''Bizonyos, hogy brünni fogságának éveiben Verseghynek megvolt a lehetősége és módja arra, hogy könyveket hozasson és szerezzen be, hogy olvasson és írjon. Ezt egy olyan körülmény is elősegítette, amelyről Verseghy barátja és pártfogója, Pyrker János László egri érsek önéletrajzi művének nemrégen megjelent magyar fordításából szerezhettünk tudomást. Élete vége felé Verseghy ugyanis beszámolt neki brünni fogságáról, egyebek között arról, hogy a várparancsnok „jó magaviselete és elpusztíthatatlan jókedve miatt Verseghyvel taníttatta énekre és francia nyelvre gyermekeit.”[253] E foglalatossága révén jutott hozzá papírhoz: ez időből való jegyzeteit részben kiselejtezett osztrák hivatalos iratok, részben tanulók házi feladatainak hátlapjára írta. Ezekre az évekre esik intenzív nyelvtanulása, mindkét életrajzírója kiemeli, hogy az angol, francia és olasz nyelv tanulmányozásába mélyedt el. A nyelvkönyvek és nyelvtanok buvárlása során készített jegyzeteinek jórésze fennmaradt. A mintegy hatszáz sűrün teleírt oldalt kitevő jegyzetanyagról Gáldi László adott hírt, s előbb A brünni szótári gyűjtés címmel foglalkozott vele, s nyújtott az anyagból némi ízletítőt, majd mint Verseghy „szó- és szólásgyűjteményé”-re tért vissza.[254] Gáldi tehát Verseghy szótárírói munkásságának részeként fogta föl és tárgyalta a brünni jegyzeteket.''
Lőrincze Lajos nyelvészprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől, levélben köszönti a megjelentetett facsimile kötetet.
Mint írja:
"Verseghy munkássága megérdemli, hogy minél többet napvilágra hozzunk belőle: művei, gondolatai ma is nagyon időszerűek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése