Kenesei István
az MTA doktora, tudományos tanácsadó, MTA Nyelvtudományi Intézet • linginst(kukac)nytud.hu
''Magyarországon – szemben sok környező szocialista országgal – az óvatos nyitás az „európai” nyelvtudomány eredményei felé a hatvanas évek elején következett be, amikor többek között elindult az Általános Nyelvészeti Tanulmányok máig tartó sorozata is, friss szeleket fújva a könyvtári polcok és egyetemi tanrendek sorai közé.3 Ferdinand de Saussure 1916-ban megjelent radikálisan új, Bevezetés az általános nyelvészetbe című könyvét jó ötven évvel később már nálunk is ki lehetett adni, (Saussure, 1967) a Gondolat Kiadó többek között nagyszerű filozófiai, irodalomtudományi, nyelvészeti, sőt szemiotikai fordításgyűjteményekkel kápráztatta el a társadalomtudományok iránt érdeklődőket, az „amerikai” nyelvészet azonban továbbra is többnyire indexen volt. Érdekes adalék lehet az a személyes emlékem, hogy amikor egy, magát „Fiatal nyelvészek munkaközösségének” nevező csoport tagjaként a hetvenes évek elején Nyíregyházán bemutattuk új elveken alapuló tankönyvsorozatunkat, az ELTE Általános Nyelvészeti (!) Tanszékének jelen lévő professzora, aki egyébként mindig rendkívül barátságosan viseltetett irányunkban, magából kikelve sztentori hangon szónokolta: „Nem kell nekünk az amerikai nyelvészet! Nem kérünk az amerikai szeretetcsomagokból!”
A hatvanas évek elejétől kezdve azonban több vita is lezajlott, amelyek eredményeképpen a nyelvészet – szemben például a történet- vagy irodalomtudománnyal – elvesztette ideológiai kényszerzubbonyát, és érdektelenné vált a marxizmus nézőpontjából mindenre vigyázó felügyelők szemében.4 Ugyanebben az időszakban a Ford Alapítvány jóvoltából fél tucat nyelvész – s köztük fiatalok is – féléves, egyéves tanulmányutakra mehetett az USA-ba; az ottani egyetemeken működött akkoriban a legtöbb modern nyelvészeti központ. Szépe György és Kiefer Ferenc, az MTA kutatói mellett Antal László és Telegdi Zsigmond, az ELTE akkoriban alakult Általános Nyelvészeti Tanszékének egyik oktatója, illetve vezetője is élhetett e rendkívüli lehetőséggal.
Ennek is volt köszönhető, hogy főleg Telegdi Zsigmond és Szépe György bábáskodása mellett 1965-ben elindult az első „általános nyelvészet” szak, amelyet akkor még – valószínűleg óvatosságból – „matematikai nyelvészetként”, később pedig „általános és alkalmazott nyelvészetként” jegyeztek be a hivatalos iratokba. De a lényeg nem változott: az általános, vagy ahogy ma divatos hívni, az elméleti nyelvészet, a nyelvek egyetemes tulajdonságainak a stúdiuma ezzel nyert polgárjogot Magyarországon. Az előbb említett négy tudós mind oszlopos tagja volt a szak oktatói gárdájának, amelyhez a saját (akkor dialektikusnak tekintett) nyelvelméletén következetesen dolgozó Zsilka János is hozzátartozott. (Lásd például Zsilka, 1971) Antal az amerikai leíró nyelvészet, a „deszkriptivizmus” híve volt (Vö.: Antal, 1961, 1964), Zsilka klasszika-filológusból váltott át egy alapvetően saussure-i indíttatású strukturalista irányzatra, míg Szépe és Kiefer voltak a chomskyánus nyelvészet akkor legképzettebb magyarországi „szálláscsinálói”. Telegdi nemzetközi hírű és tekintélyű iranistából lett a Saussure munkásságával foglalkozó egyik legjelentősebb szakember, és már életének hatodik évtizedében járt, mikor megismerkedett Chomsky nézeteivel, és vált azok hívévé – a maga távolságtartó, „német professzoros” modorában.5''
5 Maradandó életművéből a ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen tanulmányait Jeremiás Éva gyűjtötte össze és adta ki két vaskos kötetben (Telegdi, 2006).
Magyar Tudomány
A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése