''...szinte hihetetlen, hogy ennek a múlt század végén mindössze negyedmilliós népnek a cári Oroszország ismert nemzetiségi viszonyai közepette volt szellemi és lelki ereje ahhoz, hogy legalább egyes fiaival leküzdetve a „másfajtájú” származás és nyelv súlyos hátrányait, hozzájáruljon valami egyénivel, sajáttal az egyetemes műveltséghez. Mert való igaz, hogy az orosz arisztokrácia és értelmiség (igen-igen kevés kivétellel) mélységesen lenézte, s mindennemű magasabb rendű szellemi tevékenységre alkalmatlannak tartotta a Volga és a Káma menti nemzetiségeket, dalaikat óbégatásnak, nyelvüket értelmetlen dadogásnak minősítette. Nem véletlenül írt le ilyen sorokat A. A. Fet, az ismert orosz költő:
Anakreónt nem szülhet csukcs anya,
Nem lesz Tyutcsev a zürjén nép fia…
Akár válaszként is felfogható a dölyfös, kegyetlen szavakra a zürjén líra klasszikusának, Ivan Kuratovnak (1839−1875) 1857-es keletű „A komi nyelv” (Komi kiv) című verse anyanyelvéről, s a zürjénség jobb, emberibb jövőjébe vetett reményéről.
Az irodalomtörténet sok tragikus költősorsot ismer, szomorúbbat, mint Kuratové azonban keveset. Nagycsaládú templomszolga jó eszű gyermeke. Elemi iskolái elvégzése után a vologdai papi szeminárium hallgatója lesz. Tanulmányai befejeztével nem szentelteti pappá magát, tanítóként helyezkedik el szülőföldje legnagyobb településén, Uszty-Sziszolszkban (a mai Sziktivkárban). A művelt és sokoldalú ifjú lelkes híve az orosz forradalmi demokratáknak, igen jól tájékozott a filozófiában és a világirodalomban, maga körül azonban csak a végtelen sivárságot és elmaradottságot látja, szeretett népének zömét pedig szegénységben és tudatlanságban találja.
Maga is tudja, hogy a zürjének felemelését célzó elképzelései reménytelenek, hiába ír zürjén nyelvtant, teremt az elfeledett Aburnál (ábécénél) modernebb írásrendszert, gyűjti a zürjén folklórt, szokásokat, történelmi adatokat, légüres térben mozog, nincs szellemi közege, baráti köre. Hiába fordítja zürjénre Horatius, Voltaire, Schiller, Heine, Krilov, Puskin, Lermontov, Kolcov, Fet és mások verseit, hiába hozza létre emberileg, erkölcsileg magasrendű, költőileg is rangos verseiben az eredeti zürjén irodalmat – olvasóközönség híján a publikálás legcsekélyebb reménye nélkül egész munkássága és léte értelmetlennek tűnhet előtte, nyomtalan elenyészéssel fenyegetőnek.
Tanítványai körében is terjeszti felvilágosult, humanista nézeteit, kapcsolatot teremt politikai száműzöttekkel. Mindezt természetesen nem nézik jó szemmel egyházi és állami felettesei, s többször is figyelmeztetik, fenyegetik, hogy hagyjon fel „fölforgató”-nak ítélt tevékenységével, s szolgálja hűséggel a cárt. Válaszát „Az én múzsám” (Menam muza) című híres és szellemes ars poétikájában fogalmazza meg, amelynek első két sora a nyelvileg is bravúros, azóta szállóigévé lett elutasítás:
Menam muza
Abu vuza…
azaz:
Az én múzsám
Nem áru…''
Anakreónt nem szülhet csukcs anya,
Nem lesz Tyutcsev a zürjén nép fia…
Akár válaszként is felfogható a dölyfös, kegyetlen szavakra a zürjén líra klasszikusának, Ivan Kuratovnak (1839−1875) 1857-es keletű „A komi nyelv” (Komi kiv) című verse anyanyelvéről, s a zürjénség jobb, emberibb jövőjébe vetett reményéről.
Az irodalomtörténet sok tragikus költősorsot ismer, szomorúbbat, mint Kuratové azonban keveset. Nagycsaládú templomszolga jó eszű gyermeke. Elemi iskolái elvégzése után a vologdai papi szeminárium hallgatója lesz. Tanulmányai befejeztével nem szentelteti pappá magát, tanítóként helyezkedik el szülőföldje legnagyobb településén, Uszty-Sziszolszkban (a mai Sziktivkárban). A művelt és sokoldalú ifjú lelkes híve az orosz forradalmi demokratáknak, igen jól tájékozott a filozófiában és a világirodalomban, maga körül azonban csak a végtelen sivárságot és elmaradottságot látja, szeretett népének zömét pedig szegénységben és tudatlanságban találja.
Maga is tudja, hogy a zürjének felemelését célzó elképzelései reménytelenek, hiába ír zürjén nyelvtant, teremt az elfeledett Aburnál (ábécénél) modernebb írásrendszert, gyűjti a zürjén folklórt, szokásokat, történelmi adatokat, légüres térben mozog, nincs szellemi közege, baráti köre. Hiába fordítja zürjénre Horatius, Voltaire, Schiller, Heine, Krilov, Puskin, Lermontov, Kolcov, Fet és mások verseit, hiába hozza létre emberileg, erkölcsileg magasrendű, költőileg is rangos verseiben az eredeti zürjén irodalmat – olvasóközönség híján a publikálás legcsekélyebb reménye nélkül egész munkássága és léte értelmetlennek tűnhet előtte, nyomtalan elenyészéssel fenyegetőnek.
Tanítványai körében is terjeszti felvilágosult, humanista nézeteit, kapcsolatot teremt politikai száműzöttekkel. Mindezt természetesen nem nézik jó szemmel egyházi és állami felettesei, s többször is figyelmeztetik, fenyegetik, hogy hagyjon fel „fölforgató”-nak ítélt tevékenységével, s szolgálja hűséggel a cárt. Válaszát „Az én múzsám” (Menam muza) című híres és szellemes ars poétikájában fogalmazza meg, amelynek első két sora a nyelvileg is bravúros, azóta szállóigévé lett elutasítás:
Menam muza
Abu vuza…
azaz:
Az én múzsám
Nem áru…''
http://finnugor.elte.hu/fgralap/nepekesnyelvekanyagok/irodalom/Irodalmifejezet/zurjenirodalom.htm
KOMI-ZÜRJÉN IRODALOM
(Domokos Péte)
''...szinte hihetetlen, hogy ennek a múlt század végén mindössze negyedmilliós népnek a cári Oroszország ismert nemzetiségi viszonyai közepette volt szellemi és lelki ereje ahhoz, hogy legalább egyes fiaival leküzdetve a „másfajtájú” származás és nyelv súlyos hátrányait, hozzájáruljon valami egyénivel, sajáttal az egyetemes műveltséghez. Mert való igaz, hogy az orosz arisztokrácia és értelmiség (igen-igen kevés kivétellel) mélységesen lenézte, s mindennemű magasabb rendű szellemi tevékenységre alkalmatlannak tartotta a Volga és a Káma menti nemzetiségeket, dalaikat óbégatásnak, nyelvüket értelmetlen dadogásnak minősítette. Nem véletlenül írt le ilyen sorokat A. A. Fet, az ismert orosz költő:
VálaszTörlésAnakreónt nem szülhet csukcs anya,
Nem lesz Tyutcsev a zürjén nép fia…
Akár válaszként is felfogható a dölyfös, kegyetlen szavakra a zürjén líra klasszikusának, Ivan Kuratovnak (1839−1875) 1857-es keletű „A komi nyelv” (Komi kiv) című verse anyanyelvéről, s a zürjénség jobb, emberibb jövőjébe vetett reményéről.
Az irodalomtörténet sok tragikus költősorsot ismer, szomorúbbat, mint Kuratové azonban keveset. Nagycsaládú templomszolga jó eszű gyermeke. Elemi iskolái elvégzése után a vologdai papi szeminárium hallgatója lesz. Tanulmányai befejeztével nem szentelteti pappá magát, tanítóként helyezkedik el szülőföldje legnagyobb településén, Uszty-Sziszolszkban (a mai Sziktivkárban). A művelt és sokoldalú ifjú lelkes híve az orosz forradalmi demokratáknak, igen jól tájékozott a filozófiában és a világirodalomban, maga körül azonban csak a végtelen sivárságot és elmaradottságot látja, szeretett népének zömét pedig szegénységben és tudatlanságban találja.
Maga is tudja, hogy a zürjének felemelését célzó elképzelései reménytelenek, hiába ír zürjén nyelvtant, teremt az elfeledett Aburnál (ábécénél) modernebb írásrendszert, gyűjti a zürjén folklórt, szokásokat, történelmi adatokat, légüres térben mozog, nincs szellemi közege, baráti köre. Hiába fordítja zürjénre Horatius, Voltaire, Schiller, Heine, Krilov, Puskin, Lermontov, Kolcov, Fet és mások verseit, hiába hozza létre emberileg, erkölcsileg magasrendű, költőileg is rangos verseiben az eredeti zürjén irodalmat – olvasóközönség híján a publikálás legcsekélyebb reménye nélkül egész munkássága és léte értelmetlennek tűnhet előtte, nyomtalan elenyészéssel fenyegetőnek.
Tanítványai körében is terjeszti felvilágosult, humanista nézeteit, kapcsolatot teremt politikai száműzöttekkel. Mindezt természetesen nem nézik jó szemmel egyházi és állami felettesei, s többször is figyelmeztetik, fenyegetik, hogy hagyjon fel „fölforgató”-nak ítélt tevékenységével, s szolgálja hűséggel a cárt. Válaszát „Az én múzsám” (Menam muza) című híres és szellemes ars poétikájában fogalmazza meg, amelynek első két sora a nyelvileg is bravúros, azóta szállóigévé lett elutasítás:
Menam muza
Abu vuza…
azaz:
Az én múzsám
Nem áru…''
http://finnugor.elte.hu/fgralap/nepekesnyelvekanyagok/irodalom/Irodalmifejezet/zurjenirodalom.htm
KOMI-ZÜRJÉN IRODALOM
(Domokos Péter