Szabács viadala
1476. körül
[…]
De az fejől mondott Pál Kenezsi,
Ároknak mélységét igen nézi;
Ároknak mélységét igen nézi;
Ki Szabács erős voltát elméllé,
Honnég minemő álgyú kell mellé.
Honnég minemő álgyú kell mellé.
Szorgost megyen Nándorfejérvárra,
Hol királ erről bizon hírt vára.
Hol királ erről bizon hírt vára.
Legottan számtalan sok hajókat,
Fejérvárnál az Dunán valókot,
Fejérvárnál az Dunán valókot,
Nagy hamar felvontata az Száván,
És Szabácsvár táját hoztatá számán.
És Szabácsvár táját hoztatá számán.
Nép számtalansága környől állván,
Nagy erősséget víz felől csinálván,
Nagy erősséget víz felől csinálván,
Hajókat mond árokba vontatni,
Környől pattantyúkval falt bontatni;
Környől pattantyúkval falt bontatni;
De ment az hajókot felvontatá,
Sok felől Szabács falát bontatá.
Sok felől Szabács falát bontatá.
Vízárokból viadalt es tartottak,
Azzal Szabácsnak ígyen sem árthattak,
Azzal Szabácsnak ígyen sem árthattak,
Mert mondhatatlan szakálosokval,
Sok nyilakval, sőt számtalan sokval,
Sok nyilakval, sőt számtalan sokval,
Kézi puskákval, nagy pattantyúkval,
És külömb-külömb álgyúkval
És külömb-külömb álgyúkval
Sebes és úgyan szűnetlen lőttek,
Sőt menden erejekvel rajtonk löttek.
Sőt menden erejekvel rajtonk löttek.
Nu, azért strumlottak kémélletlen,
Hogy belől sérelm lött mértékletlen.
Hogy belől sérelm lött mértékletlen.
Affelett sokszer harcolást töttek,
Azzal magoknak sok sebet vöttek,
Azzal magoknak sok sebet vöttek,
Halált es vallottak hát némellyek,
Király nagy tisztességét mellett.
Király nagy tisztességét mellett.
Elő egy ifjú Várdai Simon,
Kinek anyja énaponkéd sír honn.
Kinek anyja énaponkéd sír honn.
Bizon ő kegyes úrfiú vala,
Ki pattantyú miá ott hala.
Ki pattantyú miá ott hala.
Más cseh vitéz, Franc főtisztes hadnagy.
Kik bizon kegyes Istennél vadnak.
Kik bizon kegyes Istennél vadnak.
Ebbe sonha senkinek nincs kétség;
Vagy tisztúlat helén őköt értsék.
Vagy tisztúlat helén őköt értsék.
És az többi; ottolyal kik haltak,
Isten [...] szeretetesek kik voltak.
Isten [...] szeretetesek kik voltak.
Ma immár őérettek imádjonk!
Afelett Istennek nagy hálát adjonk,
Afelett Istennek nagy hálát adjonk,
Mindennemő nagy sok jótételéről,
És erős Szabács megvételéről;
És erős Szabács megvételéről;
Ki alatt volt népnek válogatotta,
Dolgát menden ment vitéz tartotta.
Dolgát menden ment vitéz tartotta.
Kit meg nem mondhat emberi állat,
Mely nagy harcolás volt Szabács alatt!
Mely nagy harcolás volt Szabács alatt!
Menden ott vitézségét mutatta,
Mert királ őköt hozzá núgatta.
Mert királ őköt hozzá núgatta.
Egy idén nagy jeles strumlást tőnek,
Azzal magyarok jó nevet vőnek,
Azzal magyarok jó nevet vőnek,
Kin hát cseh vitéz népek nem voltak,
De azokba oszton sokan holtak,
De azokba oszton sokan holtak,
Mert tulajdon hát önmagok, mikor
Volt volna setét előálomkor,
Volt volna setét előálomkor,
Szabácsba nagy vesztegség lött volna,
Vitéz cseh nép azért beljőtt volna,
Vitéz cseh nép azért beljőtt volna,
Szertelen magokot ott rekesztvén,
Egy házat viadalhoz gerjesztvén,
Egy házat viadalhoz gerjesztvén,
Legottan túl belől török népek
Nagy viadalt velek törlétének.
Nagy viadalt velek törlétének.
Sok közőlök, kik ott benn valának,
Nékik kezen, nékik vízbe halának.
Nékik kezen, nékik vízbe halának.
Ó navalyás, hitván keménség!
Mit tőn nekik es az kevélség!
Mit tőn nekik es az kevélség!
Meghalának nagy vakmerőségbe,
Bizon nem vitézlő merészségbe.
Bizon nem vitézlő merészségbe.
Ezt mi hagyjuk mind úgyan azonba,
Mert semmit nem hoz nekönk haszonba,
Mert semmit nem hoz nekönk haszonba,
De jelentsük Ali bég jövését
És onnaton ment való [...]
És onnaton ment való [...]
Volt olyha tizenötezer lóval,
Mind válogatott nép lovaglóval.
Mind válogatott nép lovaglóval.
Szabácshoz nem messze egy kis halmon
Megsereglék, hogy beszédet halljon.
Megsereglék, hogy beszédet halljon.
Szabácsba nagy felszóval kiáltnak.
Arról bölcsessége lőn királnak:
Arról bölcsessége lőn királnak:
Hagya nagy sok dobot doboltatni,
Trombitákval es trombitáltatni.
Trombitákval es trombitáltatni.
Olyha hasad volt ég mind ezektől,
És volt nagy kiáltás vitézektől,
És volt nagy kiáltás vitézektől,
Hogy szózatot ők ne vehessenek,
Onnaton annálkűl mehessenek.
Onnaton annálkűl mehessenek.
Ali bég jötő lőn csak önkára,
Meg sem fardóla semmi munkája.
Meg sem fardóla semmi munkája.
Ott ezen ők nagyon ohajtának,
Egyenbe es mind fejet hajtának.
Egyenbe es mind fejet hajtának.
Nagy bús jonhhal meg visszatérének
Viadalt kezdeni sem merének.
Viadalt kezdeni sem merének.
Az főhajtásról vevék eszékbe,
Hogy nincs segedelm már több ezekbe.
Hogy nincs segedelm már több ezekbe.
Azon kezde menden vélekedni,
Sőt főhajtáson sem elégedni,
Sőt főhajtáson sem elégedni,
Azért igen ifjú török, Hamza,
Gondolván, hogy volt magyar, ott haza,
Gondolván, hogy volt magyar, ott haza,
Erős Szabácsból, törökök közől
Nagy siettetességvel kiszökni készöl.
Nagy siettetességvel kiszökni készöl.
Kiszökvén szorgost királhoz juta,
Legottan neki egy helet muta,
Legottan neki egy helet muta,
Honnég alkób Szabácsot veretni,
És könyveb leszen őt megvehetni.
És könyveb leszen őt megvehetni.
Az helről kezdék szörnyen veretni,
Mind környől nagy erőssen töretni.
Mind környől nagy erőssen töretni.
Jóllehet affelől volt sok kötés,
De azért ingyen menden-menden vetés
De azért ingyen menden-menden vetés
Ment arról immár török nép beszél:
Lött nekik menden vetés nagy veszél,
Lött nekik menden vetés nagy veszél,
Mely nagy mondhatatlan veszedelmbe
Lőnek azután es kegyes kegyelmbe.
Lőnek azután es kegyes kegyelmbe.
Mert esmerék, hogy meg nem bírhatják,
Sőt császárnak azt meg sem írhatják,
Sőt császárnak azt meg sem írhatják,
Azért tökéllet tanálcs lőn köztök,
Hogy menden szabad lenne önköztök:
Hogy menden szabad lenne önköztök:
Ki akarna, az válnék császárhoz
Avagy magyari Mátyás királhoz;
Avagy magyari Mátyás királhoz;
Az kéncset, ki ott császárt illetné,
Sem egy kéz köztök azt ne illetné,
Sem egy kéz köztök azt ne illetné,
Azon szerént Szabácsba benn hadnák,
És Szabácsot királnak megadnák;
És Szabácsot királnak megadnák;
Ment fejedelmnek belől tolmácsolja,
Ezt senki kívől meg se másolja.
Ezt senki kívől meg se másolja.
Mert ez lőn nálok hát tökélletes,
Királnál kedig nagy kellemetes,
Királnál kedig nagy kellemetes,
Sőt jónak teték őfelségének
És hozjá tartó nép kösségének,
És hozjá tartó nép kösségének,
Mert nagy míltó az menden felségnek,
Nagy kegyelmes legyen ellenségnek,
Nagy kegyelmes legyen ellenségnek,
Jelesől kediglen mind azoknak,
Kik kegyes kegyelmnek esni szoknak,
Kik kegyes kegyelmnek esni szoknak,
Akarattyak szerént tőn kegyelmet
És nagy míltóságos engedelmet.
És nagy míltóságos engedelmet.
Így megadák Szabács erősségét,
Benne hagyák álgyúnak bőségét,
Benne hagyák álgyúnak bőségét,
Mely álgyúkat királ többözteté,
És nagyon Szabácsot erőssözteté,
És nagyon Szabácsot erőssözteté,
Hagyván benne vitézeknek javát,
Hogy ne látná továbbá az kárát.
Hogy ne látná továbbá az kárát.
Ez mind ezen szerént hát meglévén,
Töröknek és mendennek kegyelmet tévén,
Töröknek és mendennek kegyelmet tévén,
Királ vígan Budára eredvén,
Török sereg környölő terjedvén,
Török sereg környölő terjedvén,
Hát valának nékik nagy csudába,
Hogy Budának menden utcájába,
Hogy Budának menden utcájába,
Jelennen királnak odvarában
Láttyák török népet kazdag ruhában
Láttyák török népet kazdag ruhában
Kiralnak ékessen odvarlani,
Ment kel piacon várban állani.
Ment kel piacon várban állani.
Ezt meghallák mind Törökországba,
Török császár lőn nagy bosszóságban.
Török császár lőn nagy bosszóságban.
Forrás: Imre Samu, A Szabács viadala, Bp., Akadémiai, 1958, 18-21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése