Zsikla János...

Zsikla János pályakép

 Zsilka_palyakep.pdf

alknyelv.elte.hu/Zsilka_Janos.html

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

„Képzeljük csak el az ifjú bölcsészek megrökönyödését, amikor egy nyelvészeti tárgyú könyvet kinyitva a lapokon "búgócsigák" és "amőbák" örvénylenek, csak éppen a sejtmagok helyén igék és vonzataik állnak! Mi is elcsodálkoztunk ezen kezdetben Zsilka János tanár úr könyveit lapozgatva. A professzor úr szintaxis és szemantika óráin azonban mélyebben megismerkedtünk az emögött rejlő sajátos elmélettel.

Zsilka János élő legenda. Még olyanok is hallottak róla, akik a nyelvészetet csak hírből ismerik. Nekünk, tanítványainak az első találkozás felejthetetlen volt. Ez volt az egyik legelső óránk a szakon: szintaxis előadás a professzor úrral, mely az elejétől fogva igazi szellemi kalandot jelentett számunkra. Miután tisztáztuk az alapfogalmakat, s egy alapos történeti áttekintést is kaptunk tőle, részletesen elénk tárta immár iskolát megalapozó elméletét. Az emögött meghúzódó teljesen új szemlélet, mely komplexitásában mégis oly egyszerű, óriási hatást gyakorolt ránk. Sajátos módszerével rávezetett minket a dinamikus szinkrónia fogalmára, és ennek során világossá vált számunkra az együttesen érvényesülő ellentétes mozgások magasabb szinten történő egyesülése.

Új szemléletmódjának szerves részét képezi a különböző tudományágak integrációja, így a jelentésszerkezetek elemzése során etimológiai, irodalomtörténeti és teológiai adalékokat is kaptunk. Gyakran a hozzá oly közel álló klasszikus homéroszi és vergiliusi példákon keresztül világított meg egy-egy nehezebben megragadható kérdéskört.

Az órák mindig jó hangulatban teltek, valójában kötetlen beszélgetések voltak. "Híressé" váltak a Zsilka-féle teázások is a hallgatók körében. A professzor úrral együtt elfogyasztott csésze teák máig kellemes emlékeink közé tartoznak.”

Tanítványok Zsikla professzorról, In: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 51., 14-15.

alknyelv.elte.hu/tanitvanyok_Zsilkarol.pdf

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

''Zsilka Jánost már egyetemi tanulmányai során a nyelvészet legnagyobb, legizgalmasabb kérdései foglalkoztatták: hogyan függ össze egymással a jelentés és a szerkezet, hogyan írható le a jelentés szerkezete, hogyan értjük meg a mondat jelentését? Alapvető problémafelvetése sok elemében hasonlít Apollóniosz Düszkolosznak, a szintaxis megalapítójának általa is oly sokszor idézett kérdésfeltevéséhez: hogyan függ össze egymással a szó, a kategória és a szerkezet? A szintaxisnak erre az alapkérdésére keresték és keresik a választ az általános nyelvészet művelői. Pályája kezdetén Zsilka Jánost szakmai neveltetése a történeti és a hagyományos leíró nyelvészethez köti, gondolkodását alapvetően a filológia befolyásolja. Kutatómunkája során azonban fokozatosan eltávolodott a filológiától, a filológia egyre inkább már csak nyersanyagul szolgált számára azokban az elemzésekben, amelyekben a szintaxis és a szemantika belső összefüggéseit igyekezett feltárni imponáló következetességgel, művek hosszú sorában. Életműve lenyűgöző, mind gondolati gazdagságát, eredetiségét, mind mennyiségét tekintve. Zsilka János avatott szakértője volt a modern strukturalista, transzformációs és generatív irányzatoknak. Műveiben megvalósult a hagyományos és generatív leíró elméletek, leírási technikák kritikáján keresztül ezeknek az irányzatoknak a szintézise. A generativisták egyoldalúan deduktív nyelvleírásával szemben Zsilka János a jelentések levezethetőségének kétirányúságát, a jelentés “kettős mozgását” vallotta.''

Gecső Tamás

www.c3.hu/~magyarnyelv/99-2/gecso.html

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zsilka Jánosnak

kalapban üldögélsz
lugasodban
régi fotelben
fázósan
felhajtod
gallérodat
fehér kutyád
vedletten elhasal
aranyribizli-bokraid tövén
macskák
kaparnak
lefüggönyzött szobádban
a megkövült
idő

Útravaló

Zsilka Jánosnak

hamubasült pogácsa
helyett
talán
az álmok
melyekben
ott
a túlvilág
fényes fehére
egyetlen pici pont
amely felé
egy tüzes alagútból
botorkálva
visszaindulunk

Spannraft Marcellina

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Dobai Péter:

''Én az Eötvös József Gimnáziumban, matematika-szakos osztályban végeztem. Ez a gimnázium Európa legkiválóbb gimnáziuma volt. Dr. Hámori Miklós, aki nekünk a matematikát és fizikát tanította, csendes szavú, tudós férfi volt. Éppen ezért lepődtünk meg, amikor egy óra kezdetén hitelen, tőle nem várható nyers, kemény hangon felkiáltott: "Osztály vigyázz!" (Addig, akár Gaussról, Keplerről, Leibnizről, Hilbertről etc. tartott előadást, sohasem emelte fel a hangját.) Akkor azonban, amikor vigyázzt vezényelt kiváló tanárunk, azt mondta: "Ma Bolyai Jánosról tartok előadást! Ezt önök, uraim, vigyázzállásban fogják végighallgatni. Akinek nem tetszik, az kimehet sétálni a Károlyi kertbe." - És én itt mostan önök előtt állva kell beszéljek arról a férfiról, doktor professzor Zsilka Jánosról, akitől életemben a legtöbbet tanultam, s akit gyalázatos és szégyenteljes módon a Magyar Tudományos Akadémia nem méltatott arra, hogy tagjai sorába fogadja. (Nota bene: Zsilka János a maga részéről annál is kevésbé ambicionálta az akadémiai tagságot, mivel ő maga egy személyben felért az egész magyar akadémiával.) Jómagam Zsilka Jánostól tanultam ó-görög, latin nyelvet, vele olvastuk az egyházatyákat, és az általános nyelvészetet, tőle tanultam meg, hogyan alakultak ki a konkrét, primitív rámutató jelentésből az elvont, hovatovább a metaforikus, majd az allegorikus jelentések. Zsilka János dolgozta ki a jelentésintegráció elméletét, elméletével elsöpörte mind a francia, mind az amerikai strukturalisták teorémáit, nem is szólva a honi nyelvtudomány akadémikus idiótáiról, a fent említett francia és amerikai strukturalisták plagizátorairól. Minket Zsilka János még arra is méltatott, hogy Bódy Gábor meghívására előadást tartson a Balázs Béla Stúdió e téren nyilvánvalóan műveletlen, szembetűnően tudatlan tagságának. Mint nagy tudós és nagy tanár, nyilván bizonyos cinizmussal bízott abban, hogy a taníthatatlanok is taníthatóak. Zsilka János kihívó géniusza egy egész nemzedéknek adott bátorságot, hitet a tudásban, és önvédelmet az élet nyilvánvaló reménytelensége ellen. Sajnos, elég sok hatalommal bíró hülye is akadt, akik szívesebben tanulmányozták Umberto Eco vagy Chomsky műveit, mintegy saját, amúgy is csekély tudásukat tovább kisebbítve. - Egyetlen példát mondok. Ugye, a paraszt a tehenet a karóhoz közi. Ez egy konkrét jelentés. Amikor egy apa köti a feltételt a kitűnően érettségiző gyermekével, hogy kapsz egy biciklit, akkor ott már nincs kötözésről szó, egy absztrakt jelentésről van szó. A további munkásságában megjelentek Zsilka János könyvei, így nagyon nehezen tudtam rávenni néhány publikációra, amik közkeletűbbek (tehát mondjuk a Valóság című lapban), ugyanilyen erőfeszítéseket tett a Gábor annak idején. Tovább haladt ez a dolog, az allegorikus és a metaforikus jelentéseknek a kidolgozása felé, ezek mind könyvekben megjelentek. Nagyon komoly grafikai ábrázolásokkal illusztrált művek - amikor még nagy pénzeket fizettek a könyvekért, mert nem nullszaldósak voltak a könyvek, - a grafikák, ugye itt a vonalról volt szó, azokat ő - és nem a kiadó - mind kifizette a grafikusoknak. Tehát hogyan alakul ki a konkrét jelentésből az elvont, itt említettem ezt a kötit, van még egy érdekes, az Iliászban, nincsen ilyen szó a görögben, hogy orvos. Csak az van, hogy nyíltseb gyógyító. A többi az pusztuljon el. Az Odüsszeiában már megjelenik az orvos elvont jelentése. Nem részletezem az allegorikus jelentéseket illetve a legutóbbi könyvét, ami a Trinitásszal (Szentháromság) kapcsolatos, tehát ez itt Zsilka János, akitől Bódy Gáborral és egy egész nemzedékkel együtt nagyon sokat tanultunk. Zsilka János nem a nyelvhelyességre tanított minket, hanem a nyelvre, ami maga a gondolkodás, így talán részemről a legszerényebb jelző az, ha Zsilka Jánost a jelentéstan, a nyelv filozófusának nevezem. - Másrészt szeretnék sajnos neked ellentmondani. Itt minden szájból elhangzott az, hogy analógiás gondolkodás. Hegel azzal kezdi több filozófiai munkáját, hogy az analógiás gondolkodás a gondolkodás legalacsonyabb foka, mert megállít minket a folyamat elemzésében. Mindegy, hogy például zenét hasonlítunk össze geometriával. Szerinte az analógiás gondolkodás Schopenhauernek való, és meg is indokolja, miért tartja a gondolkodás legalacsonyabb fokának. Hegelre jellemző módon azt mondja, hogy megállít minket egyrészt a világszellem fejlődésének elemzésében, valamint egyáltalán a folyamatok elemzésében. Ahogy az idők egymást követték, legyen az építészet, például a filozófiatörténetet ezzel kezdi, és akit igazán ki akar gúnyolni, arra azt mondja, hogy sajnos, az analógiás gondolkozás köréből nem tudott kikapaszkodni.''

webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:1TDjn9qGp-8J:www.mmakademia.hu/ab/1/105.php+Zsilka+Janos&cd=5&hl=hu&ct=clnk