Szenczi Molnár Albert nyelvtana

Nova Grammatica Ungarica

Albertus Molnar Szenciensis

Szenczi Molnár Albert nyelvtana

''Latin nyelvű magyar nyelvtanát (Nova grammatica Ungarica) pártfogója, a nagy műveltségű (Könyves) Móric hessen–kasseli tartománygróf megbízására kezdte el írni 1607-ben. Mivel nem ismerte Sylvester János magyar nyelvtanát, kevés anyagra támaszkodhatott. Az általa ismert francia, német és cseh nyelvtankönyvek használata alig jelentett segítséget, a nyelvek eltérő logikája miatt. A grammatika felépítéséhez Petrus Ramus latin nyelvtanát választotta, utánozva Móric fejedelmet, aki maga is ezzel a módszerrel írt latin nyelvtankönyvet a hesseni iskolák használatára. A példákat a Károli-bibliából, Székely István Krónikájából és más magyar művekből vette; ezzel párhuzamosan a bibliakiadás hibáit is javítgatta. A munka így két évig tartott, a szerző saját megfogalmazása szerint: „bizony sokat verítékezett elmécském”. Az 1609 júniusában elkészült munkát a következő évben nyomtatták ki Hanauban.[14]

Szenczi Molnár Albert nyelvtana kora tudományos színvonalának javát képviseli. Célja az volt, hogy idegenek számára lehetővé tegye a magyar nyelv elsajátítását, ezért a teljes nyelvtani rendszerezésre törekedett. A hangtan, alaktan mellett a mondattant is tárgyalja, és rendszerbe foglalja a magyar nyelv helyesírási és stilisztikai sajátosságait. Mivel a mű felépítése egy latin nyelvtan mintáját követi, a magyar nyelvet is a latin nyelvtani kategóriák szerint tárgyalja, így például a magyar névragozást két külön fejezetben ismerteti, a latin deklinációnak, illetve a prepozíciós szerkezeteknek megfelelően. Fontos lépés az önálló magyar nyelvtan kialakulásához vezető úton, hogy a latinban nem létező eseteket is bevezet, például az eredményesetet mutativusnak nevezi.[15]

Grammatikája az első olyan magyar nyelvtan, amely mondattannal együtt fennmaradt. Saját korában Pázmány Péter dicséretét érdemelte ki; a gyakorlatban a 18. század végéig kézikönyvként használták. Hatása kimutatható Pereszlényi Pál és Kövesdi Pál 17. századi és közvetetten Sajnovics János 18. század végi munkáiban is.[16]''

14 Dézsi 1897; Szinnyei 1903; Sőtér 1964: 72; Benkő 1984: 37.

15 Sőtér 1964: 72; Benkő 1984: 36–37; C. Vladár 2009: 284.

16 Dézsi 1897; Szinnyei 1903; Sőtér 1964: 72; C. Vladár 2001: 467., 478.

hu.wikipedia.org/wiki/Szenczi_Moln%C3%A1r_Albert#Nyelvtana

books.google.com/books?id=Zs6O5S-hG-oC&pg=PA1&hl=el&source=gbs_selected_pages&cad=3#v=onepage&q&f=false