„Telegdi szerkesztett több tanulmánykötetet, egy neves szöveggyûjteményt s emellett Platón Lakomája ma használatos magyar fordításának alapja is tôle származik (mindez nagyobbrészt azért kiderül az életrajzból).
Noha a tudományos ismeretek bôvülése következtében igen ritka, hogy egy kutató egész életmûve maradandó értéket alkosson, s így majdan minden munkáját újra kiadják, Telegdi Zsigmond munkássága, még ha itthon a szûk szakmai körökön túl nem kifejezetten ismert is, a ritka kivételek közé tartozik. Bár látszólag nem volt kifejezetten termékeny tudós – alig több mint három tucat tanulmányáról beszélhetünk, bár van köztük szokatlanul hosszú, sôt könyv terjedelmû is –, a mennyiségnél jóval többet árul el az, hogy számos munkája máig hivatkozási alap a nemzetközi iranisztikában és a magyar iranista-, illetve nyelvészképzésben is.
Telegdi a budapesti rabbiképzôben és az ELTE elôdjén végezte tanulmányait (a numerus clausus rendelkezései miatt csak az elôbbi hallgatójaként nyílt arra lehetôsége, hogy az utóbbin a keretszámokon felül végezhessen tanulmányokat), melyeket többéves boroszlói, illetve párizsi tanulmányokkal egészített ki: sémi, iráni és török nyelvészetet, valamint filológiát hallgatott kora neves professzorainál. Különösen hatott rá a párizsi Marcel Cohen, a neves etiopista. Érdemes megjegyezni, hogy érdeklôdése külföldi tanulmányútjain fordult az iráni nyelvek, illetve a nyelvészet története felé, melyek késôbb munkásságának fô vonulatait alkották.”
Simon Zsolt
Telekdi Zsigmond művei
Cs. Szabó László: Officina-könyvtár
Platon: A Lakoma, fordította és bevezette Telegdi Zsigmond;
[…]
Officina könyvtár címen, keménypapír kötésben, négy-öt ív terjedelemben új könyvsorozat indult. A köntös igazán csinos, bár a papírkötésnek nem jósolok hosszú jövőt. A tartalom eddig: a világirodalom. […] Az első négy kötettől el lehetünk ragadtatva.
Platon Lakomája új fordításban jelenik meg. Bírálata nem ránk tartozik, hanem a megszentelt szöveg valamelyik tudományos őrére. […]
Kifogásolták, hogy a sorozat nem áll elég közel az élethez. Hogy a kiadó fejét végképp összezavarjam, én egyenesen lebeszélem erről. Minden valamirevaló műveltséget szeszélyes, érdektelen olvasással szerzünk. A világ különben is attól koldul, hogy műveltségünk demokratikus sznobsággal végképp a hervadó pillanathoz szegődött. S vajjon Saint-Simonnal eltávolodunk-e egyáltalában az élettől? Dehogy távolodunk. A herceg úr akaratlanul rávezet, hogy az idő múlik s a világraszóló majomszínház marad a régi.
Nyugat • / • 1941 • / • 1941. 8. szám • / • Figyelő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése