Kardos Albert: Kazinczy és Debrecen

Kazinczy és a Debreceni grammatika

''Kazinczy nem szerette, sőt egyenesen gyűlölte a Debreceni Grammatikát. Nem szerette már születése körülményeinél fogva sem. A Debreceni Grammatika – tudjuk – pályázatnak nem annyira eredménye, mint következménye. – A Görög és Kerekes bécsi hírlapírók és szerkesztők pályázatára beküldött pályaműveket többek közt debreceni tudósok is bírálták; bírálók három felé osztva ki is adták az 50 arany jutalmat, de kiadásra méltónak még a jutalmazott művek közül sem tartottak egyet sem. E helyett összeállottak és még egy-két tanult debreceni ember közreműködésével maguk szerkesztettek egy önálló, nagy terjedelmű munkát, amely Magyar Grammatika címen jelent meg 1795-ben Bécsben, de amelynek Debreceni Grammatika lett a közönséges neve.

Kazinczy az írói és tudósi etika szempontjából elítélte ezt az eljárást, azt t.i. hogy „mások sok esztendei stódiomokból magok írtak egy új Grammatikát”, elítélte annyival inkább, mivel a mások, a pályázók között ott volt az ő jó barátja, a nyelvtan, stilisztika, verstan főbb kérdéseiben vele egyező írótársa, Földi János, aki a pályadíjból a legnagyobb részt kapta, de akinek munkáját mégsem tartották közkézre bocsáthatónak.

A Debreceni Grammatika Kazinczy fogsága kezdetén (1795) jelent meg és mire Kazinczy kiszabadult a börtönből (1801), a Debreceni Grammatika országos tekintélyre emelkedett, amelyre írók és tudósok, nyelvtanítók és más tanárok egyaránt hivatkoznak és amely előtt főképp a fontolva haladás hívei, a nyelvújítás veszedelmétől félők majdnem bírálat nélkül hajolnak meg.

Kazinczy, amint ekkor a maga nyelvújító, stílusfejlesztő, irodalmi ízlésnemesítő munkáját nagyobb erővel és tágabb körben akarja folytatni, lépten-nyomon szemben találja magát a Debreceni Grammatikával. Ha Kazinczy ilyen szókat akar képezni, illetőleg ilyen képzésűeket akar forgalomba hozni, mint állomány, tanulmány, tünemény, nyomtatvány stb., mindjárt hallania kell a Debreceni Grammatika tiltakozó szavát. Ha Kazinczy ily összetett szóakt akar használni, mint előfizetés, előbeszéd, nyelvmívelés, kincstár, szótár, egyszerre csak rászól a Debreceni Grammatika, hogy ezek az összetételek különféle (a Grammatika szerint különb-különb-féle) okokból helytelenek, tehát kerülendők. Ha Kazinczy köznyelvi szavakból szótöveket mer kikövetkeztetni, hogy azokkal a nyelvet gazdagítsa, például gömbölyű-ből a gömb-öt, hengerít-ből a henger-t, előáll a Debreceni Grammatika és így szól: gömb helyett elégedjék meg a magyar nyelv a gomb-bal, a henger-től pedig irtózva tartsa magát vissza, mert a henger azonos a hóhért jelölő német Henker-rel.

De ki tudná mindazt az álokot, ürügyet, kötekedést, szőrszálhasogatást, debreceni magyarossággal bakafántoskodást megnevezni, amelyekkel a Debreceni Grammatika a Magyar Nyelv Regulái ellen tsinált Uj Szók című toldalékában számkivet számtalan új, sőt még régi, de új értelemben használt szót is, mint ahogy Sulla vagy Marius állította össze a proscriptiók tábláit, hiszen még az uradalom-nak sem kegyelmez meg. A Debreceni Grammatika egyébként azt hirdette, hogy szükség van a magyar nyelv bővítésére, új szóknak képzés, összetétel útján való alkotására, új ragozási alakok használatbavételére, de amikor új szókra és új alakokra került a sor, akkor a legtöbbre rámondta: ez sem jó, az sem helyes.

S valóban a Debreceni Grammatika újított is; a Debreceni Grammatika követelte, hogy az adatik, iratik, festetik, veretik szenvedő igék helyett, ámbár azoknak helyes képzését és régebbi használatát nem tagadja, minden magyar ember beszéljen és írjon így: adódik, íródik, festődik, verődik. Ez aztán végképp kihozza Kazinczy a sodrából és miután a Debreceni Grammatikát ezzel a z idézettel tette csúffá: Elvégződött (consummatum est) – mondá Krisztus a keresztfán, ebben a szintén bibliai, de mósodított idézetben foglalja össze a Debreceni Grammatikáról, sőt egész Debrecenről való felfogását: „A királyi pálcának el kell vétetni Judától!” (Kaz. lev. IV. kt. 56. lp.)

Kazinczy aztán mindent elkövet, hogy kiüsse Juda kezéből a bírói pálcát, hogy lerombolja a Debreceni Grammatikának egész tekintélyét. Az országot behálózó leveleiben, eredeti és fordított munkáihoz fűzött jegyzeteiben, könyvkiadványai elé tett előszóiban nem győzi eléggé csipkedni, ütni, vágni, gúnyolni, haragjával és gyűlöletével elárasztani a Debreceniséget s annak egyik megtestesülését, a Debreceni Grammatikát, amelynek valósággal veszett híre támadt, úgy, hogy csak az újabb nyelvtudománynak és irodalomtörténetnek sikerült a Debreceni Grammatikának el nem vitatható érdemeit megvilágítani és becsületét helyreállítani.''

Kardos Albert: Kazinczy és Debrecen

csicsada.freeblog.hu/archives/2010/12/28/Kardos_Albert_Kazinczy_es_Debrecen/