Részlet Imre Samu írásából
A Csűry-iskola
(…) A Csűry-tanítványok közölte szövegek is szinte kivétel nélkül szép, csiszolt, jól szerkesztett mondatokból álló kerek, folyamatos közlemények, amelyek „tisztán” mutatják a helyi nyelvjárás hangtani, alaktani és szókészletbeli jellegzetességeit egyaránt.
Ezeket a szövegeket Bárczi Géza 1954-ben így értékelte: „Nyelvjárási szövegeink úgy, ahogy az eddigi gyűjtések eredményeképpen rendelkezésünkre állnak, legnagyobbrészt formájukban, mondatalkotásukban kiegészített, kiegyengetett, hangjelölésükben többé-kevésbé egységesített, szabályosra idomított nyelvváltozatot tüntetnek fel. Ha nagyon szigorúan vesszük a dolgot, jóhiszemű hamisítványok.” (I. OK. VI, 70).
(…) Ismerve a nyelvatlaszgyűjtések során készült nagymennyiségű szövegfelvételt, amelyek zömükben bizony eléggé pongyolák, töredezettek, mondataik gyakran rosszul szerkesztettek vagy befejezetlenek, amelyek fonetikai, morfológiai szinten, de szóhasználatukban is nem kevés ingadozást mutatnak, óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy ezeknek a régebbi gyűjtéseknek a zöménél – beleértve ebbe a Csűry-tanítványok közölte szövegeket is – a szöveg végső formájának kialakításában a gyűjtőknek is volt több-kevesebb, de a megengedhetőnél mindenképpen nagyobb szerepük. A probléma csupán az, hogy ma már lehetetlen eldönteni, hogy melyik szövegben volt, és hogy mekkora volt ez a szerep.
Ebből azonban az is következik, hogy ezek a szövegek összességükben nem tekinthetők olyan nyelvjárási anyagoknak, amelyek híven tükrözik a korabeli adatközlők spontán nyelvhasználatát. Ez a tény viszont igen nagy óvatosságra kell, hogy intse a kutatót mondattani, szövegtani célokra történő felhasználásukat illetően.
In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Szerk. Kiss Jenő és Szűts László. AkK, Budapest 1991. 302–303. p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése