállalkozása után, amikor is Kniezsa szlavisztikai
cikkeib"l készült egy kiadvány (l. Segédkönyv a szlavisztikai szemináriumi gyakorlatokhoz
Kniezsa István válogatott írásaiból. Az írásokat válogatta és az el"szót írta: KISS LAJOS. Szerkesztette
KISS LAJOS és NYOMÁRKAY ISTVÁN [a címszöveg németül is]), az újabb kezdeményezés
és kivitelezés érdeme a Lucidus Kiadóé, amely a Kisebbségkutatás Könyvek sorozatában három új
Kniezsa-kötettel állt el". Mindhárom kiadvány írásai a történeti névtan köré csoportosíthatók, de
jellegzetesen interdiszciplináris m3vek: a magyar nyelvészeten kívül sok szállal kapcsolódnak
a szlavisztikához, germanisztikához, romanisztikához, illetve a Kárpát-medence település- és népiségtörténetéhez.
A kötetek bevezet" tanulmányait Kiss Lajos írta, és " vállalta a harmadik kötet
szövegeinek sajtó alá rendezését is (az els" kett" fakszimile-eljárással készült). Kiss Lajos személyében
a legalkalmasabb filológus kapta ezt a feladatot, hiszen " nemcsak mint tanítvány és barát
került szoros kapcsolatba Kniezsával, hanem pályaképet is írt róla: el"ször 1968-ban (MNyTK.
123. sz.), majd 1994-ben „A múlt magyar tudósai” sorozatban.
Immár lezárult egy másik életm3 is, Kiss Lajosé. A sors kegye, hogy váratlan halála el"tt,
2003 februárjának elején még értesülhetett a jó hírr"l: a nagyra becsült tanárnak és atyai barátnak
szánt könyvsorozat sikerrel révbe ért, napvilágot látott az utolsó kötet is. Állítson most rendhagyó
emléket e három könyv a mesterré lett tanítványnak, Kiss Lajosnak is!
2. Kerek negyven esztend"s volt Kniezsa István, mikor 1938-ban, Szent István király halálának
kilencszázadik évfordulóján háromkötetes reprezentatív kötet jelent meg a Magyar Tudományos
Akadémia kiadásában a két világháború közti id"szak jeles tudósainak közrem3ködésével.
Ebben tette közzé Kniezsa középkori helynévkutatásainak els" nagyív3 tanulmányát „Magyarország
népei a XI. században” címmel. A több mint száz lapos, kiváló térképpel illusztrált összefoglalás
nyelvészeknek, történészeknek, régészeknek ma is gyakran idézett, id"tálló alapm3ve, melyben
szerz"je fölényes anyagismeretr"l, kit3n" szintetizáló képességr"l tesz tanúbizonyságot. Mint
Kiss Lajos bevezet" tanulmánya utal rá, Kniezsa nemcsak a XI. századi okleveleket tanulmányozta
át, hanem a könyvnyomtatás el"tti magyar helyesírás feltárása érdekében lényegében az egész
ómagyar kort (l. t"le: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Bp., 1952.), az oklevelek
közül pedig mindenekel"tt az 1400 el"ttieket. A helynévi szórványokat nemcsak elolvasta és etimologizálta,
hanem lokalizálta is, megkeresvén kés"bbi-mai megfelel"iket. Így az eredend"en
nyelvészeti vizsgálat településtörténeti, történeti földrajzi szintézissé kerekedett. Ezzel a m3vel
Kniezsa el"djét, Melich Jánost, a budapesti egyetem másik híres szlavisztika-professzorát követte,
aki „A honfoglaláskori Magyarország” (Bp., 1925—1929.) c. m3vével már irányt szabott
a történettudományi ihletés3 nyelvészetnek és névkutatásnak.
„Kniezsa István vizsgálatainak f" eredménye abban összegezhet" — írja Kiss Lajos (i. m. II) —,
hogy Magyarországon a XI. században csak két olyan nép lakott, amely nagyobb területeken zárt
tömegekben tömörült, és a vidék népi jellegét is meghatározta. Ez a két nép a magyar és a szláv.
Rajtuk kívül jelentékenyebb szórványokat csupán a török nyelv3 beseny"k alkottak, de helynevekben
jelent"sebb nyomokat "k sem hagytak hátra maguk után. Németek néhány apróbb foltokban
éltek Nyugat-Magyarországon és talán a Balaton körül, bár erre vonatkozóan nincs határozott bizonyíték.
Románoknak XI. századi jelenlétét pedig nem igazolja semmiféle adat, s"t támpont sem.”
Szemle 231
A településtörténeti konklúziók levonásán túl a tanulmány hozadékának tekinthet" számos
nyelvtörténeti, névtipológiai és általános módszertani tanulság. Ezek közül kiemeljük például azt,
hogy a korai történet szempontjából kiemelt fontosságú törzsnévi helyneveknek négy f" jellemz"-
jük van: 1. az ország területén szétszórva találhatók, 2. személynévként nem fordulnak el", 3. elterjedésük
sehol sem lépi túl a többi adattal igazolt magyar nyelvterület határát, 4. környezetük
mindenütt jellegzetesen magyar (vö. i. m. IV). — A XI. századi Magyarország szláv lakosságának
nyelvi hovatartozása is terítékre kerül a m3ben. Err"l több okból is nehéz határozottabb véleményt
mondani. Nemcsak a korai id"k szerény adatmennyisége inti a kutatót óvatosságra, hanem az is,
hogy ekkor még a különböz" szláv dialektusok nem távolodtak el nyelvileg olyan mértékben egymástól,
hogy hátrahagyott helynévi nyomaikat egyértelm3en a mai nyelvek valamelyikéhez köthetnénk.
Inkább kizáró jelleg3 megállapítások tehet"k, például arra vonatkozóan, hogy sem ólengyel,
sem óorosz nyelvjárások nem játszhattak szerepet a Kárpát-medence XI. századi nyelvi életében.
— Nagyon fontos módszertani tanulság például az, hogy a nevek magyarázata során nem elég az
etimont meghatározni, hanem a helynévadás népi-nyelvi hátterét is ki kell deríteni.
Nagyra értékeli Kiss Lajos a m3 adattári részét és azt a színes, kihajtható térképlapot, amely
a Magyar királyi Térképészeti Intézetben készült, a kiváló térképész, Glaser Lajos közrem3ködésével
a XI. századi Magyarországról. Nem mulasztja el a bevezet" tanulmány felhívni a figyelmet
az utóbbi évtizedek néhány idevágó kézikönyvére, tanulmányára. A történészek közül Györffy
György és Kristó Gyula neve és munkássága kerül szóba, de nem maradhat ki a sorból Kiss Lajos
méltán híres m3ve, a „Földrajzi nevek etimológiai szótára” sem.
3. Nem sokkal a Szent István-emlékkönyv megjelenése után, 1943—44-ben újabb impozáns
tanulmánygy3jtemény jelent meg a történettudomány tárgykörében „Magyarok és románok” címmel
(I—II. Bp. Szerk. DEÉR JÓZSEF és GÁLDI LÁSZLÓ). E gy3jtemény els" kötetében (111—313)
olvasható Kniezsa István újabb, könyv méret3 tanulmánya, a „Keletmagyarország helynevei”,
amely Kiss Lajos értékelése szerint (2. kiad. VII. lap): „a legmódszeresebb és leggazdagabb tartalmú
szakmunka a XX. század els" felének magyar névtudományi irodalmában. Ebben Kniezsa
a történeti Erdélynek és peremvidékeinek ... az oklevelekben 1400-ig felbukkanó összes mai helységnevét
feldolgozta és nyelvi eredetük szerint osztályozta. A magyar helységneveken túlmen"en
tüzetesen megtárgyalta az erdélyi szász, valamint a román helységneveket is. Mindezekb"l azt
a településtörténeti következtetést vonta le, hogy a helységnevekkel igazolható népek (szlávok,
magyarok, szászok, románok) közül kétségtelenül a románok érkeztek legkés"bb. Csak kivételszer
3en akad ugyanis olyan helységnév, amely akár a magyarban, akár az erdélyi szászban a románból
származik, ha az már 1400 el"tt el"fordul a forrásokban.”
Hatalmas egyéni teljesítmény volt ez akkor, amikor a történeti földrajznak és a helynévmagyarázatnak
az el"munkálatai még igencsak hézagosak voltak. Ha csak az etimológiai oldalt nézzük
is: a magyar nyelvtörténet ismeretén kívül megbízható szlavisztikai, germanisztikai és romanisztikai
(ez esetben román nyelvi) felkészültségre volt szükség kit3zött feladatának megoldásához.
Mindezek meglétér"l meggy"z"en tanúskodik „A magyar helynevek”, „Szász helynevek”, „Román
helynevek”, illetve „D3l"nevek” fejezete, de ezekkel egyenérték3 jelent"séggel bír az elméleti bevezet
" fejezet és az említettekhez csatlakozó településtörténeti összegzés. Kniezsa e m3ve alapozta
meg a korszer3 magyar helységnév-tipológiát, amelynek tömör összefoglalása BÁRCZI GÉZA szókincstörténeti
tankönyvében is olvasható (vö. BÁRCZI, A magyar szókincs eredete. 2., b"vített kiadás,
142—62). Kétségtelen, hogy ezt a rendszert azóta több ponton finomították (l. pl. KRISTÓ
GYULA, Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. Szeged, 1976.), de lényegi revíziójára
nem volt szükség.
Kiss Lajos bevezet" tanulmánya Kniezsa nyomán dióhéjban áttekinti Erdély korai településtörténetét
az itt található népek helyfoglalása szempontjából, és utal azokra a módszerekre,
adatokra, amelyek e kényes területen a kutató munkáját hitelessé teszik. Kniezsa m3vének végén
232 Szemle
értékes függelékek vannak; ezek akár önmagukban is megállják a helyüket. Az els" függelék Kelet-
Magyarország 165 víznevét tartalmazza, rövid etimológiai megjegyzésekkel. Alapja az a tanulmány,
amely 1942-ben jelent meg Kolozsváron „Erdély víznevei” címmel. A második függelék
az „1400-ig el"forduló mai helységek neveinek eredete”, amely etimológiai szócikkeinek tömörségével,
átgondoltságával mintegy el"képe a FNESz.-nek. A harmadik függelékben 26 mutatvány
található középkori határjárásokból a keleti magyar nyelvterületr"l. Az eredeti kiadásban még hat
térképmelléklet is található; ezek külön-külön ábrázolják az egyes nyelvekb"l származó helyneveket,
illet"leg a bizonytalan vagy ismeretlen eredet3eket. A mostani második kiadás csupán az
összesít" térképet tartalmazza, tipográfiailag „feljavítva”.
A bevezet" tanulmányt ezúttal is a jelenre és közelmúlt kutatásaira történ" utalás zárja. Szóba
kerül ismét Györffy György történeti földrajza, azoknak a megyéknek a felsorolásával, amelyek
a szóban forgó területen már hozzáférhet"k. Említés történik CORIOLAN SUCIU történeti helységnévtáráról
mint hasznos forrásról, JAKÓ ZSIGMOND kiváló forráskiadványairól (Erdélyi okmánytár
I. 1997., ill. A kolozsmonostori konvent jegyz"könyvei I—II. 1990.), továbbá az „Erdély története”
(I—III. 1986.) és az „Erdély rövid története” (1989.) cím3 kézikönyvekr"l. Természetesen itt is
megemlíttetik a „Földrajzi nevek etimológiai szótára”, melynek különösen a 4., b"vített kiadása
dolgoz fel nagyszámú erdélyi, illet"leg romániai helynevet. (Itt a lista további Kiss Lajos-tanulmányokkal
is kiegészíthet", l. pl. Székelyföldi víz- és helységnevek: Nyr. 1979: 468—72, Erdély
a helynevek tükrében: Nyr. 1992: 90—4, Erdély vízneveinek rétegz"dése: Honfoglalás és nyelvészet.
Szerk. KOVÁCS LÁSZLÓ, VESZPRÉMY LÁSZLÓ. Bp., 1997. 199—210; stb.).
4. A harmadik kötet, amely öt Kniezsa-tanulmányt foglal magában „Helynév- és családnévvizsgálatok”
címmel jelent meg. Kiss Lajos ezúttal „Kniezsa István és a történeti névtan” címen írt
bevezet" tanulmányt, értékelve azt az er"feszítést és teljesítményt is, amelyet Kniezsa a helynévkutatás
mellett a személynévvizsgálatok terén kifejtett. Az öt tanulmány a közlés sorrendjében
a következ": Az esztergomi káptalan 1156. évi dézsmajegyzékének helységei (1939.), Az Ecsediláp
környékének szláv eredet3 helynevei (1942.), A párhuzamos helynévadás. Egy fejezet a településtörténet
módszertanából (1944.), A zobori apátság 1111. és 1113. évi oklevelei mint nyelvi
(nyelvjárási) emlékek (1949.), A magyar és szlovák családnevek rendszere (1965.).
A felsoroltak közül az utóbbi, „A magyar és szlovák családnevek rendszere” volt a legnehezebben
hozzáférhet", ugyanis csupán kis példányszámban, sokszorosított formában maradt az utókorra.
Err"l a kiadványról Kiss Lajos a következ"képpen tájékoztat: „A magyar és szlovák családnevek
rendszerezésével Kniezsa a településtörténészek számára kíván segítséget nyújtani. Az 1930-as
években ugyanis a Mályusz Elemért"l irányított magyar településtörténészek els"sorban a vizsgált
területek nemzetiségi viszonyainak alakulását kutatták, s legfontosabb forrásaik a családnevek
voltak. Múlhatatlanul szükségessé vált egy olyan vezérfonal, amely tájékoztat a magyar és szláv
családnévtípusokról. E vezérfonal elkészítésére Kniezsa István vállalkozott, s 1934-ben három
megye (Gömör, Hont, Ugocsa) XVI—XVIII. századi összeírásai alapján felvázolta a magyar, szlovák
és kárpátukrán családnevek rendszerét. ... Kniezsa rendszerezése litografált formában jelent
meg 15 példányban »Felvidéki családnevek« címmel. ... Fehértói Katalin kezdeményezésének köszönhet
"en nagyobb példányszámban 1965-ben került a kutatók kezébe egy sokszorosított kiadványban,
melynek »A magyar és szlovák családnevek rendszere« a címe. E kiadvány a »Felvidéki
családnevek« cím3, 1934. évi munkán kívül annak »A magyar családnevek« cím3 el"adásnak
a szövegét is tartalmazza, amelyet Kniezsa a Györffy Györgyt"l igazgatott Néptudományi Intézetben
tartott 1947-ben” (i. m. 25—6). A „Felvidéki családnevek” els", nagyobbik egysége a magyar
és szláv névképzéssel foglalkozik, amely nemcsak a szó szoros értelmében vett családnévképzést
jelenti, hanem részletes morfológiai elemzését adja azoknak a kicsinyített, becézett személynévi
formáknak is, amelyek másodlagosan családnévvé válhattak. Ami a magyar neveket illeti, az itt
elemzett névalakokon keresztül bepillanthatunk a kései ómagyar és a középmagyar kor becenévSzemle
233
képzésébe is, mert a családnevekben konzerválódott egykori keresztnevek az egyelem3 névadás
korszakára és a kés"bbi korok személynévi alapú megkülönböztet" neveire is fényt vetnek. A tanulmány
második nagy egysége a családnevek „fajai”-t tekinti át, ami lényegében a f"bb — névtani
értelemben vett — eredetbeli kategóriák felvázolását jelenti (személynevekb"l, közszavakból,
helynevekb"l eredeztethet"k). A családnevek feltárása terén az utóbbi id"ben Kázmér Miklós végezte
a legnagyobb munkát a „Régi magyar családnevek szótára, XIV—XVII. század” (Bp., 1993.)
cím3 munkájával. E hatalmas adattár Kniezsa nyomán járva korszer3 névrendszertani feldolgozásra
vár!
Kniezsának a családnevek kutatásában szerzett elvitathatatlan érdemei mellett mégiscsak
a helynévtan volt a kedvenc területe. A helynevek vizsgálatát számos tudományág szolgálatába
tudta állítani. Az eszergomi káptalan 1156. évi dézsmajegyzékének helyneveit például az etimológián
kívül kit3n"en lokalizálta és azonosította kés"bbi névadatokkal, és ezzel a történeti földrajznak
tett nagy szolgálatot. A zobori apátság XI. századi okleveleinek sokoldalú megvallatásával
a mondottakon túl a hang- és helyesírástörténet eredményeit fejlesztette tovább, az Ecsedi-láp
szláv eredet3 helyneveinek elemzésével a szláv nyelvtörténet, névtan és településtörténet területén
alkotott maradandót. — Legismertebb módszertani tanulmánya azonban alighanem „A párhuzamos
helynévadás”, amely az együtt él" népek névadási gyakorlatának és nyelvi kölcsönhatásának
egy bizonyos aspektusát, a névfordítás lehet"ségét, illet"leg az egymástól független, azonos
szemléleti hátter3, „párhuzamos” névadását vizsgálja. Az átvétel — fordítás — párhuzamos névadás
összefüggésének tüzetes elemzését eredetileg nyilván a népiségtörténet interetnikus vitái,
Trianonig (és korábbra) visszanyúló fájdalmas viaskodásai motiválták, az eredmény azonban
egy mintaszer3 névelméleti és kutatásmódszertani tanulmány lett, amellyel Kniezsa saját korát is
megel"zte.
5. Van abban valami jelképes, hogy Kiss Lajos élete egyik utolsó írását és utolsó jelent"s tudományos
er"feszítését — egy tanulmánykötet szerkesztését — mestere emlékének szentelte. Nyolcvanadik
éve felé közeledve talán az is megfordult a fejében, hogy a hátra lev" id"t, amit a sors még
egy id"s embernek ajándékul adhat, felh"tlen pihenésre, esetleg néhány dédelgetett etimológia vagy
egyéb eszmefuttatás megírására szánja. Mégis „közszolgálatban” volt szinte élete utolsó napjáig.
Betegen is. Egy fiatal kolléga habilitációs vitáján olvastuk föl utolsó szakvéleményét a jelölt alkalmasságáról,
tudományos teljesítményér"l. A szöveg rövid volt, lényegre tör", kristályosan tiszta,
tartalmát tekintve elismer". A bizottság elnöke tolmácsolta Kiss Lajos tanár úr — visszavonhatatlan
— távolléte miatt.
Kiss Lajos miel"tt maga is a magyar és egyetemes nyelvtudomány halhatatlanjainak panteonjába
költözött volna, fejet hajtott az el"dök emléke el"tt, és biztatást adott a következ" nemzedéknek.
Életm3vének részletes elemzése, méltatása az utókor feladata. Kívánjuk, hogy minél több
ifjú névkutató, szlavista és nyelvtörténész merítsen az " munkásságából is, tekintse "t mesterének,
hogy szelleme sokáig éljen. Idézzük végül újra — szabadon — a Kniezsa Istvánnak címzett, de
a Kiss Lajosra is ill" tisztelg" sorokat:
Jeles névkutatónk, akit a Magyar Tudományos Akadémia is tagjául választott, el"kel" helyet
foglal el a magyar nyelvtudomány történetében. A XX. század kiemelked" magyar nyelvtudósai
közé tartozik, akinek legelvitathatatlanabb érdemei a helynévkutatás terén vannak. Ilyen kérdésekben
az " eredményeit nemhogy nem lehet megkerülni, hanem egyenesen bel"lük kell kiindulni.
JUHÁSZ DEZSY